Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-25 / 52. szám

XXVM. évfolyr&m 52. szám. h.iCfÍZ«tÉBÍ (Sij Ejréaz évre Fél évre . . N'agyod évre . Kifíes szám ára 20 ti 11 Ar Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat neua küldünk viawzft M ZALA Poiiiikai és társadalmi hetilap. P iegjeienik minden vasárnap. Karácsony, Eljöttél újra, te szent ünnep, a megváltó eszme születésének emlékezete. Eljöttél újra, hogy felgyújtsd a betlehemi csillagot, amely megnyugvást és reményt ébreszt a lelkekben s elvezeti a koldust és gazdagot, a bölcset és együgyűt a/. Istenhez, aki a megváltás hitét és reményét küldi vigasztalásul a föld vándorainak, hogy bizó lélekkel járják végig az életet. Várjuk vigasztaló nyugadalmadat te nagy nap, amely örömöt és békét hirdetsz mindeneknek. Es irigyeljük mindazokat, akik békében és örömben tudnak ünnepelni. Mert nekünk bőséges okunk van irigyelni a boldogokat és megelégedetteket. A mi ünnepünk fényét beborítja a bizonytalanság sötét árnya, nemzetünket és hazánkat fenyegető veszedelmek sejtése. Szeretnénk megszabadulni az aggodalmaktól, hogy az ünneplés zavartalan legyen és boldog. Szeretnénk néhány napra levetkőzni minden gondot, hogy ne legyünk mások, mint hivő, bizakodó emberek. Szeretnénk megelégedettnek és boldognak látni mindenkit s lelkünkkel felemelkedni hozzád, békesség és szeretet Istene, aki nem hirdettél harcot, gyűlöletet és nyomort; aki leszállottál a földre, hogy szárnyakat adj a léleknek ós megmutasd az emberiségnek az utat, ámely a felebaráti szeretet világánál az isteni igazságokhoz vezet. De hiába! Gyarló az ember és természetétől fogva gyűlölködő, küzködő lény. Nem követi a te útjaidat, félredobja az eszményeket; lelke elfordul az égtől, becsukja szemeit az örök világosság sugarai előtt, földi bálványokat épít magának, amelyek lábainál egymást öli, gyilkolja halomra és nagyra növeszti a nyomort, amelynek árán hatalmat és élvezeteket keres magának. A betlehemi fényes csillag fejedelmeket vezetett, egy rozzant istálóhoz, ahol jászolmilliók igazsága, vágya, reménye csak délibáb, amely századok óta ott lebeg a láthatár peremén, amely felé hősök és próféták nyújtották sóvárgó kezeiket, de a Herodesek megölték, a Judások elárulták, a Pilátusok elalkudták az Igazságot. Hitetlenség, nyomor, elégedetlenség körös körül. Az emberek arcára rá van festve a gond; a templomokba nem hálát adni, hanem megváltást kérni jár a földre sújtott esdeklők serege; minden sarokból kivigyorog a nélkülözés sovány arca, a bün, az erkölcsi és anyagi elhagyottság. Nem csap fel az égre szent Karácsony estéjén a diadalmas Gloria, hogy üdvözölje a fényt; a karácsonyfák gyertyái csak megszokásból égnek s a fenyőágak mellett elborult homlokkal kémlelik az emberek a jövendőt: mit hoz a hivő, bizakadó gyermekeknek; eljön-e még egyszer a nagy megváltás, amely megnemesíti, felemeli az embert s eltörli a világ bűneit? Forrong, átalakul a világ. Fegyverek zaja hallatszik s hiúságért, hiu hatalomért, hazugságokért nemzeteket készül nyomorba dönteni a felvilágosodás kora. A társadalom alsóbb rétegeiben a világforradalom csirája sarjadzik s az elbizakodott bölcsek a templomokat döntögetik le, hogy ne legyen menedéke a kétségektől zaklatott lelkeknek. Nem köszönt ránk a Karácsony ugy, mint valaha. Nem azokat a gondolatokat ébreszti fel a magasztos ünnep, amelyeket a boldogok szívében kelt. Mert mi boldogtalanok VHgyunk és reményvesztettek. És minél több az agyban a gondolat, annál sötétebb az árnyék, mert a gondolatot lenyűgözte a földi élet keserve s a hit fáklyáját oltogatja a szenvedés, a küzdelem, a milliók nyomorúsága. Kelj fel betlehemi fényes csillag és világíts nekünk ! Hozz majdan boldogabb ünnepet s vezesd vissza mi magyar testvéreinket, a bálványok lábainál tolongó eltévedt emberiséget Krisztus békességéhez. Legyen ban, barmok között feküdt egy kisded, akiről megmondták a próféták, hogy ő a Megváltó. És a fejedelmek meghajtották térdeiket a jászolban fekvő gyermek előtt, mert ők nem pompát, hatalmat és hivalkodást kerestek, hanem Igazságot. Az Igazság pedig a rongyos istálóból is fényességet szór és meghódítja a világot. Vajon vau-e a mai kor fiaiban akkora hit és van-e az Igazságnak akkora ereje ? Meghajtják-e merev térdeiket a hatalmasok az Igazság előtt, amely alant születik? A napkeleti bölcsek azzal a tudattal hajtottak térdet az uj király előtt, hogy az ő bölcsességük és hatalmuk elveszendő. De feláldozták magukat örömmel és büszkeséggel, mert lelkükben ugy érezték, hogy ezzel diadalra segítik az Igazságot. Vajon van-e ma olyan hatalmas bölcs, aki megértené a béke utáu íóvárgó emberiség igazságát s önként hajtana térdet a nemzeteket megváltó Eszme előtt, amelynek születését mindegyre várjuk? Ha ma születnék meg a Megváltó, a napkeleti fejedelmeknek hiába világítana a betlehemi csillag, a Herodesek azonban megsokasodnának. A tanítványok pedig megtagadnák a mestert, mert az emberek meghunyászkodók és gyarló kufárok, akik harminc ezüst pénznél is olcsóbban árulják az ideálokat, hitet és elveket. Az élet, ez a mindent megemésztő tűzfolyam, leolvasztotta a lelkekről a fényt, díszt, méltóságot. Sivárak vagyunk és szíveink az eszményiség temetőjévé változtak. Az ideálok, a törekvések, akaratok érvényesülése régen a lomtárba került ócskaság. A jellemek elpuhultak s az élet csak tolakodás, a létért való küzkódés, sunyi megalkuvás; a népek élete pedig egymás ellen való fegyverkezés, a hatalomért való nyomorgás, vérontás. És szomorú, hogy a lelkeknek ez a züllése a mi társadalmunkban talán legkirívóbb ; a tömegek életének nyomorúsága a legkiáltóbb. Egész társadalmi életünk hazugságokon épült, állami életünk fikció s a M m 25.13 11 I i 5&mSÍS2S£ÍSíSSK KVtöüM asiarísi fiam 3UÁS3ÍÍ használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Bbo9ya Krémet? Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt.] Kapható: Kocsuba Emil gyógyszertárában Zalaegerszegen. vJSHSU&SS^sí óSS&SwafiSS ESSE 'itJGHSGEÉ ffl i3 Mai sxám&nk 14