Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-09 / 32. szám

1908 augusztus 9. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlsj » 3 megállapított időu kivül égetett szeszesitalokat üzletében kimérni vpgy árusítani nem szabad. A karácsony ünnepét megelőző vasárnapon a nyilt árusitással foglalkozó üzletek az egész napon át nyitva tarthatók. UgyaDosak kivételt tesz a törvényjavaslat az országos kirakóvásárokra is, olyképen rendelkezvén, hogyha ily vásár csak munkaszüneti napra esik, az ipari és kereskedelmi árusítás Budapest székesfőváros kivételével a vásárt tartó községekben a vásár egész tartama alatt végezhető. Ha azonban az országos kirakóvásár két vagy több napon át tart és e napok k'">zül egy vagy több muukasziineti nap, úgyszintén, ha az országos kirakóvásárt közvetlenül munkaszüneti nap előzi meg vagy követi, az egyébkénti raunkrszüneti korlátozások a munkaszüneti napra azzal a kiegészítéssel alkalmazandók, hogy déli 12 óráig, Budapesten délelőtt tiz óráig ós délután négy óra után a vásárral kapcsolatos munka, nevezetesen a vásári előkészületek, az árucikkek kiszedése, osztá'yozása, tisztítása, javítása, kirakása, továbbá az áruknak a vevő által kívánt átalakítása, továbbá szállítása is végezhető, a sátorverés és más zajjal járó nyilvános munka ellenben nem végezhető. Szent István király napján és karácsony el^ő napján a törvényjavaslat szerint sem országos, sem hetivásár nem tartható s munkaszüneti napokra országos és heti rendes, illetve pótvásárokat engedélyezni vagy áthelyezni nem lehet. A törvényjavaslat arról is gondoskodott, hogy a munkaszüneti napon elfoglalt személyzet e munkájáért megfelelő kárpótlást nyerjen, nevezetesen előirja a javaslat, hogy az ipari és kereskedelmi üzletekben a munkaszüneti napon három órán vagy ennél rövidebb időn át foglalkoztatott alkalmazottnak munkaadója a következő hét valamely napján egy teljes délelőttöt vagy egy teljes délutánt, a három órán tul foglalkoztatott alkalmazottnak pedig a következő hét valamely egész munkanapját vagy a hétnek két munkanapján egy-egy teljes délelőttöt, vagy délutánt köteles pihenő időül engedni. Minden más üzemnél a munkaszüneti napon foglalkoztatott alkalmazottnak a munkaadó minden második munkaszüneti napon teljes szünetet köteles adni s ba az alkalmazott három óránál többet dolgozik, a minden második munkaszüneti napon nyújtandó teljes szüneten kivül még a következő hét valamely munkanapján egy teljes délelőttöt vagy egy teljes délutáni köteles pihenő időül engedni. Az alkalmazott e jogairól le nem mondhat; oly megállapodás, mely az emiitett rendelkezéseken az alkalmazott terhére változtat, hatálytalan. Vadászat. (N.). Augusztus elsején megkezdődött a fogoly és fürj vadászata s néhány nap múlva rákerül a sor a tapsifülesre is. A vadállomány vármegyénkben e/idén elég nagy, aminek azonban nem a vad okszerű tenyésztése> kímélése vagy az orvvadászok megfogyatkozása, mint inkább a jó költési és szaporodási idény az ofea. Mert nálunk a vad kíméléséről és tenyésztéséről nagyon kevés helyen van ezó. Különösen mansp, smikor a községi területek bérlete annyira keresett, hogy a verseny eddig hallatlan magasra csigázta fel a bérösszegeket. Vannak nagyon keveset érő községi területek, amelyekért az előbbi bérek négy-ötszörösét fizetik, a nép pedig még mindig nem tartja kötelességének az orvvadászatról és a vadnak tőrrel pusztításáról való lemondást. Ilyen viszonyok mellett a bérlők igyekeznek a vadállományt lehetőleg kilőni s végre odajutunk, hogy a köaségi területek semmit sem fognak érni. A községek sokkal többet érnének el, ha arra törekednének, hogy olyan bérlőket kapjanak, akik a vad kímélésére és védelmezésére is köteleznék magukat, mint ha a bérösszegeket felcsigázzák. Nálunk a vadászatot kizárólag a sport szempontjából szokták tárgyalni s ezért, az_a legfőbb eél, hogy a vadász minél több vadat lőjjön. Pedig van a vadászatnak nemzetgazdasági jelentősége is, mert a vadállomány értéket jelent és pedig nem is jelentéktelen értéket, de csak ott, ahol okszerűen tenyésztik és nem oktalanul pusztítják az erdők, mezők lakóit. Utalunk a kézen fekvő példákra. Külföldi péuzemberak nagy összegeket fizttnek egy-egy vadászterületért, sőt azért a jogért is, hogy a területről előre meghatározott számú vadat kilőhessenek. De természetesen biztosra akarják venni, hogy ha már fizetnek és messze utat tesznek meg a vadászat kedvéért, vadat találjanak. Olyan területekért, amelyeken a vadászat eredménye nagyon is problematikus, nem jönnek Magyarországra. Utalunk Csehország példájára, ahol a vadtenyésztés jelentékeny jövedelmi forrás ós sok embernek ad kenyeret. Hiába dicsekszünk kulturánk emelkedésével, j gazdasági életünk fejlődésével, mert általánosságI ban még mindig nem jutottunk el odáig, hogy ; mindent meg tudjunk becsülni, amit a természet I nvujt s mindent ki tudjunk használni, ami a j mezőgazdaságnak mellékes hozadékát, hasznát képezi. Zalavármegyében, amelynek egy része, talán területének nagyobb fele vadban nagyon szegény, helyén való ennek a kérdésnek bolygatása. A vadban való szegénység okai csak nagyon áevés helyen találhatók a vadra kedvezőtlen viszonyokban, mert alig van vidékünk, ahol a kisebb vad létfeltételeit meg ne tilálná. Sok helyen a birj toklási viszonyok, a földtulajdon megoszlásának szeszélyes alakjai s a művelési módok tényleg akadályozzák a vadállomány szaporodását, de i ezek a vidékek csak kisebb szigetek. Legtöbb ! helyen a szegénység egyedüli oka a vad pusztítása B a védelem teljes elhanyagolása. Miután nálunk a vadászat nemzetgazdasági vonatkozásai még nem domborodtak ki, maradjunk csak a sportnál. Sokan vannak, akik a vadászat férfias élveze| tében szeretnek gyönyörködni, de nagyon keve) sen azok, akik az élvezet lehetőségének biztosíI tásával is törődnének. A vad sorsát a természetre 1 bizzák; védelemről, etetésről szó sincs. Ha osak ! mulatunk a vad rovására, akkor ugyan kevés ' örömünk lesz egy szigorú tél után. ! Szívleljék meg a vadász urak, hogy a vad | kíméletet és gondozási igényel, mert egy napig járni egy-két fogoly után se nem haszon, se nem mulatság. A városok környékén fekvő községi területek állományát teljesen tönkreteszik a vasárnapi vadászokból álló társaságok. A műkedvelő sportférfiak ritkán jutnak ahoz az élvezethez, hogy a tollszárt puskával cserélhessék fel. Ha pedig vadászni mennek, lelőnek mindent, amit lehet és amíg a tilalom be nem köszönt, minden héten űzik-hajtják a vadat. A részben már elavult vadászati törvényt nem ártana olyan irányban átdolgozni, hogy minden területbérlő köteles legyen bizonyos védelmi intézkedések megtételére, a vad ete.ésére stb., a vadorzás pedig szigorúbb büntetést vonjon maga után. A. községek pedig saját érdekükben oselekednének, ha a terűletek bérbeadásánál feltételül kötnék ki a vad oltalmazását. Idealizmus. A mai Magyarországon minden igazságot egy i revolverdörrenés szokott megelőzni egy darab i idő óta. A revolver többé-kevésbbé szétronosolja i valamelyik szerencsétlen honfitársunk életét és | a lövés szikrája megvilágít egy peroro valamely | többé-kevésbbé tragikus igazságot, amelyet nem ; tudtunk vagy pedig nem mertünk észrevenni eddig. Ilyenkor azután a megriadt és csöndes I vagy nagyon is hangos, nyugalmában megzavart közvélemény részvétteljes szavakkal és magseb! zett lelkiismerettel körülállja a haldoklót és a halottat nagy pompával vagy koszorúk mellőzésével elföldeli és nyugadtan vagy nagyon is nyugtalanul tovább űzi a zavarosban kisded és veszedelmes játékait, üzleteit és politikáit. Az | igazság pedig, a vérrel festett vagy méreggel kevert igazság csöndesen pihenhet tovább a | lapok hasábjain, ahová kívánkozott egy napra, j két napra, vezércikknek vagy rovásnak, irott malasztnak. | Ilyen igazságokra, a frázisok rózsakoszorujá' val betemetett igazságra sokszor rávilágít az ! élet. Sokszor áldozatul esik egy-egy ember annak : a kegyetlen, előkelő hazugságnak, amely azt \ mondja: légy szeplőtlen akkor is, ha az élet ' sárral dobál, ha pocsolyákon kell is keresztül menned. I A nagy Ibsen egrik kérlelhetetlenül világos«szü hőse mondott erre szentenoiát. A társadalmi tekintetek embere azt mondotta : ideálizmus. Ibsen embere pedig azt felelte neki: „Igen, ideálizmus, igy nevezitek ti norvégul a hazugságot!" A mai társaduimi rend egyik korhatag oszlopa az, hogy amig kellő anyagi, gazdasági ellenérték és biztosíték nélkül hagy bizonyos társadalmi embereket, addig, hogy a nyomorúság polgári ruháját befödje, ideális jelszavak, ragyogóan szép „felsőbbrendű kötelességek" szines, biboros és fekete tógáját teriti sovány tagjaikra. Szegény Tamás fázik és az állam, a társadalom kirá'.yi pózzal adja rájuk az élet viharában, a kétségek, gondok fekete éjszakájában Lear király előkelő köntösét. A nagy parádéval, a fényes bankettel, a csillogó rendjellel akarja velük ideigóráig, (sőt egész életükre elfeledtetni a cifra nyomorúságot, a hideg felvágottat és a lyukas cipőt. Az állam és a társadalom megtanítja reprezentálni azokat, akik mai napság élni is alig tudnak. Az állam és a társadalom megtanítja szeplőtlen szigorúsággal ítélkezni azokat, akik néha kénytelenek lesznek az Ítéletet önmagukon kénytelen-kelletlen végrehajtani. És ha megtörténik egy kis baleset, vagy egy nagy katasztrófa, akkor a társadalom rémülten és hitetlenül látja, hogy az ideálizmus gilotinja milyen kérlelhetetlenül csap le azoknak ártatlan vagy tudatlan fejére, akik benne hinni kényszerültek, vagy akik büszkén és hitetlenül, uton útfélen, vezércikkben vagy katedrán, birói polcon vagy az ország szine előtt emlegették a maguk megnyugtatására, a mások megrettentésére. Ilyen kis balesetek vagy nagy katasztrófák után tűnik ki szomorúan és dicstelenül, hogy a snájditr főhadnngy a polgári élet rögös országútján milyen facér vándorlegény lesz, hogy az előkelő államtitkárnak mennyi adósságot kell titkolni, mig karriérje tart, hogy a fehérruhás papnak milyen fekete kétségektől dobog a szive a reverendáján belül. Kevesebb hazug és életellenes ideálizmust kér ez a mai emberiség és több életrevaló, emberszerető valóságot, igazságot. Kevesebb parádét és több becsületet. Kevesebb uoiformist ós több egyéniséget. Akkor majd nem lesz kénytelen a társadalom mindennap egy csomó revolverdörrenésre felriadni lázas álmatlanságából és beteg álomlátásából és nem lesz kénytelen minden egyes revolverdörrenés után egy szomorú, egy leverő, egy vigasztalan igazságot máról holnapra a saját fejére olvasni. Akkor majd nem olvassuk az igazságokat, de velük élünk és nem kell miattuk meghalnia annak, aki kénytelen volt tudomásul venni őket 1 Gondolatok. (Mi magunk.) Szünetel a^közéleti munkásság. A forróság ráfekszik az agyakra s a nyár szinte eltompítja a fogékonyságot az önmagunkon kivül eső problémák iránt. Mindenki önmagával foglalkozik, aki csak egy kissé kontemplativ szellemi életet ól. Mintha osak érezné az ember, hogy a nyár halmozza fel benne azt az energiát, nmellyel átvergődik a télen az uj tavaszba. Olyan nyári betegség ez, mint a lustaságra való hajlandóság. Tehát beszéljünk önmagunkról. Nem egyesek, vagy a nép fenségéről, nem a népakarat fenségéről. Hauera önmagunkról, az inferioris tömegről. Nem egyikéről számos hibáinknak ós gyengéinknek. Nem meglévő elő nyeinkről és erényeinkről. Tekintsük magunkat ugy, a mint vagyunk, a minőkké az idők folyamán lettünk. Hámozzuk ki gondolat — és érzelemviiáguakból ezt a kettőt: az önzést ós a felebaráti szeretetet; a megvetését másoknak és önön — valónknak. A mi általánosításoknál különban,is mindig együtt jár. Beszéljünk magunkról, ugy a mint vagyunk és a minőknek lennünk kellene, vagy a minők lenni szeretnénk, vagy a minők lehetnéuek is. A mindennapi kenyér, vagy fantomok, vagy magasabb célok után futkosunk. Megelégedve nincsen senki. Az egyik kenyeret akar, mivel nincsen kenyere, a másik bőséget, mivel egy harmadiknak is van. Nem az a célja ennek a hajszának, a mire szükségünk van, hanem a mire másnak látszólag szüksége vau. És ezért nem is lehetünk megelégedve. Még a fílozofua sincs megelégedve, aki ezt az ítéletet kimondj*, mert őt is búval tölti el, hogy aránylag C3ik kio9Íny körben halig itják szavait, a mikor pedig az egésü világhoz szeretne szólaui. A folytonos becsületes vagy hamis törekvés folytonos izgalmakat szerez nekünk. Minden egyes