Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

1908 szeptember 6. iZalamegye, Zalavárm< gyei Hírlap-? csaknem teljesen meghiúsultnak jelezhető, válság elé Fod< ria állattenyésztésünket. Részletezve a/, idei terméseredményeket: a gabonanemüekből a buza és rozs termését általában véve közepesnek mondhatjuk, habár van a megyének oly része, mint különösen a tapolcai járás, melyben az őszi gabonanemüek is rosz eredményt szolgáltattak. A tavaszi g8bonanemüek általánosságban gyengék voltak és azt mondhatni, rossz eredményt szolgáltattak. Mig az őszieknél több helyen a jó minőség a mennyiségbeli veszteséget némileg pótolta, addig a tavaszi gabonanemiieknél a minőség is gyenge volt. A kapásnövények első fejlődése kedvező volt, a későbbi szárazság következtében azonban a fejlődés visszamaradt. A burgonya sok helyen alig tudott gumót kötni s a tengeri nem egy helyeu nem tudta a csövét kihozni. A takarmáuynemiiek termése határozottan rosznak minősíthető, mert a szénatermés sem telelt meg a várakozásnak, a sarjutermés pedig némely helyeu megsemmisült i a legtöbb helyen a lehető legcsekélyebb, a mesterséges takarmányok termése pedig általánosságban olyan rosz, hogy azzal a szénahiány pótlására gondolni sem lehet. A legelők általában véve kopárok. Minthogy a gyök- és gumós növények termése tekintetében szintén rosz eredményre van kilátás és mivel szalma sera termett kellő mennyiségben s a nyári kisegítő takarmánynövények credménynyel elvethetők nem voltak, a gazdák ez évben a legnagyobb takarmányszüks<ég elé néznek. A szőlők szép hozamot Ígérnek, fejlődésük és virágzásuk szép és kedvező lefolyású volt, de a hosszan tartó szárazságot, főként a későn érő fajoknál, már a szőlő is kezdte érezni, sőt több helyről a fürtök leszáradásáról érkeztek panaszok. Azonban az utóbbi betek csapadéka a szőlőt a ké<sői fajoknál újra előresegítette fejlődésében, de viszont a korai fajoknál, amelyek nagyon korán érésnek indultak, egyes vidékeken a szemek megrepedését okozta s ezzel rothadást idézett elő. A gyümölcsfák — a diót és gesztenyét kivéve — a virágzás és a szem fejlődésének első szakában beállott óriási hőség miatt sok helyen terméketlenek maradtak. A kertészet szintén erősen megsiDylette a nagy szárazságot. Az állatállomány takarmányozása, ami már a tavasz folyamán is sok goudot okozott a gazdáknak, a fent vázolt rosz takarmánytermési viszonyok következtében válságos helyzetbe jutott. A nyári zöld takarmányok teljes hiánya több helyen arra kényszerítette a gazdákat, hogy a télire betakarított szálas száraz takarmányok feletetéséhez hozzáfogjanak. Mindezek arra kényszerítették a gazdákat, hogy állatállományukat az elkerülhetetlen szükség mértékére, sőt azon alul is leszállítsák. Sajnos ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy az állat árak igen nagy mértékben leszállottak s előre láthatólag még inkább C3Ökkennek. A gabonaárak, tekintettel a gyenge termésre, habár a börzei spekuláció következtében ingadozásnak voltak is kitéve, mégis meglehetősen tartották magukat. A takarmányárak ez évben oly magasra emelkedtek, hogy a takarmány bevásárlása — ha kapható lesz is — alig lehetséges, haszonnal való felhasználása pedig lehetetlen. A borárak a jobb termésre való kilátás következtében némileg visszaestek, az utóbbi időben azonban szilárdabb irányzat mutatkozott a borértékesítés körül. A földmivelésügyi minister a nagy takarmányhiányra való tekintettel felhatalmazta az erdészeti albizottságot, hogy az üzemtervektől eltérő kivételes lombszedési és legeltetési engedélyt adjon az erdőtörvény szerint kezelendő erdőkben. Közutak. A törvényhatósági utak állapota az elmúlt időszakban általában véve jó volt. A m. kir. államépítészeti hivatal az elmúlt évekről elmaradt és a folyó évre előirt építési munkák tervezésével elkészülvén, a munkák szabályszerű biztosítása megtörtént ugy, hogy az előirányzott építési munkák mind kivitelre kerültek, sőt részben már befejezve is vannak. Közrendészet. A vármegye területén az 1908. évi április 1-étől julius 31-éig előfordult tüzesetek száma 35 volt, amelyeknél az összes elhamvasztott érték a beterjesztett kimutatások szerint 329.562 korona, melyből biztosítás folytán megtérül 101.070 korona R igy a szenvedett kár 178.492 koronára rug. A tüzet a teljesített vizsgálat szerint 16 esetben gondatlanság, 6 esetben gyermekek játéka, 2 esetben gyújtogatás okozta ; a tüz keletkezésének oka 11 esetben kideríthetlen volt. A személy- és vagyonbiztonság súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekményekkel nem lett megzavarva; a kisebb bűnesetek tettesei pedig legnagyobb részben a csendőrség által kinyomozva és az illetékes hatóságoknak följelentve lettek. A m. kir. csendőrség által az elmúlt időszakban ember élete elleni bűntettért 13, súlyos testi sértésért 9, hatóság elleni erőszak büntetteért 5, lopásért 56, szemérem elleni bűntettért 1, csalásért 2 ós jogtalan elsajátításért 1 egyén lett letartóztatva; különböző természetű kihágásért 307 tettes lett az illetékes hatóságok elé vezetve. Ipari oktatás. A régi magyar közmondás azt tartja, hogy : suszter maradj a kaptafádnál. Ebben a közmondásban olyan igazság rejlik, amely nemhogy lealacsonyító volna az iparosra, hanem inkább buzdító figyelmeztetés hivatásának teljes betöltésére. Az a vajúdás, amelyen iparunk születésének át kellett esnie, sokféle ingadozást okozott s nem mindig az említett közmondásba foglalt igazság volt a vezórosillag, amely után iparunk haladt. Fel kellett előbb fedeznünk az ipar nagy jelentőségét; nemcsak az alsóbb osztályokat, hanem a műveltebb köröket is meg kellett győzni, mily nagy nemzeti erő az izmos, munkabíró, alkotni képes ipar. Küzdeni kelleti, de kell még ma is azzal az ellenszeuvvel, amely irtózik a szeretett gyermeket a kézimunkával való keresetre szánni. Nálunk mindenki iparkodott — s jelenben is csak mérsékelt a hiba javulása — fiát diplomás embernek, bürokratának nevelni, akár megengedte ezt a szülő vagyoni helyzete, akár nem — s ami még rosszabb, akár volt a fiúban ^hozzávaló kedv és rátermettség, akár nem. Az ipart tehát igyekeztek küleőleg is egyrauguvá, vagy legalább .megközelítőleg egyranguvá tenni a többi foglalkozási ággal, amit ugy vittek keresztül, hogy megtették az iparost úgynevezett müveit, helyesebben tudákos embernek, teletömték sok haszontalan elméleti tudománnyal, amelyet— ha bevett, mesterségének folytatása köztien nem értékesíthetett. Kétségtelen, hogy a kor megköveteli az általános műveltséget és intelligenciát az iparostól; bfzonyos, hogy művelt iparosokra van szükségünk, ha iparunkat magas színvonalra akarjuk emelni. Azt azonban már tagadjuk, hogy az ipar felvirágoztatásának egyedüli eszköze az általános műveltség fokozása volua. Nem annyira az iparosok elméleti tudása, a tudományokban való jártassága, hanem első sorban a szakmában tanúsított jártasság vezetheti az ipart virágzásra. Ezt az elvet tévesztették scem elől, a mikor nagy áldozatok áráu, a gyakorlati képzettség rovására forszitozták az iparosok elméleti kiképzését. Tanfolyamokat szerveztek, amelyek az iparostanoncokat irodalomra, törtéuelemre, természettudományokra oktatták, de elhanyagolták a tanműhelyek fejlesztését, az ipari szakiskolák szervezését. Volt idő, amikor a tanműhelyeket egyszerűen bezáratták, a szakiskolákat beszüntették s az intéző körök megelégedtek azzal, hogy az iparostanonciskolák tanrendjét teletömték elméleti tárgyakkal. Zalaegerszegnek is volt valamikor ipariskolája, amelyből több jeles ember került ki. Az iskola azonban rövid ideig tartó fennállás után megszűnt. Az iparos mindenekelőtt legyen iparos. Olyan ismeretekhez kell juttatni, amit értékesíthet mestersége körében. A társadalomnak nemcsak kedvesebb, de hasznosabb tagja is az a suszter, aki esetleg hadi lábon áll a helyesírással, mint az a cipész, aki bámulatos jártassággal dobálózik a logarithm usokkal, de a mesterségéhez nem sokat ért. Az iparos elméleti tudása osak addig becses, amig mesterségének tökéletesítésére vezet. Ami azon tul esik, azt bízza másokra, amint hogy mások is kénytelenek rá bizni azt, amit ő tud. Egy személyben nem lehet valaki kovács is, fogorvos is, ha mindjárt az orvos harapófogóval húzza is ki a fogat. Iparosaink úgynevezett elméleti tudása sem ér sokkal többet az odvas fognál, mert csak fejfájást okozott s a gyakorlatban nem volt egyéb haszna, mint hogy tessék-lássék. Ezzel a helytelen elvvel az ipari oktatás terén ma már kezdenek szakítani s az oktatást gyakorlati irányba terelik. Ez a cél pedig annál könnnyebben lesz elérhető, minél több iskolát végzett olyan ifjú megy az ipari pályára, akik az elméleti ismereteket már az iskolában megszerezték. Az iparosok oktatása tisztára szakoktatássá válik, amint kell is, hogy válj >n. Azt mindenki természetesnek fogja találni, hogy mesterséget csak gyakorlati uton lehet tanítani. Mert tisztelet a történelemnek, földrajznak, nyelvtannak és egyéb tudományoknak, de mi közük az iparosok kézi ügyességéhez? Azt értjük, hogy az iparosnak számolni, rajzolni, helyesen levelet irni kel) tudni, de hogy az értelmi képzést a gyakorlati kiképzés rovására forszírozták, az már hiba volt. Az úgynevezett általános műveltség fokozottabb megszerzését inkább az önképzésre s a társadalmi egyesületek kulturális irányú munkájára kell bizni, az ipariskolákat pedig gyakorlati irányba kell terelni. Ezzel elérkeztünk oda, amit tulajdonképen mondani akartunk. A társadalom töri magát a tudományos iskolák után. Maholnap már Csonkahegyhát is főgimnáziumot kér. De nagyon kevés embernek jut eszébe, hogy iparos szakiskolát kérjen a magas kormánytól; hogy gyakorlati értékű iskoláink fejlesztésével törődjék. Igaz, hogy a tanonciskolákban ma már gyakorlatiasabb az irány, mint előbb volt. Igaz, hogy elismerésre méltó az elért eredmény is. De az iparostanoncnak egyébre is van szüksége: saját iparában való intenzivebb oktatásra, mert bármilyen jó mesternél és jó műhelyben van is, iparának minden titkát, fogását, ügyességét, az ujabb szerszámokat, a versenyképesség uj eszközeit alig ismerheti meg. Ne törődjünk hát annyit a tudománnyal s azzal a felületes tudással, amit általános műveltségnek hívnak. Szakismeret, ügyesség ós min"

5! több gyakorlati iskola kell. Mert sokkal többet ér két ügyes kéz, mint a tudálékos fej. Régi jó idők. (Mf.) Akik elégedetlenek a dolgok folyásával, sokszor felemlegetik a régi jó időket. Sóhajtozva emlékeznek vissza rájuk, mint olyan korszakra, amelyben az emberek boldogak és elégedettek voltak. Sokan, akik a régi időket csak hirből ismerik, a sopánkodóknak utána sóhajtanak anélkül, hogy eszükbe jutna kérdezősködni, vagy gondolkodni afelől: vájjon milyenek is voltak azok a régi szép idők s megérdemlik-e, hogy vissza ki vánjuk őket? S ez már annyira szokássá vált, hogy korunk rovására dicsérjük a multat. Közelebbről tekintve, kevesebb okunk van a régi jó idők után sóvárogni, mint azt a sopánkodók hiszik. Azok, akik akkor éltek, valószínűleg ép oly elégedetlenek voltak, mint mi s ők is a régi jó időket emlegették. Igy volt az minden időben. Többé kevésbbé minden ember elégedetlen a mindenki több-keveaebb szép emléket őriz a múltból. Az utolsó nemzedék előtt még az aligmult kor is bizonyos varázsos színben tűnik fel; a múltnak és az akkor ólt embereknek viszonyait szebb színben látja, mint amilyen tényleg volt. De a múltban ólt emberek gondjait, bajait, fáradozásait nem ismerjük; a társadalmi viszonyokkal nem vagyunk tisztában 8 amit az általános vonásokban vázoló történelem belőlük megörökített, az inkább a küzdelem amaz eredményére vonatkozik, amely a mi örökségünket is képezte s ha rosz is csúszott közbe, az átvett jóért megelégedtünk amazzal is. A gondolkodni nem szeiető ember a dolgok fejlődésének sokkal homályosabb felfogásával bir, semhogy mindenben és mindenütt képes volna az ok ós okozat közti viszonyt megtalálni. Sok dolog van, ami előtte örök rejtély marad s ez józan Ítéletét akadályozza. A régi jó időkre való hivatkozás jórészt ennek köszöni létezését, de a folytonos hivatkozás ép oly jogtalan, mint veszedelmes. Figyelmes hallgatói volnánk annak, aki nekünk elmagyarázná, hogy miben állott voltaképen a régi idők jósága, miben és mennyivel roszabb a mi korunk a múltnál? Taláu nemesebbek, tisztábbak voltak az erkölcsök ? Tán nagyobb volt a jótékonyság és számosabbak az emberbaráti cselekedetek? Az emberek egymás ! iránt talán nagyobb szeretettel viseltettek ? Talán kevés volt az irigy s büu ós oosmány