Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-18 / 16. szám

XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. április 18. 16. szám, r Előfizetési dl]: Égése évre . 10 K — f. Kél évre 5 K — f Xegyed évre . 2 K 50 f Kfryes szánj fira 20 tillér Hirdetések s Megáll&podáa szeriijl Nyilttér aoronként 1 K Kéziratokat UHIH kUldítnk vissza ZALAVA EGYEI RLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Aggodalmak. Rettenetes módon politikus nemzet vagyunk. Nálunk mindenki politizál. A szatócs, a csizmadia, a hivatalnok, azóval mindenki. Még az is, akinek a maga körében sokkal fontosabb dolgai volnának, mint az afelett való töprenkedés, hogy ki lesz a legközelebbi jövő miniszterelnöke s nyélbe sül-e a fuzió vagy nem. Okoskodó, töprenkedő', örökös aggodalmakkal tépelődő nemzet vagyunk tudniillik és régen ösmeretesek arról, hogy mindnyájan nagy politikusoknak tartjuk magunkat. Most például gondoktól barázdás homlokkal járja az utat mindenki és kisír minden szemből az a kérdés: hogy lesz, mint lesz az ország sora Mindenki tud valami megoldást. Mindenkinek van jól értesült forrása, ahonnét egeszen bizonyosan tudja, mit mondott a király Wekerle Sándornak négyszemközt. Hiszen nagjon szép lenne a közügyek és a haza sorsa iránt való érdeklődés, a magasra szárnyaló lelkesedés, ha abból a hazának csak a legkisebb heszna volna s ha akkor, amikor tettekre kerül a sor, a sok nagyhangú frázisból kikelne valami pozitív eredmény. Mi azonban csak szavakkal birjuk. Többet beszélünk és politizálunk, mint kellene és nem sokat cselekszünk, sőt nem ugy cselekszünk, mint ahogyan hirdetjük. Felkiabálunk az égig, de szépen belenyugszunk mindenbe. És ezt ottfenn Bécsben nagyon jól tudják. Nem sokat törődnek vele, akárhogyan lármázunk, hiszen holt bizonyosra lehet venni, hogy a hang elrepül s a balek megmarad. Azok a honmentő urak, akiknek ajkairól örökké áradnak a bölcs tanácsok, legtöbbnyire olyanok, mint az az ideális anarkista, aki elméletben minden uralkodót felrobbant, de azért szivesen eljár az udvari ebédekre. Ha az a sok műkedvelő politikus, aki most mind egyszerre szeretné a hazát megmenteni, többet cselekednék s kevesebbet tervezgetne, bizony nagyobbat lendílene a közügyön, mint a töméntelen lármával, fogadko;ássál és melldöngetéssel. Példa kedvéért térjünk csak vissza a tulipános időkbe. Akkor elkezdtünk komolyan gondolkodni és következetesen cselekedni. Szervezkedtünk s hadat izentünk az osztráknak gazdasági téren. A hangunktól nem ijedtek meg, a tulipántól azonban elfacsarodott az orruk. Nézzük a törökországi bojkottot. Ott sem dolgoztak frázisokkal, szónoklatokkal, formulákkal és dacára annak, hogy nincs annyi műkedvelő politikusuk, mint nekünk, lefőzték a diplomáciát; nem törődtek azzal, hogy tetszik-e az angolnak, orosznak és a szomszédoknak, hogy alkotmányt és szabadSágot akarnak. Musiani forradalmi mozgalmaikban is több a határozottság és elszántság, mint a mi egész nagyhangú politikánkban, amely beszédekben és formulákban csúcsosodik ki. Nálunk politikai láugész mindenki, amikor a véleményét kérdik és kámforrá válik abban a pillanatban, amikor cselekedni kell valamit. Jobb lesz ezért, ha hallgatunk a mi politikánkról, amely sokszor bizony csak hívságos komédia. És ennek a komédiának szintere nemcsak a hétköznapi élet, hanem a politikai klubok és bizony néha a parlament is. Mindenütt — tisztelet adassék a kivételeknek — csupa önzés, amely értékénél nagyobbnak akar feltűnni. Ez a törekvés rí ki mindenből; e célból hangzik el a sok beszéd, ebből indul ki a sok aggodalmaskodó nagyképűség s ez vezeti a politikai életet. Olyan idők járnak mostanság, hogy nem tudjuk : mi virrad ránk holnap. Újra összedőlhet a politikai élet s bonyodalmak, válságok következhetnek, amelyeknek az ország vallhatja kárát. Ezzel azonban keveset törődnek a nagyképűek, a törtetők és a nagyhangú politikusok. Sőt megvádolják, meggyauusítják mindazokat, akik a béke útjait keresik. A fuzió sorsa is nagy részben személyi s nem elvi kérdéseken dől el, de azért elveket hangoztatnak fent és alant s a malom alatti politikusok sokkal fontosabbnak tartják a saját nézetüket, mint Kossuth Ferenc politikai belátását. Mindebből a nagy politizálásból pedig annyi igaz, hogy nekünk csak papiros alkotmányunk van, de még ezzel sem tudunk élni, mert még ebez is gyengék és tehetetlenek vagyunk. Bálványokat csinálunk magunknak csak azért, hogy ledönthessük ; elveket prédikálunk, hogy azokat sutba dobhassuk és politizálunk, hogy érvényesülésünk útjait keressük. Ez a viselkedésünk magyarázza meg azt, hogy minden nagy kérdésben vereséget szeuvedünk Béccsel szemben. A következetes cselekvés hiánya az, ami lever bennünket. A sok frázis pedig izgatott nyugtalanságot, türelmetlenséget támaszt, amely többre becsüli az elvek hangoztatását, amint a csekély gyakorlati eredményt. Ezért nem lesz nekünk jó semmiféle j kormány sem. Mert a dolgok természetében rejlik, hogy a kormányok a lehetőségekkel számolnak s nem képesek a nemzet minden százados óhajtását egy csapásra valóra váltani. Tehát felüti a fejét a gyanúsítás, a gravámen s az elvárulás vádja. Nem elég az, hogy a haladás iránya megfelel a programmnak s a nemzet kívánságának ; nem elég az, hogy ellenőrző és bíráló ellenzék áll a többséggel és a kormánnyal szemben; nekünk egyszerre kell mindaz, amit négyszáz esztendő alatt nem tudtunk elérni; egy csapásra követeljük a mult minden mulasztásának, bűnének, vereségeinek helyrehozását. Aki ezt nem tudja megcsinálni, az nekünk áruló és tehetetlen kormányféríiu. Amely politikai párt az élet talaján akar állni s nem légvárakat épít, hanem a pozitívumokkal számol, az elváruló, akármilyen hazafias szellemben dolgozik is. Hornyoszsindely, liódfarku • keményre égetett buroktégla • (Kllncker) Istállók, folyosók és átjárók részére. r Bérmentve minden állomásra. Első szombathelyi gőztéglagyár Hübner testvérek és Pohl Gusztáv. ~ Mai ssámunk 12 oldsl