Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-18 / 16. szám

1908 április 18. > Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* nemzetiségi képviselők vagy bankdirektorok, vagy a bankok kreatúrái. Mert csak a nemzetiségi bankok támogatásával lehet mandátumhoz jutni. Képzelhető, hogy mit visznek véghez ez«k a jeles pénzemberek a szegény elámított, buta oláh éa tót paraszt rovására. Érdemes belenézni az önző rablóhadjárat titkaiba, amelyben a magyarok és nemzetiségek egyaránt vesztes telek, osak az apostolok guzdagosznak meg. És ezt a óéit nem is titkolják, hiszen arra törekesznek, hogy „közérdekbői" független és erős középosztályt teremtsenek. A bankdirektor urakat azonban mojt az egyszer alaposan leleplezték s a nemzetiségi kérdést egészen más oldalról világították meg, miut az eddig a külföld előtt állott. Az általános vélemény a nemzetiségi kérdésről ez volt, hogy az külföldi irányításra szittatott fel hazánkban s ennek mélyebbre ható okait nem idehaza a nemzetiségek között, hanem külföldön, a romániai és csehországi agitalionsbureaukban kell keresni. His/en lehetetlen elképzelni, hogy éppen a mi nemzetiségeink elégedetlenkedjenek sorsukkal, akiknek — mint nem hegemóniát tartó nemzetiségeknek — annyi joguk és szabadságuk van nálunk, hogy nincs Európában állam, mely nemzetiségeinek többet adott volna vagy akarna adni. Az iskolákban, az önkormányzatban, a bíróságnál nyelvüket szabadon használhatják és soh:i joghátrány nem éri őket azért, mert nem magyar anyanyelvűek. A hivatalok elnyerésénél a nemzetiségi vidékeken valósággal elsőbbség illeti meg őket, mert a törvényes gyakorlat ugy hozza magával, hogy a nemzetiségi vidékekeo csak oly hivatalnokot alkalmaznak, ki a nép nyelvét bírja. Politikailag és gazdaságilag ép oly szabadon szervezkedhetnek, mint a magyarok. Kell-e ennél több szabadság? Da ha ez igy van, akkor joggal tehető tel a kérdés, hogy mit akarhat a külföld a nemzetiségi kérdés kihegyezésével nálunk ? Minálunk, akik sokkal több jogot, sőt kedvezést adunk a nemzetiségeinknek, mint bármely más külföldi állam. Mi a célja, mi az indító oka ennek az izgatásnak ? Ez a kérdés az, amelyre még senki sem tudott világos feleletet adni. És nem is fog adui soha senki, ameddig külföldön keresi ennek a külföldi izgatásnak okait és nem — idehaza. A nemzetiségi izgatásnak és gyülölségnek ugy belső, mint külföldi oka idehaza van. Itt ól és itt szerepel közöttünk. Ott van a parlamentben és mindenütt. Mert ez az ok semmi más, mint egy lelkiismeretlen, fekete lelkű, de végtelenül ügyes és ravasz embercsoportnak megmérhetetlen pénz- és nyereségvágya. Ez a csoport pedig az országgyűlési nemzetiségi párt oláh és tót tagjaiból áll, kik kevés kivétellel mind bankdirektorok és bankemberek. A nemzetiségi kérdés nálunk minden fázisábau nem más, mint üzlet. Tisztára bankspekuláció, amely a nemzetiségi ellentétek kiélezésére van bazirozva. Az élén csupa bankdirektor és bankember áll, akiknek az üzleti és létérdeke elválasztani az oláh, tót és szerb lakosságot a magyarságtól annyira, hogy többé magyar emberrel, magyar bankkal üzletet ne köthessen, csakis a nemzetiségi bankkal s annak exponenseivel. Képviselővé is azért választatják meg magukat, hogy a bankjuk súlyt és tekintélyt nyerjen a nép szemében és hogy a parlamentben vagy parlamenti működésük utján minél teljesebbé tehessék a nemzetiségi különválást. 5f£A különválasztásra egyébként jó nekik minden eszköz. A szó épp ugy, mint a vér. Nem a bankdirektor urak vére, hanem a népé. Azé a népé, amely felcsigázott gyűlöletében csak a magyart vádolja a sors mostohaságaiért, de vak gyűlöletében nem látja, mint nyúlnak a zsebébe szeretett véreik: a bankdirektor-képviselők és zsebelik ki onnan kérlelhetetlenül ae utolsó fillért is. Ha a gyűlölség eljutott a végső fázisáig ás nyomán itt-ott kibugygyan a vér, akkor a legdúsabb a bankdirektor urak aratása. Gondoljunk 03ak Csernovára. Az ott kiontott vér nem az államhatalom rendje érdekében lett termékeny, hanem a tót bankok részére. Minden véteseppet újonnan alakult tót nemzetiségi bankok jeleznek mesés forgalommol és prosperitással. Vagy az olahoknál talán másként volt? Nézzük csak, mit csináltak a memorandum-pör martirjai ? A börtön talán megviselte őket, talán elpusztultak? Oh, dehogy is. Kiszabadulva az államfogházból, mély elkeseredettségükben — igen jövedelmező bankokat alapítottak. A szintén elkeseredett oláh atyafiak csak ugy döntötték a pénzt a bankba. És bizony a memorandum martirjai ma gazdag emberek. Vagy vegyük a pánádi esetet, ahol egy pár magyar baka szuronya átdöfött egy pár feluszitott rendbontó oláhot. Mi lett ennek a vége? Alsó-Fehérmegyében uj oláh bankok keletkeztek. A szerencsés képviselő pedig: Maniu Gyula, ki egyébként a balázstalvai „Pá.ria" jogtanácsosa, népszerűbb, mint valaha és a „Pátriá"-nak is jobban megy, mint valaha. A külföld is csak eszköz ezeknek az embereknek a kezében. Felhasználják a saját üzelmeik leplezésére és — bankjaik érdekében. Felültetik, fellovalják a külföldet a magyarok kiszínezett atrocitásával és jó külföldi öszszeköttetéseket teremtenek — a bankjaiknak. A bobrói Catónak, Szkicsák urnák a bankocskái is igen közeli atyafiságban állanak a csehországi bankokkal. És Szkicsák ur, — ki mint bankigazgató immáron felvette a sokkal tetszetősebb külsejü Skycak nevet — tartja is ezt az unokatestvéri viszonyt. Amint már az eddigiekből is láthatjuk, itt egy nagy agyafúrtsággal és példátlan gonoszsággal kieszelt üzérkedésről van szó. De az eddigiek csak nagy kontúrjai annak a képnek, amit azonban a számbeli adatok teljes valójában megismertetnek. Ezekből tisztán ós napnál világosabban kitűnik az, hogy itt egy vakmerő, emberi érzésből kivetkőzött csoport, mint tette és teszi kookára az egész ország nyugalmát, mint állítja pellengérre a külföld előtt Magyarországot, és mint sodorja saját véreit a romlás útjára, csak azért, hogy meggazdagodhasson, hogy vagyont harácsolhasson. A politikai pártok történetében nem volt még példa ily gyalázatos vakmerőségre. Hadd álljanak ezek az emberek egyszer és azt kell hinni — utoljára álaro nélkül az ország közvéleményének a szine elé. Hadd állíttassanak a saját népük szine elé, hogy megláthassa a félrevezetett és felültetett tömeg a feltolakodott vezetők lelkiismeretlenségét és g >noszságát. Hadd lássa meg, hogy fezek azok, akik a nép keservesen összekuporgatott filléreire áhitozva, őt tönkreteszik és ravasz fondorlattal minden állami adónál súlyosabb terhet raknak a nép vállaira az ő speoiális bankpolitikájukkal . . . Hadd lássa a nép ős világ, hogy az agitátor urakkal szembeszálló jó magyar állampolgároknak, akik nemzetiségi létükre nem a nemzetiségi jelöltre szavaztak a választásnál, miért mondatott fel másnapra a bankkölcsön és azután miért lett dobra verve a föld, a jószág és az apai ház? . . . Hadd lássa a nép, hogy ezek az ő szipolyai és nem a matryar, aki mindenütt segít, ahol kell, de nem vesz el tőle semmit. Sem nyelvét, sem — a vagyouát. Adatok bizonyítják, hogy nem mond igazat az, aki a magyarországi nemzetiségi kérdés motívumaiban ideális és jogos alapot keres. A magyarországi nemzetiségi kérdés minden jogos és ideális Huip nélkül, egyszerűen az agitátorok üzleti érdekéből fúvatott fel nagy kérdéssé. (A magyar kisiparotok.) Nem mondom, hogy a magyar kisiparosok sanyarú helyzete uj téma, de sajnos, még mindig aktuális. Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy egész életük nem más, mint vergődés a létért. És hogy mekkora lehet ez a nyomor, legjobban bizonyítja az, hogy ha egy iparost elragad a halál, vagy valami kis veszteség éri, rögtön kiderül a szomorú való: a fülön felül való adósság. Szeretünk azzal hivalkodni, hogy a városokat az iparososztály tartja fenn. Sokszor hivatkozunk arra, hogy a nemzetfentartó elem lényeges része a kisiparos. Ha azonban belenézünk az életébe, csak azt látjuk, hogy ez a nagy és ugy gazdasági, mint nemzeti szempontból fontos osztály nemhogy erősödnék, hanem napról-napra pusztul. Valamikor, évtizedekkel ezelőtt, jómódú, gyökeres iparos családjai voltak a magyar vidéki városoknak. Hová tünt legnagyobb ré' szűk? Fiaik elhagyták a műhelyt és az értelmiségi osztály proletárjai lettek; vagy ha jól ment a sorsuk, gyárat alapítottak s így mentek tönkre. A jómódban, gond nélkül, függetlenül élő iparosokat még a nagyobb városokban is könnyen megolvashatja az ember. Zalaegerszegen például négyszáz kisiparos van. A takarékpénztárak legjobban meg tudnák mondani: hánynak van betétje és hánynak váltója. Pedig hát a kisipar védelmére már mindent megtettünk — papiroson. Súlyos tudományos igazságokat, szociológiai fejtegetéseket vagdostunk mi is, más százak is a nemes társadalom kemény fejéhez s el is értük azt az eredményt, hogy évről-évre szaporodnak — a gyáraink. De még a gyárak a kisiparosoknak legigazibb barátaik. Nem hagyják sokáig koplalni, nyomorogni őket, hanem egyszeriben felfalják a kis .•nűhelyeket. Csakhogy talán senkiben sinc3 annyira kifejlődve az önfentartás ösztöne, mint a kisiparosban. Igaz, hogy amióta uagy szubvenciók öntözik a magyar gyáripar csiráit, az önállóan dolgozó kisiparosok száma folytonosan csökkenőben van, de ha annyira kétségbeesett, bizalmatlan, gyenge a kisiparosok társadalmi összetartozandósága, ma már gondoskodni kellene, hogy a jövő generációk számára egy-egy kisiparos műhelyt a néprajzi muzeumokban élethűen berendezzük. Ha a hivatalos statisztikának hihetünk, a mely nehogy túlságos ijedelmet okozzon a nagy numerusokkal, a közönség megnyugtatására szívesen lecsip minden adatból néhány ezrecskét, a két utolsó népszámlálás alatt például a takácsok száma 9400-zal, a szürszabók száma 7600-zal, a molnárok száma 7100-zal, a cipészek é6 osizmadiák száma 19 000-rel fogyott ugy, hogy ma már mintegy 45.000-rel apadt meg a hajdan hatalmas, erős kisiparosság. Mi lett ezzel a 45.000 bezárt műhellyel? Hová lett a 45.000 kisiparos család? Hová tűntek el a derék magyar polgárok, akik tisztes szerszámokkal szolgálták a magyar hazát? Koplaltak amig lehetett, azután — amikor már a morzsából sem jutott, ami a mindent felszivó centralizáció asztaláról lehullott — fásultan tűrték, hogy a gyárak teljesen felfalják őket. A gyárosok, illetve a nagyipar évente 30 millió segítséget kapnak évente az államtól; a kisiparos pedig, nagy lótás-futás, protekció hajszolás után egy-egy gépecskét, hogy a műhely modernebb interiőrt mutasson. BITUMINA tetőfedőanyag tiszta bitumenből készített valódi aszfalt tetőlemez tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nera igénylő BITUMINÁVAL fedett tető bemeszelve Bzép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. BITUMINA RÉGI 2SINDELYTETŐK ÁTFEDÉSÉRE IS KIVÁLÓAN ALKALMAS. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Zalaegerszeg és vidéke részére: BREINER BENŐ fakereskedésében ZALAEGERSZEGEN.