Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-09 / 6. szám
XXVI1. évfolyam Zalaegerszeg, 1908 február 9. 6. szám. '•••' Li JI WP .J i L I I W • lőfixeté«2 díj: ligí»j>. évre 10 K f. JT«1 évre . . 5 K — f Sepyed étre. 2 K gy < llftves süAbu Ara 20 1tll4i Z AL Hirdetések s Megállapodás ízeiinl. Nyilttór ifjroükíut 1 K. Kézit- utókat nem ktildüok vissz*. es tar legjeienik minden vasárnap. v %t»í i. * mi '' : ^•Tff ^q CT ^'iSő ^i ft iiiYrrtí - •• í<r, ,a fiti m taj^rtsatriifít - ..• .x*/v^.Sc6B«eatá«3iaoeicew~ g/a gOT* ^ 1 *-• ~r ""ir~tr — gi "jfarrjiVrT~TtinfT*w*ii~ ín iTfÜifií^Tuk Kulíureg; esiileiek. Holnap alakul inog a Dunántulí Közművelődési Egyesület zalavármegyei fiókja. Mult számunkban már felhívtuk vármegyénk közönségének figyelmét a közművelődési egyesület fontos missiójára, amelyet Zalának horvát és vend vidékein betölteni hivatva van. Már régen meg kellett volna mozdulnia vármegyénk társadalmának, hogy megteremtse azokat a kulturális kapcsokat, melyekkel horvátjainkat ÓH vendjeinket a magyar nemzet közösségébe vonjuk. Már régen kellett volna gondoskodnunk eszközökről, amelyekkel a Dráván túlról jövő hatást ellensúlyozzuk s visszaverjük a délszláv támadásokat, megerő ilsiik nemzeti kulturánk határait védő sáncokat. Hiszen régen tudjuk már, hogy az illír- mozgolódás egyik törekvése az is, hogy a Muraközt elszakítsa Magyarország testétől s a délszláv állam rajongó apostolai a magyarosítás sikereit igyekeznek meghiúsítani. De jobb későn, mint soha. Es százszor jobb ma, mint holuap. amikor már későn lehet. Rámutattunk már arra, hogy a horvát maszlag mennyire terjed s ha a kultura békés fegyvereivel idejekorán útját nem álljuk, elveszíthetjük örökre a becsületes, jóravaló, munkás nép szivét s néhány évtized múlva a magyar nyelv uralmának határát e«en az oldalon is beljebb engedjük, mint ahogy az oláhság mindig befelé tolódik a magyar vidékek szélein. Ezért kell nekünk megalakitaui a közművelődési egyesület önálló fiókját; ezért kell fokozottabb tevékenységet kifejtenünk mint a múltban tettük; ezért kell a vármegye egész társadalmának részt kérnie a kulturális munkából. A kultúregyesület úgyszólván speciális fogalom, amelyet csak azok az országok ismernek, ahol nyelvben és kulturában nem egységes a nemzet. Egységes nemzeteknek nincsenek kulturegyesületeik, VÍ gy ha vannak is, a nemzetek körében nem töltenek be hivatást, hanem ott fejtenek ki áldásos működést, ahol a nemzetnek kisebb expositurái élnek. Angol kulturegyletről olyan értelemben, mint nálunk, nem hallottunk; ínég kevéabbé franciáról; német kultúregyesület azonban már van, de nem otthon működik, hanem legszívesebben nálunk. Nekünk magyaroknak már nagy szükségünk van kuhuregyesületekre. Az ujabb időben közéletünk teljesen magyar jellegű ugyan, de a társadalom egyes részeiben a nemzeti eszmék még mindig idegenek s hazánk több vidékén még mindig féltenünk JVÍegálmodtad-e boldogságodat? . . Mikor a százszor szép szemed Mereng az ablakod megdt A nyájas esti szürkületben, Mit én is mindig ugy szerettem . . Mikor az óra halk ütemje Felelget a te hű szivedre, S mesélget néked méla hangulat . . — Megálmodtad-e boldogságodat ? Mikor találkozol vele, Ki napsugara, mindene A te szerelmes kis szivednek . . . Ki idegen volt s ugy lepett meg . . Mikor a fényes utakon A nagy titok feléje von . . . S mikor alázatosan elhalad . . . — Reméled-e boldogságodat ? Mikor virágod illatoz, S te százszor édes, aranyos, Finom kezedbe csak veszed fel S beszélsz neki a szép szemeddel . . Mig nyiladoz fehér akác S valakire szived vigyáz . . . Mesélik-e a szép virágaid: Hogy vár reád a boldogságod itt ? . . Xáng > Józsej. A menyasszony. Éltetet adó, vigasztaló szép nyári reggel van. A nap sugarai üde ragyogásban borították az egész természetet. A levegő hűs, balzsamos illatot lehel és mindenütt a béke, életöröm, jókedv és megelégedés tanyázik. A szökdéoselő madárkák éneklése, az éltető illatot párolgó virágok és a friss reggeli levegő szinte lopva oson be egy kis szoba ajtaján. A máskor oly derűs és vidám hajlékban már Dapok óta elfojtott szomorúság fészkelte be magát. Egy halvány, leány fekszik ágyában, betegen. EB mosolyog. Mosolyog, mint szokta mindig, mikor fájdalmát akarta elpalástolni. És mily álnok volt e mosoly ! Mig jó anyja azt hitte, hogy a visszatérő erő és remények esalják ajkaira a megelégedettség nyilvánulását, szivét a keserű és reménytelen tudat facsarta össze. Csak néhanéha, mikor az ég is sírt, akkor gondolkodott elmélázva maga elé. Reményei és tervei töredezett szavakban törtek ki háborgó kebléből és akkor megint mosolygott. Révedező tekintete mintha megerősödne. Bátorító pillantást vet anyjára, ki mély bánatát elfojtva, ott ül ágya mellett. — Anyuskám, ma egészen jól érzem magam . . . kell a magyarságot a túlnyomó nemzetiségi befolyástól. Ezeken a vidékeken kulturális tekintetí ben támogatást kell nyújtani a magyarságnak s oda kell hatni, hogy az idegen elemek minél könnyebben asszimilálódjanak a magyarral s ne megfordítva. Különösen az utóbbi szempont jelentős, mert a magyar faj a nemzetiségi vidékeken sajátságos átalakuláson megy keresztül és inkább asszimilálódik, semhogy az idegent vonná magához. Sok része lehet ebben a magyar faj alkalmazkodó képességének és annak a tulon tul való loyalitásnak, amellyel a magyarság az idegennel szemben viseltetik. Valóságos küzdelmet kell a kulturegyesületeknek kifejteniök, hogy a magyar.-ágot a nemzetiségek között megtarthassák a magyar nemzet számára. Még ott is, ahol a magyar elem a legközelebbi szomszédságban erős támaszt lel, még ott is fenyegető a nemzetiségekbe való beolvadás veszedelme. Utalhatunk Szlavónia magyar községeire, amelyek a Dráva partján magyar vidékre támaszkodnak, mégis horvátosodnak; vagy például a vend vidéken lakó magyar családokra, amelyek a második generációban már vendek lettek. Ismerve a magyar fajnak ezt a tulajdonságát, százszorosan kell becsülnünk a j A beteg kedves arcán erre újból mosoly üt tanyát. És mosolygása oly jól illett ahoz a halvány archoz, melyen csak egy pirosság látszott . . . egy előszivárgott vércsepp a szája szélén. A napsugár behatol a befüggönyzött ablak nyilásai között. Hirdeti az életet és az ágyon mosolyog egy fiatal élet . . . küzködve a halállal. Irgalom nélküli is az a gyilkos betegség. Gyönyörködik a kinosan ziháló kebelben, a mint egy-egy köhögési roham előveszi. De tud irgalmas is leuni. Megállítja a fuldokló köhögést és lázas pihegéssel C3alja elő arcára vigasztaló társát: a mosolyt. Mosolyogva néz a megtört anyára . . . Es ez ki tudja meddig tartana. Mert az irgalomból ennyi nagyon efég. Fuldokló köhögés lepi meg, mello zihál, öntudata elvész, ajkai mormolni kezdenek ... és a zaklatott szív elkezdi lázas, szakgatott meséjét . . . . . . Olyan szép idő volt, mint mostan. A templom öreg harangja a vasárnapi miséi-e szólított . . . Még édes apám maga kisért el a templomba ós ugy ment hivatalába . . . Mise után kimentünk a mezőre . . . virágot szedni. Már dál fele járt az idő, mikor kezemben egy nngy bokrétával hazafelé igyekeztünk ... De a halál megirigyelte a gyermek boldogságát . . . M.fti sxásísmik 12 ©PCSÍSI*
