Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-08 / 45. szám

1908 december 3. •Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap 18 f lésében is tíjonenak mondható. Ellenben ha katonai ismereteit anyanyelvén véste volna elméjébe, azok onnan soha kitöröihetők nem volnának. Elvégre is a tisztek, a hivatásos katonák, a legénység hivatásos oktatói és nevelői, a kik élethivatás-ni választják a katonai pályát magtiknak, tehát mint intelligens emberektől méltán meg lehet várni, hogy már a hosszú tisztképzés ideje alatt szerezzenek annyi jártasságot a magyar nyelvből, bogy magyar csapatokhoz kerülve, magyarul taníthassák a legénységet Akármit beszéljünk, a legénység alkotja a hadsereg fontosaid) részét s azt is be kell ismernünk, hogy nem a legénység vau a tisztekért, hanem a tisztek a legénységért, tehát ennek a helyes képzése érdekében kell minden kite'hetőt elkövetnünk. Ne nehezítsük tehát, sőt ne tegyük majdnem lehetetlenné a magyar katona alapos képzését német szavak tanításával, hanem férkőzzünk értelméhez az egyedüli biztos uton, saját anyanyelvén. Nem feszegetjük tovább felvett kérdésünket s lezárjuk fejtegetéseinket azon véleményben, hogy a ki elfogulatlannl, józanul gondolkodik és itél, annak eleget mondottunk, ki pedig nem akar megérteni, annak Ítéletnapig is hiába érvelünk. Nem hisszük, hogy az osztrák hagyományos ósdi felfogás és előítélet odáig menne, hogy a hadsereg jól felfogott érdekeivel szembe szálljon. Azonban, ha ez megtörténnék is, azzal ugy sem dől meg a történelmi valóság, amely arról tanúskodik, hogy magyar fegyverek a múltban többször állottak szemben osztrák fegyverekkel s nem hátráltak meg soha. Aktualitások. (Prezident választás.) Messze ország az az Amerika! Ezelőtt néhány évtizeddel még megbámultuk azt a magyart, aki megjárta a nagy vizet uszó palotában s amikor hazajött, hazudott akkorákat, mint Hári János az Operenciákról. Nem is sokat törődtünk az amerikai esemé-. nyekkel, mert nem játszottak még annyira bele a viszonyainka, hogy sok aggodalmat okozott volna az a kérdés: mikor választauak a yankeek elnököt, hogyan 'csinálják a trusztjeiket és hogyan rabolják össze a milliárdjaikat. Manap már egészen máskép van a dolog. Az amerikai gazdasági viszonyok alakulásai s az ezeket befolyásoló politikai események hatása érezhetőkké válnak még Vargaszegen ós Kányaváron is. Amikor az Egyesült államokban megcsappant a munka, kitört a gazdasági váltság, ezer és ezer kivándorolt magyar munkás szállt hajóra, hogy visszatérjen az elhagyott óhazába, ahol ha nincsenek is aranyhegyek és embereket emésztő rengeteg vállalatok, de meg van a biztos fekete kenyér, amelyet becsületes munkáért mindenkinek megterem az áldott rög. Es amig a bizonytalanság tartott, jöttek, raindegyre jöttek hazafelé a mi véreink. Nem kell azonban azt hinnünk, hogy a sok ezer ember mind ugy jött haza, hogy végleg is itthon maradjon. Sokan megszokták mar a vándorló életet, a magas munkabért s azt a tülekedést, amely az uj világban a biznisz körül zajong. Nincs már érzékük a kis falvak poézise iránt s az a kötelék, amely a földhöz fűzi a magyar parasztot, ha egyszer elszakadt, többé össze nem bugozódik. Hazajöttek, mert odaát éheztek s itthon legalább jóllakhattak. De lesik az alkalmat, hogy visszamehessenek újra a dollárok hónába. Az ottmaradtak egyre azt írták, hogy még mindig nincs munka, nincs pénz, mert a prezident választás bizonytalansága miatt a milliárdosok nem adnak tőkét a vállalkozóknak, a kapitális bizalmatlan s mindenütt pangás, üzemkorlátozás, nyomorúság uralkodik. Hja, a nagytőkések nem tudhatták, vájjon nem lesz e gyökeres rendszerváltozás, amely kitekeri a trustök nyakát, a milliárdosok hatalmát megtöri s a Rockefellereket nem engedi az égig nőni. A prezidentválasztás fontos esemény, amely sokkal nagyobb felfordulást okozhat, mint Európában a trónváltozások. A nevezetes választás megesett. Ttddy nyugalomba vonult, de Roosevelt után Taft következett, aki ugyanazt az irányt képviseli, mint elődje. A választás a trustöknek másfél millió dollárba került, de megérte az eredmény, mert most már nyugodtan megnyílhatnak a vasszek' rények, elkezdhetnek füstölögni a nagy kérné; nyek s az embereket evő óriás vállalatokban megindulhat a munka. Nem lesz rendszerváltozás. Karakó—Nyomoródon, Lczkóban, Mitkucsfaluban pedig újból pakkolni fognak az emberek s indulnak Amerika felé, mert jön a levél a tengeren túlról: van már prezident, a kövér Taft ; van már pénz, munka, jöhettek. Vigyázzunk, hogy a kivándorlás nagyobb ne legyen, mint valaha volt. * * * (Voksot a nőknek.) A feminista név alatt ismeretes hölgyek lármáshangu népgyűlést tartottak Budapesten, természetesen a plurális szavazati jog ellen -és a női szavazati jog mellett. Minden épkézláb asszony, szobalány, szakácsné sietett a gyűlés napján az ebéddel, hogy részt vehessen a női jogok védelmi harcában, melynek egyik része egy külvárosi vendéglőben zajlott le. A legélesebb nyelvű szónoknő a nőket jellemző bőbeszédiiséggel ismertette a munkásnők sanyarú helyzetét, majd élénk halljuk felkiáltások közben rátért a népgyűlés összehívásának tulajdonképpeni céljára, a választójog kérdésének boncolására. S'irü tetszésnyilvánítások mellett tiltakozott a belügymiuister törvényjavaslata ellen. Hibáztatta, hogy e javaslat a pluralitást rendszeresíti, de különösen az bántja őket, hogy a nők ki vannak zárva a polgári jogok élvezetéből. Végtelenségig nyúló beszéde végén a gyűlés határoz itot hozott, amelyben tiltakoznak a nők politikai jogtalansága ellen s követelik a nőkre is kiterjedő általános, titkos és egyenlő választói jogot. Ezalatt otthon az éhes férjek és gyermekek aggódó hétségbeeséssel várták haza a politikai jogokért küzdő gondatlan családmamákat és szakácsnékat, akik feledve női kötelességeiket, a politika kapuit hasogatják éles nyelveikkel. Szomorú jelenség, hogy a nők, akik azelőtt a női erény és kötelesség mintaképei voltak, ma néhány könnyüvérti unatkozó hölgyike agitác

;ójára efféle férfiakat illető dolgokra adják a fejüket. Legtöbbjének neveletlen gyermeke sir otthon, de a kötelességéről megfeledkezett anya azért gyűlésekre jár és ott érzékeny hangon szónokol a gyermeknevelésről. Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb népszónoknő nem érdemli meg az anya tevet, de még a nőket megillető tiszteletet se. Hiszen a nőnek legszentebb kötelessége az otthon védelme, a háziasság s a családi béke fenntartása. Hogyan lehet harmonikus élet férj és feleség között, ha a nő jogosnak elismert házi elvei mellett még politikai jogokat is követel magának és ádáz viszályt kezd véletlenül nem egy politikai véleményen lévő férjével. Az ilyen házban mindennapos lenne a perpatvar s a gyermekek, amellett hogy hanyag nevelésben is részesülnének, a folytonos politikai civódások hallatára eldurvulnának és nem tisztelnék többé szülőiket. Ilyen felfordu't világ támadna, ha a belügyminiszter elvesztené a fejét és megadná a nők szavazati jogát. De a belügymiuister feje, hála istennek, a helyén van és nem lágyítják meg szivét a legkeservesebb női könnyek sem. Hiába jártak depulációba a feminista nők, Audrássy híjthatatlan maradt és udvariasan bár, de határozottan elutasította bolond kívánságaikat „Nem a politikát féltem a nőktől — mondotta találóan — hanem a nőket féltem a politikától." De ha épen megfordítva is mondta volna, még ugy se mondta volna rosszul, mert bizony a politikát is lehet félteni a nőktől. Mivé is lenne ez az ország, ha a nők is szavazati joggal bírnának és uram bocsáss — bent ülnének a parlamentben is. Iszonyú még elgondolni is ! Tehát csak dicséret illeti a belügyminisztert, ha a nőket kizárja a politikából. Elég baj van a nők nélkül is az általános szavazatijogért ordító műveletlen csőeselékkel. A nő maradjon meg ősi hivatása mellett; nevelje gyermekét, vezesse a háztartást 8 főképen legyen hű, engedelmes hitestársa férjének. Végül elégedjen meg a házi kormányzással, ezt a jogot úgyis eléggé kiterjesztették már a politikus férjek mély szomorúságára. * * * (Olcsó a bor.) Ezidén tagadhatatlanul elérkeztünk a borban való tulprodukció első állomásá • hoz. Már évekkel ezelőtt hangzott a figyelmeztetés, hogy ne ültessük be a síkot s a búzatermő j földeket is szőlővel; ne forszírozzuk a homoki telepítéseket, mert egyszer csak oda jutunk, hogy borainkat nem tudjuk eladni s belefulladhatunk i az Isten áldásába. A vészkiáltásoknak nem hitt senki. Abban bíztak, hogy majd megveszi a német a magyar bort, ha jót akar inni. A német azonban megbicsakolta magát. Ahol lehet, ő is bort termel, ahol pedig nincs bora, ott iszik jó és olcsó sört, mert nem bolond, hogy a sörfogyasztást agyonkorlátozza terhes adókkal, mint ahogy a magyar állam a borral cselekszik. A sík, a homok tehát agyonnyomással fenyegeti a hegyet. Ide s tova ki kell adni a jelszót, hogy mindenki őrizkedjék uj szőlőt telepíteni, mert nem fizeti ki magát. Ha igaz az, amit komoly képpel hangoztatnak a borkereskedők : hogy addig lehetetlen lesz nagyobb borkivitelt elérnünk, amíg 5—6 krajcárért nem lehet jó bort kapnunk, akkor Magyarországon a hegyi szőlők művelése képtelenség. Az idei nagy termés, valamint az értékesítési mizériák rábírhatták volna a bortermelő gazdákat arra, hogy az értékesítés jobb módjait keressék. Ebben az irányban azonban nem történt semmi. Itt-ott felütötte a fejét újból az értékesítő szövetkezet eszméje, mert most az a divat, hogy mindent a szövetkezetekkel akarnak meggyógyítani. Kétségtelen, hogy a szövetkezésben nagy gazdasági erő van, de ugy látszik, hogy nálunk a nagyobb arányú szövetkezetek nem tudnak gyökeret verni. Nem vagyunk elég kitartók s talán nem is értünk ugy a dologhoz, mint a németek, vagy hollandusok, akik sok milliót tudtak a szövetkezetek által nemcsak megtakarítani, hanem produkálni is. Nem valószinü, hogy a borértékesítési szövetkezetek alakítására irányuló mozgalmak sikerre vezessenek, mert ebez első sorban igen ügyes és kitartó agitáció volna szükséges, mely egyrészt megértetné a kisgazdákkal a nagyban való eladás előnyeit, másrészt pedig megnyerné a nép bizalmát, hogy az megnyugodjék abban, hogy boráért csakugyan annyit kap, amennyi jár neki ós többet kap, mintha maga adta volna el. Az életben ez az ügy nem is olyan egyszerű, mint ahogy elméletben látszik. Annak a parasztgazdának, aki egész éven át turta-marta a szőlőjét, nagyon sok fontos érdeke és nagy kötelezettsége van kis terméséhez fűzve, minélfogva már előre szét van osztva a termés ára. Hajtják az adót, törleszteni kell a váltót, tehát a termésre előleg kell. Ezért azután el is kell azt adni mielőbb, minden árért. Ha pedig nincs a termés ára előlegekkel megterhelve, akkor a kisgazda maga is spekulál. Vár és reménykedik, hogy drágábban tud eladni. Ezt a.z izgató reménykedést nem adja szívesen ; nem egykönnyen mond le arról, hogy termésével maga spekuláljon. Egy előkelő úrtól hallottam, ki saját falujában arra akarta rávenni a parasztgazdákat, hogy árpájukat adják el kvantumban, hogy a néppel az értékesítő szövetkezetek áldásait alig lehet megértetni. Ez az uri ember is megmagyarázta, hogy az árpáért, ha sok van, eljön a sörgyáros, aki többet ad érte, mert a kereskedő nyereségét is a termesztőnek juttatja. Az árpatermés erre a kísérletre kiválóan alkalmas is lett volna, mert a szép árpa keresett cikk. A parasztgazdák közül azonban egyetlen egy se vitte el árpáját az illető ur által erre a célra felajánlott magtárba, a'tol azt kellően kirostálva, triőrözve a sörgyáros igényeihez mérten elkészítették volna, hanem elvitték a piacra, ahol azt az árt kapták érte, amit a »paraszt árpáért« szoktak fizetni. Ami nem sikerült az árpával, az nem fog sikerülni a borral sem. De talán a cél, amely abban áll, hogy boraiukuak külföldi piaokat teremtsünk s a nagyban vaió értékesítést — egyöntetű tömegborok előállítása által — a kisgazda számára is biztosítsuk, elérhető volna ugy, hogy a gazdasági egyesületek termelő kerületenként közraktárakat rendeznének be részvénytársasági, vagy — ami nehezebb — szövetkezeti alapon. Bizonyára nehéz volna egy ily közraktár szervezetét az igényeknek és célnak megfelelően megkoncipiálni, mert a főcél nem az intézmény üzleti nyeresége, hanem a gazdák érdeke volna. És ebez az üzlethez első sorban pénz : beruházási és forgalmi tőke kellene. Raktárakat, pincéket kellene építeni vasúti állomások mellett; az üzlet vezetésére megbizutakat alkalmazni s előlegekre pénzkészletet szerezni kellene. Belátható, hogy ehez a szövetkezeti üzletrészekből származó