Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-12 / 28. szám
2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1908 július; 12. letek gazdasági képét változtatta meg. De tudjuk, hogy a gazdasági haladás az eíéle kisebb területű középpontokból sugárzik szét és pedig, ha a középpontok kialakultak, feltartóztathatatlanul. Még egy jelenség van, amely termelésünk okos fejlődésére utal. A hivatalos statisztika szerint a mesterséges takarmány félék termelése nagyon lassan halad előre. A statisztika azonban aligha nyújt helyes adatokat. Hiszen napról napra látjuk nemcsak nagy uradalmakban, hanem a parasztgazdaságokban is a mesterséges takarmányok termesztésének kiterjesztését. Emellett a tej szövetkezetek folytonosan szaporodnak s minden szövetkezet gyarapítja a takarmány alá szánt területei. Lehetetlen tehát, hogy a takarmányfélék termelési területe ne mutatna nagyobb gyarapodást, mint amennyit a hivatalos statisztika feltüntet. A hivatalos statisztika húsznál több termény állásáról ad hirt. Az első helyet mindig a négy kalászos, a buza, rozs, árpa és zab foglalja el. Ezek szerepével még csak a kukorica vetekedhetik. A többi termény értéke és jelentősége jóval alul áll. A négy kalászos pénzértéke képezi mezőgazdasági termelésünk eredményének legnagyobb részét, a termelésnek azonban csak kis része változik készpénzre, mert a legnagyobb részt elfogyasztjuk. A bu/.akenyér és a búzalisztből készített tészta az alföld népének főtápláléka, a rozs legnagyobb része a városokban fogy el; a kukoricán a nép hus és zsirtápláléka hizik. Aránylag az árpa használata a legkevésbbé populáris s azt a sörgyárak dolgozzák fel. Nyilvánvaló ezekből, hogy a buza és kukorica termelési területének gyorsabb tempójú apasztása nem függ tisztán a helyes gazdasági felfogás terjedésétől. Már majdnem minden parasztember tudja, hogy a búzánál sokkal jobban ós biztosabban fizető termények vannak. De a tudása nem bir megbirkózni hajlandóságaival. Szereti a búzát, mint a kenyere anyagát, szereti a kukoricát, amely zsírjának és húsételének alkotója. E két termény szorosan össze van nőve a magyar föld, különösen a sikföld népének gazdálkodásával, hajlamaival és életmódjával. Csak erős gazdasági társadalmi szervezés s ennek kebelében folytatott erélyes akció lesz képes népünket a termelés egyoldalúságából kiemelni. Azután sok természeti ok is szól a buza és kukoricatermelés mellett. A szeszélyes kontinentális időjárás, a hol tulnedves, a hol tulszáraz és forró időjárást egy termény sem állja ugy, mint a buza. Munkája, mint minden kalászosuak kevés. A kukorica munkálása és betakarítása a többi gazdasági munka szünetének idejére esik. E körülmények haszna mellett az alföldi parasztgazda a károkat nehezen látja meg. Pedig a buza és kukorica gazdaság kárai máierősen jelentkeznek. Sok a kimerült föld; két jó termés egymás után alig várható. A legnagyobb akadálya a búzatermelés csökkentésének u kisebb birtokok elaprózódása. A változatos művelésű gazdálkodás alig lehetséges olt, ahol 10—20 hold ugyanannyi tagban, szétszórtan fekszik. Az ilyen határokban, — pedig ezek vannak többségben, tisztára elméleti prédikáció a búzatermelés csökkentésére való buzdítás. Ha a munkaidő jó részét az egyik tagtól a másikhoz való járás kelés veszi igénybe, bajos a több munkával és gonddal járó termények művelése. Gyökeres átalakuláson kell keresztül menni a nép érzelmi világának s a birtokviszonyoknak, bofjy a buza mostani aránytalan terjedelmű tuűvelése csökkenjen. És azután is a csökkenés nem lehet valami nagy, mert a buza a magyar földnek elsőrendű kipróbált gazdasági növénye. Igen nagy je'entőségü d'ilog lenne, ha sikerülne olyan buzaféleséget produkálni, amely a nagy hőségek beállta előtt megérik. Az angolok már bebizonyították, hogy a kultúrnövények termesztési ideje alkalmazható az éghajlathoz. A mi búzatermelésünknek legnagyobb ellensége a szemképződéskor való hőség. Ez sokszor megfelezi a termést s károsabb a hidegnél, fagynál, féregnél. Ha korai érésű búzánk lesz, akkor megszűnik a búzatermelés kockázata s a jó és rosz termés szinte törvényszerűen váltakoznak területenként ós övenként. Természetesen nagy kérdés, hogy a tudománynak sikerül-e, a magyar buza acélosságának megtartása mellett, korai fajtát produkálni. Ez még a természet titka. Az utóbbi időben azonban akkorát haladtak a gazdasági tudományok, hogy remélni szabad, miszerint a lehetőség határáig felszabadul a termelés a szélsőségekben járó időjárás szeszélye alól s részben az okos többoldalúság, részben ujabb féleségek termelése helyesebb arányokat hoz a mezőgazdasági termelésbe. A magyar középosztály. A most folyó elkeseredett társadalmi harcban, melyet a legalsóbb népmilliók indítottak az úgynevezett uralkodó osztályok ellen : a legszomorúbb, a kényszerített passziv szerep a középosztálynak jutott. Ez az osztály szenvedi úgyszólván egyedül a harc súlyos csapásait. Az arisztokrácia mégszüz érintetlenségben áll a küzdelemben, az alsóbb néposztályok anyagi helyzete folyton javul. Csak a középosztály, a mi földmivelő országunkban dzsentrinek nevezett középbirtokos és lateincr osztály pusztul, szenved egyre, csak az érzi a gazdasági élet terheinek uyomását. Pedig minden állambölcsész elismeri, hogy a szabadság érdekében egy erős középosztály létezésére minden országnak feltétlen szüksége van. Kényelmes dolga van az abszolutizmusnak mindenültt, ahol a földbirtokra nézve nincs más tagozás, mint feudális nagybirtokosság és parasztság. Nemzetünknek éppen az volt a szerencséje, hogy egy hatalmas középosztály tudta magát fenntartani kebelében egész a legújabb időkig. Megvan-e még, megmarad e az, ami belőle fennmaradt, vagy enyészetre van predesztinálva, mint a török az európai nemzetek közt, vagy a gázló madarak az állatvilágban? Az újkori szabadságharcok, melyek a régi rendi társadalmat romba döntötték, mérték az első halálos csapást a középosztályra, mely pedig évszázadokon keresztül volt a nemzet fenntartó gerince. Az újkornak összes válságos hatásai a régi középosztályt érték legérzékenyebben, a helyzet felfogásábau való eszmezavar, vagyonbeli romlás, ennek nyomán csüggedés, elkeseredés ebben az osztályban hozta létre a legnagyobb rombolást. Es mégis érdekes, hogy a középosztály, mely pedig érdemes volna minden magyar hálájára, elismerésére, szomorú sorsában segítő karra és részvétre: van kitéve a legtöbb gúnynak ős üldözésnek. Hányszor kell ez osztály tagjainak zsebre rakni a » végzett urak« kedvenc cimezést! Bi/.onyos demokrata elemek pedig szeretnék róla lehúzni még azt a kopott kabátot is, ami még rajta megmaradt. Most is gyakran lehet hallani, hogy a megyékben és a parlamentben az úgynevezett dzsentri uralkodik. Ezzel szemben a szomorú valóság az, hogy egyre ritkábban találkozunk azokon a helyeken a régi magyar családi nevek viselőivel. Pedig ha egyes körökben megvan még bennük a bizalom, az az évszázadokon keresztül felgyűlt nagy erkölcsi tőkének az eredménye. A vér vizzé nem válik. Még most is sokat tanulhatnak azok, akik azoknak a részint gúnyolt, részint irigyelt embereknek a gondolkozás módját, maguktartását figyelemtárgyává teszik. Nem lehet ez osztály fölött gúnyos lenézéssel napirendre térni. Nem lehet éppen napjainkban, mikor újra az a szerep vár reá, melyet évszázadokon keresztül oly sikerrel töltött be : a magyarságuak s vele a mai társadalmi rendnek megmentése a szociáldemokratikus áramlatok támadásai ellen. Rajta kell lennünk, hogy ez az osztály újra összeszedhesse magát, reorganizálódjék. Mert ha ez megtörténik, még mindig megvan annak a lehetősége, hogy erős falanxot alkosson, amely azután a magyar nemzetnek gerince legyen. A magyar középosztály megerősödése tehát elsőrangú nemzeti ós társadalmi szükség lévén : rajta kell lenni államnak ós társadalmi intézményeknek egyaránt, hogy ez a folyamat sikerrel végződjék, hogy a fejlődő szociáldemokráciával egy hatalmas, öntudatos, évszázados küzdelmekben acélos izmuvá edzett tábor álljon szembe. Aktualitások. (A néppárti vármegye.) Az »Alkotmányt a néppárt hivatalos közlönye Falnssy Árpád szatmári főispának a néppárt elleni kirohanásával foglalkozva, a következőket irja : »Mutassatok nekem egy néppárti főispánt, aki például az espereskerületi papi gyűlésen, vagy népszövetségi értekezleten olyanformán j nyilatkozott a függetlenségi pártról, mint a szatj mári főispán ur a szatmári evangclikus református i leikészek és egyéb szuperintendensválasztók gyűlésén nyilatkozott a néppártról. Bocsánat: a kérdés igy vakmerően van felállítva, mivelhogy néppárti főispán nincs sehol. Mikor a koalició átvette a kormányt, jutott a néppártnak harminchárom egyharmad rész a felelősségből és kapott ezért egy miniszteri tárcát. Nem kapott egyetlen egy államtitkárságot s a hetven főispánságból egyetlen egy sem jutott neki, holott a koalizált pártok arány, szerint legalább is kilenc-tízhez lett volna joga. Hangoztatta is ezt a jogát, annak idején, s ugy is volt annak idején, hogy egy néppárti képviselő elfogadta már a gratulációkat, olyan biztos vala neki annak idején ogyik dunántuli főispánság, — de a vége az lett, hogy az illető néppárti megyében nem ő lett a főispán, liánom egy függetlenségi párti. € Nem nehéz eltalálni, hogy ez e néppárti vármegye Zala volna. Nem volna nagyon nehéz bebizonyítani, hogy ez a merész állítás nem fedi a valóságot. Mert Zichy pártiak és Farkas pártiak sokan vannak ugyan a vármegyében, de nagyon kétséges, hogy mindezek néppártiak-e. Legalább is bajos dolog elhinni, hogy például Nagykanizsa város képviselőtestületének mindazon tagjai, akik gróf Zichy Aladárt díszpolgárrá választották s akik a deputációzás alkalmával szerfelett lelkesedtek a miniszterért, mindnyájan néppártiak volnán k. Az is kétséges, hogy az a rabbi, aki Zalaegerszegen a néppárti szavazatok nagy többségét gyarapította, tiszta politikai meggyőződése alapján szavazott volna. Mert a szavazókat nemcsak a politikai meggyőződés, hanem különféle más okokok is irányítják, amely okok között nem a legutolsó, hogy a jelölt miniszter, vagy befolyásos férfiú. Hogy a néppártnak hány főispánság dukál, azt nem feszegetjük. Osztozzanak meg odafönn az urak, ha már a főispáni méltóságot osztott koncnak tekintik. Csak azt kívántuk leszögezni, hogy Zalát illetékes helyen néppárti vármégyének tartják. Ezt a tényt '— a jövendőre való tekintettel — figyelmébe ajáljuk a függetlenségi párt vezéreinek. (Városi dolgok.) Sok vihart látott Zalaegerszeg város tanácskozási terme. Úgyszólván állandó j volt a h u-ci kedv, amely az elkeseredett személyes ellentétekig fejlődött. Egy népszerűken MIT IGYUNK? igyunk mohai ======== Itsyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert . v k n h : csakis r természetes szénsavas 'Hí"" 1* monai ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai A|^,°i? ain A9 nT 5" f0rrá S\ mÍUt t" ű? é, SZPle 3 szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalm.ínál fogva nemcsak biztos óvszer fertőzi) Ifinek ellen, hanem a benne fotrlaR jvá^Wní! f M V„ IriHW. .. X, k —i 2g é„ ót a bebizonyosodott, hogy jnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi mpclorcónncnn p 4 V-. ':—rf " — °-.<.. u .... u.™ c„,i clct ua valamivel nagyobb üvegekben minden virióki ,-WM. ú „I i! R 5zensavv a, 1 telített viznei. sót a szódavíznél is Olcsóbb; hogy az Agnes-forrás vizét a legszegényebb ember is megszerezhesse, nagyobb ttttth^^ —ingyen kapható. - A forráskezelőség. — " "" " "" " forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttal szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktó! és sárgaságtól szabadulni akarunk. Kedvelt borvíz! Főraktár: GYARMATI VILMOS urnái ZALAEGERSZEGEN.
