Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

1908 julius 26. Zalamegye, Z&iaváriuegyei IhrUc kiépülte után is kifizeti a hozzájárulást. — Kaphatunk tehát egy rövid zsák vasutat, a a mig nem egy vidék közigazgatási és közgazdasági érdekei kielégítésére megkívántató járható útra sem kerül, addig egy másik vidék -- jó utak mellett — vasutat is kap. Ez azonban nem lokálpátriotizmus, ez közérdek. Ki áll jót arról, hogy a szomszédmegyei rész ki fog épülni ós ha igen, mikor? — Addig a vármegye hozzájárulásának évi kamatvesztesége a 90.000 K után legkevesebb 4500 K. — Nem lenne-e ez jó néhány vioinális útnak járhatóvá tételére. És most kérdhetné bárki is, hogy miért irtain ón e szomorú igazságokat, miért tártam fel újból azt a sebet, amely ugy is fáj azoknak, akik Zalamegye közigazgatási és közgazdasági érdekeit önzetlenül szivükön viselik. — Azért irtam, hogy szálljunk végre magunkba, lássuk be a multak hibáit s ma, midőn a 14-diki gyűlés után e vármegye vasúti láza újra életre kel s midőn a készülő és rövid idő alatt törvényerőre emelkedő uj vioinális vasúti törvényjavaslat tán e lázat fokozni is fogja, jöjjön össze e vármegye vasúti bizottsága s amint azt az 1907 deoemberi közgyűlésen beadott indítványomban is kifejteni bátor voltam, egészítse ez ki magát az érdekeltBéggel a legmesszebb menő határokig. Ez a kiegészített vasúti bizottság állapítsa meg a vármegye közigazgatási érdekei és közgazdasági forgalmára fontosnak és szükségesnek található vasúti irányokat és azokat — fontosságuk arányában — foglalja sorrendbe. — Azon szakaszoknak ki vagy átépítését, melyek nemcsak megyei, de országos fontosságnak, a magas kormánynál kérelmezze s azok szorgalmazására hivja fel a vármegye képviselőit. Vegye a vasutak kiépítését a vármegye a kezébe s ne engedje át az előmunkálatokat egyesek vagyon szerzésére. Állapítsa meg a hozzájárulási arányt, hogy ne történhessen meg az, hogy a mig egyes városok vagy egyes községek közül az egyik erején felül áldoz, a másik vagy ingyen, vagy alig valami hozzájárulás árán élvezi a kész vasutat. — E megállapításnál figyelemmel lehet a bizottság a szociális érdekekre is. Ily módon egy évtized alatt kiépülhet vármegyénknek a mai igóuyekhez mért vasúti hálózata és erre nem szabad sajnálni az áldozatot, mert ez teremti meg a közmegelégedést. Udvardy Vince. A cigányügyhöz. Sokat hánytorgatott, megunt kérdés már nálunk a cigánykérdés, amely annál inkább boszantja 8z embert, mert a sok ankét után sem történik semmi. A humanizmus védi a parazitákat t nem mernek hozzányúlni a sátrakhoz, amelyek alatta buezadifc században egy teljesen civilizálatlan horda húzódik meg. A dunántuli vármegyék közül talán Zala van legjobban megterhelve cigányokkal s nem csoda, ha kapva kapunk minden híren, amely a morék megrendszabályozására vonatkozik. Igaz, hogy életrevaló tervet keveset hallottunk, mert aki ismeri a cigányt, az nem sok jót vár a kényszertelepítéstől, vagy rendőri felügyelettől. De már ttzek ÍB javulást jelentenének, esak próbálkoznának meg velük. A tervergetéstn tul azonban nem megyünk. A fokozottabb felügyelet legalább annyit eredményezne, hogy a vad horda menekül onnét, ahol egy kicsit a körmére néanek. A dánosi eset után kitört felháborodás ijedelmet szült a füstösök között s néhány csapat már kereket oldott. Ugy hirlik, hogy kivándorolnak a cigányok. Természetesen nem Amerikába mennek, ahol dolog nélkül megélni lehetetlen, hanem keletnek azt az államát választják ki, amelynek alsóbb néprétegei kultura tekintetében a legalacsonyabb fokon állnak, amelynek közigazgatása a legelmaradottabb, ahol tehát a cigány a legjobban garázdálkodhatik. Farao népe tehát vonul Oroszország felé, amely számukra az Ígéret földje. Nem szabad azt remélnünk, hogy mind elmegy, sőt az eltávozók is visszatérnek, ha nem léptetnek életbe szigorúbb felügyeleti rendszabályokat. A kormány azonban nem tudja megtalálni a célnak megfelelő rendszabályokat. Az egyik terv nagyon radikális, a másik a cigányok kulturális fejlettségéhez képest túlságos humánus, a harmadik költséges. Ezért kísért már évtizedek óta a oigánykérdés, ezért feliratoznak, zúgolódnak a vármegyék s ezért állunk egy helyben és tétlenül tűrjük, hogy a cigánytanyák népe lopásból és koldulásból munka nélkül éljen. Molnár Lajos Szekszárd város rendőrkapitánya szintén dolgozott ki egy tervezetet a morék megrendszabályozására. A terv a csendőri felügyelet életbeléptetésére van alapítva s bár nem valószínű, hogy gyors és gyökeres orvoslást eredményezne, az állapotokon feltétlenül javítana. A tervezet lényege a következő : Az elsőfokú rendőrhatóságok törvény által vagy miniszteri rendelettel utasítandók lennének, hogy előre meghatározott napon, — megfelelő karhatalom igénybevétele mellett — az illetékességi területükön tartózkodó vagy talált vándorcigányokat — nem a rendes lakással biró zenészeket — egyformáju gyüjtőlapokon írják össze és pedig a férfiakat, nőket és gyermeket név (guny- vagy álnév megjelölésével), kor és ha van, foglalkozás szerint. A különös ismertető jelek nagy gonddal vétessenek jegyzékbe. A cigányok által vallott állítólagos állandó, illetve rendes tartózkodási helyek pontosan meghatározva (megye, járás, város) a gyüjtőlapba felveendők. A letartóztatott cigányokat afogbázi felügyelőségek, Budapesten a toloncügyosztály, tartozik összeírni s az adatokat a budapesti főkapitányságnak és az illetőségi hatóságnak megküldeni. A fentebb elősorolt adatokkal kitöltött gyíijtőlapok egy példánya az összeírást eszközlő hatóság birtokában és kezelése alatt marad. Egy másik példánya 3 nap alatt a budapesti államrendőrséghez terjesztendő be, . ahol a.z összes összeirt kóborcígányokról központi nyilvántartás vezetendő, azon célból, hogy szükség esetén bármely vidéki rendőrhatóság távirati uton onuan információt szerezhessen. Külföldről hazatérő vándorcigányok részére a határszélen eső legközelebbi hatóság (rendőrkapitány, szolgabíró, elöljáróság) tartozik a gyűjtőlap kitöltése után az ignzolványi könyvet kiállítani. Az általános összeírás utáni időkben felvett gyüjtőlapok is mindig, kivétel nélkül beterjesztendők a budapesti államrendőrséghez. Az általános összeírás napján fel nem talált (erdőkben bujkált) cigányok részére az a hatóság köteles az igazolványi könyvet kiállítani s róluk a gyüjtőlapot felvenni s továbbítani, amelynek területén az igazolvánnyal még el nem látott cigányok találtatnak. Ha az derülne ki, hogy a oigányok az összeírás elől rejtőztek el az erdőben, eilenök kihágási eljárás indítandó. Születések és elhalálozások a területi hatóság által az igazolványi könyvet kiállító hatósággal, valamint a budapesti államrendőrség főkapitányságával, az összegyűjtött anyagpótlása céljából kivétel nélkül 48 óra alatt közlendők. Ha a oigányok illetőségi helye később állapittatik meg, az összes adatok ezen város rendőrkapitányával, vagy járási FBolgabiráiával ás köziég elöljáróságával is közlendők. Az összes kóborcígányokról, férfiakról, nőkről, gyermekekről 10 éves koruktól kezdve, lehetőleg ujjlenyomatok készítendők a budapesti államrendőrség részére. Lássák el az elsőfokú rendőrhatóságok az összeírás napján a családfőket számozott, fűzött és lapszámozott, hivatalos pecsétes, valamint a 3 kiállító hatóság által aláirt igazolványi könyvvel amelyben a feleség és gy^-rm^kek n-*ve ós kori állítólag os állandó tartózkodási helye és mindenkinek az ismertető jele is ben foglaltassák. E^y családnak csak a férj és feleség (ha törvénytelen is) és ezek gyermekei tekintessenek. Az igazolási könyvben a kocsik ós lovak száma is feltüntetendő. Nagykorú cigányok, ha feleségük ninos is, külön igazolványi könyvvel látandók el. Ha valamely cigányosapat illetősége a náluk talált okmányokból az összeírás alkalmával megállapítható, az igazolványi könyv kiállításáról az összes adatok közlése mellett ennek a helynek a rendőrhatósága is értesítendő. A legkésőbb 3 nap alatt a budapesti főkapitánysághoz beküldött gyüjtőlapok itt feldolgoztatnak s a főkapitányság az összes oigányokra vonatkozó adatokat magában foglaló jegyzéket készít, amelyet az ország összes rendőrhatóságainak (rendőrkapitány, főszolgabíró, elöljáróság), valamint minden csendőrőrsnek megküld. Törvényben vagy miniszteri rendeletben megállapítandó büntetés terhe alatt köteleztessenek a kóborcigányok arra, hogy minden egyes esetben, amikor állandó tartózkodási helyeiket elhagyják, távozásukat a rendőrhatóságnál jelentsék be s kötelességük legyen vándorlásuk közben minden 24 órában utjokba eső rendőrhatóságok valamelyikénél, különösen pedig amely város vagy község határában meghálni akarnak, igazolványi könyvük előmutatása mellett jelentkezni. A jelentkezés elmulasztása kihágásnak minősíttessék, mely az illető helyi rendőrhatóság által torlandó meg. Köteleztessenek a vándorcigányok arra, hogy rendes tartózkodási helyükre való vissatérésük után 24 óra alatt a rendőrhatóságnál mindig újból jelentkezzenek. A jelentkezések a rendőrhatóságok által az igazolványi könyvekben a nap szaka és az óra megjelölésével feljegyzendők s hivatalos bélyegzővel is megerősítendők. Ha valamely cigány nem az igazolványi könyvvel biró családfővel kel útra, külön igazolványi lapot köteles a rendőrhatóságtól kérni. A személyazonosságot tanúsító igazolvány hiánya kihágásnak minősíttessék s szigorú megtorlást vonjon maga után. A családdal együtt levő családtagok bejelentéseért a családfő tartozzék felelősséggel, de részesei legyenek ennek a kihágásnak a 16 éven felüli családtagok is. Minden rendőrhatóság (rendőrkapitány, főszolgabíró, elöljáróság) által külön nyilvántartási könyv vezetendő a saját területén átvonuló vándorlásokról, amelybe a jelentkezések ennek sorrendje szerint az idő pontos megjelölésével feljegyzendők. A más rendőrhatóságok által közölt változásokról a helyi rendőrhatóság a helyi vagy körleti osendőrőrsöt 24 óra alatt értesíteni tartozik, hol a változások szintén nyilvántartásba vétetnek. Utasíttassanak a rendőrhatóságok és a m. kir. csendőrségek, hogy a területükön megforduló vándoroigányok igazolványát minden egyes alkalommal vizsgálják meg s az eredményhez képest a kihágási eljárást indítsák meg, illetve a osendőrség feljelentést tegyen. Tegyünk most már összehasonlítást ezen javaslatok, valamint a kényszertelepítés, kényszerfoglalkoztatás és a menhelyeken, javítóintézetekben való elhelyezés pénzügyi és várható erkölcsi ét közbiztonsági eredménye között. Minden kétségen kivűl áll, hogy a felnőtt oigányoknak kónyszerletelepítése évenként mindig ismétlődő milliókra menő kiadásokkal jár. — A földterületek kihasítása, lakóházak emelése, az előre meg nem határozható nagyszámú fegyveres őrség felállítása mind több és több pénzt kiván. Ugyancsak óriási összegeket emésztene fel évenként a gyermekmenhelyek és javítóintézetek létesítése. Ezeknek a pénzbeli áldozatoknak Rrswli az étvágyat 6i a testsúlyt, meginteti • kfttiBgést, váladékot, éjjel! Izzadást iűobetegségek, szamarjgés, skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. •Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boah0" eredeté csomagolást. F. HofFraann-I,» Roche & €•. Basel (Síájc) Kaphaté orvosi rendeletre a gyésysteftira*t>an. — Ára twegonklnt 4.— korona.