Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-25 / 17. szám
XXVI1L évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. április 25. EEíSfizetésí díj: Kgísz évre . 10 — f. Kél évre . . 5K-Í Negyed évre . 2 K 50 f Egyes száca ára ?0 fillér 17. szám Hirdetések : - Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vis&za LAP J£é&Zlw J& sl Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Válságos idők. Feszült várakozással nézünk az egymásra torlódó események elé. Aggódva látjuk a politikai válság kialakulását, amelynek bonyodalmait, esélyeit és végét még a a beavatott államférfiak sem sejtik. Lehet, hogy ujabb ellenálláshoz, a nemzet ujabb megpróbáltatásához vezet; lehet, hogy a kitartás meghozza a gazdasági önállóság egyik eszközét: az önálló bankot. Vagy pedig kénytelen kelletlen provizóriummal, formulával kell beérnünk, Az aggodalmakat nyomon kiséri az elkeseredés, amely az osztrák elbizakodottság nyomán támad. Évtizedeken, egy egész hosszú korszakon keresztül az volt a magyar politikai élet vezérfonala, hogy százados kívánságainkat, törvényekben és királyi eskükben lefektetett jogaink érvényesítését fel kell függesztenünk az alkotmányos élet biztosítása érdekében. Meg kell alkudnunk a helyzettel, ki kell egyeznünk az osztrákkal, mert gyengék vagyunk gazdaságilag, kulturánk fejletlen s jogos kívánságainkkal szemben áll a Monarchia másik fele és a császár környezete. Nyakig beleültünk az opportunus politikába, hogy legalább azt megmenthessük, ami megmenthető; hogy legalább az összbirodalmi törekvéseknek gátat vessünk s nemzeti létünk, kulturánk, fejlődésünk biztosítva maradjon. Deák Ferenc munkáját, a nemzet és királya, valamint az osztrák örökös tartományokkal való kiegyezést az a gondolat és törekvés vezette, hogy a nemzeti fejlődésnek, alkotmányos, gazdasági és kulturális életünk jövendő megerősödésének alapjait lerakjuk. A haza bölcse így értette, így magyarázta és ezzel a célzattal alkotta meg a kiegyezést. És nem vetheti szemünkre sem az uralkodó, sem Ausztria, hogy a szerződést megszegtük. Álltuk becsülettel és őszintén. Mert a mi erősségünk a törvényes alap és apáink szerződésének tiszteletben tartása. Mi nem vagyunk revolúciós nemzet. Törekvéseink törvényes alapon indulnak s a függetlenségi párt programmja tulajdonképen folytatása a kiegyezésnek, amelyet kiindulási pontul elfogadott abban a pillanatban, amikor kormányzásra vállalkozott. Azt az osztrák felfogást azonban, amely ugy szeretné a kiegyezést.feltüntetni, mint örökérvényű dogmát, s amely bele akarja magyarázni a mi alkotmányunkba a császári mindenhatóságot s Ausztria túlsúlyát, kötelességünk a legerélyesebben visszaverni. Az a prepotencia, amellyel az osztrákok törvényes jogaink érvényesülését meg akarják akadályozni; az a hivalkodás, fenhéjazás, amellyel a Luegerek velünk beszélnek, az arcába kergeti a vért minden magyar embernek. Azt hiszik odaát Bécsben, hogy 67-ben elalkudtuk minden jogunkat; azt hiszik, hogy Ausztria kényekegyére biztuk egész államéletünket s olyan provincia vagyunk, amelynek diktálhat az elbizakodott osztrák. Alkudtunk, egyezkedtünk, áldozatokat hoztunk, engedtük a zákmányoló szomszédot a zsebünkbe nyúlni. Más szóval: engedelmeskedtünk és fizettünk. Mindig a lehetőségeket számolgattuk s amint egy egy nemzeti óhajunkra Bécsben összerándult két szemöldök, vagy akadékoskodott az osztrák politika, szépen visszavonultunk, mint a csigabiga a házába. Most pedig, amikor a nemzet többsége a gazdasági önállóságot sürgeti s amikor ennek csak egyik eszközét, vagy ennek is talán csak formáját szeretnénk megcsinálni; amikor az első szóra nem hajtott derekat a kormány és a parlament, hanem követeli elvitázhatatlan jogának respektálását: akkor elbizakodott gőgjében visszautasit mindent, ami a magyar törekvéseknek valamelyest kedvezne. Nem vagyunk képesek csak egy kartellbankot is felállítani, ami pedig még nem önállóság és milyen messze volna még az ut a gazdasági függetlenségig. De nem engedik lerakni ezt az első követ sem. Félnek tőle, hogy ez lenne majdan az a szilárd pont, amelyről a megifjodó Magyarország a korhadt Ausztriát kifordíthatná a helyéből. Féltik a koncot és nagyon vigyáznak arra, hogy a gyarmat, amelynek gazdasági életét Bécsből dirigálják, ki ne csússzon a kezükből. A perfidia csaló köpönyegbe bújik. Atyáskodnak; féltenek bennünket azoktól a veszedelmektől, a melyek a gazdasági különválást nyomon kisérik. Nem való gyerek kezébe a pénz, igy gondolkodnak a burgban, tehát legyen az csak az érett, erős, nagykorú Ausztriáé, amely ökörért, . borért, lisztért úgyis ad rongyot és egyebet, amire a magyaroknak szükségük van. Hiába beszélünk arról, hogy az összbirodalmi hóbort már a kapucinusok sírboltjában lakik s csak kisérteni jár fel a burg néma folyosóira. Bizony él az még és érvényesülni törekszik, valahányszor pénzről és katonáról van szó. Vagy nem ennek a szülötte e az a perverz gondolat, hogy egy független és önálló nemzet, melyet évszázadokon keresztül fosztogattak, kénytelen legyen munkájának gyümölcsét, ifjainak vérét, nemzeti létének minden attribútumát feláldozni az ugyanazon uralkodó alatt élő népek javára. Nem az összbirodalmi botorság erőfeszítése e az a buta helyzet, hogy amikor százezrek rohannak a vérfürdőkbe, idegen nyelven, gyűlölt szinek alatt vezetik a magyart megvédelmezni azt a bilincset, amelyet négyszáz esztendő óta viselünk. És amikor koronás királyunknak hódolunk, ugyanazt a dalt harsogják fülünkbe, amely elnyomta vértanúink utolsó fohászkodását; amely a sivataggá vált Magyarországon az osztrák diadal orgiáit kisérte. Vagy nem összbirodalmi komédia e az is, hogy a külföldön a magyarnak nincs képviselete s a kétfejű sas hasán ékeskedik csak a magyar cimer, mi pedig a külföld előtt csak osztrák provincia vagyunk. 11' Hornyoszsindely, hói • keményre égetet t fouroktégria • * (Kilncker) Utál lék, foly osó k és • átjárók részére. cserépzsindely, alagcsö, burkoló tégla, Bérmentve minden állomásra. Hübnsr testvérek és Pohl Gusztáv. Mai SKántMük 16 ®lűa\i
