Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

2 •Zs.lamegye, Zalavármegyei Hírlapi 1908 május 31. A város vezetősége hálára kötelezi a közönséget, ha megrendszabályozza a piacot. Nem kívánjuk áldozatul senkinek az existenciáját. A tisztes munkadíjhoz és polgári haszonhoz mindenkinek igénye van. De elvégre a sok ezer főből álló fogyasztó jogait is meg kel óvni, nemcsak a kisebb érdekcsoportokét. Tejszövetkezeteink. Magyarországon 1897-ben, Zalavármegyében 1902. évben indult meg a tejszövetkezetek alakítására irányuló akció s ma már az eredmény akkora, hogy 651 tejszövetkezet működik 62'156 taggal, 92-237 üzletrésszel; a szövetkezetek feldolgoznak 84-406-745 liter tejet, amelyből 2-711-018 kilogramm vajat termeltek s bevettek a mult évben 10-186-904 koronát. 1897 óta a tejszövetkezetek rohamosan emelkedtek és szaporodtak. 1^97-ben 34, 1898-ban 70, 1899-ben 146, 1900-ban 146, 1901-ben 376, 190^-ben 452, 1903-ban 517, 1904-ben 584, 1905-ben 597, 1906-ban 622 s 1907-ben 651 szövetkezet működött. Tiz év alatt a tagok száma 2767-ről 62156-ra, az üzletrészek száma 5937-ről 98-237-re, a feldolgozott tej 4-790-132 literről 84-406"745 literre, a termelt vaj 191-254 klgról 2-711-028 klgrammra, a bevétel 539-282 koronáról 10 millió koronára emeikedett. Ezekhez a számokhoz nem kell sok kommentár. 651 községben 10 milliót meghaladó összeget hozott a tejtermékek értékesítése, ami egymagában elég bizonyítéka annak, hogy mekkora kincs fekszik Magyarország állattenyésztésében és mennyit lehet még abból kiaknázni, amikor még csak 651 szövetkezet van az egész országban. Zalavármegyében 67 falusi tejszövetkezet van, 4996 taggal, 8570 üzletrésszel. A szövetkezetek 1907. évben 6-953-038 liter tejet dolgoztak fel, 275*566 klgr. vajat termeltek; bevételük pedig 720.329 K volt. Vármegyénk a szövetkezetek száma tekintetében harmadik helyen áll. A legelső Baranya, amelynek 92, második Vas, amelynek 77 falusi szövetkezete vaD. A tagok száma tekintetében szintén harmadik helyen állunk. Nálunk a szövetkezetnek 4996, Baranyában 92 szövetkezetnek 9338, Tolnában 44 szövetkezetnek 5637 tagja van, míg a vasmegyei 77 szövetkezet csak 4806 tagot számlál. Az üzletrészek (tehenek) száma Baranyában (14.662) és Tolnában (9404) nagyobb. (Nálunk 8570). Tejtermelés tekintetében ugyancsak a fenti két j vármegye előz meg bennünket, amennyiben 1 Baranya 13096-030, Tolna 8-220-689, Zala pedig 6-953-033 literrel szerepelnek a kimutatásban. Vajat legtöbbet termelt Baranya (593-462 klgr.), azután Sopron (336"624 klgr. — 41 szövetkezetben, 3403 taggal, 5244 üzletrésszel, 6-447-533 liter tej feldolgozásával), Tolna (292*441 klgr.), ezután Zala (275 566 klgr.) Vajtermelés tekintetében tehát negyedik helyen állunk. Az 1907 évi bevétel volt: Baranyában 1-494-881 K, Tolnában 963.116 K, Zalában 720.329. A kedvező vagy kedvezőtlen eredményt legjobban az üzletrészeknek (teheneknek) a termelt tej és vaj mennyiségével, továbbá a bevétellel való összehasonlítása tünteti fel. Erre legközelebb visszatérünk. Zalavármegyében a következő községekben vannak vajtermelésre berendezett falusi szövetkezetek : Alibánfa, Alsóbagod, Alsónemesapáti, Alsópáhok, Bak (1907-ben nem működött), Balatonederies, Balatonmagyaród, Bezeréd, Bollahida (magánvállalat), Csabrendek, Csáford. Csehi (sümegi járás), Csömödér, Felsőuemesapáti, Felsőrajk, Felsőzsid, Galambok (magánvállalat), Garaboncz (magánvállalat), Gógánfa, Gutorföld, Gyülevész, Gyürüs, Hahót, Hetés, Iklód, Káptalanfa, Karmacs, Kemend, Kilimán, Kútfej, Lstenye (magánvállalat), Mihályfa, Mikefa, Nagygörbő, Nagykapornak, Nagykutas, Nagylengyel, Nagyrada, Nova, Nyirád, Óhid, Orosztony, Pók a fa, Pakod, Pölöske, Pusztamagyarod, Rád, Rigáes, Sándorháza, Sármellék, Söjtor, Szentpéterur, Szepetk, Szentandrás, Szepetnek, Tárnok (magánvállalat), Tófej, Tűrje, Zalaapáti, Zalabór (magánvállalat), Zalaistvánd, Zalalövő, Zalaszántó, Zalaszentgrót (magánvállalat), Zalaszentiván, Zalaszentmihály. Aktualitások. (Vidéki kidtura). A mult hónapban Zalaegerszegen s a Göcsejben járt Malonyay Dezső s adatokat keresett a „Magyar nép művészete" oimű müvéhez. Ez alkalommal szinte megütközött azon, hogy nincs olyan gyűjteményünk, amely konzerválná a Göcsej pusztuló néprajzi emlékeit az utókor számára, sőt a már meglevő és értékei tárgyak sem rendezhetők helyiség hiánya miatt. Jelenleg a főgimnázium egyik üres termében hevernek s ha onnét kiszorulnak, becsomagolhatják őket s eltehetik a padlásra. Bizony méltán megütközhetik azon a kultura embere, hogy nálunk milyen kevés volt hajdanta az érzék a tudományos kutatás és gyűjtés iránt s mennyire nem értették : mi érdekesség van a göcseji paraszt viseletében, szokásaiban, népipari tárgyaiban és mi szükség van arra, hogy a szarvasbogarat gombostűre tűzzük, az utmenti dudvát megszárítsuk s a varjut kitömve üvegszekrényben őrizzük. Haszontalan bolondságnak tartották a gyűjtést s még a gyerekek is kinevették azokat, akik bádogtokkal az oldalukon hosszú póznára tűzött hálóval rohantak a lepkék után. Ma már kezdünk ébredezni. A külföldre járó magya/ok látják, hogy a határon kivül máskép van s látják, hogy itthon mekkora a kulturális intézményekben való szegénység. Napról napra tapasztaljuk, hogy a civilizáció elkoptatja a nemzet eredetiségeit s az a szürkeség, amely a népviseletet, szokásokat, szóval minden ősit belegyur a nemzetközi formákba, a Göcsejre épugy ráborul, mint a civilizált világ minden zugára. A mult azután eltűnik szemeink elől. A történelem belevilágít a nagy eseményekbe, de a mult társadalmának képét, a mult embereit nem fogjuk ismerni, ha össze nem gyűjtjük mindazt, ami őt körülvette, ami jellegzetes és eredeti. Most már kezdjük érteni, hogy a kultúrának is nagy szolgálatot tesznek a gyűjtemények s belátjuk, hogy a kultúrintézményeknek a fővárosokban való összezsufolása immár időszerűtlen, mert a vidék szintén haladni akar. Ezideig egy két kiállítással, felolvasásokkal, hangversennyel ébresztgették vidéken a kultura iránti érzéket. Ideig óráig jók is voltak ezek az eszközök, de általános és állandó hatást nem lehetett velük elérni, mert állandó hatással csak állandó intézmények birnak. Ilyen állandó intézményekkel pedig úgyszólván csak a székesfőváros rendelkezik. Nagyon kevés az olyan vidéki város, amely számottevő nyilvános kulturális intézettel rendelkezik. Néhány évvel ezelőtt merült fel az a terv, hogy fokozatosan vidéki városokban is létesüljenek állandó ós nyilvános .kulturintézetek, gyűjtemények, kultúrpaloták. Nem kell azt gondolni, hogy világra szóló gyűjteményekről, fényes palotákról van szó, csak arról, hogy a vidéki városok arányaiknak megfelelő nyilvános gyűjteményekkel láttassanak el. Főleg pedig oda kell törekedni, hogy minden vidék a inigi speciális anyagát hordja össze. Néprajza minden vidéknek van, egyes vidékeknek igazán gazdag és változatos. A néprajzi anyagot minden vidék olcsón ós gazdagon összehordhatja. Természetes, hogy a néprajz keretében a speciális házi ipar is helyet foglalhat, igy a kultúrpalota egyúttal a nép iparának az érdekeit is szolgálhatja. Könnyen nyilnék mód a néprajzi történet számára gyűjteményt szerezni; minden j vidék népénél találhatók régi népviselet, régibb népszokásoknak maradványai és ezek összesítve gazdag anyagot szolgáltatnak az etnografia művelői számára. Kitárt ablakok. Férjhez adták. Az anyja mikor megigazította fején a mirtusz-koszorut, görosös sírásra fakadt. A kis fehér leányszobában mindenki sirt. A rokonság asszonyai vörösre dörzsölték finom batiszt-kendőikkel a szemeiket s ebben a kétségbeesett környezetben a kis fehér arcú menyasszony ugy állt ott, mint egy mosolygó martir. A kis Tarpataky Emmát eladták. Egy kész halottnak eladták, egy beteg embernek, egy múmiának, Korponay Lázárnak. De fogatai voltak ennek a múmiának, sürgő-forgó cselédsége és kétezer lánc tiszamenti földje. Mikor Korponay Lázár és immáron Korponayné Tarpataky Emma a templomból négyes fogatukon berobogtak a Tarpataky kúria lombokkal ékesített, kőoszlopos kapuja alatt, a fiatal férjet négyen emelték le a kocsiról és ugy tették egy hirtelen felbontott ágyba. A tüdeje kínozta újból, amely múmiává tette. Talán az izgalom ártott meg a gyenge tüdőnek. Erős köhögés fullasztotta az uj férjet, a testét kiverte az izzadtság. A köszvény is hozzájárult ehhez és náezéjszakáján az iszonyú kínoktól összezsugorodva csúnyán káromkodott. A lakodalmas vendégek sietve menekültek a szomorú házból s a patyolat-arcu gyermek-asszony hirtelen magára rántott pongyolában, a lábán még a könnyű fehér menyasszonycipővel ott virrasztott az ura ágya mellett s rémülten dugta be füleit, mikor a nász szobában egy-egy keservesebb káromkodás verte föl az éjszakai csöndet .. . II. Korponay Lázár ós a felesége fürdőre mentek. Valami eldugott erdélyi fürdőben húzódott meg a fiatal pár, ahol a nehéz illatú fenyves levegőnek kellett volna meggyógyítani a múmia romlott tüdejét. Az esküvő utáni napon már vonaton ült a múmia és párja. A Tarpataky család sietett megszabadulni a betegtől. Aztán meg minden jajszava ennek a nyomorult embernek kiáltó vád volt a szülőknek, hogy koporsóba zárták ime a lányukat. A hegy mögötti fürdőnek elegáns hoteljében káromkodott ezután Korponay Lázár, Az első emeleten kényelmes szobákról gondoskodott az öreg Tarpataky, aki leányát és a vejét lekísérte. A betegnek igen erős volt a hegyháti leyegő. Mesterségesen készített, fenyőillatos, hőmérővel regulázott levegőt szitt tehát s a vánkosokra záródó ajtókon a külső világból még egy parányi szellő sem tévedhetett be. 'A köszvény is kínozta folytonosan, nagyon kellett vigyázni. I Korponay Lázár nehéz természetű ember volt. í Nem tűrt meg senkit maga mellett, osak a felej ségót. A halvány arcú gyermek-asszonynak éjjelnappal ott kelllett virrasztania a káromkodó beteg mellett. A köszvényes lábára borogatást kellett raknia, beteg tüdejének pedig az orvosságot készítenie. III. Délutánonkint ugy alkonyat felé kiszabadúlI hatott egy kissé az asszony. A beteg ilyenkor egy órára elaludt. Az elkínzott asszony kifutott a fürdősétányra és valahol egy félreeső padon szivta az üde, virágillatos, balzsamos levegőt. A kur-szalon fehérernyős terrasszáról vidám cigánymuzsika hallatszott. A fiatal gyermek-asszony eltűnődve, ittasult lélekkel hallgatta s a szive gyorsan, érthetetlenül kezdett dobogni. Ismeretlen, csodálatos érzés feszítette a keblét, forró, perzselő hullámok borultak a szivére; sirva fakadt. Aztán sietve menekült vissza a betegszobába. A sétányon kiváncsi tekintetek kisérték leányos alakját, forró pillantások simogatták a gyöngéd, karcsú termetét. A szegény gyermek-asszony megrázkódott a gyönyörűségtől. Hallotta néha, amint halkan suttogták utána : — Szegény asszony, be kár! . . . Asszony. Ez a szó megrázta. Miért asszony ő? Nem, nem érti ezt. Ez a szó olyan sokat jelent. Mi az? Benyitott a hőmérővel regulázott levegőbe, a