Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-04 / 14. szám

1909 április 4. • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap< gyöngeelméjüek intézete Temesvárutt és különböző fürdőkonvik tusok. A Ligának mindenre kiterjed a gondja, ahol az állami segedelem felmondja a szolgálatot ós e mellett ninos egyleti szervezete, nincs diszolnöke, ninosenek társelnökei, ninos száz elnöke és ötszáz választmányi tagja, de vannak buzgó vezetői, akik értenek hozzá, mint kell a társadalomban a lelkiismeretet ébrentartani. A Ligának tagja mindenki, aki valamikor és akármilyeu csekély öszeget a Liga céljaira ajándékozott, s ennek az ajándékozásunk keresztülvitelére szervezi évenkiut a Liga országszerte a gyermeknapokat. Aktualitások. (Sterbia.) Hónapok óta sokat beszéltetett magáról a kis Szerbia. Dolgot adott egész Európa diplomáciájának s a Monarkiával kidobatott néhány száz milliót. A nagyhatalmak véget vetettek ugyan a garázdálkodásnak és leintették a kis Balkán államocskár, amely magára hagyatva mégsem mert kikötni a Monarkiával; a háborús veszedelemnek végű is van, de azért Szerbiáról még egy ideig beszélni fognak. Ránk nézve befejeződött az ügy, de Szerbia valósággal kanapé, jobban mondva trón kérdést osinál a rosszul sikerült komédiából. Azt irják, hogy a szerbek nincsenek megelégedve a Karagyorgyevics dinasztiával, amelynek kedvéért kiirtották az Obrenovios házat. A megvadult háborupártnak Kralj Petar, a királygyilkosok öreg patrónusa, gyenge legény s nem elég radikális szerb. Ezek Györgye emberei, a felfuvalkodott extrónörökös hivei. A józan elemnek Györgye nem kell, Sándor hero?gnek pedig a trón nincs Ínyére. Addig folyik tehát a disputa, amig az egész család kiköltözik a Konakból s elvonul békésebb vidékre. Az öreg Péter veszedelmet sejthet, mert le akar mondani az uralkodásról. Arról is szó esett, hogy egy angol herceg foglalja el a helyét, tehát ezt megelőzendő fiát szeretné királlyá tenni, hogy legalább a dinasztia s >rsát biztosítsa. Ha azonban ez mégsem sikerül és kénytelen lesz vérző szívvel látni, hogy örökébe idegen üljön, akkor bizonyosan gondoskodik magának teljes nyugdíjról. Ingyen osak nem királykodott s a György trónörökös által elemelt néhány millió már valószínűleg elfogyott. Szerbia tehát — ugy lehet— ismét dinasztiát változtat s a Karagyorgyevioseket is utoléri a végzet, mint az Obrenovicsokat. A két család egy évszázadig küzködött Szerbia trónjáért, mig végre — sok vér és bűn árán — a Karagyorgyevicsek egyedül maradtak a küzdőtéren, ahonnét őket most egy esztelen politika készül letaszítani. A Kargyorgyeviosek őse Karagyorgyo Petrovics György nevü paraszt, később erdőőrvolt. 1766ban született s 1787-ben, amikor a szerbek felkeltek uraik, a törökök ellen, lejött a hegyek közül s beállott a felkelők közé. Jellemző a vad szerbre, hogy atyját menekülés közben agyonlőtte, nehogy elfogják. A felkelés leverése után Magyarországi a jött s Szlavóniában erdőőr lett, majd Topolán lakott és marhakereskedéssel foglalkozott. 1804-ben ismét felkelést szervezett s a törököket kiverte ass országból; nemzete fővezérré választotta, majd 1811-ben egy népgyűlés Szerbia főhadvezérévé kiáltotta ki s a szenátus a polgári ügyek vezetésével is megbízta. Még mint egyedüli ur és paranosoló is a topolai parasztházban lakott, 1813-ban pedig, amikor Szerbia újra a fényes portáé lett, Ausztriába menekült s csak 1817-ben tért visza hazájába, ahol meggyilkolták. A gyilkosságot Obrenovios Milosnak rója fel bünül a történelem. Ez a „herceg" is egyszerű paraszt volt. Apjának Toso volt a neve s az Obrenovios családnevet C3ak Milos vette fel azon a cimen, hogy anyja előbb egy Obren nevü embernek volt az özvegye s ennek első házassságából származó bátyja, Milán után Milos örökölte azt a birtokot, amelyen előbb, mint béres szolgált. Ez a Milos 1780 körül született s Karagyorgye harcaiban mint felkelő vett részt. Később török zsoldban állott s a törökök kinevezték járási főnökké, majd 1816-ban elismerték Szerbia fejének. Miután félt, hogy Karagyorgye terveinek útjában áll, ezt megölette s 1817-ben Szerbia fejedelmévé választatta magát. Zsarnok volt és kegyetlen, ezért 1839-ben kényszerítették, hogy Milán fia javára mondjon le. Ettől kezdve 1858-ig Bécsben és Oláhországban élt, 1958-ban újra fejedelem lett, de két év múlva meghalt. Karagyorgye fia Sándor volt, (született 1806ban) aki először orosz katonai szolgálatban állott s mint kapitány tért vissza hazájába, ahol Obrenovios Mihály, Milos utódja szárnysegéde lett. A szerbe!, azonban eevszercsak megunták Obrenovics Mihályt is, 1843-bi)u elkergették és Karagyorgyevics Sándort ültették a fejedelmi székbe; 1858-ban azonban ezt is letették és visszahívták Obrenovios Milost, aki 1860-ig bekövetkezett haláláig uralkodott. Ennek halála után következett Mihály (18601868), akit Topcsiderben meggyilkoltak, majd Milon (1868 — 1891), aki a királyi cimet felvette s végül ennek fia, a szerencsétlenül járt Sándor, kit saját katonái gyilkoltak meg. Karagyorgyevics Sándor, Karagyorgye fia s Péter, Szerbia moBtani királyának apja, 1858ban hagyta el Szerbiát s kénytelen volt a fejedelmi széket Obrenovios Milosnak átengedni. 1859-ben a fejedelemségről formálisan is lemondott ugyan 8 Magyarországon mint magánember élt, de azért nem szűnt még a Szerb trónért ugy kell a rokonoktól kunyorálnom. Én ezt tovább nem birom. Fiatal vagyok és szép. Minden férfi szem mohón ragad rám. Csak [egy tart vissza. A belém oltott, a velem született tisztességérzet. Ön asszonyom, csak azt panaszolhatja, hogy az ura öreg, fáradt és azért táu nem elég előzékeny. De azért megad önnek mindent. Van szép othona, benne bőség. A szive rideg, de a kamarája tele van. Nálam üres a sziv is, a kamara is. — Hát mit gondol ? Mit akar ön tenni aszszonyom ? — kérdi a szép, molett Derékiné az ő bizalmasától, Horváth Katókától. — Nem tudom. De igy nem maradhat. Olvasom a könyvekben, olvasom a lapokban, hány előkelő, gazdag férfi keresi a nőt. Azt a nőt, aki a házaa élet nyűgét igyekezik neki feledtetni. Hányan hajítják a sárba a pénzt és elverik utcai leányokra, midőn egy jó érzésű, hálás szivű asszonyka a legnagyobb kétségbeesések között tépelődik a mindennapi kenyérért. Ön azt mondja tán asszonyom, miért nem dolgozom ? Igen dolgoznék a gyermekemért, de nem dolgoznék azért a férfiért, aki betolakodott az én fiatalságomba, aki meglopta az én tavaszomat orvul és ma tehetetlen bábként osak sirni tud, de nincs benne energia és tehetség. Óh, vérem nem hajt az utcára. Nem adnám a szerelmet csengő pénzért. Inkább meghalnék. De bosszút állnék azon az emberen a fiatalságomért, a gyermekemért. — De nem megy. Ha rákerül a sor, gyáva vagyok. Arra születni kell. És igy fogok nyomorogni örökkön-örökké, mig elmúlik a fiatalság, a szépség és nem marad más vissza, miut a mult keserű emléke és a késői megbánás a félreértett, elpoosékolt fiatalságom felett. Csillogó szemekkel hallgatta Derékiné barátnője kitörését. — Katóka, ha ön ezt megtenné, én nem tudnám önt elítélni. — Hát ön megtenné ? — Én nem. Lehet, hogy azért nem, mert nem tudok oly mélyen betekinteni az ön sorsába. Azt hiszi azonban, én nem lázongok sorsom ellen? Fellázadok az örök bilincs, a_morál ellen. Álmatlan éjszakáimon kívánom az igazit, a fiatalt, a delit. De ha felébredek, megborzadok önmagamtól. Önben hatványozva látom az én nyomorúságomat. Belátok a maga lelkébe. Nem tudom elitélni. De mégis megborzadok önmagamtól. Egyet kérek öntől Kató. Mielőtt elszánja magát az utolsó lépésre, mondja meg nekem. A beszélgetést nagy lárma szakitá meg. Elszabadult koosi közeledett vad vágtatással. Az 3 ábrándozni. A keze benne volt a szerbiai mozgalmakban s amikor Mihály fejedelmet meggyilkolták, a közvélemény őt tartotta az értelmi szerzőnek. Szerbiában el is Ítélték husz évi fegyházra, de a büntetést természetesen nem tudták végrehajtani. Magyarországon is megindult az eljárás, de Karagyorgyevios Sándort se meg nem büntették, se el nem ítélték. A siencáoiós per eltusselódott. Sándor fejedelem Temesváron halt meg 1784ben. Jól beszéit magyarul s állítólag Péter király is birja a nyelvünket. Amikor az Obrenovios osalád utolsó sarja, Sándor király is gyilkosság áldozata lett, a Karagyorgyevicsek visszanyerték Szerbia trónját és Sándor fia, Péter, király lett. Péter 1846-ban született, felesége Nikita montenegrói fejedelem leánya, Zorka volt, akivel egymillió rubel hozományt Ígértek, de após és vő később annyira veszekedtek a hozomány miatt, hogy az orosz oárt kérték fel bírónak. Péter után következett volna a harcias és eszeveszett Györgye, ennek lemondásával pedig a beteges Sándor. Ha ugyan nem keletkezik olyan bonyodalom, hogy a Karagyorgyevicsek újra elvesztik a trónt, amelyhez vezető utat vér és gyilkosság jelzi. * * • (Aj alkohol ellen és mellett.) Bizony sok furcsa van a mi társadalmi és állami életünkben. A bibliai tanáos : ne tudja a balkéz, mit oselekszik a jobb, megvalósul a kormányzatban, ahol az államhatalom egyik szerve nem akar tudomást venni arról, hogy mit cselekszik egy másik szerv, amely szintén a közjó szolgálatára van rendelve. Például a közoktatási miniszter egymás után adja ki a rendeleteket, hogy a gyermekeket el kell rettenteni az alkohol élvezetétől; a belügyminiszter százezerszám osztatja ki az ivás ellen irányuló röpiratokat; ugyanakkor pedig a földművelési miniszter azon töri a fejét, hogy a borfogyasztás emelkedését előmozdítsa, mert másként tönkre megy a sok millió költséggel rekonstruált szőlőkultúra s elpusztul egy csomó ember, akinek existenciája a bortermelésre van alapítva. A kisvárosi társadalmi mozgalmakban résztvevő emberrel is megesik az a furcsaság, hogy egyik nap az alkoholellenes gyűlésen vesz részt, vagy az iskolai gondnokságban lelkesül a teljes abstinenciáért, másnap pedig gazdagyülésen ágál a borfogyasztási adó és a kis üstök adójának felemelése ellen. A túlzások nevetségesek, mert ezek, ha még oly nagy meggyőződésen alapulnak is, nem használnak az ügynek. Azt a jeles franoiát, aki azzal akart hatni, hogy bebizonyította, miszerint Jézus Krisztus a kánai mennyegzőn a vizet alkoholmentes borrá változtatta, egyszerűen kinevették. Leghelyesebb a középúton maradni s a mérték, uton pedig a két kis leányka játszadozott gyanútlanul. Rémes sikoltásba tört ki a két anya. És versenyt rohantak lélekszakadva a két kis angyalka felé. Elkapták őket a vágtató koosi elől. A két gyermek hangosan kaoagottt a mulatságon. A két asszony sokáig szótlanul pihegett. Végül megtalálták egymás kezét. Egymásba kulosolták és sirva fakadtak. Talán az iménti gondolataikat siratták. Amelyekre oly hirtelen választ adott valaki. Nincs rossz nő, kivált ha anya. Ugyan kinek volt valaha rossz az anyja? A fasorból két férfialak bontakozott ki. Mindkettő szürkülő. Az egyiken meglátszik a kereskedői jómód; van vastag aranylánoa és gyémánt gyűrűje. A másik kopott, szürke alak. Nyakkendője rendetlen csomóra kötve. A két gyermek ujongva szalad elibük. — Apa! Apuska! És elibük mennek az asszonyok is. Elmondják az iménti ijedtségüket. Egyszerre beszélnek mind a ketten. Barabás B. Fereno