Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-20 / 38. szám

8 • Zalamegye, ZalavSrmegvei Hirlap< 1908 szeptember 20. Az engedélyezett díjkedvezmény, a távolságok szerint fizetendő díjtételek alapján, számszerűleg kimutatva a következő: az a) csoportbéli szálas takarmánynemüeknél (széna, szalma stb.) Kedvezményes díjtétel 100 kg-onként fillérekben 50 kilométerre 16, 100 kilométerre 27, 200 kilométerre 49, 300 kilométerre 67, 400 kilométerre 85, 500 kilométerre 97. a b) csoportbeli erőtakarmánynemüeknél (korpa olajpogácsa stb.) Kedvezményes dijtétel 100 kgonként fillérekben 50 kilométerre 22, 100 kilométerre 30, 200 kilométerre 70, 300 kilométerre 97, 400 kilométerre 123, 500 kilométerre 141. a c) csoportbeli erőtakarmánynemüeknél (moslék, törköly stb.) Kedvezményes díjtétel 100 kgonként fillérekben 50 kilométerre 18, 100 kilométerre 31, 200 kilométerre 57, 300 kilométerre 77, 400 kilométerre 97, 500 kilométerre 111. A leirat ismertetésével kapcsolatosan értesítem még a t. Egyesületet, liogy a takarmánynemüek vasúton való szállításának lehető megkönnyítésére irányuló intézkedésénél a m. kir. kereskedelemügyi minister ur szives figyelemmel volt továbbá arra is, hogy a hazai magánvasutak szintén bevonassanak a kérdéses segélyakcióba s egyben felkérte volt ezen vasutak igazgatóságait, hogy a szóban levő küldeményekre saját vonalaikat illetőleg szintén a lehető díjmérséklést engedélyezzék. Hasonlókép igen lényeges és szükséget pótló az a fontos és nagy horderejű intézkedés is, melyet a m. kir. pénziigyminister ur felkérésem folytán tett a gazdasági szeszfőzdékben az 1908/9 évi üzem tartama alatt ^termelt szeszmosléknak forgalomba bocsátására vonatkozólag. Az alábbiakban szószerint közlöm a pénzügyminiszter urnák 1908 augusztus hó 9-én 89,434. sz. a. kibocsátott körrendeletét: Körrendelet valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz. A földművelésügyi m. kir. minister urnák közlése szerint az ország több részében a takarmánytermésben oly hiány mutatkozik, mely az állatállomány kiteleltetését egyes vidékeken kétségessé teszi. Minthogy ebben a helyzetben a közgazdaság érdekében áll az, hogy a gazdaközönségnek a takarmányszükséglet beszerzése megkönnyíttessék 8 lehetővé tétessék neki az, hogy a szeszgyártásból származó moslékot is takarmányozási célokra használhassa, emlékezetébe hozom apénzügyigazgatóságnak az 1904. évi augusztus 26-án kelt 84075. sz. körrendeletemet, melyben figyelmeztetem a pénzügyigazgatóságot, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék vállalkozói moslékfeleslegüket más gazdáknak külön engedély nélkül eladhatják; valamint arra is figyelmeztetem, hogy e mérven felül is eladhatják a mezőgazdasági szeszfőzdék válalkozói moslékukat akkor, ha az említett körrendeletnek megfelelően igazolják, hogy &z eladott moslékon tartott marháktól származó trágya a szeszfőzdével kapesolatos mezőgazdaságnak adatik. A takarmányhiányban szenvedő vidékek mezőgazdáinak érdekében egyúttal a f. 1908/9-iki szesetermelési időszak tartamára kivételesen megengedem azonban azt is, hogy azok a mezőgazdasági s/.eszfőzdék, melyek az illetékes főszolgabíró által kiállítandó bizonyítvánnyal igazolják, hogy Baját községükben, valamint az ezzel közvetlenül határos községek területén a takarmánytermésben hiány van, a szesztermelésnél nyert moslékot a fentebb említett határon tul is ós a fentebb említett feltétel mellőzésével is, tehát minden korlátozás nélkül a takarmányhiányban szenvedő illető vidék gazdáinak eladhassák. Meghagyom a pénzügyigazgatóságnak, hogy e körrendeletemről a kerületében levő mezőgazdasági szeszfőzdék vállalkozóit megfelelő módon legott értesítse és a továbbiak iránt szabályszerű módon haladéktalanul járjon el. Ehelyütt megjegyzem továbbá, hogy részemről röpiratot bocsátottam ki a takarmányozás gazdaságosan leendő keresztülvitele és a takarmánypótló anyagok részletes felsorolása és hasz- . nálata tárgyában. A röpiratot (magyar nyelven, j német, román, ruthén, szerb és tót nyelveken) j egyrészt több szaklap utján ju'tattam el díjmentesen a gazdálkodók kezébe, másrészt egyidejűleg 119. F. M. Elu. T. 1908. számú leiratommal a gazdasági egyesületek, törvényhatóságok, a vezetésem alatt álló ministerium fenhatósága alá tartozó intézetek és közegek utján jóformán minden érdeklődőnek hozzáférhetővé tettem. Egyébként is általában gondoskodni fogok arról, hogy az ország gazdaközönsége az állatállományunkban rejlő nemzetvagyon megtartása ós megvédelmezése érdekében mindenről felvilágosíttassék. VI. Különleges intézkedések a tenyészállatok tekintetében. Takarmányhiány esetén a tenyésztő gazda a baj orvoslására nézve azon két alternatíva közt választhat, hogy vagy pótolja a hiányt vásárolt takarmányfólével, vagy pedig oly számra csökkenti állatállományát, melynek eltartását a meglevő takarmány készletével födözhetni véli. Ugy a múltban, mint a most beállott takarmányhiány alkalmából az ország állattenyésztésének nagy kárára és az eddigelé elért sikerek kockáztatásával tapasztalhatni, hogy különösen a kisgazda a takarmányinség okozta szorult helyzetében leggyakrabban a második alternatívával él. Csökkenti állatállományát, még pedig oly mértékben és azon anyag terhére, mely mértékkel a vásárok tulhajtását és a kiuáiat sürgősségét idézvén elő, ezen körülményekkel az állatok árát mélyen a reális érték alá szorítja és éppen azon anyagot vesztegeti el legkönnyebben, melyben a tenyésztés folytathatásának biztosítása rejlik, vagyis a növendék-tenyészállatokat és borjukat, mely anyagot ez idő szerint azonnal beálló károsodás nélkül a legkönyebben nékülözhetőnek tart. Ez végzetes tévedés, mely milliókra menő károkat okoz. Az idei takarmányinség elsősorban és főleg azon országrészt sújtja, melynek szarvasmarhatenyésztése a legfejlettebb és állománya a legértékesebb. Országos éidek tehát, hogy a takarmány hiány folytán beállott bajon az állam, a társadalom ós maga a gazdaközönség karöltve segítsen és hogy a takarmánypótlás elősegítésével párhuzamosan az eladásra szánt anyagból tenyésztési oélokra alkalmasnak minősített növendék-üszők az országos tenyésztés céljaira megtartva, a levágatás vagy kivitel elől megmentessenek. Ennélfogva részemről elhatároztam, hogy gazdaközönségünknek ez irányban is támogatására kivánok sietni és amennyiben ily különös tenyészértékkel biró '/i—2 éves korú üszők más vidékbeli takarmánnyal rendelkező gazdáknál elhelyezhetők leszek, ily anyagúak értékesítését, illetve beszerzését elő fogom mozdítani. A takarmányhiány által leginkább sújtott dunántuli vidéken beszerzendő tenyészanyag vásárlásához hajlandó vagyok, nemosak az utóbbi gyakorlathoz képest, az e célra fordított kölcsönök kamatterhéhez államsegéllyel hozzájárulni, hanem teljesen megbízható jótállás esetén kisgazdák részére három óv alatt három egyenlő részlettel törlesztendő kölcsönt is hajlandó vagyok 2

1/

2°/o kamat fizetés ellenében kivételesen engedélyezni. Hajlandó vagyok továbbá a jelzett vidéken ilyuemü tenyészanyagot beszereztetni azon esetre, ha a piros-tarka hegyi fajta berni-simmenthali jellegének oly tenyészkerületében, mely takarmánnyal rendelkezik, ily anyag egy évi tartásra és ápolásra megbízható kisgazdáknál párosával és akként elhelyezhető lenne, hogy e«y óv leteltével és a kifogástalan tartás ós ápolás szoros feltétele mellett az általam kijelölendő egyik állatot a tartás és ápolás fejében a vállalkozó kisgazda birtokába boosájtanám. A m. kir. állattenyésztési felügyelők feladatát képezi, hogy a takarmányinség enyhítésére kifejtendő egyéb teendőkön kivül a kérdéses tenyészanyagoak az előadottak értelmébeu való megmentése tekintetében szintén fáradozzanak és idevágó javaslataikat részletesen ismertetve elém terjesszék. Mint a t. Egyesület jelen leiratomból is megértette, a Magyar Állam, ha kötelességszerűig is, de jelentékeny áldozatot hoz akkor, midőn a fentiekben vázolt akoió terére lép. Az a körülmény, hogy ennek az akoiónak gyakorlati végrehajtását a m. kir. ministertanáos rendelkezése szerint a Gazdasági Egyesületekre utaltuk, a bizalom legteljesebb jele. Felkérem tehát a t. Egyesületet is, hogy ezt a tényt azzal honorálni szíveskedjék, hogy működésében a legelső perctől kezdve az államkincstárnak és a támogatásra valóban rászorult gazdaközönségnek együttes, igazságop érdeke vezesse és ugy a gazdaközönség minden rétegével való benső érintkezése, valamint halasztást nem tűrő munkássága közben szíveskedjék mindent elkövetni az iránt, hogy a feladatot közmegelégedésre és mindnyájunk teljes elismerése mellett valósítsa meg. Budapest, 1908 augusztus hó 22-ón. Darányi sk. Hirdetmény az 1909/1910. évi termelési időszakban üzembe helyezni szándékolt uj mezőgazdasági szeszfőzdéknek ós az azok által a fogyasztási adó kisebbik tótele mellett termelhető alkoholból igényelt mennyiségnek bejelentése tárgyában. Az 1908 évi XXVIII. törvénycikk 85. §-ának I. pontja értelmében az 1909/1910. évi termelési időszakban üzembe helyezni szándékolt uj mezőgazdasági szeszfőzdék részére fenntartott 17,000 hektoliter kontingensnek a részeltetésre törvényszerű igénnyel biró szeszfőzdék között való föloszthatása cáljából mindazok, akik az 1909 évi szeptember hó 1-én kezdődő 1809/1910 évi termelési időszakban uj mezőgazdasági szeszfőzdét szándékoznak üzembe helyezni és azt kívánják, hogy ez a szeszfőzde kontingensben részesíttessók: ebbeli igényeiket legkésőbben a folyó 1908 évi október hó l-ső napjáig kellett bejelenteni — annál a pénzügyigazgatóságnál, a melynek kerületében a szóban forgó uj mezőgazdasági szeszfőzdét üzembe helyezni szándékoznak. Az e határidő elmulasztásával tett bejelentések, melyek a fentirt napig az illetékes pénzügyigazgatósághoz be nem érkeztek, figyelembe vétetni nem fognak. Az 1908 évi XXVIII. t.-cikk 84. §-a alapján figyelmeztetnek az érdekeltek, hogy részeltetést osak szövetkezeti vagy olyan szeszfőzde igényelhet, mely a vele kapcsolatos mezőgazdasággal együtt ugyanazon személy tulajdonát képezi és mely szeszfőzde gyári berendezését hazai gyáraktól szerzi be. Azon követelmény alól, hogy a szeszfőzde a vele kapcsolatos mezőgazdasággal együtt ugyanazon személy tulajdonát képezze, esik abban az esotben lesz kivétel engedhető, ha a tulajdonul birt mezőgazdaság annuk kedvezőtlen talajviszonyai miatt a szesztőzési anyagokat egymaga még nagyobb részben sem szolgáltathatja, a mi már az igénybejelentésben kellően igazolandó lesz. Ilyen esetben a rószeltetést igénylő szeszfőzde a vele az 1899. évi XX. t.-c. 5. §-a szerinti kapcsolatban levő és az igénybejelentésben tüzetesen megjelölendő még egy más olyan mezőgazdasággal való kapcsolata alapján is lesz kontingentálható, mely más személynek képezi tulajdonát. Oly esetben, midőn a gyári berendezés hazai gyáraktól bármi oknál fogva csak aránytalanul nagy költség mellett volna beszerezhető, a hivatkozott törvény 84. §-ában jelölt módon e kötelezettség alól kivételesen esetleg felmentés lesz adható. A rószeltetóst kérő az igényelt kontingens minden hektolitere utáu 10 koronával számítandó összeget tartozik készpénzben, vagy a budapesti tőzsdén jegyzett értékpapírokban letóteményezni annak biztosításául, hogy a szeszfőzdét legkésőbb az 1910. évi január hó l-ső napjáig tényleg üzembe helyezni fogja. Szövetkezeteknek, melyek uj mezőgazdasági szeszfőzdét felállítani és üzemben tartani kivánnak, ezen biztosíték letételére nézve a köunyités engedtetik, hogy e biztosítékot 8 napon belül tartoznak letenni, azon időponttól számítva, melyben értesíttettek arról, hogy szeszfőzdéjük kontingensben részosíttetett. Szövetkezeteken kivül más igénybejelentőknek ilyen könnyítés nem engedélyezhető. Ezen biztosítékot ennélfogva minden más bejelentést tevő az igénybejelentés megtételével egyidejűleg annál a pénzügyigazgatóságuál, melynek kerületében a szeszfőzdét felállítani szándékozik, köteles letóteményezni; egyúttal köteles az igénybejelentéssel egyidejűleg a közjegyzőileg hitelesített vagy esetleg két tanú előtt aláirt olyan lekötési nyilatkozatot a pénzügyigazgalósághoz benyujtaui, a melyben a letett összegre, illetőleg a letett értékpapírok nemeire ós számaira