Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-28 / 13. szám

XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. március 28. 13. szám. Előfizetési dlj: Kgéat évre . 10 lí — í. Fél évre . 5 K — f Negyedévre. 2 K 50 f Kgyes szám áru 20 líllér Hirdetések : = Megállapodás üzerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat ueui küldünk VÍMSEK ZALAVÁRMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A hangulat. Napról napra érezhető, hogy immár Magyarországon is erősödik a háborús hangulat. Amikor az annexió megtörtént s először került szóba, hogy a császári ős királyi szuverenitásnak a megszállott tartományokra való kiterjesztése még háborúba is keverhet bennünket, nagy volt a felzúdulás országszerte. A közvélemény az annexióban nem látta egy háború megfelelő ellenértékét. Nekünk magyaroknak nem is fűződött nagy érdekünk az annexióhoz; sőt jobb lett volna ránk nézve, ha ezt a kérdést majd csak akkor bolygatják meg, amikor már erőink teljesen kifejlődnek 8 Ausztriával való közjogi helyzetünk az egész vonalon tisztázódik. Mert az annexiót természetesen követni fogja Bosznia hovatartozásának kérdése, ami kiszámíthatatlan bonyodalmakra vezethet. Nem is volt nekünk Szerbiával semmi bajunk. Megfértünk egymás mellett. Legfeljebb egy két Belgrádból a magyarországi szerbekhez átkiabáló durva hangot kellett türnünk. De hát azért a karaván haladt * az éretlen ordítozás nem hallatszott a menyországba. És éreztük azt is, hogy a háború nem a mi gazdasági viszonyainkhoz való. A nagyhatalmi ábrándokért, terjeszkedésért soha sem lelkesedtünk. Megelégszünk azzal, ha a saját országunkat meg tudjuk hódítani a magyar kultúrának és semmi okunk sincs arra, hogy a Balkánon fegyverről hódítsunk, amikor inkább gazdasági érdekkörünkbe akarjuk vonni a keletet. Hiszen ugy szeretjük hangoztatni, hogy a kelet kapuja és kulturális haladásának őre vagyunk. Ezért bizony elnevezték a magyar publicisták Aehrenthal bárót két balkezü diplomatának, császári szolgának és minden egyébnek, azért a meggondolatlan cselekedetéért, hogy az annexióval európai bonyodalmat és háborús veszedelmeket idézett fel. A szerb háborúért tehát nem nagyon lelkesedtünk. Szidtuk a nagyhatalmi érdekeket, amelyekért vágóhidra viszik a véreinket éa pazarolják a kincseinket. El voltunk keseredve felette, hogy amig a dualisztikus kapcsolat miatt még nyelvünkhöz való jogunkat sem tudjuk érvényesíteni a hadseregben s önállóságunk még a nemzeti bankig sem terjed, addig ki kell állatiunk a harcmezőkre, megvédelmezni a balkezes osztrák diplomácia baklövéseit. A közhangulatot távolról sem lehetett harciasnak mondani. A kép azonban ma már egészen más. Az az őrültséggel határos tombolás, amit a szerbek véghezvittek; az a felfuvalkodottság, amit a Monarkiával szemben tanúsítottak, egészen más szempontokat állított a nemzet elé. Bosznia háttérbe szorult, a szerb erőlködésben senki sem keresi az annexió ügyét. Csak azt tudjuk már, hogy a szerviánusok, akik eddig disznót és szarvasmarhát szállítottak Magyarországra és nagyon megtisztelve érezték magukat, ha e téren elismerésben részesültek, most már mint nagy publicisták és hadvezérek szembe állanak velünk s csúfondárosan átkiabálnak a Dunán: ugy-e nem mersz velem kikötni, mert majd ad neked az atyuska, a minden oroszok cárja és a világ összes szlávjainak vezérlő csillaga, aki annyira lelkesedik a népek szabadságáért, hogy otthon ugyan akasztat és deportál, de a Balkánon félti a testvéreit a szolgaságtól. Az a mérhetetlen elbizakodottság és gőg, amellyel a Zsivkovicsok a mellüket verik s a »rothadt Monarkiát* szét akarják robbantani, belevilágít abba a nagy veszedelembe, amely bennünket a szlávok részéről fenyeget és jelzi azt az utat, amelyet követnünk kell. A magyar lélek megérezte, hogy a dolgok mai állásában az annexió másodrendű kérdés. Megértette, hogy az a hadüzenet, amelyet a szerb nép áthajigál a Dunán, elsősorban nekünk szó 1. Ea mi válaszolunk rá. Egyelőre csak azzal, h,ogy felébredt a harcias hangulat; de ha kitör a háború, ott leszünk a harctéren aíivv.el, lélekkel és harcias virtusainkkal is. Ha pedig nem kerül fegyverre a dolog s a diplomaták papiroson is el tudják igazítaui a kavarodást, akkor levonjuk a konzekvenciákat a jövőre nézve. A Balkán politika ezután n^m hajplhat a minden áron való pacifikáció felé. Ha a békességet szeretjük is, de a mesterségesen csinált barátkozás nem kell. Maradjanak a szerbek és érdektársaik maguknak; ne járjanak Budapestre bankettezni és csókolózni. Úgyis tudjuk, hogy a barátkozás csak a disznók és szarvasmarhák kedvéért folyik. A disznóhajcsárok kedvéért pedig nem fogjuk elszenvedni a politikusaik és nagyszabású államférfiaik disznókodásait. Ez a kis Balkán társaság bebizonyította, hogy állami életre éretlen. Olyan, mint a gyerkőc, aki a nyelvét öltögeti az óriásra és csak akkor tér az eszére, ha jól megagyalják. A kótyagos szerbek is meggondolják magukat a jövendőben, ha elveszik a háborús kedvüket egy alapos kiporolással. Régi nagy virtusok élednek bennünk. A háború virtusai. A magyar fiatalság férfias elszántsággal fogja fel a helyzetet. Ha a szerbeknek háború kell, hát legyen háború, őseit nem tagadja meg a magyar vér s a magyar katonák harcra készen várják a nagy eseményt. A haza nehéz megpróbáltatások között van. Az országot sújtó szerencsétlenségek között a legnehezebb a háború, amely az mum muiiiiummmmmmmiuiii^^ sárga orpington tenyésztojások vB a Misefai gazdaságban. U. p. Nagykapornak (Zalamegye). TtfffffTTTfTtfffffTfTTTfTffyTyTTTTTytfTfftfyyffTT?ffTfTTfTfTTTTfTTTyyTTfTTTTTyT?TTfTTTfTTTfTyffffVyffyTfyfTyyyytffTTTTfffTfTfT??ftfTTTTfff ffTTTf Mai számunk 10 o!dal«