Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-01 / 44. szám

44. szám* Előfizetési tíij: t'gíaz évre Fél évre . Negyed évre . Kgyen szára áru ?ö iilli' Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér Boronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vis*za P ikai és társadalmi hetilap. — iecyelenik minden vasárnap. Történelmi jogok. A közéleti és társadalmi fejlődésnek az az iránya, amelyet a tömegek szervezkedése és mozgalmai jelölnek ki, forgatagba sodort bennünket. Aiinak a küzdelemnek és fékevesztett rohanásnak, amelyet a szociáldemokrácia felidézett, a mai gazdasági és társadalmi rend nem esik ugyan áldozatul, mint ahogy az apostolok vérmes álmaikban képzelik, de osztályok pusztulhatnak s meginoghat a talaj a nemzet azon rétegei alatt, ame­lyek eddig a tekintélyt képviselték s a vezető szerepet vitték. A szociáldemokrácia minden tekintély­nek és hagyománynak esküdött ellensége. A történelmi hagyományokon, vagy társa­dalmi álláson alapuló tekintélyek üldözé­sében egyetértenek vele azok az áldemok­raták is, akik a polgári társadalom kiépí­téséhez azt az abszolút egyenlőséget tartják szükségesnek, amely örökké utópia, elmé­let és elérhetetlen álom marad. Az úgynevezett történelmi osztályok a szocialisták és demokraták kereszttüzébe kerültek. Az egyik oldalon gazdasági erejük meggyengítésére, a másik oldalon a közéleti vezető szerep és társadalmi tekintély elhó­dítására törekszik egy-egy nagy tábor. Ha ennek a küzdelemnek kimenetele csak egyes osztályok sorsát pecsételné meg s esetleg a nemzetnek korhadó elemei helyett uj, erőteljes nemzeti elemek megerősödését jelentené, akkor a kérdés beleszorulhatna az osztályérdekek szűk korlátai közé. Nem­zeti és állami szempontból nyugodtan vár­hatnánk : ki lesz a győztes, sőt talán az örök fejlődés magasabb érdekei oda utal­nának bennünket, hogy az előretörő réte­gek diadalát óhajtjuk. De a mi viszonyaink annyira különle­gesek, hogy minden általános szempontot és elméleti igazságot, alá kell rendelnünk a nemzeti érdekeknek s ezek alapján kell eldöntenünk azt a kérdést: vajon azok a hazafias elemek, akik az osztályharcokon többé-kevésbbé kivrtl állanak, melyik tábor­hoz csatlakozzanak. Aki látó szemekkel nézte az utolsó év­tized társadalmi alakulásait, az előretörő rétegek tömörülését, lehetetlen volt észre nem vennie, hogy Magyarországon a gazda­sági és társadalmi küzdelmekbe egész más, ezektől idegen célok is belekeveredtek s végül a szociálizmus, sőt a demokratikus mozgalmak egy része is megtagadtak a nemzettel minden közösséget. Annyira fejlődött ma már a dolog, hogy a hazafiság bűnné vált azok szemében, akik gazdasági, politikai és társadalmi érvé­nyesülésük céljából minden téren osztály­harcot provokálnak. Egy részük a nemzetre nézve már eleve idegen volt, más részük pedig a demagógia folytán idegenné lett. Ezek a viszonyok arra utalnak minden jóravaló magyar embert, hogy keresse a nemzeti eszmények és célok megmentésének eszközeit. Akinek félteni való kincsei vannak, vas­páncélos szekrénybe zárja. A mi kincseink : nemzeti hagyományaink, évezredes multunk viharos századai alatt a lelkekben lerakó­dott nemzeti érzés, alkotmányos szabadsá­gunk és függetlenségünk tudata biztos őri­zetre, konzerválásra szorulnak. Meg kell azt őriznünk a betörők ellen ; fen kell azt tartanunk azzal a vad áradattal szemben, amely világpol&ári ideálokért lelkesedik és a garasért, a politikai hatalomért, a töme­gek uralmáért sárral és piszokkal hajigálja a hagyományokat, terrorral, fütykössel és revolverrel akar küzdeni a közélet porond­ján, az elvek ütköző helyén is. A nemzeti eszményeknek a megóvása, konzerválása képezi az úgynevezett törté­nelmi osztályok feladatát a rohamos át­alakulás korában. Ennek az osztálynak kell képviselnie azt a konzervatív elemet, azt a fékező erőt, amely nem engedi a társadalmi anarkiáig fejlődni az osztály­harcot s nem engedi az elméleti igazságok után törő haladásnak áldozatul esni a nem­zeti igazságait. A történelmi osztályok sorsa összefügg a nemzet sorsával. Ila elbukik, elveszett a nemzetnek ezeréves múltja és államának nemzeti karaktere. A népvándorlás hajdani nagy országút jáo összeverődött népek álla­dalmat alkotó kapcsolata meglazul, elszakad s ha darabokra törik a nemzetgeriuce, közpré­dája lesz ez az ország a visszavonásnak, a nemzetközi szédelgésnek és kidől a népek szabadságának egy ezredéves oszlopa. A történelmi osztályokat, azok tekinté­lyét és erejét meg kell oltalmaznia a nem­zetnek minden áron. Nem a kiváltságokért, amelyeket hagyományok alapján élveznek ; hanem azért a nagy erkölcsi erőért, ame­lyet ezek az osztályok a százados átöröklés Mai 14 és kiválás, az intelligencia és nemzeti érzés ápolása által összegyűjtöttek. Nem osztályuralmat akarok hirdetni s nem szeretném látni azt, hogy azokat a vívmányokat, amelyeket a Széchenyi, Kossuth, Deák által vallott és hirdetett szabadelvű eszmék teremtettek, a nemzet a kiváltságok kultuszába fullassza. De érzem azt, hogy a demagógiával szemben az a konzervatívebb szellem, amely a történelmi mult talajában gyökerezik s amely a nem­zetet annyi válságon segítette keresztül, feltétlenül szükséges létünk fentartásához. A történelmi osztályok védelme már azért sem jelenthet nálunk Magyarorszá­gon osztályuralmat, mert közjogunk a feudális középkorban sem ismerte azt a merev kasztszellemet, amelyből az osztály­uralom sarjad. A történelmi osztályok alatt tehát nem szabad pusztán az arisz­tokráciát s a nemességet érteni, mert nemcsak ezek hivatkozhatnak történelmi jogokra, habár bizonyos alkotmányos jogok gyakorlása a nemességhez való tartozás­tól függött is. A nemzetfenntartó törté­nelmi osztályok gerincét a magyar közép­osztály képezte, amelyhez épugy hozzá tartozott a honoracior, mint a városi polgárság. Magyarországon a nemesség nem képezett elzárt kasztot, nem volt nehéz a nemesség soraiba kerülni s a nemesség kiválóságot jelentett, amelyet kivételes jogállással jutalmazott a nem­zet. A történelmi osztályhoz való tarto­zás tehát nem függ a cimeres gyűrűtől és predikátumtól, hanem — nemzetünk szabadelvű hagyományainál fogva—a tör­ténelmi osztályokat azok az elemek alkot­ják, amelyek történelmi jogon a nemzet vezető rétegeit és gerincet képezik. A családok és egyének változhattak, kidőltek és megszaporodtak; a haladás az előjogokat megszüntette, a cimek érté­két leszállította, a jogegyenlőséget meg­teremtette, de hagyományainkat a haladó idő csak megnemesithette. Aki ezeknek a nemes hagyományoknak osztályosa, aki hozzákapcsolódott érzésben és törek­vésekben a nemzet gerincéhez s a múlt­ból átöröklött eszmények kultuszához: az azokhoz a történelmi osztályokhoz tartozik, amelyekre a magyarságnak az átalakulás nehéz korában szüksége vau. A történelmi jogokra való hivatkozás azonban súlyos kötelességeket von maga

Next

/
Thumbnails
Contents