Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

2 »Zalaraegye, Zalavármegyei Hírlap« 1908 szeptember 18. cselekedet ritkábban esett meg? Vagy talán több tér nyílott a hazafias oselekedetekre. Bizony bizony egyik kérdésre sem kapunk igenlő választ a régi jó idők történetéből. Sőt ha kissé behatóbban vizegáljuk a dolgot, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a mi korunk, habár sok baj, nyomorúság kora, sok előnnyel bir a mult felett, mely felé sokan annyira sóhajtoznak. Az erkölcsök nem voltak szelídebbek a régi jó időkben sem, sőt sok tekintetben durvábbak; a jótékonyság sem mutat föl dicsőbb példákat mint a jelenben ; bűnök és ocsmány cselekedetek felől épugy beszélnek a krónikák a múltban, mint a hirlapok a jelenben; ami pedig a társadalmi és állami életet illeti, hálát adhatunk a gondviselésnek, hogy tul vagyunk a régi jó időkön. Hát még az egyén maga? Hol kínálkozott régen bárki részére oly alkalom szellemi erejének, tehetségének kifejtésére, mint épen a jelenben ? A társadalom mikor mutatott oly dicséretes törekvést a közművelődés előmozdítására ? Azt sajnáljuk tán, hogy haladunk minden téren, hogy az eszközök gyarapodásával gyarapodnak az igények is, ennek folytán a munka s a szorgalom nagyobb szükséggé, nagyobb kötelességgé vált. Hagyjunk békét a régi jó időknek. Azok sem voltak jobbak a mi korunknál, sőt roezabbak, mert előrehaladottságuk a polgárosodás terén, az eszközök, amelyeket a szellem küzdelme teremtett, képesebbé tesznek bennünket az emberiség sokféle céljainak előmozdítására, mint a régi jó idők embereit, akiknek küzdése eredmenyeit örökbe kaptuk ugy, mint az utánunk következő nemzedék lép birtokába az általunk kiküzdött éi létesített szellemi s anyagi javaknak. Aktualitások. (Hadgyakorlatok.) (F. É.) Egynéhány nap múlva pompás színekben gazdag ós tarka kép veszi kezdetét. Felvonulnak sürü sorokban gyermekeink, a mi testünk, a mi vérünk szülöttei és idegen lobogó alatt, idegen komuoamdóra fognak előadni egy komédiát, mely számláthatatlan ezresében van a magyar nemzetnek. Lelkesült kommünikék tele tüdővel harsogják, hogy ime, olyan lesz, ami még sohasem volt: tengeri csata a Balatonon, naszádokkal, fényszórókkal, meg egyéb mindenféle cifrasággal. Bizonyos, hogy az egész nemzet ezek hallatára kéjgörcsöket kap. Bizonyos, hogy elragadtatásunkban térdre gurulunk és ünneplő torokhangon eldörögjük a gotterhaltét. De még az is kétségtelen, hogy nagyobb élvezetet el lem tudunk képzelni annál a látványnál, hogy magyar fiuk, akik egy kukkot sem tudnak idegen nyelven, holmi haptakt, reksz sót, knibajgen és hasonló ékes szavallatok hallatára ugy ráncigálják magukat ide-oda, mintha valami madzagon lógnának. Rettenetes, véres szatíra ez. Állami életünknek tátongó sebe. Az egész nemzet tudja, érzi, hogy minden német szó egy-egy járom, melyen keresztül hajtja fejét és megsem tudja megérteni, miért kell ilyen rettenetes áldozatot hoznia. Kinek válik hasznára a mi örökös megalázásunk ? Kinek van előnye abból, hogy egy nemzetet napról napra porba sújtsanak, tönkre silányitsanak ? Tudjuk azt is, mivel szoktak e kérdésre válaszolni. Egy öreg ember görcsös ragaszkodása megszokott eszmeköréhez az egész, semmi más. De mi tudjuk, hogy a Habsburgok már igen sokszor engedtek eszmekörükből, ha ez valamelyest has/.not hajtott nekik. József császár egyetlen tollvonással változtatott élete összes művein, sőt Arad, Világos után egyszerre bekövetkezett a kibékülés. Még el sem ült a haldoklók hörgése, még föl sem tikkadt az árvák, az özvegyek könnye és ime, a királyi kegy atyai sugarai ismét telénk mosolyogtak, csak azért, mert egy kicsit elpüfölték a diszes ármádiát. Az az öreg ember, aki 67-ben letett, legalább látszólag, a gesammtmonarchie eszméjéről, bármily görcsösen ragaszkodott is, — szintan csak látszólag, — hozzá, az most is hajlandó lenne engedni meggyőződéséből, ha előnyösnek tartaná magára és családjára nézve ezt az engedékenységet. Már pedig az kétségtelen, hogy a dinasztiára nézve feltétlenül előnyös lenne minden engedmény, melyet a magyarság a katonai téren nyer. Ezer éven át beigazoltuk, hogy a magyar a világ legjobb katonasága. Lelkesedése nem ösmer határt, ha oly célokért küzd, melyek szivéhez közel állnak. A lelkes, bátor és erős katonaság pedig nem csak az ország, de az uralkodónak is legerősebb támasza. Nem lehet tehát, hogy ez a mi királyunk akarata legyen, nem lehet, hogy az ő makacsságán szenvedne hajótörést a hadsereg kettéválása. Hanem igenis, a kamarilla akaratán múlik mindez, annak a kamarillának az aknamunkáján, aki nem tudja felejteni, micsoda hatalom volt az ő apja akkor, amikor Bezirker lehetett a magyar tartomány valamelyik részében. Ez a kamarilla még ma is epekedve várja vissza azt a napot, amikor újra felderül a osillaga és azt hiszi, ha király és nemzet közé áll, sikerülni fog olyan ellentéteket szitani, melyek végre is fegyveres összetűzésre vezetnének. Ebben az egyben azonban e tisztelt urak tévednek. Ha vihar kerekedik is, ők lesznek áldozatai. Latour is hamarább hörögte ki lelkét, mint az osztrák nagyhatalmi ábránd. És lesz még hadgyakorlat olyan is, melyen magyar lesz a vezényszó. És akkor örökre lemondhatnak arról, hogy Magyarországba jöhessenek bezirkereknek. • * (Napevők.) Minden szeptemberben szóvátesszük a napevő tanulók szomorú sorsát; évről-évre felbukkanik a hír, hogy nem lesz többé házrólházra kosztoló diák, de azért a tanév elején megjelennek a szegény fiuk egy héten egy napra való ellátást kunyorálni. A mult tanév végén azt hallottuk, hogy illetékes helyről végét vetik ennek a szokásnak, amely valósággal koldulásra kényszeríti a szegénysorsú ifjút. Állítólag társadalmi mozgalom készülődött, hogy azon tanulók részére, akik igazán n_egérdemlik, nem a házról-házra való kosztolás, hanem segély nyújtása által tegyük lehetővé az iskolák látogatását. A jó szándék azonban csak terv maradt s a napevés tovább divik. Ezidén azonban sokkal nehezebben találnak az ifjak támogatást, mint más években. Akárhány család ajtaján hiába kopogtatnak, mert a drágaság, a nehéz életviszonyok megkeményítik az emberek szivét s nem elég, hogy a szegény fiuk nélkülözésnek néznek elébe, hanem a visszautasítás által okozott keserűséggel kénytelenek másutt befogadtatást kérni. A társadalom hovatovább minél jobban elzárkózik az ilyetén jótékonyság gyakorlása elől s a szegénysorsu ifjú alig tudja megszerezni a tanulmányai folytatásához szükséges eszközöket. Még a megalázó kunyorálás által sem. Sokan vannak, akik szivesen áldoznának néhány forintot, de a napevő fiuk ellátását nem vállalhatják. AZOK is, akiknek asztalánál évrőlévre helyet kap egy-két szegény tanuló, megváltanák ezt a terhet. Ezúton talán meg lehetne vetni az alapját a szegény tanulók asztalának, ami már azért is üdvös volna, mert azok jutnának támogatáshoz, akik arra rászolgáltak ós azt meg is érdemlik. A napevés divatja úgyis annyira hódított, hogy olyan szülők, akik egy kis megerőltetéssel képesek tettek volna gyermekeiknek ellátást biztosítani, napevésre utalták fiaikat. Nem volt ritka az sem, hogy protekoió révén rósz tanulók ülték el a jobbak helyeit s amig jeles tehetségek leszorultak a tudományos pályáról, a hanyagabbak és tehetségtelenek keresztülvergődtek az iskolán. A társadalmi segély sokkal áldásosabb volna, hogyha nem ötleszerüen nyújtatnék s gondoskodás történnék arról, hogy a jótékonyság minden áldozata érdemeseknek jusson. Erélyes társadalmi akcióval talán meg lehetne menteni néhány tanulót a napevéstől és a házról-házra való járástól. * * * (Gyermekjátékok.) Tekintve, hogy a művészet az emberrel született természeti bajiam, nem kezdhetjük meg eléggé korán annak foglalkoztatását, hogy helyes irányba tereljük, s ne engedjük elaszni, mert tudjuk a természettudományból, hogy minden szerr, mely nem használtatik, gyakorlása híjján elsatnyul. Arra a meglepő felfedezésre jutunk itt, hogy már a gyermekben szerfelett ki van fejlődve a művészet iránti hajlam. A gyermek játáka se egyéb, mint bizonyos neme a művészet gyakorlásának, mely mellett ! fantáziájának jut a legélénkebb működési tér. Állíthatjuk, hogy a gyermeki játék minden művészet tulajdonképeni eredete. A művészi önámítás a játék lényeges eleme. A legcsekélyebb tárgy elég a művészeti érzék felkeltéséhez. Amellett a gyermek mindig egy személyben művész, előadó és közönség. Nemcsak hogy élvezi a maga művészi alkotását, mely jóllehet nem egyéb egy darab összekötött rongynál, hanem meg is teremti művét; azok a játékok legkedvesebbek neki, melyek keretébe dramatikai mozgások illeszthetők, melyek valamely eseményt jelképeznek. A gyermek kepzelőte hetsége annyira élénk, hogy a használt tárgynak a képzeittől való eltérése legkevésbbé sem zavarja. Sőt mondhatni, hogy minél kevésbbé hasonlít a valódi tárgy a képzeithez, annál nagyobb a gyermek öröme, mert éppen képzelőtehetségének foglalkoztatása szerez neki élvezetet, esztetikai kellemetességet. Megfigyelhető, hogy az egyszerű játékszer, amihez sokat hozzá kell képzelni a gyermeknek, hogy illúziója teljes legyen, sokkal inkább vonzza, mint a teobnikailag tökéletes játékszer, mely nem nyújt fantáziájának működési lehetőséget. Ám ily játékok eltévesztették oéljukat a gyermeknél, a ki mindenek előtt szellemi képességét akarja foglalkoztatni. Az ilyen játékszerek nem produktív, hanem fantázia, művészet nélküli kulturák készítményei, a a gyermek, aki azokat oly gyorsan, a mint csak lehetséges, természetes alkatrészeire bontja széjjel, osak megszabadítja magát attól a balga gyámkodástól, melylyel fantáziáját bilincsbe verik és büntetés helyett dicséretet érdemelne. Anyák, kik ifjú nemzedékök művészi nevelését elő akarják mozdítani, kíméljék meg gyermekeiket az olyan játékszerektől, melyek a fantáziának nem adnak tápot. Vegyenek egyszerű játékszereket ; ez tovább marad használatban és állandóbb örömet szerez, mint azok a realisztikus utánzások, melyeket csakhamar sutba dob a gyermek, mert megunja. A gyermek természettől adományozott hajlama következtében nem magukat a tárgyakat, hanem a tárgyak jelképeit kívánja, amazok közömbösek előtte, mert birtoklásuk megöli a fantázia munkáját. Ezek azonban kedvesek neki, mert szellemi munkát követelnek tőle, hogy valódiakká egészíthesse ki őket. S csak a saját foglalkoztatásában, ebben a művészi fantázia tevékenységben találja fel élvezetét. Mi az oka, hogy a szegénység kunyhóiból annyi neves művész került ki, hogy épp az egyszerű vagy nyomorúságos életmód közt felneveltek sokkal élénkebb, elfogulatlanabb érzéket tanúsítanak a művészet iránt, mint gazdag szülők fiai és leányai, kiktől nem tagadtak meg soha semmiféle kívánságot és kik blazirtan és unottan élik világukat? Csak a gyermekszobába kell tekinteni ós megfigyelni, hol nyujtatik a fiatid fantáziának kedvezőbb működési tér. Bátran el lehet mondani, hógy e tekintetbea a szegénység gyermekei sokkal előnyösebb helyzetben vannak, mint a gazdagoké. A materiális szükség kényszeríti a szegény embert, hogy gyermekének egyszerű, igénytelen játékszert adjon. S e mellett jól járuak a gyermekek; megvan nekik az a megbecsülhetetlen szerencséjük, hogy fiatalságukat nem rontották el haszontalan lim-lommal való babrálással, olyan játékszerrel, mely a g ermekoknek oly kedves ós kellemes munkáját helyettök elvégzi. Nem hiába.származik a legtöbb művész szegényes vagy legalább kevésbbé jómódú családból. Hivatalos rovat. i. Közhírré teszem, hogy Zalaegerszeg r. t városban uralgott sertésvész megszűntté nyilváníttatott. Ennélfogva f. évi szeptember hó 4 tői kezdődőleg Zalaegerszeg r. t. városban sertósekr3 hetivásárok minden fennakadás nélkül meg fognak tartatni. II. A város területén srórváuyosan fel lépet vörheny (sarlach) elleni óvintézkedés céljából az 1876 XIV. ic. 154. §. alapján felhívom a város lakósságát, különösen a szülőket, hogy a gyermekekre nézve annyira veszélyes vörheny betegség elterjedésének magakadályozása céljából alábbi rendelkezéseimet szigorúan betartsák. 1. Tekintettel arra, hogy a jelzett betegség