Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-08 / 45. szám

XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 november 8. 45. szám. Előfizetési dij: Kgész évre 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Vegyed évre 2 K 50 f Kgyes szám ára 20 lilli'r Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vÍH*za ZALA VARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A munka. Az államok fegyverkeznek, mert a politika a fegyveres erőre támaszkodva igyekszik megalapozni a dinasztiák és országok hatalmát. Öntik az ágyukat, kovácsolják a puskákat, százezreket vonnak el a munkától és milliárdokat dobnak a telhetetlen moloch : a militarizmus gyomrába. A nemzetek nagy harcait azonban mégsem az ágyuk dörgése fogja eldönteni. A szélvész nem tudja megingatni a kőszikla egy göröngyét sem, a lassan folydogáló ér pedig medret váj bele. A jövendő más utakat jelöl ki, mint amelyen a hadseregek haladnak s azok a vassinek, amelyeken a gőzmozdony szalad, nagyobb hódításokat tesznek, mint a világ összes hadseregei. A nemzetek gazdasági munkája és a világforgalombau való részvétele hozzák létre azt az erőt, amely leveri a hadseregeket s meghódítja a világot. Ma már a vér sem csupán dicsőségért és ideálokért patakzik, hanem a gazdasági hatalomért, a világforgalom útjainak megnyitásáért. A világforgalom óriási morális és anyagi erőforrásokat rejteget magában s jövőbeli feladata az, hogy közelebb vigye az emberiséget az egy akol és egy pásztor eszméjéhez. Az ilyen prófécia, igaz, ma még az utópiák világába tartozik, de ha visszagondolunk a világforgalomnak azon vívmányaira s azokra az átalakulásokra, melyek a gazdasági fejlődés nyomán fakadtak; amikor látjuk, hogy a természet erői hogyan engedelmeskednek a tudománynak, hogyan enyészik el a távolság s hogyan érintkeznek egymással külömböző világrészek lakói, akkor nem fogunk mosolyogni azon a jövendölésen, amelyet a vallás ideális világába szeretünk sorozni. Elmúlt az az idő, amikor még a harcias jellem szerzett tiszteletet egy népnek. Ma nem a győzelem, hanem a győzelemmel való élés a fődolog. Reális célok felé gravitál minden nemzet. A jövő állama a munka állama. íme, most is az első ipari állam, Anglia viszi a vezérszerepet ugy a politikai hatalomban, mint a világforgalomban. A praktikus angolok a világutak felhasználásával olyan befolyást szereztek maguknak, amilyent fegyverrel soha sem szerezhettek volna. Ez a befolyás érvényesül azután a szellemi téren is ugy, hogy ma úgyszólván az egész világ intelligenciája az angol fajjellem felé törekszik. A nagy kulturállamok hódításainak ulja jelzi azt az irányt, amelyet a kis nemzeteknek is követniök kell, ha a civilizáltvilág számottevő tényezői akarnak lenni. Nekünk magyaroknak is a nagy világutak, a világversenyben való részvétel felé kell törnünk s nem szabad megelégednünk eddig űzött apró kis játékainkkal A mi nemzeti szerencsétlenségünk az, hogy elszigetelt helyzetünknél s fajunk konzervativ hajlandóságánál fogva nem tudtunk magunknak a világforgalomban helyet és befolyást biztosítani. Ebben rejlik szegénységünk és gazdasági elmaradottságunk oka. És ki tudja, meddig tart még ez a lekötött, elzárt helyzet ! Ki tudja, képesek leszünk-e helyrehozni azt, amit hosszú küzdelmeink alatt és természetünkben rejlő indolenciánknál fogva gazdasági téren elmulasztottunk ? Ha azokat az eredményeket nézzük, amelyeket kultúránk fejlesztésében elértünk, biztató reménység száll a szivünkbe. Ha azokra az akadályokra tekintünk, amelyeket közjogi helyzetünk s a bennünket körülvevő és úgyszólván vasgyürübe szorító idegen érdekek és törekvések támasztanak, kétség fog el bennünket: vajon képes lesz-e ez az ország visszaszerezni a nemzeti munkával azt, amit a csatatereken elveszített. Világéletünkben küzdöttünk idegen fajok hegemóniája ellen. Rajtunk volt a török igája és levetettük ; a tatárok csordái ütöttek ránk, de a kipusztított ország újra ébredt; a mult századokban a germán fenekedett ránk, de mi ellenállottunk a behódítási törekvéseknek. A magyar nemzet, a magyar nyelv és nemzeti hagyományok megmenekültek a véres harcokból. A modern kor hatalmi eszközeit azonban mégsem tudtuk megteremteni. A magyarság gazdasági ereje lassan bontakozik ki s a gazdasági hatalom eszközeit nem becsüljük meg eléggé. Balitéletek nyomása alatt nyögünk s azon küzdtéren, ahol a népek gazdasági ereje mérkőzik egymással, nem tudnak érvényesülni, sőt elősegítik vereségünket öröklött uri hajlandóságaink. Jobban szeretjük az uri nyomorúságot a munka gyönyörénél és áldásainál. Pedig hiába burkolózunk uri mivoltunkba, ezzel nem segítünk sem magunkon, sem a hazán. Ha a népek nagy versenyében előre akarunk törni, ba a verseny színterén vértezve akarunk megjelenni, ósdi megszokásainkat, elavult nézeteinket sutba kell dobni. Meg kell menteni a magyar fajt a modern gazdasági élet számára; rá kell mutatni azokra a hátrányokra, amelyeket más fajok gazdasági fölénye révén el kell szenvednünk és arra az áldásra, amely a derék és okos munka nyomán fakad. Reális célok felé törjön az egyes ember s a világversenyben való érvényesülés eszközeinek megteremtése képezze vezéreink célját. Csak ha a nemzeti munka terén elért eredmények képezik büszkeségünk alapját s ha nagy hagyományainkat egyenként és összesen a tisztes polgári munkával aranyozzuk be: akkor számíthatunk arra, hogy valaha teljesen független, nagy és hatalmas nemzet lesz a magyar. Fájdalom, a mi sorainkban dühöng a munkátlanságra való hajlandóság. És felburjánoztak azok a,z előítéletek, amelyek csak a munka nélkül való életet tartják uri létnek. Minden társadalmi osztályban megtaláljuk a beteges ambíciókat, amelyek a munkátlanság kényelmére vágynak s minden téren megcsappant a munka tisztelete. Ezeket a félszegségeket kell letörni s a társadalmi felfogást átalakítani, hogy ne merüljünk bele a kényelemszeretetbe és álmodozásba, a nemzeti büszkeség és dicsőség kultuszába, amely csak akkor erkölcsi tőke, ha nem rongyokban és nyomorúságban hivalkodik, hanem a nagy múlthoz méltó a jelen munkája és a jelen dicsősége. Mit ér a büszke hidalgónak az az emlék, hogy ősei a világ felett uralkodtak, ha maga a koldus és más szolgája lett; hova tűnik el a nemzeti dicsőség, ha azt egy szegény ország lezsarolt népe akarja fentartani ? És mit .ér a vezérek minden erőfeszítése, ha egy indolens társadalom élén állanak; ha a munkát mindenki csak szóval dicsőíti, de maga tunya kényelmet keres? A nemzetet csak munkás nép teheti naggyá és minden harcias erényünk sem lesz képes bennünket megmenteni, ha nem okulunk azoktól a népektől, amelyek munkával igyekeznek meghódítani a világot. Mai számunk 12 óidul