Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-18 / 16. szám

*Zalaraegye, Zalavárni egyei Hir3ap« 1909 április 18. A gyáripar fejlesztése csak bizonyos fokig helyes. Nem csak azért, mert tönkreteszi a kisiparost. Hiszen a kisiparnak egyik-másik ága magyar gyárpolitika nélkül is elpusztul; hanem azért is, mert a gyárak elrabolják a földművelés fejlesztésére szükséges milliókat s a munkaerőt. Nem helyeselhető a nyakra-főre való gyáralapítás amiatt a közéleti korrupció miatt sem, nmelyet a gyárpolitika teremt. A mi szemüukbeu és mindazok előtt, akik ismerik annyira a magyar közéletet, hogy elhigyjék, miszerint nálunk minden mozgalmat, minden törekvést, minden kis hajszálat a politika mozgat, a sok gyáralapítás a politikai érdekek kinövése. Nagy potentát egy gyáros és végtelen apró páriák a gyári munkások. Miféle politika szülője az a viszony, amikor a gyáros busás állami segélyt kap, a munkás pedig koplalásnak néz elébe s bármily erős kézben tartsa a szociáldemokrácia az ő hiveit, még az általános választói jog idején is előre tudhatjuk az eredményeket. A kisiparosok egy része ma még talán kibírja a küzdelmet, de előbb-utóbb ez is behódol ennek az evolúciónak. Ez pedig nagy veszedelmet jelent nemcsak közgazdasági, hanem egész nemzeti életünkre. A bajnak legközelebbi gátvetője volna, ha a kormány az államsegélyt a gyárak és a kisiparosok között legalább is megosztaná. • * * (Az újságírás.) A legutóbbi közigazgatási bizottsági ülés alkalmával Zalavármegye alispánja egy külön asztalt állíttatott fel a hírlapírók részére a nagyteremben. Lesz tehát helyünk, ahová egy ív papirossal és egy jól kihegyezett ceruzával leülhetünk, hogy feljegyezzük s a közönségnek átadjuk mindazon okos és nem okos dolgokat, amelyeket a vármegye tanácstermében cselekesznek. Ez az asztal indított bennünket arra, hogy magunkról, jobban mondva a hirlapirásról beszéljünk. Általában véve a hirlapirás Magyarországon nem örvend valami nagy tekintélynek és népszerűségnek. Ez a sajtóellenes hangulat különösen az utolsó tíz esztendőben kapott lábra. Azelőtt a hírlapírónak nagy volt a tisztessége, ami azonban immár elfogyott. Az okát nem nehéz megtalálni. Nem a közönségben kell keresni, hanem magukban a redakciókban s a kiadóhivatalokban. A nagy tisztesség azért fogyott el, mert elfogyott az önzezetlenség és az idealizmus. A hirlapirás üzlet lett, egészen közönséges vállalat, amelynek nagy jövedelmet kell hajtani; a többi mellékes. A nagy lapok részvénytársaságokká alakultak át, vagy élelmes vállalkozók kezébe kerültek s akik a haszonra spekuláltak, természetesen arra törekedtek, hogy a szellemi munkát minél gyar lóbbaa kelljen honorálni, míg a szubvenció s a hirdetési díj minél magasabb legyen. Miután pedig önérzotesebb és tehetségesebb emberek nem voltak hajlandók komisz alamizsna-garasokért dolgozni, a kiadók olyan „Írókat" szereztek, amilyen kevés pénzért is akadt. így azután megteltek a redakoiók részben sanyargó, koplaló zsurualisztákkal, akik rézgarasokra váltották fel u tehetségüket; részben pedig mindenre kapható, megbízhatatlan alakokkal, akik nagyon hamar beletalálták magukat abba a felfogásba, hogy fődolog a bussiuess. És a kiadóhivatali tőnökök lettek a vezérek. Az irók csak napszámosok. A szegény agyongyötört firkászt, amelyik nem értett a revolverezéahez, korán eltemették, mert megölte a nélkülözés, meg az éjszakai munka. A vállalkozókból, az agyvelő uzsorásokból pedig képviselők és gazdag emberek lettek, mert az újság hasznát és az irói tevékenység dicsőségét ők zsebelték be. Manap bizony a hirlapirói pályát, mint élethivatást kevesen választják azok közül, akik filiszterképen is meg tudnak élni. Mert amíg valamikor — nem is olyan régen — dicsőség volt az ujságirók gárdájához tartozni, ma már szinte érzi az eral-er, hogy a vizsga tekintetek gyanusítók ; mintha azt kérdeznék : nem volt-e jelen a zsurnaliszta ur valami fiumei lakomán, vagy kinek a zsebéből revolverezte ki a télikabátja árát. Ilyenforma a felfogás a hírlapírókkal szemben különösen vidjken. A gyanúsításnak még tápot ad az a rengeteg visszaélés, amit a hiszékeny, naiv vidéki ember rovására, a hirlapirói titulus alatt elkövetnek. Jön két ur, akik könyvet, festeméuyeket kínálnak. Ezek hírlapírók. Jön más kettő, akik előfizetőket gyűjtenek egy összetákolt, dísz kötéssel megbolondított fércmunkára. Ezek is hírlapírók. Jön egy, aki hirdetések után jár. Ez is hírlapíró. És végül ha valakinek a neve véletlenül valamiféle szenzációba keveredik, beállít hozzá egy ur, aki szintén írónak vallja magát, de azért akar pénzt kapni, amit nem ír meg. Tessék megkérdezni a fővárosi igazi újságírókat : mennyire el vannak keseredve, hogy nem tudják elpusztítani a parazitákat, akik diskreditálták a sajtót. És nem tudnak tenni semmit. A nagy közönség azután általánosít. Azt is látjuk, hogy a félszeg társadalmi tanok mind a lelkiismeretlen újságírás utján terjednek s a végcél mindig egy és ugyanaz: haszon. Igaz, hogy mindezek a sajtószabadságnak csak kinövései és magát a nagy elvet meg nem támadhatják ; de tagadhatatlan, hogy alkalmasak voltak a sajtóellenes hangulat felkeltésére. A vidéki újságírást meg éppen szükségtelen rosznak szokták tekinteni. A fórumon, ahol mindennek a nyilvánosság előtt kell lefolynia, csakhogy megtűrték a zsurnalisztát. A közfelfogás pedig határozottan ellenük szólt. Zalavármegyébeu az a különös, hogy tizenegy helyi lapja van, amiből azt következtethetné az ember, hogy a közönség lelkes híve a sajtónak, pedig talán sehol sem olyan nagy az animozitás a sajtó ellen, mint itt. Nemosak magánbeszélgetés közben, hanem sokszor még gyűléseken is felhangzott a zeitungschreiberek elleni csúfolódó hang; a nyilvánosság elé tartozó dolgokat hermetice elzárták az ujságirók elől s bizony nem látták őket »zivesen még a legnyilvánosabb helyeken sem. 8 >k ember talán félt a nyilvánosságtól, vagy a fórumot is olyannak szerette volna tekinteni, mint a saját uri portáját, ahová csak az teheti be a lábát, akinek megengedi. És nem nagyon keresték a megkülömböztetést a tisztességes s a revolver zsurnaliszták között. Egyforma mértékkel mértek. Pedig hát talán mégis osak van valami külömbség. Be kell ismerni azt is, hogy volt oka a közönségnek egy kis idegenkedésre és tartózkodásra. Mert bizony sokszor a vidéki sajtó csupa piszkolódásliól és pofozkodásból, vagy a legjobb esetben szubvencióból élt. A revolver ós leibzsurnaliszták voltak a vidék krónikásai. Azt is be kell látni, hogy a vidéki újságírás immár tultengésbe csapott. Sok a jóból. De mindez nem ok arra, hogy lekicsinyeljük a közsznbp.dság egyik lfcgnagyobb garanciáját. Hiszen akárhogyan beszélünk és ágálunk is a sajtó ellen, az újság mégis mindennapi táplálékunk lett, amelyet nem nélkülözhetünk. Azokra a sokszor lenézett vidéki lapooskákra is szükség van. Mert hát az országos lap ik nem foglalkozhatnak hasábokon keresztül a vármegye dolgaival, a mi társadalmi életünkkel, a helyi bajokkal és nagyságokkal. Hála Isten, az az ósdi nézet, amely eddig nálunk uralkodott, az elfogultság, amely az újságírást, kisérte, kezd eltűnői. Hiszen már asztalunk is van a vármegyeházán, amit annak köszönhetünk, hogy gróf Batthyáuy Pál főispán kérelmünket hathatósan támogatta. Az izraelita hitközség közgyűlése. A helybeli izr. hitközség vasárnap tartotta meg évi rendes közgyűlését, Boschán Gyula hitk. elnök elnöklete alatt. Miután a/, alapszabályok 27. §-ál>au előirt minimális számnál több tag jeleut meg, elnök a határozatképességet megállapítván, üdvözli a jelenlevőket, a gyűlést megnyitotta és rövid visszapillantást vetve az elmúlt évben lefolyt estinényekre, kiemeli, hogy miután a hitközségi tegoknak esak az évenként megtartani szok itt közgyűlés ad módot és alkalmat arra, hogy az elöljáróság működése fölött eszmecserét folytathassanak, kéri, hogy azok, akiknek valami megjegyzésük vau, azt most tegyék meg, hogy igy a különböző álláspontok, nézetek kellőleg megvilágítva, az eszmék tisztáztathassanak. Ezután a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Biohler Dénest és Kardos Samut kérte föl. Majd az elöljáróságnak az elmúlt évről szerkesztett jelentését olvasta föl a titkár. A nagy j gonddal és részletességgel megírt terjedelmes j jelentésből kiemeljük a következőket. Megemlékezik a mult év november havában Eugelsmanu Izrael főrabbi 50 éves szolgálati jubileuma alkalmából rendezett nagyszabású ünnepségről s konstatálja, hogy az minden részletében fényesen sikerült. A rendezés körül fáradozó előljárósági tagoknak köszönetet moud az elöljáróság. A hitközség gazdasági életéről szóló ismertetést azzal az örvendetes jelentéssel kezdi az előterjesztés, hogy a közbecsülésben álló Bosohán Gyula elnök fáradhatatlan s ügybuzgó utánjárásának végre sikerült a régi templom ügyét a hitközségre nézve kedvező elintézéshez juttatni. Püspök ur ő méltósága a régi templom telkére vonatkozólag fennállott összes igényéről 600 K ellenében hajlandónak nyilatkozott lemondani; tehát most már mi sem gátolja a teleknek a hitközség nevére tulajdonjogilag leendő átírását. A közgyűlés felhatalmazta az elnököt az átíratással járó teendők teljesítésére; püspök ur ő méltóságának pedig, a hitközséggel szemben tanusított méltányosságáért s előzékenységéért jegyzőkönyvileg fejezi ki háláját és elismerését. Köszönetet mond a közgyűlés az elnöknek is ügybuzgó, fáradtságot nem ismerő tevékenységéért, melylyel lehetővé tette, hogy ez a régóta vajúdó ügy végre valahára kedvező módon befejezést nyerhet. Megemlékezik a jelentés arról a fontos mozzanatról, mely az évek óta megoldásra váró iroda helyiség kérdését is végre tisztázni hivatott. Ugyanis tervbe vette az elöljáróság, hogy a jelenlegi irodahelyiség és tanáosterem számára, mely meg nem felelő épületben van elhelyezve s amely utóbbiban tartatnak meg a téli hónapokban a hétköznapi istentiszteletek, ez pedig az irodai teendők ellátását s nem ritkán egyes bizottságok működését akadályozza, az uj templom mellett lévő telekből egy 19—|—37 m. nagyságú területet megvásárol, ahová olyan épület építtetnék, hogy az iroda, kis imaház és tanáo-iterem kényelmes elhelyezést nyerhessen. Szem előtt tartva miudfciiesetre azt a körülményi, hogy a most fizetni kötelezett bérösszegen túlterjeszkedni nem fog. A közgyűlés a telek megvásárlását azzal a határozott kikötéssel engedélyezte, hogy az építkezés csak a közgyűlés elé terjesztendő költség előirányzat s tervrajz alapján kikérendő baléegyező nyilatkozat után kezdhető mag. A mult 1908. évi bevételek összege 33629 K 83 f, a kiadásoké pedig 33252 K 13 f volt; a maradvány tehát 377 K 70 Y tett ki. Jótékony célokra kiosztott a hitközség az elmúlt évbeu 1494 K 8 f, orosz átutazó szegényeknek 120 K adományozott, jótékonysági egyesületek részére beszedett templomi adományok ciméu kifizetett 1030 K 50 f. A hitközség vagyoD.-i e1Emeli az élvágyat és a testsúlyt. megszünteti a köhOgést, váladékot, éjjeli Izzadást XdmmMmomm Tüd&betegségsk, telitek, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boa/íe" eredeti ctomaffnlÁít. V. BSofTtnnsta-La Roch© & <Co. Basel (Mj£) Roehe" KiphatA orro&l reodüMr* a gjAcy«ier<inkbaa. — Ara QvcgeaMst 4 — korona