Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-07 / 10. szám

4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 4 mírciua 7. Igen tisztelt díszközgyűlés I Mikor a negyvenes években az első „ Védegylet" megalakult, a magyar elmét, a magyar kéz munkáját érvényesíteni óhajtó nemes mozgalom élére két lelkes honleány, Batthyány Lajosné és Károlyi Györgyné grófnék állottak. A nemzeti felbuzdulás óriási mérvéket öltött s az ifjúság a pozsonyi országgyűlésről Budapestre érkező grófnékat nagyszabású fáklyászenévei tisztelte meg. A „Honderű" feljegyzései szerint, — amint ezt a kedves episodot a „Budapesti Hirlap" tavalyi augusztus 20-iki számában olvastuk — az ifjú Vay gróf volt a szónok, ki Batthyány grófnéhoz egyebek közt a következőket intézte: „A magyar polgári küzdelmek egyik legerősebb tölgyének élő borostyánjavagy . . . Mondd meg tisztelt férjednek, hogy mi polgári becsületessége legszebb jutalmának kezedet tartjuk. És légy meggyőződve, hogy e hon igaz fiainak hazánk minden leányai közt kezedből legédesebb a jutalom" . . . íme, igen tisztelt díszközgyűlés, mily csodálatosan ismétli magát a történelem ! Ma is egy Batthyány grófné van köztünk, ki megosztja férje nagy hivatását; nemzeti, társadalmi s emberbaráti munkánkban miudig és mindenütt velünk van ... Elmondhatjuk róla is, hogy az Ő kezo legszebb jutalma férje polgári becsületességének. S hitem szerint Nagyságos Asszonyom szivéből merítem Vay gróf további kijelentésének igazságát, hogy a királyi kitüntetés Nagyságodnak az ő kezéből — legédesebb ! Kérjük Istent, igen tisztelt díszközgyűlés: váljanak valóra a legnagyobb magyarnak „honunk szebblelkü asszonyairól" szőtt édes álmai s adjon sok Batthyány grófnét, sok Ruzsics Károlynét a magyar hazának 1 Dr Korbai Károly polgármester a város közönsége nevében, Sperlágh Gézáné úrasszony pedig a választmány nevében üdvözölték az ünnepeltet. Sperlágh Gézáné nyújtotta át az egyesület remek bokrétáját a szeretett elnöknőnek s kedves közvetlenséggel tolmáosolta azt a mélységes szeretetet, amely az egyesület minden tagját a jólelkű elnökhöz fűzi. Dr Korbai Károly a következő beszédet mondta: Nagyságos Asstonyom! Zalaegerszeg város közönségének törvényes képviseletében nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy felséges urunk és királyunk részéről nyert legmagasabb kitüntetése alkalmából s ez ünnepély keretében Nagyságodat üdvözölhessem. Szerencsésnek érzem magamat, hogy városom közönségének tiszteletét és szeretét ez ünnepélyes alkalommal tolmácsolhatom; de szerencsésnek érzem magamat különösen azért, hogy e tisztelet és szeretet általános megnyilatkozásának adhatok kifejezést s e vonzalom és ragaszkodás intenzív melegéről tehetek tanúbizonyságot. A ^szeretet, amelyet Nagyságod a jótékonyság gyakorlásában eltöltött áldásos tevékenységével városunk szegényeire árasztott, most visszasugározza melegét és fényét Nagyságodra s egyúttal mindnyájunk előtt bevilágítja az utat, amelyen — e szép példát követve — haladnunk kell. S ha Nagyságod kebelében megnyugvást kelt is az a jól megérdemelt kitüntetés, amely felséges urunk és királyunk részéről érte, azt hiszem mégis, hogy szivét a boldogság igazi melegével az az általános tisztelet és szeretet tölti el, mellyel városunk minden egyes lakója Nagyságod iránt viseltetik. A szeretet melegét nem pótolhatja semmi. Isten óvja, Isten tartsa Nagyságodat, hogy a körültünk zsibongó köznapi élet ridegségében követésre méltó példájával, a jótékonyság gyakorlásával még sokáig árassza közöttünk a szeretet melegét. Czobor Mátyás titkár beszéde zárta be az ünnepélyt, amely özv. Ruzsics Károlyné éltetésével ért véget. A zalaegerszegi tűzoltó egylet közgyűlése. A zalaegerszegi önkéntes tűzoltó egyesület mult héten tartotta meg évi rendes közgyűlését. A közgyűlés iránt élénk érdeklődés mutatkozott, a mennyiben az elnökön kivül 84 tag jelent meg. Elnöklő Boschán Gyula, miután a határozatképességet megállapította, felolvasta az egyesület mult évi működéséről szóló jelentést. Ebből a következőket vesszük ki. A választmány elhatározta, hogy a csapat szerelvényeinek kiegészítéseképpen egy 20 m. hosszú tolólétrát rendel, hogy a városban levő legmagasabb házak is, veszély esetén megközelíthetők legyenek. A létra 3150 koronába kerül. A vételárat az egyesület 6 egymást követő év alatt fizeti ki. A létrát Mátrai Feik és társa budapesti cég készítteti s a budapesti hivatásos tüzoitó csapatnak egynehány tagj i. fogja kipróbálni. Megemlékezik a jelentés arról a kellemes háziünnepélyről, a melyet Breisach Sámuel tisztb. osztályparancsnoknak a 25 éves szolgálati éremmel történt kitüntetése alkalmával rendpzett az egyesület. A csapat ezidőszerint 68 működő s 249 pártoló tagból áll. A tisztikar 6 ülést tartott, melyen különböző folyó ügyek nyertek elintézést. Gyakorlatot 6 esetben tartott a csapat; részint a szertár udvarán szergyakorlatok, részben pedig a város főtéren oltási és mentési műveletek alakjában. Elméleti előadást Kardos Samu segédtiszt 7 esetben tartott. Tárgyai voltak: alakuló szer vezés, tüzrendőrségi s erre vonatkozó szabályok, a háztüzek magyarázata, oltás és mentés különböző nemei. Az előadásokon a csapat tagjai szép számban vettek részt. A helybeli huszár osztály parancsnokság megkeresésére 21 huszár képezhetett ki tűzoltóvá. A kiképzéssel Kardos és Heigl csapattisztek foglalkoztak. Istentiszteletre 4 esetben, temetkezéshez pedig egyszer vonult ki a osapat. Tűz két esetben történt, a melyeknél a csapat közreműködött. A vidéki tűzoltó testületek közöl kettőnek a kiképzésénél működött közre a csapat tisztikara : Ordöghenyén és Zalalövőn. A pénztár bevétele: 3338 kor. 88 fi 11., kiadása 1974 kor. 80 fill., maradvány 1967 kor. 51 fill. Segélyalap bevételek: 3466 kor. 64 fill. Hanty féle alap bevétele: 1977 kor. 17 fill., kiadása: 260 kor. 75 fill., maradvány: 1716 kor. 42 fill. Zenealap bevétele : 558 kor. 88 fill., kiadása : 399 kor. 44 fill., maradvány : 179 kor. 44 fill. Lóbeszerzési alap bevétele 32 kor. 15 fill. Ezután áttért a közgyűlés a tisztikar s csapattisztek választására. A választás egyhangu volt. Megválasztattak : diszelnökké Dr. Korbai Károly polgármester, elnökké Boschán Gyula, alelnökké Udvardy Ignác, titkárrá Kardos Samu, h. titkárrá Erdős Gyula, pénztárnokká Schuffenhauer Frigyes, ügyészszé Hajik István, orvossá dr. Fürst Béla. Választmányi tagok lettek : Arvay Lajos, dr. Csák Károly, Breisach Samu, Fangler Mihály, Keszli Ferenc, Csiszár József, Horvát Gyula, Herényi Fereno és Varga Fereno. Számvizsgálók: Mesterics Lijos, Breisach Samu és Heinrioh Lipót. Számadás felülvizsgáló bizottsági tagok : Simicska János, Fischer Pál és Weisz Izidor. Főparancsnok Stefanecz József; — hosszú érdemdús szolgálata elismeréséül tijztb. főparancs nok Nagy Antal; — alparaucsnok Kardos Samu, csapatparancsnok Heigli János, ugyancsak hosszú tevékeny szolgálatának elismeréseül Bita Lajos tiszt csapatparancsnok, tiszteletbeli osztályparancsnok Breisach Samu, mászó parancsnok Tornyos Mátyás, mászó oszt. vezető Pregl Antal, szivattyús purancsnok Vas Ferenc, I. sziv. szakaszvezető Németh Ferenc, II. szív. szakaszvezető Csoknyai István, III. sziv. szakaszvezető Német István.— Bontó par. Vizlendvay Mihály, bontó szakszerelő Morva József, első szerrárnok Vörös Gyula, másod szertárnok Heigli János. Végül kimondotta a közgyűlés, hogy a zenekar további működését beszünteti. A vallás a primitív és modern ember lelkivilágában. A Z. I. és M. K. szabad líceumi előadásán felolvasta Dr Kneppó S ándor. (2) Ha visszagondolunk az ég olyan felfogására, hogy az a hegycsúcsokon nyugszik, vagy azok közelében fekszik, az ősember kritikátlan elméje I nem lát semmi nehézséget abban, hogy valaki j a szomszédos tájakról oda kerülhessen, így tehát j az égitestek, csillagok, nap, hold azonosítása a személyekkel fölfogható lesz. így származik a természetiinádás. A holdat, a napot valamely nővel vagy férfival azonosítják. Sőt bizonyítékaink vannak, hogy a kezdetleges ember azokat, akik arról a vidékről jöttek, ahol a uap kél, a „nap fiainak" nevezte. Ily elnevezésnek örvendtek pl. az inkák, ily kifejezéseket használtak oly művelt népek is, mint a perzsák. A történelemben és Ótestamentumban gyakran hallunk említést a bálványimádásról. Ezen vallás ugy kele'kezctt, hogy az elhaltat ábrázoló alak, képmás az elhunyttal teljesen azonosíttatik. Az utódok a kiengesztelő áldozatokat ezen képmás előtt mutatják be, még éléoken visszaemlékezve az elhunyt tetteire, később az emlékezés mind homályosabb lesz sa visszamaradt képmás minden egyéni tartalom nélkül lesz az imádás kizárólagos tárgya. Általánosságban tehát azt mondhatjuk, hogy a régi népeknél részben a nagy emberek kultuszából fejlődnek ki az istenek, kik változatos szereposztásban hatalmas panteont alkotnak; részben a környezet tárgyai és a természeti jelenségek lesznek az istenek, mint hatványozott erővel bíró emberi lények. Az istenek tehát az embernek hatványozott alakjai. Ezt bizonyítják ugy Keletindia borzalmas bálványai, mint a görögök és rómaiak eszményi szépségű szobrai. A különböző istenségek egységesítése, vagyis a politeizmusról a monoteizmusra való átmenet a tudás fejlődésének és különösen az okozati kapcsolat, a végső ok felismerésének, illetőleg sejtésének folyománya. Egyik-másik népnél, mint pl. a sémitáknál, az erős törzsi szellem vezetett az egy Isten fogalmához, vagyis itt az egy isten hit politikai okokra vezethető vissza. Confucius, Buddha vallásában és a kereszténységben azonban a gondolkodás vezetett a monoteizmusra. A vallás az elmúlt évezredekben ép ugy, mint az emberiség túlnyomó nagy részénél ma is egy komoly szövetséges társa az embernek. Szükségletet elégített ki, mivel a vallás volt az eszköz, melynek segélyével a nagy természetben nyilvánuló és ismeretlen eredetű elemi- és egyéb ellenséges csapások hatásait távoltartani vélték. Az ember az által, hogy gondolatban az ő láthatatlan barátságos szellemeivel egyesült, hogy kedvezésekkel jóiuduiatra érdemessé tette magát, pszikologiailag elhárította magától azon káros depressziókat, melyeket lelkében az ellenséges tünemények keltettek. Az ezek által felidézett káros lelki folyamatok intenzitásukból olyan arányban veszítettek, amily arányban az istenek jóindulatát, segítségét megnyerni sikerült. A félelem lelki állapota a nyugodtság, a bizalom lelki állapotába ment át, az életet akadályozó érzések kedvező érzésekbe olvadtak azon vallásos cselekmények utján, melyekkel az ember az isteneket megközelítette. A vallás tehát főleg az életnek nem kedvező érzések távoltartására és elhárítására irányuló kultusz. Az emberiségnek azonban mindig volt egy töredéke, mely részint teljesen elzárkózott a vallásos érzés elől, részint kételkedő állásponton volt, vallásos meggyőződébe nem volt intenzív. A vallástól tehát többé-kevésbé távol állott. Az emberiség ezen töredékét mi vehette ezen külön véleményre ? Tudjuk, hogy a primitív embernek a természet törvényszerű nyilvánulásáról sejtelme ninos, a tények okozati kapcsolatáról csupán szükkörü tapasztalatai vannak, de ennek tudományos belátása hiányzik. A természetnek csaknem minden tüneménye megérthetetlen, minden jelenségnek babona a kísérője; sóját erejében nem bizik, ellenállási képessegében kételkedik. Síükségét érzi a segítségnek a rejtelmes jelenségekkel szemben és keresi azt. A fejlődés későbbi stádiumábau, mikor az emberben összehalmozódott tapasztalatok átöröklés utján fokról-fokra tágították az intellektuális képességet, mikor az életviszonyok is kilépnek az egyoldalúság szűk területéről és mindinkább sokoldalúbb alakulást vesznek föi, mikor tágul az ismeretkör, kezd gondolkodni az ember. Lassanként hullatja az ősökiől ráragadt tekintély — kuliuszt; a niigy emberek csupán követendő példánykíp ik, akik okosságuk, frényök által tiszteletreméltó emléket vívtak ki maguknak, <U többé már nem istenek. A gondolkodás az embert önállóságra és kritikai észjárásra tanítja. Azok a jelenségek, melyek valamikor megért hetetlenek voltak és ezért a szellemekben, az istenlnn való hitre vezetttek, magyarázatra találnak és érzékelhető, fizikailag