Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-07 / 10. szám

» Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1909 mírciua 7. Aktualitások. (A helytet.) Természetesen a politikai helyzetet értjük, mert ez érdekel most mindenkit legközelebbről és miután politizáló nemzet vagyunk, más, mint politikai helyzet talán egyáltaljában ninos is. A szerény hangú kis vidéki harsonának kevés köze van az országos politikához. De mikor úgyszólván még a levegő is megtelik politikai hangulatokkal: amikor alig esik másról szó, mint az ország dolgairól és a parlamenti kavarodásokról; már szinte elzárkózni is alig lehet a politizálástól. A „Neue Freie Presse* ugy jellemezte a bank kérdés körül kifejlődött bonyodalmat, hogy hiába simogatják most már az ellentéteket, a koalíció csak tegnapi valóság és egy mai mese. Vagyis széttöredeztek már a kaposok s a bomlás elkerülhetetlen. Jó szerencse lesz, ha nagyobb rázkódtatások nélkül megoldódik a helyzet s nem jutunk újra oda ahonnét csak nagy áldozatok árán tudunk menekülni. A bank ügy felett tehát alaposan összekülönböztek a 67-esek és 48-asok, a kormány pedig nem tudta megakadályozni, hogy a bank bizottság ne határozzon addig, amig a kormány maga részéről a tárgyalásokat be nem fejezte. A közös és önálló bank feletti parlamenti válság tehát kitört s ugy látszik, hogy ez a kérdés lesz az az ék, amely a koalioiót szétrepeszti. Az önálló bank hivei — akik egyébként hatalmas többségben vannak ugy a parlamentben, mint azon kivül — türelmetlenek ós bizalmatlanok. Csak ennek lehet betudni azt, hogy a bankbizottság prejudikálni akart a kormány állásfoglalásának s Holló Lajos álláspontját fogadta el, aki azt a javaslatot terjesztette a bizottság elé, hogy mondja ki a Ház, hogy a közös bank szabadalmát nem hosszabbítja meg, hanem utasítja a kormányt, hogy az önálló jegybank felállítása iránt mielőbb törvényjavaslatot terjesszen be. Minthogy azonban tudomás szerint a bankkartellről tárgyalások vannak folyamatban, ezek eredményét szívességből bevárják ; ha azonban a kartellszerződésben nem jön megegyezés létre, ugy a kormány nyomban fogjon hozzá a külön bank statuálásához. Hiába beszéltek Wekerle, Kossuth, Széli, a határozati javaslatot kinyomatják, szétosztják s már legközelebb a bankbizottság dönteni is fog felette. A bizottság tehát a kormány fölé kerekedett e a radikális 48-asok ellentétbe kerültek Kossuthtal, aki természetesen a kormánnyal szolidáris. Az pedig bizonyosnak látszik, hogy a 67-esek és 48-asok sokáig már nem férnek meg egy gyékényen. A bankkérdéssel kapcsolatban az egyes pártlapok olyan éles hangon beszéltek, hogy szinte azt hinné az ember, hogy nem fegyvertársak, hanem elkeseredett ellenségek aposztrofálják egymást. Az ellentétek jobban kiélesednek, mint valaha. A koalíció bomlásának kétségbevonhatatlan jelei mutatkoznak a perifériákon is. Nálunk legalább nagyon felszínes a békesség. Olyan formán néz ki az állapot, mint amikor két egymáshoz láncolt ember udvariasan beszélget, mert egyebet úgysem tehetne. De mindakectő sóhajtoz Magában : oldozzatok csak fel, hogy váglak fejbe rögtöa. Nehezen várja mindenki, hogy mi lesz a vajúdó állapot vége s bizony többen vannak ma már, akik a koalícióból kifelé vágynak, mint akik befelé kívánkoznak. A politikai szükség szülte a szövetkezést s ma már csak a kényszerűség tartja fenn. És nem az volt e Holló Lajos célja, hogy megszüntesse a kényszerhelyzetet s felszabadítsa a lekötött akaiókészséget azzal, hogy a gyújtó szikrát kipattantotta? Lehet, hogy igy van. Lehet, hogy nem volt oélja a válság felidézése. De hogy nagy baj van ottfenn és hogy a bizonytalanság felhője lebeg a koalíció és kormányának a feje felett, az bizonyos. A bizonytalanságból pedig ránk mindig csak rosz következett. Ezt a történelem tanítja. (A becsület.) A tél folyamán rengeteg volt az apró-oseprő lopási eset, amelyek miatt néhány száz embert állítottak a vármegyében bíróság elé. Nem ritkaság a csalás sem és ha a takarékpénztárakban levő váltókat sorra vizsgálnánk, sok hamis aláírással esnék találkozásunk. És ezeket a bűnöket a falvakban ismerik legjobban. A nép erkölcsei romlanak s megtanulta a modern bűnöket a magyar paraszt is. A mi népünk természeténél fogva örökké furfangos volt, de becsületes jellemű. Az erkölcsi romlás és a becsületesség félrerugása legújabb keletű nála. A magyar paraszt büszke természet. Nem csalt, nem lopoit, adósságot nem tagadott le, szentnek tartotta az esküt, amig a felsőbb társadalmi rétegekből leszivárgó erkölesi métely meg nem rontotta. A becsület szent volt, amelyet csalással, megbízhatatlansággal ós büntetendő cselekményekkel el nem játszott. Manapság azonban a becsület nem annak látszik, mint régen. Ezidő szerint a becsületet osztályozzák. Van uri becsület, van lovagias becsület, de a legkelendőbb az a becsület, amely csak látszatra dolgozik, megelégszik az^al, ha a külszint megóvja s a köpönyeg alatt lehet tágítani az elveken egy egy Keveset. Ismeretes annak az urnák az esete, aki megsértett becsületéért véres párbajt vivott s ellenfelét lelőtte, mint egy nyulat, azután pedig elment a Casinóba, ahol leleplezték mint hamis kártyást. Ez az ur pedig hosszú ideig tekintély s a lovagias erények mintaképe volt. Egy másik ur folytonosan a becsületességét 'lánytorgatta, jtllembevágó kérdésekben a szőrszálhasogatásig ment, emellett azonban sikkasztott ós váltót hamisított. Néhai való gróf Andrássy Gyula azt mondta, hogy ígérni nehéz, megtartani már könnyű. Mert ő az ígéret megtartásrt becsületbeli kötelességnek tartotta. Mauapság az ilyen elvek nem nagyon divatosak. Szóval kivesző félben van az abszolút becsületesség fogalma. A becsületszó félig meddig frázis s a külszín több, mint a lényeg. Hazugság és szélhámoskodás az élet. Erre betanították a parasztembert is, aki az uri csirkefogóktól leste el a modern becsület fogalmát. A jóravaló paraszt becsületből csirkefogó becsület lett; hasonló azokéhoz, akik hazugsággal rontották a a nép erkölcseit. Hajdanta megvetés kisórte a csalót ós a tolvajt, ma pedig nagyot nevet a paraszt ember, ha valakit be tud csapni. A fogházat fel sem veszi, egy kis váltóhamisítástól pedig éppen nem irtózik. Évről évre szaporodnak a nyereségvágyból eredő bűnesetek s a nép mindinkább kevesebb lelkiismeretlurdalást érez, ha a becsület útjáról letér. A nép hivatott vezetőinek jó lesz idejekorán kutatni a demoralizálódás okait. A statisztikai adatok gyűjtésével nem sokat érünk el. Nem elég a betegséget konstatálni, meg kell kísérelni a gyógyítást is. Ha lehet, szép szóval, ha kell, vasszigorral. De a nép erkölcsét veszni ne engedjük, mert akkor elveszett a nemzet. (Magyarul.) Kisfalud-Szentivánou tudvalevőleg sokáig álldogál a vicinális. Ezt bizony az európai forgalomhoz szokott utas megunja; az OKát pedig nem tudja felfedezni. Mi helybéliek persze tudjuk, hogy ott itat a masina, mert Zalaegerszeg város annak idején elszámította magát s egy kis terület átengedésétől annyira idegenkedett, hogy a fütő házat kivitték a mező közepére. Egy türelmetlen utas azonban nem volt tisztában a he'yi viszonyokkal s a kalauztól tudakolta : Miért van itt a vonat megállva ? Azt hittem, valami német lesz az istenadta tudakozó. Sértette a fülemet a nyakatekert A kémikus. írta: Zöldi Márton. A kémia nagyhirű tanára, Ortass Dániel, egyedül ült a laboratórium egyik zugában. Mintha szögletes tatár aroán valami ábrándosság derengett volna, amint túlfejlett, sürü sörtehajjal borított fejét a falnak támasztotta, s a félig hunyt szemhéjak alól a plafonra meresztette tekintetét. Teljesen gondtalannak látszott. Pedig ez a tudós rab volt. Rabja egy mérhetetlenül nagy gondolatnak, mely őt a lebaratóriumba zárta, — a szabadulás kétes reményével. Már öt óv óta dolgozott, kísérletezett. De nem ámította magát: tudta, hogy még mindig a kezdet kezdetén áll. Ezen a héten kedvezőbb fordulatot remélt. Nem döntőt,'csak útbaigazítót. Sikerült egy elem energiáját fokoznia. A gondolat, mely ezt a nagynevű tudóst lenyűgözte, mérhetetlenül grandiózus volt. Arról álmodozott, hogy a levegőt, az emberiségnek e közös s elvitázhatatlan tulajdonát a könnyebb megélhetés forrásává teszi. Annak a problémának Bzentelte életét, hogy miként lehetne a levegőt tüzelési és világítási célokra felhasználni. A nagy, modern vegyész, az újkori kémia elsőrendű mivelője erre a célra nemosak tudását, erejét, életét, de a vagyonát is szentelte. Megtakarított pénzéből olyan magánlaboratóriumot állított, mely minden irányú kísérletre alkalmas volt. A háztartást egyetlen leánya, Matild v.ezette. A sugár termetű, szürke szemű leányka csupa okosság és ökonomia volt. Apja tanári fizetéséből nemcsak a háztartás szükségleteit látta el, de tellett vegyi szerekre is. Egy derék pionirtiszt udvarolt neki a legkomolyabb szándékkal. Többször jelentette ki: — Ha másképp nem lehet, leteszem a kardbojtot, s polgári foglalkozás után nézek. Az a másképp a kauoióra vonatkozott. Matild még nem akarta a döntő szót kimondani. Előbb beszélni akart apjával. A házasság ügye uagyon elhúzódott. A tudós a maga rctteuetes önzésével osak a nagy problémán csüggött. Egyebekben megelégedett, boldog volt. Mikor az egyetemi órákról hazajött, s mindenütt olyan mintaszerű tisztaságot ós rendet talált, valósággal udvarolt a lányának : — Ha maga a Gondviselés lenne a gazdaasszonyom, akkor sem lenne reálisabb kéuyeimem. Ugy nézett leányára, mint valami magasabb rendű lényre, ki szellemszárnyakon surran át az élet anyagias részén. Matildot tartotta érdemesnek arra, hogy vele a nagy problémát közölje. Magyarázta neki. — Látod, Tilduskám, az égés csodálatos tüneményét a tudomány nem ismeri kellően. Sejtem, több, érzem, hogy az égés csak relatív tünemény. Figyelj ide: ugye-bár a gáz ég a levegőben, viszont a levegő lánggal ég a világító gázban. Biztosra vehetjük, hogy az égésnek, a lángnak nem az éghető anyag, sem az égés fenntartó oxigén az alapfeltétele, hanem valami más, titkos, magasabb rendű vegyi folyamat, melynek energiája teremti a lángot. Ha fel ősmernünk sikerül ennek a vegyi folyamatnak a természetét, akkor az oxigénnek égnie kell az oxigénben, a levegőnek a levegőben. Mert akkor létrehozhatjuk azt a vegyi folyamatot. . . Érted ? Matild igent mondott, de lelkében kinos kétségek támadtak. Vájjon apja életét, munkásságát nem valami kegyetlen téma nyűgözi le? x\z ő csekély kémiai tudása nem nyújtott neki semmi támaszt. A leány szerencsétlennek érezte magát, a tudós ellenben vérmesen beszólt az emberiség nagy érdekeiről. Büszkén említette többször, hogy ez a felfedezés mélyebb nyomokat váj az .emberi mivelődés történetébe, mint akár a gőz, akár a villamosság. — Lehet, hogy nem érem meg, da az bizonyos, hogy nevem ezzel a felfedezéssel örök időkre összeforr . . . A hót végén mégis nyugtalan és levert volt. Alig tudta rossz kedvét leplezni. A további kísérletekhez ugyanis egy nagyobb, acélszerkezetű gépre lett volna szüksége. A gépet ő maga koncipiálta. Irt egy párisi nagy mechanikus cégnek. Kérdezősködött, hogy monuyibe kerülne a gép előállítása. Megkapta a választ: harmincezer forintba. Ez hangolta le. Nem volt pénze. A géptől pedig csodákat remélt. Mogorván, keserű-éggel a lelkében vonult