Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-21 / 12. szám

f »Zalamegye, Zalavárraegyei Hírlap* 1909 március 21. Az amerikai munkaviszonyok és munkabérek és a magyarországi kivándorlás. Őtnegyedévi »eünetelés után a magyarság kivándorlása Amerikába ismét kezdetét vette. Egyelőre még osak kisebb osapatokban keltek útra az emberek, de már folyton emelkedőben van a kivándorlók száma, pedig még a munkapangás Amerikában nem mult teljesan el. A különböző hirek, hogy Amerikában ismét megkezdődött a gyárak, bányák és más ipari vállalatok teljes üzembe helyezése és az 1906-iki állapotok visszaállítása, teljesen valótlan dolog. Ezeket az álhireket az ügynökök és németországi hajózási vállalatok terjesztik, hogy a hiszékeny emberekben a kivándorlási vágyat felébresszék és hogy az üzlet ismét fellendüljön. Hogy Amerikában a munkaviszonyok nem javultak, az kitűnik a legutóbbi, Perth-Amboyt városban lezajlott sztrák egész lefolyásából, •melyet magyarországi származású munkások rendeztek — amelynek számos halottja is volt — azért, mert a téglagyárak a megígért munkaidő leszállítását és a munkabéreknek ugyancsak megígért felemelését nem akarták megadni, illetve az 1906-iki állapotot, az átlagos 15 centes óránkénti munkabéreket és 10 órai munkaidőt sem adták meg a munkásoknak. A munkások az egész vonalon érzik az amerikai munkapangáat, mert minden vonalon még ma is a leszállított munkáslétszám s 33 százalékkal leszállított munkabérek mellett dolgoznak. Ahol pedig a teljes üzemet felvették, ott nem adják meg az előbbi fizetést, épen azért, mert olyan számban jelentkeznek magyar munkások, hogy a leszállított munkabérek mellett is ezrekre rug a fölösleges jelentkező munkaerők száma. Az 1902. és 1903-iki amerikai munkabérekhez viszonyítva, az 1906-iki jó kereseti viszonyok, a munkások naponkénti jövedelme 50 — 70 centtel volt kevesebb, mig 1907-ben ismét napi 20 centtel redukálták a munkabéreket, úgyannyira, hogy ha figyelembe vesszük azt, hogy a munkásoknak ugyanannyit kellett 10 óra alatt dolgozni, mint előbb 13 óra alatt, a felemeít 15 cent napi javítás mellett is rosszabbul jönnek ki, mert sokkal többet kell nekik elkölteni hűsítő italokra, mint amennyit a felemelt napibérrel elérnek. 1902-ben volt átlagos keresete egy munkásnak 13 óra alatt : vasgyárban, vasöntődében, ágyugyárban 2 dollár 50 oent, más iparvállalatnál, műhelyben 1 dollár 80 cent, dohánygyárban 1 dollár 65 cent, téglagyában 1 dollár 65 cent, Préselt virágok. Irta: Hantke Emil. A fenyvesre ráhúzta sötét takaróját az éj. Egy ki* fénysugár tör ki csak a széltől fel-felkorbáosolt hóra, a kis erdészlak ablakából. A szél sivít ... az erdészlak kutyái versenyt üvöltenek az erdők vadjaival. A kis barátságos szoba csendes; oda nem hallik be az éj rémes zenéje. A kályhában kellemes tűz lobog, a zsarátnokká vált fahasáb szikrázva pattog. Az egész környezetet olyan illúzióra keltő álmatag félhomály fedi. A kis szines lámpaboriték osak az asztalomra engedi szétterjedni a világosságot. Fejemet tenyeremben tartom és ugy mélázok el nyitva tartott asztalfiókomba. Tudom is én, hogy került elő! Kis papir doboz, selyempapirral bélelve s benne . . . ifjúkori emlékek. Préselt virágok . . . hajfürtök . . zsebkendők .. És bensőmben felébredt a mult édes emléke ... A zord szél monoton zúgása andalító zenét szolgáltat a kellemes vízióhoz, midőn előmbe tárul, mint jóságos tündér, a Malvin kedves alakja. A gzél süvöltését haik susogás, ringató csend váltja fel. Érzem, hogy derengő fény támad körülöttem. Felragyog fiatal szivem meleg napja és keblemet j oly különös, jól eső érzés dagasztja, hogy én itt L4vol a városi lármától, ebben a barátságos kis szénbányában 1 dollár 45 cjnt. 1907-ben 10 óra alatt: vasgyárban, vasöntődében, ágyugyárban 1 dollár 80 cent, más iparvállalatnál, műhelyben 1 dollár 35 oent, dohánygyárban 1 dollár 20 oent, téglagyárban 1 dollár ^0 cent, szénbányában 90 oenttől 1 dollár 15 oent. Kiadása volt 13 órai munkaidő alatt: 1902-beu : vasgyárban, vasöntődében, ágyugyárban 1 dollár 25—30 oent, más iparvállalatnál, műhelyben 70—75 oent, dohánygyárban 70 oent, téglagyárban 85 cent, szénbányában 80 oent. 1906-ban 13 órai idő alatt: vasgyárban, vasöntődében, ágyugyárban 1 dollár 35 oent, más iparvállalatnál, műhelyben 80 oent, dohánygyárban 75 cent, téglagyárban 85 cent, szénbányában 80 cent. 1907-ben 10 órai munkaidő alatt: vasgyárban, vasöntődében, ágyugyárban 1 dollár 45 oent, más iparvállalatnál, műhelyben 85 oent, dohánygyárban 75 cent, táglagyárban 90 cent, szénbányában 80—85 oent. Amint ezekből a kimutatásokból is világosan kitűnik tehát, amíg a munkabérek Amerikában a legnehezebb és legtöbb munkást foglalkoztató munkaágaknál csőkkentek, addig a kiadások folyton emelkedtek, úgyannyira, hogy megtakarításáról osak alig volt szó. Ha pedig a magyar munkásság még nagyobb tömegekben vándorol ki és az 1907-iki munkásfölösleg ismét előáll, ugy a munkabérek esése feltétlenül bekövetkezik, mert az üzemek nagysága az 1906-iki üzemek nagyságát még nagyon sokáig nem fogja elérni, tehát munkaerőre szükség nem lévén, a kivándorlók osak a künnlevők helyzetét rosszabbítják és a saját helyzetüket egyszerűen tarthatatlanná teszik. Az 1907-ik évi pénzügyi válságot az elnökválasztás befejezett ténye nem szünteti meg, és sok időbe kerül, mig az összes vállalatok teljes erővel kezdhetnek a munkához, azért óva intünk minden magyar embert, a ki Amerikába kivándorolni szándékozik és hitelt ad az ügynökök hazug, csábító szavánk, hogy a kész veszedelembe és nyomorba rohannak, a mely egyértelmű a saját családjuk öngyilkosságával. Nemsokára itthon is megkezdődik a tavaszi munkaidő és amennyit Amerikában megkeresnek, annyit itthon is elérnek és nem kell senfészekben, pusztán emlékeimnek élve, mily boldog vagyok. Malvin! A te bájos alakod tűnik fel előttem, amint kezembe akad egy szőke, koszorúba font hajfürt, mely rózsa és nefelejts osokrot ábrázoló képbe van ügyesen beleillesztve. Azután egy szál havasi gyopár és abból a szerény, szabadon nyiló ibolyából három szál. Ifjak voltunk még mindketten. Az élet öröme, a fiatalság derűje töltötte el keblünkel. Te feslő lány, én meg diák voltam. Együtt laktunk egy udvarban. Ha tehát bizalmas, szinte meghitt, barátias hangú vjlt társalgásunk, nem is csoda. Oly belső barátság fejlődött ki köztünk, mely valósággal lehetetlenné tette, hogy egymással szemben még titok is lehessen. A rügyfakasztó kedves tavasz idejébe esik. A fákon már féuylettek a fehér szirmú virágok, melyeken a nap sugarai játszottak bújócskát. Mi ott sétáltunk a kertben . . . kerestünk ibolyát. Már leltünk is két szálat, mikor te egy harmadikat veszel észre. Lehajolsz érte, hogy letépjed. Lehnjolok ón is utánad ... és megcsókoltalak. — Andor! Mit osinálsz? kérd'd pirulva. — Malvin, ne haragudj, de én nagyon szeretlek. És éreztem, hogy a mit akkor tettem, az több mint barátság. Te látszólag szomorú voltál és egész elpirosodtál, ha rád néztem. Alig is szóltál hozzám. r I kinek már osak ar. útiköltségre sem 400 koronát | a tengerbe dobni. Károssá Ödön. Aktualitások. (Szakelőadásokat a népnek.) Amikor a nép gazdálkodásának elmaradottságáról, ósdiságáról esik szó, egyszerre kész a jó tanács száz publicista ajkán és tollán. Szakelőadásokat a népnek, kiáltja száz torok s a gazdasági egyesületek, a kormány, gazdakörök és akadémiák utaztatják a vándortanítókat, tanárokat és előadókat, hogy I tanítsák meg a népet okszerűen g'azdálkodni. Jóakaratban és jótanáosban tehát nem volna hiba. Az eredmény azonban nem követi nyomon a sok szakelőadást, mert még mindig nem sikerült eléggé felkelteni a nép érdeklődését az előadások iránt; 'másrészt ha meghallgatja is, nem nagyon követi. Ha jól emlékszem, Alsólendván történt meg az a nevezetes eset, hogy egy szőlészeti szakelőadást egyetlen egy érdeklődő hallgatott végig. Zalaegerszegen is megtörtént, hogy egy méhészeti szaktanár mindössze három uri embert tudott megkapni hallgatónak ; a kis gazdák és földmunkások pedig tudomást Bem szereztek az érdekes előadásról. Egy izban pedig a keszthelyi gazdasági akadémia több érdemes tanára jött el a vármegye székvárosába, hogy sorozatos előadásokat tartsanak. Kiválasztották a vármegyeház nagytermét tanteremnek, mert hát kell a sok hallgatóaak a hely. Ilyen nagy földművelő vidékről csak jön össze akkora hallgatóság, hogy a vármegye közgyűlési termét megtölti ! Felállítottak az emelvényre egy nagy fekete táblát, melléje tették az előadói asztalt és várták a hallgatóságot. És majdaem megtörtént az a szégyenletes eset, hogy a tanárok többen lettek volna, mint az előadók, ha néhány tizztviselő ki nem segiti az agrárius urakat. Igy azután voltunk vagy tizenöten; köztünk tiz olyan uri ember, akinek egy hantja sínos, tehát a földművelés nívójának emelése iránti érdeklődése osak platonikus értékkel bir. Hiábavaló minden okoskodás, itt más nem segít, mint a verbuválás. Nem elég a plakát, nem elég az újság, sőt nem elég a kisbíró dobja sem. A néppel való közvetlan érintkezéssel, édesgetéssel, reklámmal kell fogdosni a hallgatóságát, amíg rá nem jön a szakelőadások izére. Ahogy például egyik másik gazdakör csinálja, elég szép sikerrel. Valamikor egy Batthyány herceg ugy szerzett a krumplitermelésnek hiveket, hogy ellopatta a burgonyát. A parasztok sehogysem akartak De mikor feljöttünk a kertből, ... a három szá ibolyát nekem adtad. Látod ! még most is megvan. Ez a jelenet — ibolyaszedés nélkül — többször ismétlődött. Véleményed felőlem az volt, hogy szemtelen vagyok, de soha vakmerőségemért rendre nem utasítottál. Azután . . . elvégezted iskoláidat. Apádat elhelyezték máshová s engem itt kellett, hogy hagyjál. Már akkor csalódtam ! Fájdalmasabbnak, lehetetlennek képzeltem az elválást ... te pedig mintha egész mindennapi dolog lenne, vigabb voltál, mint valaha. Örültél a talajváltozásnak, szerettél volna már ott lenni. — Ne féljek — biztattál engem — majd fogunk egymással levelezni. Kezdetben ment is. De már vagy két hónap múlva elmaradt. Utoljára ezt a kis havasi gyopárt küldted. A férfi szív erős . . . beletörődtem sorsomba. Ha másokkal foglalkoztam, osak magamat boszszultam meg. Nem tudom már mikor, osak hallottam, hogy te menyasszony vagy. Ez a hir felzaklatott. Zavart aggyal Írhattam neked azt a korholó levelet, amelyre nem válaszoltál. Ettől kezdve a mi utunk be lett egészen zárva — — — — — — — — — A mult nyarat ott töltöttem a tobozfalvai fürdőben. Kisebb igényű embereknek nagyon kellemes kis fészek. Mivel pedig én mindenáron