Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
1908' julius 6. • Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 3 A művelődés történeti adatokat is kell gyŰj- ! teni. Ebben is lehet specializálni. Majd minden ' régibb eredetű vidéki városunknak vanspeoiális kultúrtörténete. Természetrajzi gyűjteményt is könnyen és olcsó szerrel teremthetnének a vidéki városok. Ha rendszeresen összeállítanák a környék természeti világát, egyúttal közelebb hoznák a nép lelkéhez a természetrajzot. Az ilyen gyűjteményekből megtanulná a vidék lakossága, hogy minden fűszálacska, minden bogárka része a természet végtelen rendszerének: a világegyetemnek. Hisz a műveltség epen abban nyilatkozik meg leginkább, hogy az ember minden dolgot, amely környezi, amiben él, ért és felfog; hogy a világ dolgain tud gondolkozni s a dolgokat nem a véletlen szüleményének tartja, hanem egy nagy rendszer alkatrészeinek. Ezt az igazi műveltséget olthatná be a vidék lakosságába az ilyen kulturintézet. Ilyen művelt felfogásra nevelne s módot nyújtana a vidék lakosságának az ismerésre. Legalább irányítana az ilyen ismeret felé s már maga ez az irányítás is nagy haladás volna a mai állapotokhoz képest, mikor a vidéken nincs semmi, ami irányítana és buzgalmat keltene a kulturális haladásra. A gyűjtemények tehát fontos kulturális célokat szolgálnak s megérdemlik a rájuk fordított áldozatot. A közélet vezetőitől méltán elvárja a baladó kor, hogy a kulturális céloktól el ne zárkózzanak s keressék a lehetőséget ée módokat, hogy tudományos gyűjtemények létesülhessenek. Zalaegerszegen már meg van az alapja egy néprajzi s később esetleg kibővülő gyűjteménynek. Csak támogatás kell, hogy a gyűjtés nagyobb lendületet nyerjen. A vármegye és a város támogatásával, kitartó munkával szép 'eredményt lehetne elérni. Ugy tudjuk, hogy legközelebb illetékes helyen komoly megfontolás tárgyává teszik a zalaegerszegi gyűjtemény ügyét s nem • lehet kétségünk aziránt, hogy az kedvező megoldást is nyer. (Szervezkedés.) (F. É.) Olyan ez a mi helyzetünk, mintha valami nagy, hatalmas változás előtt állnánk. Az általános választói jog életbe lépését tartják annak a mesgyének, melyen minden meg fog fordulni, meg fog változni. Ami addig van, az mind csak ideiglenes, ami azután lesz, az lesz a jó, az igazi, a valódi. Ezt a hitet különösen a hatalom régebbi birtokosai vetik a közvéleménybe. Ugy akarják feltüntetni a mostani politikai helyzetet, mint valami átmenetet, valami ideiglenes állapotot, mely után megint csak az ő uralmuk jön. Nem tudnak, nem akarnak beletörődni abba, hogy ime végleg lejárták magukat, és egyre várják azt a napot, amelyen a nemzet felébred lidérces álmából és tárt karokkal öleli magához kitagadott gyermekeit. Ott van például a geszti remete. Sem ő, sem uszályhordozói, a régi szabadelvű klikk utolsó bölényei, nem birják elhinni, hogy az ország nem reflektál többet szolgálataikra, Barbarossa Frigyesként lesik a visszatérő varjukat, melyek károgása lesz a feltámadás jele. Azután ott vannak a darabontok, kik csak rövid ideig kóstolhattak bele a hatalomba, ós akik épen azért még szomjasabbak, kióhe/.ettebbek, mint az, akinek sejtelme sincs, milyen édes a hatalom sugaraiban fürödni. Azután ott van a legnagyobb tábor, az elégedetlenek tábora. Azok, akik kívül vannak az alkotmány sáncain. Ilyen pedig sok van. Ezek mind az általános választói jogtól remélik boldogulásukat. Azt hiszik, hogy ők lesznek azok az uj emberek, kikre a nemzetnek szerintük szüksége van. Érzik magukban ós legszentebb meggyőződésük, hogy ők mindent jobban ós okosabban fognak csinálni, mint a mostani kornttny. Ennyi ellenséggel szemben természetesen a kormánynak nehéz helyzete van. Annál nehezebb, miután ezek az ellenségek minden alkalmat megragadnak arra, hogy támadást intézzenek ellene. Még akkor is és ott is támadják, ahol dicséret illeti meg. Az ilyen hajsza előbb utóbb eredményt ér el, ha nemis positivet, de legalább nemlegeset. A hatalomra vágyók, a hajsza rendezői nem fognak hatalomra kerülni, hanem azt elérhetik, hogy a kormány megbukik. Kérdés már mostan az, hazafias lenne-e a kormány megbuktatása. Láthatjuk, hogy alig volt kormány, mely annyi hatalmas és fontos alkotással ajándékozta volna meg a nemzetet, mint a mostani, örök és helyrehozhatatlan kár lenne, ha az alkotásoknak ezon sorozata megszakadna, csak azért, mert az irigyek nem győzik megvárni hajnaluk virradását. Csakis rosszindulat mondhatja a mostani kormányt átmenetinek. A nemzet, mely mélyen átérzi azokat a humánus intenoiókat, melyek a kormányt reformjaiban vezetik, semmiesetre sem fogja cserben hagyni vezéreit és sem uj, ismeretlen alakokat nem fog megajándékozni bizalmával, sem pedig azokat, kik tajtékzó üvöltéssel akarják visszaragadni az elveszített koncot, nem fogja soha többet rehabilitálni. Meddő tehát minden várakozás, melyet az elégedetlenek az általános választói joghoz fűznek. Távolról sem fogunk olyan gyökeres átalakulást látni, miut a milyent ők óhajtanak és ha valaki csalódni fog a választói reformban, az osak azok lesznek, akik ettől remélték és várták boldogulásukat. (Az adós és hitelező.) Mult számunkban e cím alart írt cikkünkre reflexiókat kaptunk egy olvasónktól, aki nem lelkesedik a végrehajtási novelláért. Nem értünk ugyan mindenben egyet azokkal, akik a végrehajtási novellától rettegnek s a szegény ember, különösen a kisgazda szempontjából csapásnak tartják, de kénytelenek vagyunk belátni, hogy a javaslatnak vannak hibái, amelyek az uj rendet sokakra nézve súlyossá teszik s megcsappantják a kisember hitelét. »A végrehajtási novella — írja egy olvasónk — ostor lesz a kis existenciákra. A kisgazda mohón kap a biztatáson, hogy a jövőben nem tudja tőle elvenni az ingó-bingóját se a takarék, se a gépgyár, se a boltos, de amikor majd eljön az ideje, bogy szántani, vetni kellene, de nincs gép, nincs eszköz, de nincs hitel sem, akkor majd elátkozza az uj törvényt, amely elvette tőle a hitelét s annak a lehetőségét is, hogy a hitel igénybevételével előbbre menjen. Élelmiszert, ruhát eddig csak kapott a kisgazda hitelre. A hitelező szívesen adott abban a reményben, bogy majd aratás után megkapja a pénzét. Néhány hold földdel bíró gazda iigóságai is elég biztosítékot nyújtottak, sőt ezek sokszor több értéket képviseltek, mint a föld. Ezután a tíz holdas gazda ha bemegy a kereskedőhöz, aki eddig szívesen hitelezett, bámulva fogja tapasztalni, hogy megvonják tőle a hitelt. Ez pedig nemcsak a kzreskedőket és iparosokat, hanem a kisemberek nagy tömegét is fogja érinteni, amit bizonyít az, hogy a reform első gyümölcse gyanánt már özönlenek a sommás keresetek a biróságokhoz, mert mindenki igyekszik követelését biztosítani, hogy a novella váratlanul a nyakába ne szakadjon. Az a fóldmives, aki nem tud magán hitellel segíteni, eladja a birtokát, vagy szinleges adásvételekkel, zálogbaadással stb. segít magán.* f} Olvasónk aggodalmai nem alaptalanok, de túlzottak. Eleinte lesz egy kis baj, de hamarosan vissza fog zökkenni az élet a rendes kerékvágásba. A hitel alapja inkább megszilárdul, mert a hitelképességhez morális garanciák is kellenek. Mi nem féltjük a novellától a gazdasági életet, mert ha az átmegy az életbe, sok egészségtelen sejtet kiküszöböl, az életrevalókat pedig nem érinti. Egyébként az uj rendnek az élet lesz a leghivatottabb kritikusa. A gazdák gyűlése. A Zalavármegyei Gazdasági Egyesület nyári rendes közgyűlését a mult héten tartotta meg Keszthelyen, a városháza nagytermében. A gyű lésen Hertelendy Ferenc főrendiházi tag, Temes" vármegye főispánja elnökölt; megjelentek gró" Batthyány Pál főispán, Árvay Lajos alispán* betegszobába. Talán azért asszony, mert ápolja ezt az élőhalott embert ? És másnap nem ment ki a sétányra. Levelet irt az anyjának, amelyben többek között azt kérdezte tőle: — Anyám, miért vagyok én asszony? Magyarázd meg, mert ugy éget, gyötör, perzsel ez a kérdés. Miért, miért ? Jár az valami gyönyörrel, boldogsággal, szenvedéssel, fájdalommal? Anyám! Te is asszony vagy, te tudsz erre feleletet adni. Ez a szó engem ugy megremegtetett. Mikor ezt a szót hallom, félek magamtól. Valami bűvös erő van benne anyám, valami láng, mely üszköt vet a vérembe, félek, hogy őrültséget fogok elkövetni. Anyám, kétségbeejtő kételyek kinoznak. Én nem vagyok asszony. Érzem, érzem! Hiába mondják mások, hogy az vagyok, én nem hiszem. Mi az : asszonynak lenni ? Anyám, férlek, könyörgök, követelem, felelj nekem : ugy-e nem vagyok asszony ? A levélre a következő választ kapta : „Leányom a nőnek többféle hivatása van. Neked a legnehezebb jutott osztályrészül. Te asszony vagy !" . . . Másnap újra kiszaladt a sétányra a szerencsétlen gyermek-asszony. Ahogy a padon ült s a vidám zenét hallgatta, mindegyre határozottabb lett benne a vágy. Néha le szeretett volna borulni a virágos földre, hogy csókolja azt, virágillatba szeretett volna temetkezni, napsugárban fürödni . . . Valami földöntúli, magasztos után vágyott; valamit óhajtott, sóvárgott, — de hasztalan. Maga sem tudta, mit akar. Az erős vágyakozás heves fájdalmat okozott, keserves sirásra fakadt. Szembe vele magas csinos férfi állott meg. Merőn nézte őt s az arcán bámulat és hódolat tükrözött egyszerre. A gyermek-asszony ijedten ugrott fel. Remegve mélyedt tekintete a férfi égő tekintetébe és bizonytalanul, erőtlenül fordította el a fejét. És sietett a betegéhez. IV. A orvos csöndesen adta az utasításokat az asszonynak : — Asszonyom, a beteg állapota nagyon roszra fordult. Ma van a válság. Ha a lázat kibirja az elgyöngült szervezet, meg van mentve. De vigyázni kell fölöttébb. A legkisebb ingerültség és vége mindennek. A csillapító szereket méltóztassék folytonosan alkalmazni. A köhögés ingerli a beteget és megöli. A legparányibb légáramlat föltétlenül halálos. Érti ? Ne járjon hát be senki. Az orvos eltávozott. — Szegény asszony ! — mormogta magában, a mint lehaladt a lépcsőkön. — Embertelenség ilyedTeremtóst egy múmiához láncolni. Az asszony egyedül maradt a betegével. Figyelmesen megnézte, hogy jól záródnak-e az ablakok és az ajtók. Nem, nem juthatott be ide az orvosságos szagú, langyos levegőjű szobába egy parányi szellő sem abból a külső, üde, tiszta, erős levegőjű világból. A szenvedő, sápadt arcú gyermek asszony megnyugodott. Odaült a férje ;ágya mellé és aggodalmasan hallgatta a nehéz lélegzését. Korponay Lázár válságos órákat élt át. Arcán ott viaskodott az élet vágya a halál irtózatával. Olykor görcsösen rándult meg az egész teste s hideg, verejtékes kezével megragadta a felesége karját. S az asszony: ekkor is arra gondolt: — Hát ez az asszonynak lenni ? A vánkosokra záródó ajtó levélnyilásán egy fehér lap hullott be. Az asszony gépiesen vette föl a levelet, de aztán felnyitotta. Neki volt cimezve ós igy szólt: Asszonyom ! Hallgasson meg 1 Hetek óta vagyok az árnyéka. Ön ismer engem. Én vagyok az, akitől mindennap megfutamodik, de akivel azért mindennap találkozik. Én tudom, hogy Ön nem gyűlöl engem. Én pedig imádom Önt. Asszonyom ! Ne zárkózzék be egy koporsóba azzal az emberrel, aki nem is férje. Önnek élnie kell. Hallgasson hát rám. Én boldoggá tudnám ! tenni. Ami szivemben gazdagság van, mind