Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-09 / 32. szám

»ZsIamegye, ZalavArmegyei Hirlap« 1S08 augusztus 9. fordulat lever vagy felizgat bennünket, uj ren ényt hoz, vagy megismétli a csalódást. Teljesen nyugodt és tartósan tétlen érzelemvilágunk soha sem maradt. És ezért nagyon is hamar fölemészti magát. Fizikai erőink nélkülözik a szükséges nyugalmat, szellemi erőink a körültekintést. Pedig mindkettőt gyüjtenünk kellene. Még a szeretet módja is megváltozott; a sziv tápláléka, a gyöngédség kedvéért megrövidítik emezt. Az érzékiség mind szűkebbre szabja az értelmet.. Egyikünknél nagyobb, másnál talán kisebb mértékben. De ezt a tendenciát mindnyájunknál feltalálhatjuk. És ez is alapjában véve esak a »má«-nak felel meg, mivel türelmetlenek vagyunk. A gyöngédség pedig türelmet kíván. Az érzékiség pillanatokkal is megelégszik. A mi asszonyaink 1 A ház, a család azelőtt birodalmuk. Most részt vesznek a létfentartás küzdelmeiben, nem azért, mert az a kereset, amelyet a férfi elérhet, oly sokkal kevesebb lett, hanem mivel igényeik lettek annyival nagyobbak. Alapjában véve ez az együtt munkálkodás nemes impulzusból eredt, akár azért, hogy a nő ne legyen másnak a keresetére szorulva, akár pedig azért, mivel az asszony segiteni akart a férfinak, de a mennyit talán használ az most, annyit ártand az utánunk következendőknek. Dyonisius, a rut zsarnok, az ő szép asszonyaival szép gyermekeket vívott ki a természettől. Manapság az anyának ugyanazokat a gondokat kell viselnie mint a férfinak, ugyanazon fáradalmak várnak reá, mint a férfiura. Fő és sziv, szellem és test, amelyek azelőtt részben teljesen szabadok voitak, ma ugyanoly nyomasztó terhek alatt görnyednek mint a férfiúnál. Mi ezt nem érezzük egyhamar, de az ilyen házasságokból gyönge, ijedős természetű, testi fejlődésükben visszamaradt gyermekek jönnek a világra és ha gyönge voltuknak korán áldozatul nem esnek, ugy egy degenerált nemzedéket alkotnak, amelyet még degeneráltabb utódok fognak követni. De a legroszabb, ha azt látjuk, hogy mindnyájan csak Ibsen-féle árnyalakok vagyunk. Mintha az a tudat élne bennünk, hogy gyógyíthatatlan betegség csiráját hordjuk magunkban. Hát nem mélyen elszomorító-e ez? És hogy ezt legalább némileg elviselhetővé tegyük, még magunk élcelődünk fölötte. Ez az oka, hogy az önirónia divattá lett, az a keserű humor, a melyet a fölismert baj szült. Ilyenek vagyunk, ilyenekké lettünk. Talán van még korunk számára, a mely sok, látszólag gyógyíthatatlan betegségnek megtalálta és megsemmisítette csiráját, talán létezik még valamely ismeretlen gyógyító szere. De a betegség okai ugy látszik, mi magunk vagyunk. Nem lehet azokat kiirtani, — a nélkül, hogy magunkat el ne pusztítsuk. Korunk egy Röntgent is szült, a ki az eddig láhatatlant is láthatóvá tette. Nos, bennünk is van valami láthatatlan. Az idegesség, a tulhajtás bacillusa • minden téren, — talán még e sorokban is. Vájjon ki lesz lelkünknek Röntgene, hogy megmutassa nekünk a lehető gyógyulás útját? Gazdasági viszonyaink egyik okát teszik a betegségnek, ezek miután felismertük őket, talán egészségesebbek lesznek. De ki találja meg azokat_a bacillusokat, melyek útjában állanak annak, hogy az esetiig jobb gazdasági viszonyokat élvezhessük is. Éppen attól félünk, hogy ezek a bacillusok mi magunk vagyunk, egyik a másiknak a bacillusa. Aki ezt egykedvűen elviselni tudja, az volna az egyetlen jelöltje a meggyógyulásnak. De ilyen manapság ninsen. Beteg nemzedék vagyunk mi ! (A népek ereje.) Törökországban a mult, hetekben örvendeztek a jó igazhivők, mert megadta nekik a szultán az alkotmányt. És ordított a tömeg : Padisahia csok jasa. Hálálkodott a szultánnak, hogy kegyes volt a népnek alkotmányos szabadságot adni. A próféták uióda pedig bizonyosan meg van győződve arról, hogy a szabadság, amely most kezd derengeni a birodalma felett, kizárólag az ő ajándéka, amelyet jó kedvében kidob a tömeg közé, rosz kedvében pedig visszavetet a müzahnánoktól, akik tartoznak belenyugodni a sorsba, mert a próféta ugy parancsolta. A valóságban természetesen nem egészen igy áll a dolog. A padisah tudniillik nem egészen jókedvvel s nem is egészen a saját jószántából adt a meg népeinek az alkotmáuyt. Császárok és királyok ilyesmit nem szoktak cselekedni, különösen a keletiek nem. Abdul Hamid máimagas fo^nn álló férfiú, mert legalább felismerte, hogy most már muazáj alkotmányt adni, ellenkező esetben baj lesz. Bizony a szabadság a népek érdeme és nem a császárok ajándéka. Amint a nemzetek kinőnek a kiskorúság béklyóiból, megszületik a közszabadság, amelynek az okos uralkodó lehet ugyan keresztapja s akkor legalább benne marad a rokonságban és részt vehet a paszitán, az újszülött azonban enólkiil is meg fog nőni. Néha ugy látszik, mintha a nemzetek sorsát a fejedelmek intéznék. Egyszer véres háburukbun, máskor pohárköszöntőkben és vidám találkozásokon döntenek afelett, hogy milyen viszonyban legyenek a népek egymással. Konferenciák, fejedelmi látogatások mind azt a szint nyerték, mintha örök időkre ezóló határozat lenne az eredményük. Rendjeles, paszomántos urak kidüllesztett keblekkel olyan nagy hangon beszélnek, mintha vállaikon hordoznák a világot. Az események azonban halomra döntik ezeket a balhiedelmeket. A szépen kicirkalmazott egyezményeket széjjeltépik a nemzetek s azt teszik, amint nekik tetszik. Mulei Hafid nem nagyon respektálta a német császár jól ápolt bajuszát s a perzsák is meg mertek mozdulni a népek megkérdezése nélkül létrejött egyezményekkel szemben. Mert tudni kell, hogy a konferenciák, az uralkodói egyezmények mind a népek tudta, akarata és beleegyezése nélkül létesülnek. Ezért azután nincs is nép, amely magára nézve kötelezőnek ismerné el a diplomácia határozatait. A törökök sem respektálják a nagyhatalmak azon nézetét, hogy az ő birodalmuk Európa halálra szánt betege. Ok élni akarnak. A nagyhatalmi játék, a diplomácia körmönfont furfangja csak akkor válik komollyá, amikor annak a nép ad erőt. Amikor megmozdulnak a nyugtalan tömegek és elsodorják a mesterségesen vont gátakat. Ne higyjiik, bogy a népek sorsa el van döntve s a világbéke biztosítva van, mert néhány diplomata kezet nyújtott egymásnak. Aminthogy az események is azt bizonyítják, hogy tolytonos forrongás van a népek között. Benne vagyunk egy átalakuló, forrongó khaoszban és körülöttünk egy uj világ képe van kialakulóban. A kelet egyre szüli a világraszóló eseményeket, de Európa közepében is jelentkeznek olyan áramlatok, amelyek a mélyben forrongó mozgalom bizonyságai. És az uralkodók s diplomaták hiába tartják görcsösen a gyeplőt, a népok öntudatra ébredését nem fogják megakadályozni. Mert a népek sorsát csak önmaguk intézhetik s mihelyt a tömegek fe'ébrednek tunya tétlenségükből, nincs többé olyan hatalom, amely útját állja a nemzetek akaratának. Egerszegi krónika. Rovatvezető : Pubi. Fürdő levelek. Szeretném látni azt az embert, aki dacolni mer az általános bevett szokással és idehaza marad nyáron. Mindenki fürdőre megy, akinek pénze van; az meg éppen fürdőre megy, akinek ninosen. Az előbbiek tudniillik mutogatni akarják, hogy nekik telik, az utóbbiak pedig titkolni, hogy nekik nem telik. A háziorvosok váltig törik a fejüket, hogy milyen fürdő fog illeni őnagysága arcához és uj ruhájához; a férjek pedig sopánkodnak, hogy még mindig nem Dyilik meg az uj takarékpénztár Egerszegen. Ez a hónap a levelek hullásának, tudniillik a fürdő levelek — hullásának hónapja s mi is elhatároztuk, hogy ezt a műfajt a nyári irodalom számára bevezetjük és egy pár érdekes levelet közreadunk. .fí Abbazia, aug. 1. A Quarneró öble telj«s pompájában virul. A fürdés elég kellemes, bár az idén egyhangú és unalmas, mert a fürdőigazgatóság egyetlen egv cápát sem szerződtetett a szezonra. Ha az euiber bármerre megy, csupa ismerősöket talál, ugy bngy álmélkodva kérdi: Hát ki maradt otthon Magyarországon? Az idő egyébként gyönyörű. Néha ugyan egy kis sirocoo ÓB állandóan egy kis antisemitizmus dühöng. De csak himnemü ir-nyban. Mert a partról még a legvadabb luegerista is gyönyörkeds'e nézi, h gy miiyen szép gömbölyű hozományt hoztak magukkal a ; fürdőre a zsidó lányok és menyecskék . . . Reichenltall, aug. 2. A bűbájos paradicsom ózondus lombjai szenvedélyes kontra, rekontra ós ultimó kiáltásoktól viszhangzanak. Itt is sokan vannak ismerőseink annyira, hogy el is határozták, miszerint táviratilag felkérik dr Hajós Ignáoot, hogy Tátra helyett ide jöjjön és fedezik is összes kiadásait, csakhogy kinevezhessék tiszteletbeli katholikussá, mert nem akarnak csupa zsidóval lenni mindig egy társaságban. Tátrafiired, aug. 3. A Tátra festői bércei közt szintén javában folyik a szezon. A vendéglősök mindent elkövetnek, hogy a turista sportot föllenditsék. Tudniillik a kik vasúton jöttek ide, azok kénytelenek gyalog távozni, mert vasúti jegyre úgyse telik nekik. A gyönyörű üdülőhely a tenger szine fölött 3000 méterre van: de az árakat mégis 5000 méternyire emelték. Róznerfilred, aug. 4. E kies fürdőben a szezon állandóan virágzik. Mert itt nem annak a mondásnak érzik káros hatását, hogy ki fizet nyáron ? Bár az ifjúság is sürün látogatja a fürdőt, meg kell adni, hogy az idősebb urak sokkal nagyobb előszerettel áldoznak itt a köztisztaság némely közismert oltárain. A fürdőzés különben itt aránylag olcsó; a gyógy ós zene dijat a férfivendégek a bandáért rendesen utólag fizetik. Fölösleges bánásmód. Egyik ur, ki nagyon szereti a nagy sétákat, a napokban itt mászkált a hegyek közt. Magánosan lévén, örült is, bogy egy hegyi asszony társul szegődött mellé. Igy mecnek beszélgetve, miközben sok mindenről előjött a szó. Emberünk meséli az asszonynak, bogy jó dolguk van, mert bár szegényesen is élnek, de igényük nincs és a mijök van, abból boldogan megélhetnek. — Hászen igaz, mondja az asszony. Csak az a közös élet ne volna. Az uram nagyon fölöslegesen bánik velem. — Hogyan ? ! Aztán mit ért maga jó asszony fölösleges bánás alatt — kérdi emberünk. — Hát kérem azt, hogy folyton üt ver. Ez pedig fölösleges. Helyreigazítás. A mult beti krónikában egyik cikk a betörésekkel foglalkozva, |megirta, hogy egyik károsult megtalpalva kapta vissza lyukas talpú cipőit. A rendőrség jelenlegi vezetője a cikk miatt rosszalását fejezte ki a rovatvezetőnek, nem azért, hogy az lett megirva, miszerint a rendőrök éjjel csak a Kummer kávéháztól a Központi kávéházig te'jesítenek szolgálatot, hanem azért, mert az lett megirva, hogy az ellopott és megkerült dolgokat a tulajdonosok a rendőrségen visszakapják. Miután így értesülésünk téves volt, a köznép és az iparosság megnyugtatása végett, mint akikre a kapitány ur hivatkozott, sietünk kijelenteni, hogy a rendőrség még nem adja vissza az ellopott tárgyakat, hanem mint bűnjeleket. Vedd szívesen . . . Ezt a szerény, kis bokrétát Neked adom, Édes rózsám, egyetlenegy Kis angyalom! Minden virág bús szívemnek Egy hajtása, Harmat helyett szemein könye Hullott rája! Tűzd kebledre! . . E virágok Elmondhatják Az én szegény bús szívemnek Minden titkát. Elmondhatják, hogy ezen a Nagy világon, Te vagy minden reménységem, Boldogságom. Elmondhatják, mennyit sírtam Te utánnad, Mint örültem ajkad egy-egy Mosolyának. Mennyi édes, mennyi boldog