Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-13 / 37. szám

2 »Zalaraegye, Zalavármegyei Hírlap« 1908 szeptember 18. anarkistákat be ne eresszék, túlsúlyhoz ne segítsék, mert akkor megcsinálták a vármegye koporsóját. A gazdasági egyesületek. Divattá vált ujabb időben a gazdasági egyesületeket gáncsolni. A gáncsoskodik legtöbbnyire szociáldemokraták, akik az egyenlőség eszméjét a piszkos gallérban és minden tekintély meg• csufolásában látják megtestesülni. A gazdasági egyesületeket az „ezerholdasok" érdekszövetségének nézik s féltik tőlük a demokráciát. A gazdasági egyesületek pedig ezekre a szitkokra nem szolgáltak rá, amint nem szorultak rá a védelemre sem. Dolgoznak tovább a gazdaközönség érdekeiért, nyilt eszközökkel, a nyilvánosság előtt, ellenőrizhető formában. Törekvésük a gazdasági termelés folytonosságát biztosítani s a termelés irányításában helyes elveket bevezetni. És ebben a törekvésünkben a legkevéebbé sem befolyásolja őket a bőrkabátosok és ezerholdasok ellen felhangzó piszkolódás. Abban az érdekkörben, melyet az egyesületek szolgálnak, a nagybirtokos érdekei összetalálkoznak a kisbirtokos érdekeivel. Az egyesületek programmjában megkülönböztetés nélkül van felirva — a mezőgazdasági boldogulás. Ez alatt nemcsak a nagybirtok fejlesztése céloztatik, de szükségképpen s természetszerűleg, a kisbirtok érdekeinek előmozdítása is. A gazdasági egyesületek vannak legjobban meggyőződve a kisbirtok szükségéről s éppen e2ért működésüknek javarészét éppen a kisbirtokosok érdekeiben kifejtett tevékenység foglalja le. Tenyészállat-díjazásaiknál a kisgazdák jószágait díjazzák, előnyös állatkölosönöket a kisgazdák részére szereznek meg, értékesítő szövetkezeteket a kisgazdák terményei eladhatása oéljából alakitanak. Az egyesületek működésében egész sorát találjuk a földnélküli gazdák, tehát a gazdasági munkások helyzetének javítását célzó szooiális törekvéseknek. Ismeretterjesztő előadásaikkal a község legszegényebb népét keresik fel, a mezőgazdasági háziipar meghonosításával éppen a téli időszakokban munkanélkül álló munkásnépnek igyekezenek keresetet biztosítani. A tenyészbaromfikiosztással, a méhészkedés terjesztésével éppen a legszegényebb néposztály helyzetén segit a gazdasági egyesület. Miért támadja hát mégis oly kíméletlenül eme törekvéseket a szociáldemokrata sajtó? Azért, mert a szociáldemokraták önző, népzsaroló céljaikkal szemben egy nyilt, becsiilet«3 törekvést találnak, mely nem az izgatás féktelen eszközeivel, nem a hazugságok végtelen láncolatával, hanem a gazdasági boldogulás komoly és használható eszközeivel hat el a néphez. A nagybirtok, kisbirtok és a munkásnép egymásra való utaltságából s a gazdasági egyesületek szociális tevékenységéből magyarázható meg azon osufos kudarc, mely a szociáldemokratákat agrárszociálisztikus teveikben érte, melynél kitűnt, hogy népbolonditásukkal a földmivesek között eredményt elérni nem tudtak, zsaroló céljaiknak, pártkasszahizlaló törekvéseiknek a magyar foldinives nép föl nem ült. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a gazdasági egyesületek, fejtsék ki bár a legszebb, a legtartalmasabb programmot a földmives munkásnép helyzetének javításában, szociális kötelezettségeiknek még nem tettek eleget. M indazokuak, kiknek hivatása a magyarföldmíves nép bajait orvosolni, egyúttal elmulaszthatatlau kötelessége a népet a nyakára tapadó élősdiektői megszabaditani. A gazdasági egyesületeknek is nyilvánvaló kötelessége felvenni a harcot a szociáldemokratáknak a földmives nép közé való inváziója ellen s a községek, a mezők becsületes népét ezektől a rátolakodó élősdiektől megszabadítani. Nem lehet tisztán politikai pártnak tekinteni a szociáldemokraták gyülekezetét s nem szabad félrevezettetni magunkat a politikai szabadság hangoztatása által. A szociáldemokratáknak a politikai máz csak köpenyeg, melylyel néprontó mezítelenségüket takargatják, a politikai szabadság ürügy, mely alatt bolondító gombáikat szétszórjá t. A gazdasági egyesületeknek ugyanakkor, mikor komoly szocialisztikus törekvéseikkel a néphez hatnak, módot kell találni, hogy a felvilágosítás fegyvereivel űzzék ki az éjjel bujkáló munkáslovagokat. A gazdasági egyesületek kötelessége felvilágosítani és oktatni a népet, hogy való igazságok világítsanak a nép lelkébe, hogy állandó boldogulás útjára léphessen a magyar földmives, ne legyen kényszerítve akkora anyagi és erkölcsi erőt pazarolni öntudatlanul, dicstelen célokra, mint amennyit a népámítók akarnak tőle elrabolni. Aktualitások. (Nagykanizsa, mint önálló törvényhatóság.) Nagykanizsa város azon óhajtásáról, hogy önálló törvényhatósággá fejlesztessék, már sokszor irtunk. A megindított akció most már odáig fejlődött, hogy Nagykanizsa város kérvénye a vár i egye előtt fekszik véleményadás végett. Az állandó választmány mult héten foglalkozott a kérdéssel s arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vármegye legnagyobb városának óhajtását respektálni kell, tehát a kérelem pártolását ajálja a törvényhatósági bizottságnak. Majdnem bizonyos, hogy a közgyűlés szintén nem kiván akadályokat gördíteni a nagykanizsaiak régi vágyának teljesülése elé. A mi álláspontunk kezdettől fogva az volt, hogy az átszervezéssel járó előnyök nem érik meg azt a rengeteg áldozatot, amibe az önálló törvényhatóság a városnak kerül. Mert az önállóság drága parádénál nom sokkal jelent többet, miután a rendezett tanácsú városok bajai nem a vármegyei gyámkodásban, hanem közgazdasági viszonyaink elmaradottságában s különösen a városokra vonatkozó törvények hiányaiban, közigazgatási szervezetünk hibái folytán a városokra nehezedő nagy terhekben gyökereznek. Bizonyos, hogy a városok helyzete tarthatatlan s a rendezés nem várathat soká magára. A kormány komolyan foglalkozik a kérdéssel s szeptemberben már meg is indulnak a tanácskozások. Valószínű, hogy a rendezett tanáosu városok is nagyobb önállósághoz jutnak és pedig anélkül, hogy uz önálló törvényhatóságokra háruló nagy terheket viselnék. Mi azt hisszük, hogy Nagykanizsa sokkal könnyebben és olcsóbban oélt érhetett volna, ha bevárja a reformot. Mort ami terhet most magára szed, attól többé meg nem szabadul. De ha egy nagy és szellemi tökével bőven rendelkező, fejlődésre képes ós áldozatokra kész város önállósításában keresi jövendő felvirágzásának eszközeit, ezt Magyarországon, az önkormányzati jogok tiszteletben tartásának klassikus földjén, respektálni kell. A város érdekkörén kivül állók legjobb, ha a kérdést a város belügyének tekintik, amint belügynek fogja bizonyosan tekinteui a vármegye is. Akadékoskodók talán lesznek, de komolyellenkező aligha találkozik. Nagykanizsa önálló törvényhatósággá való fejlesztésével kaposolatban egy uj vármegye kikerekitésének eszméje is kisért. Zalából két megyét sxerotuének kihasítani, az egyiket természetesen Nagykanizsa székhellyel. E^t a tervet, bármely komoly formában jelenik is meg, mégsem lehet komolyan venni. A vármegyék kikerekítése olyan nagy probléma, amelyhez nehéz még hozzányúlni is. A vármegyei intézmény tradíciókon alapszik s ősi hagyományok, évszázadokra visszanyúló szokás és törvények állapították meg a vármegyék határait. Ezeket a sokszor szeszélyes határokat megbolygatni, a területi beosztást megváltoztatni veszélyes dolog, mert rázkódtatásokkal járna. Újvármegyék felállítása osak egy általános közigazgatási reform keretében volna elképzelhető, de ma, amikor a kisebb vármegyék erőtlensége lépteu-nyomon kitűnik, alig lehet arra gondolni, hogy egy nagy, hatalmas és erős vármegyéből két gyengét alkossanak. Zalavármegye kettéválasztása szükségképen maga után vonná Somogy és Vasmegyék területeinek megbolygatását is, mert enélkül alig volna értelme a kikerekítésnek. Ez pedig ismét további bonyodalmakra vezetne a szomszédos vármegyék túlsó határain. Közigazgatási szempontból kétségkivül vannatelőuyei annak, ha a vármegyék kisebbek. De kulturális és közgazdasági érdekek inkább a nagyobb vármegyék mellett szólnak. Zalavármegyének speoiális baja az, hogy székhelye nehezen hozzáférhető. De ez még mindig kisebb baj, mint az az elgyöngülés, amely a kettéválasztást követné. Vármegyéket már egyesíttettek az ujabb időben is. Egyesített vármegyénk sok van. De uj vármegyét nem mert kihasítani egyik kormány sem. És valószínűleg a mostani sem fog erre a merész ós veszedelmes '.kísérletre vállalkozni. Abban tehát biztosak lehetünk, hogy Zalavármegye még néhány száz esztendeig egész marad. * • * (A bor ára.) Komoly forrásokból hallatszik a figyelmeztetés, hogy a bortermelők igyekezzenek boraiknak piacot teremteni, mert néhány év múlva feltétlenül beáll a túltermelés, a magyar borkereskedelem pedig nem elég erős, vagy talán nem elég vállalkozó szellemű és mozgékony ahoz, hogy terményeinknek uj piacot keressen. Ha elég előrelátók nem leszünk, belefulladhatunk sáját borunkba, mert nem tudjuk kivinni a határon, magunknak pedig sok lesz a jóból. Hiába biztatjuk magunkat azzal, hogy a jő bornak nem kell cégér s a jó magyar borra megjön a vevő. Ma már inkább az olosó bort keresik, mint a jót s kitalálták már a módját annak: hogyan lehet a silányat jóvá tenni. A mi nagy termelési költséggel produkált, drágább boraink tehát leszorulnak a világpiacról, ha idejekorán észbe nem kapunk s a még kiaknázatlan piacokat el nem hódítjuk. A kormány igyekszik keresni a megfelelő eszközöket s a »Vinea« részvénytársaság utján külföldi piao.kat igyekszik keresni. Ez a terv azonban több oldalról nem tetszett. A gazdák attól tartanak, hogy a társaság utján szintén osak a silányabb homoki borok kerülnek kivitelre, leszámítva azt a néhány ezer hektoliter tokajit, amit a Vineának a szubvenoió fejében külföldön feltétlenül el kell helyeznie ; igy azután a jobb minőségű s drágább borok ára csökkennék. A borkereskedők pedig felzúdulnak az ellen, hogy nekik államilag szubvencionált vállalat csináljon konkurrenoiát. Hivatkoznak arra a fontos közgazdasági feladatra, amely a borkereskedelemre hárul s rámutatnak azokra a károkra, amelyek a bortermelést érhotik, ha a borkereskedelem m'gerőiödése elé akadályok gördíttetnek. Kétségtelen, hogy az ország gazdasági életének egy erős, tőkében gazdag, mozgékony borborkereskedelemre szüksége van s ennek kifejlődése fontos érdek. Bizonyos azonban, hogy a mi borkereskedelmünk ma nem áll hivatási m:)g:tslatán s azon a jogc'meii, hogy közgazdasági diókat is szolgál, azt követeli, hogy a |-pi I IV A I SV I A tiszta bitumenből készített valódi aszfalt g * „ f» I ,, bi IUMllMA tetotedoanyag BITUMINÁVAL fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő véd.ibnet is nyújt a nap melege ellen. BITUMINA RÉGI ZSINDELYTETŐK ÁTFEDÉSÉRE IS KIVÁLÓAN ALKALMAS. Csakis védj egy gyeB ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Zalaegerszeg és vidéke részére: BRE1NER BENŐ fakereskedésében ZALAEGERSZEGEN.