Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)
1908-11-22 / 47. szám
4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hiriap« 1908. november 22. telesekből 59.348 K 54 f. — 10. Előre nem látható bevételekből 18.000 K. Összesen 256.083 K 35 f. Kiadások. 1. Tisztviselők fizetése és mellékjárulékai 49.002 K 93 f. — 2. Szolgaszemélyzet fizetése és mellékjárulókai 21.357 K 62 f. — 3. irodaszerek, felszerelések, hidetési díjak 3518 K 61 f. — 4. Fűtés, világítás 1400 K. — 5. Bútorok és eszközök beszerzése 500 K. — 6. Napidíjak és utazási költségek 7850 K 21 f. — 7. Előfogati költségek 70 K. — 8. Épületek és ingóságok jókarban tartása 7657 K 84 f. — 9. Utoák és terek fentartása ós köztisztasági költségek 10.767 K 98 f. — 10. Gazdaságügyi kiadások 4023 K 96 f. — 11 Tanügyi kiadások 38.175 K 33 f. — 12. Szegényügyi kiadások 5085 K 60 f. — 13. Vegyes kiadások 16.025 K 42 f. — 14. Átmeneti kiadások 2420 K. — 15. Kölcsönök törlesztésére 96.507 K 21 f. — 16. Hátralékokra 87.551 K 46 f. — 17. Előre nem látható kiadásokra 18.000 K. — Össesen 370.004 K 17 f. Mutatkozik hiány 113.920 K 82 f. Ezen hiánvból 84.548 K 38 f fedezetére az összes 118.652 K 12 f állami adóra 7í s/ 1 0 0/ 0 a 29372 K 44 f hiány fedezetére a föladó kivételével a többi vagyis 102.990 K 60 f áiiami adóra 28 5/ 1 0°/ e-os pótadó vetendő ki. Magyarok Horvátországban. A Julián egyesület már hónapokkal ezelőtt köriratot intézett a vármegyékhez, városokhoz, pénzintézetekhez, főpapokhoz, hogy lépjenek be alapító tagokul s ezúton segítsék az egyesületet hazafias munkásságában. Dunántul vármegyéi mind siettek felajánlani azt a néhány száz koronát, amelyet az egyesület kér, sőt itt-ott társadalmi uton is folyik a gyűjtés, hogy többszörösen összehozzák az alapító tagsági díjat. Megemlékeztünk mi is már arról, hogy vármegyénkhöz megérkezett az egyesület kérő levele; ezúttal pedig fel akarjuk hivni a figyelmet arra is, hogy ezt a kérést megtagadni nem lehet, sőt nem elég csak a közművelődési alap egyszer s mindenkorra szóló adomápya, hanem évről évre és következetesen segélyezni kell azt a kulturakoiót, amelyeta Julián egyesület kifejt. Sajnos, sokan még az egyesület nevét sem ismerik, nemhogy annak működéséről tudomással bírnának.]. Pedig talán sohasem volt nagyobb szükség egy ilyen csendben dolgozó gárdára, mint most, amikor a türelmetlen fajgyűlölet Horvátországból teljesen ki akarja üldözni a magyar szót. Tudja mindenki, hogy a dunántuli magyarságnak Szlavóniába való átszivárgása már évek óta tart. De azért a szlavóniai magyarságot csak néhány évvel ezelőtt fedeztük föl. Pedig a Szerém3égben és Verőczemegyóben már századok óta áll fönn több tőzsgyökeres magyar falu. A dunántuli és a bácskai magyarságnak a három szlavón vármegyébe való nagy átvándorlása meg már a nyolcvanas évek elején megkezdődött. Azonban 1906-ban Milán rezoluoionista osztályfő párját ritkító türelmetlenséggel vetette rá magát a magyarságra s különösen a magyar iskolákra. A bírságokkal megsarcolt magyar szülők panaszos szava végre elhallott a magyar sajtóba s a magyar közvéleményhez is és egyszerre aktualisíá lett a szlavóniai magyarság ügye. A meglepetés az uj fölfedezésen fájdalmas volt és örvendetes. Fájdalmas, mert szégyenpír szökött minden magyar aroba arra a gondolatra, hogy a magyar állam területén horvátoeítják a magyart. Örvendetes, mert kilenc milliónyi népre nézve százezer lélek nagy szám. Pedig Szlavóniában ennél még sokkal több magyar lakik.jj Nézzük eisőben a horvát hivatalos statisztikát. Az 1900 évi népszámlálás alkalmával a horvát népösszeirók 90.781 magyart voltak kénytelenek bevallani. Pedig 1901-től 1908-ig a horvát lelkészek anyakönyvi adatai szerint a magyarság természetes szaporodása 12.654 főre rúgott. Lenne tehát a Dráva és a Száva közén a horvátok saját bevallása szerint 103.135 magyar. Mindez azonban a horvát sajtót egy csipetet sem feszélyezi abban, hogy egészen komolyan azt állítsa,' hogy alig 30.000 magyar ember ól Szlavóniában. Különben a horvát sajtóban nem egyedül álló a magyarság számának következetes és konok letagadása. Ravasz taktika rejlik alatta. Mert ha a horvát politikusok és újságok eltudják hitetni a magyar közvéleménnyel azt, hogy Szlavóniában úgyszólván nincsenek magyarok, — ugyan ki fog a népszámlálási mű és statisztikai évkönyvek százmilliói között böngészni — akkor már igen könnyű elhitetni azt íb, hogy a magyar iskolák csak magyarosításra szánt intézmények. Mivel pedig igy folyik tovább a ravaszkodás és senki sem akarja a horvátokat magyarosítani, azért a szlavóniai magyar iskolák feleslegesek és csak rontják a magyarok ós horvátok között fennálló meleg testvéri viszonyt. Ez a horvát sajtónak őszinteségtől tündöklő taktikája, melynek oélja a szlavóniai magyarság ügyének elleplezése, mely kérdés fölmerülóse nagyon aggasztja a nagy-horvát és dél szláv állameszme híveit. Ez a ravasz taktika azonban csak addig volt veszedelmes, mig a magyar közvélemény nem látott át a szitán. Ma már mindnyájan tudjuk, hogy a horvát hivatalos statisztika adatai messze alul maradnak a valóságon, hiszen sok faluban több m8gyar gyermeket irtak be a magyar iskolába, mint a mmnyi összes magyar lakost a statijztika ott kimutat. Ma már tudjuk, hogy a társországokban mintegy kétszázezer magyar él, dolgozik és küzd nemzetiségének megőrzésóért. De küzdelmük nehéz, ha segítségükre nem sietünk, mondhatni reménytelen. Ha a mai horvát nemzedék hazafiságának belső tartalmát lélektanilag megelemezzük, megdöbbenve látjuk, hogy abban több a gyűlölet az idegen népekkel szemben, mint a szeretet saját fajuk iránt. A mai át'agos horvát hazafi szenvedélyesen gyűlöli a magyart, az olaszt, sokan a szerbet és a németet is. Ellenben a horvát faj szellemi, gazdasági és kulturális erejének növelésére alig fordítanak valami kevés gondot. Igy esett meg azután, hogy mig a szlavóniai magyaroknak ós sváboknak nemzetiségükből való kilorgatftsa végett a három szlavón vármegyében iskola iskola után nyilt meg, addig a tiszta horvát és szerb vidékek tanító nélkül maradtak ós ennek következtében , a lakosságnak Lika-Krbavamegyóben 83 százaléka, Zágrábmegyébeu 74 százaléka, ModrusFiumemegyében 72 százaléka nem tud irni, sem olvasni. Valójában lesújtó számadatok. Fényes tanubizonyítékai unnak, mennyit ártottak a horvátok saját maguknak is a nemzetiségi elnyomás elvén fölépített iskolaügyi politikájukkal. Szlavóniában fölidézték a magyar és a német nemzetiségi kérdést. Horvátországban pedig a horvát és szerb köznép tudatlanságban nőtt fel. Gáj és Jellasios tanítványainál mennyivel magasabban áll az a nagy nemzedék, mely a törökkel folytatott harookban örömmel ontotta vérét a magyarral nagy kulturális javak, a kereszténység védelmében, a haza szeretetétől és nem kicsinyes gyűlölködéstől vezetve. A legtöbb helyen szenvedélyes gyűlölet övezi tehát a szlavóniai magyart és e sötét érzést a horvát papság szítja ós élesztgeti. Hogy ezt a tényt kellőképen mérlegelhessük, ismerni kell a dunántuli magyar paraszt lelkét. Mert dunántuli a szlavóniai magyarság túlnyomó része. A dunántuli magyar köznép jó hazafi ós vallásos. E két érzésen épül föl egész erköiosi éiete. Mikor azután a horvát kápián vagy plébános még a szószéken is kifakad a magyarság ellen, beosmérli azokat, kik nemzetiségüket feladni, fajukat megtagadni nem akarják, akkor annak az egyszerű jó népnek két legnemesebb érzése látszólag összeütközésbe jő ós szomorú alternativa elé kerül. Vagy legyen jó h izafi s akkor éljen örökös torzsalkodásban lelkészével vagy legyen jó katholikus s akkor tagadja meg magyar vérét, mely ereiben pezseg, tagadja meg magyar nyelvét, melyre édes anyja tanított?. . . . Szörnyű ez a dilemma, melyből o.sak a magyar főpapság erélyes közbelépése szabadíthatná ki véreinket. Ennek a sanyargatott, lelkileg agyonzaklatott népnek sietett segítségére a Julián-Egyesület. Ma az egyesületnek huszonhét iskolájába már háromazarötszáz gyermek jár. Nehéz küzdelmek keserves munkája ez a kis gyermjk-dandár, de elenyészően kevés, ha meggondoljuk, hogy már 1900-ban még a horvát statisztika is 11.000 magyar iskolaköteles gyermeket mutatott ki. Sok Julián iskola még bérelt parasztházban működik, mellette áll az emeletes horvát iskola és a horvát tanító büszkén néz le magyar kartársára, ki szerény hajlókban küzd fajának megmentéséért. A Julián-Egyesület anyagi eszközeinek megerősítése végett körirattal fordult Magyarország megyéihez, városaihoz, főpapjaihoz ós a nagyobb pénzintézetekhez. És a kérelem talán nem fog eredménytelenül elhangzani a magyar nemzeti ! közöny pusztájában. Aktualitások. (A többes szavazati jog.) Amig a képviselőház által kiküldött harmincegyes bizottság az uj választási törvény felett tanácskozik, a parlament kapuin kivül az élet már szinte napirendre tért a nagy reform felett. Eltekintve a kisebb párttöredékektől és a szocialisták táborától, mindenki belenyugodott ai uj rendbe, amelynek hatásait előre kiszámítani nem lehet ugyan, de mégis beleedződött a közvéleménybe, hogy megfelel a nemzeti érdekeknek. Andrássy, a komoly, bölcs és körüliekintő államférfiú ebben a meggyőződésben van s a nemzet nagy tömegét is sikerült erre a meggyőződésre birnia. Az ellenérvek — habár van köztük sok súlyos is — gyengék ahoz, hogy Andrássyt sánoaiból kiverjék. A javaslatból tehát törvóny lesz s nemsokára az élet fogja bebizonyítani: vajon a nagy reform megerősíti vagy apró pártokra tagolja-e a nemzet képviseletét. A prularitástól nincs miért fólni azoknak, akik ebben egyes osztályok túlsúlyának a tömegek rovására való biztosítását látják. A pluralitás nem az osztályuralom aiapja, hanem csak az általános választói jognak korrektivuma, mely az egyenlő szavazati jog merev igazságtalanságának enyhitésóre hivatott. Cálja a műveltség, belátás, higgadtság legalsó fokán álló tömeg feltétlen uralmát lehetetlenné tenni, de legaiább is ellensúlyozni s a műveltebb, higgadtabb, az államfentartó elem fölényét az általános választói jog behozatala mellett is lehetőleg érvényesíteni. Célja intézményesen biztosítani azt, hogy a nagyon könnyen félrevezethető, rendszerint szenvedélyes és szeszélyes tömeg uraima helyett a józan megfontolás, a politikai hivatottság vihesse az államéletben a vezórszerepet. Célja a szükkörü választói jogból a legdemokratikusabb választói jogra való rögtöni átmenet veszélyeit eltüntetni. Célja a szám mechanikus ós zsarnoki uralma helyett a politikai értékek érvényesítését biztosítani. Legyen minden nagykorú férfi állampolgárnak beleszólási joga az állami ügyekbe; de akinél nagyobb műveltsége, tudása, tapasztalata következtében a közügyek iránt állaudóan nagyobb érdeklődós ós több érzék feltételezhető ós akit vagyoni ós családi viszonyai a hazához erősebb kötelékekkel fűznek : annak a közéletben való közvetlen befolyása nagyobb legyen. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés. skrofuSozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos átta! naponta ajánlva. Emeli oi étvágyat Íí a testsúlyt, megszflB'•'>'< « KHiAgiít. vá!ad4kot. éjjeli iizsdirt JttnöiQgy értéktelen utánzatokat is Idnálnak, kárlen miwtefftar „Eo«A«" mredeti e»omaffolá»t. F. Boifmana-La Roche & Co. Basel (Srá]c)
