Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-28 / 26. szám

XXVII. Zalaegerszeg, 1908 junius 28. 26, szám. IDWtW&VWKi Előfizetési dijs Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 í Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : - Megállapodás szerint. Ny itttér soronként 1 K. KéximttoUat nem küldünk viasza áLií L? Politikai és társadalmi hetilap. H1RLA Megjelenik minden vasárnap. A jövendő. Az iskolák bezárása idején egy csomó ifja mindig elérkezik ahoz a stációhoz, abol be kell vallania önmagának, hogy tizenkét vagy tizenhat esztendei iskolázás után semmi egyéb, csak reményteljes tagja a családjának. És a szüló'k, akik bosszú éveken keresztül keserves kínokat és druk­kot állottak ki a kalkulusok miatt, most már afelett töprengnek: melyik pálya lenne a legjobb a fiu részére; bol vannak azok az aranymezó'k, amelyeken a gazdagság terem ; hova tereljék az ifjú óriást, hogy minél előbb ember legyen belőle s ne lóg­jon a család nyakán. A kenyér kérdés gyötri az élet gond­jaiba belefáradt apákat, mert őket meg­tanította a változó idő arra, hogy ma már Magyarországon sem elég a diploma a megélhetéshez és hogy a terített asztal körül nagy a tolongás, nagy a versengés. Nehéz munka, türelem és sok önmegtaga­dás kell ahoz, hogy valaki kényelmes helyhez jusson. A mai magyar ifjúságban pedig még nem fejlődtek ki azok a tulaj­donságok és képességek, amelyekért az élet jólétet és tekintélyt osztogat. Az utolsó évek alatt nagyot változott Magyarország gazdasági életének képe. Az élet uj fejlődési irányokat jelölt ki az utánunk következő generáció részére. Más képességek, más munka, más életfelfogás szükségesek a boldoguláshoz, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még Magyar­ország a született urak klasszikus földje volt. Aki a korszellemet meg nem érti, az lemarad és koplalni fog. Aki a múltba néző szemekkel akar előre haladni, az elbotlik a legelső göröngyben, amelyet az előre törő ember félre rug az útjából. A jövendő generáció boldogulásához mái­nem lesz elég a jó név, az uri modor, cimeresgyürü és a'tekintélyfc nem predikátu­mok, jól vasalt nadrágok és nem a túltengő önérzet alapján osztogatják, mert a munka és egyéni érték kezdenek immár némi összeköttetésbe lépni egymással s azokat, akik a fejlődés uj irányaival szemben egy helyen akarnak megállani, addig szoron­gatja, tépázza az élet, amig bele nem pusz­tulnak. Az ifjúságnak tehát meg kell keresnie a boldogulás uj útjait és szakítania kell azokkal az elavult hagyományokkal, ame­lyek a tultengésig fejlesztették az úgyneve­zett uri pályákra való tódulást. Dacára annak, hogy napról-napra látjuk magunk körül örvényleni az életet s az örvény százával sodorja el az uri proletá­rokat; dacára annak, hogy a változott viszonyok örökös küzködésre, lemondásra, nélkülözésre kényszerítik a diplomás osztá­lyok tagjait; dacára annak, hogy a sajtó évről-évre figyelmezteti, inti a szülőket és az ifjúságot, hogy a gyakorlati pályákat keressék : még mindig vajmi kevesen fogad­ják meg az intő szót s még mindig túlsá­gos nagy a túltermelés azon a téren, ahol fix fizetés után töri magát a sok tanult / embnr. Es szaporodnak a züllött existen­ciák, az elkeseredettek, azok a gyenge tudásu, puhánydereku emberek, akik életük egy részét protelició hajhászással töltik el, akik nem munkával keresik az uri módot, nem saját egyéni értékük által akarnak tekintélyre szert tenni, mert abban a tudat­ban nevelkedtek fel, hogy az ur pokolban is ur, dolgozni pedig nem feltétlenül szük­séges. A ma egészen más, mint a tegnap volt. Magyarország gazdasági viszonyaiból meg­lehetett magyarázni a diploma és hivatal után való tódulást tegnap, de nem lehet megérteni ma. Előbb nagyon kevés volt nálunk az olyan pálya, amely biztos meg­élhetést nyújtott. Munkaalkalom kevt^ volt, a munkát roszul díjazták s a munkást nem részesítette a társadalom méltó elis­merésben. A hivatalok és a fix fizetés pedig legalább megóvták a nélkülözéstől. Hozzá­járult ebez még az is, hogy a született urak után csak azt tekintsék igazi urnák, aki­nek hivatala és biztos fizetése van. Ezért az iparos, akinek egy kissé több intelligenciája volt, vágyai netovábbjának tekintette a hivatalt; a kiszolgált altiszt nem ment vissza többé a műhelybe, hanem hivatalt keresett. Ennek a versengésnek azonban hova­tovább határt szab az élet. Ma már a hivatal nyomorúság és küzdelem s egy jóravaló ipari munkás többet keres, mint amennyi a gyenge tekintetes urak fizetése. Az uri módnak ^ége van, az eszkimók nagyon elszaporodtak, a fóka pedig vesze­delmesen fogy. A hivatalnok sereg küzd a drágasággal s az állam ezt nem lesz képes örökös fizetésrendezéssel ellensúlyozni. A diploma tekintélye megcsappant, mert bőven s nagyon könnyen osztogatták. A diploma mellé még képességet, erőt és életrevalóságot is követel az élet. Az uri módot nem a hivatalokban, hanem a reális pályákon osztogatják, ahol a tehetség és munka érvényesülnek, az ostoba és puha letörik. A viszonyok arra a térre utalják az ifjú­ságot, amelyen hazánk jövő függetlenségi harcát meg kell vívnunk: a produktív munka terére. A gazdálkodás, ipar és ke­reskedelem tágas és szabad terén eddig még kevés az igazán hivatott és alaposan képzett ember. Ott van szükség a magyar ifjúság legjobbjaira, akik hivatalokban, apró állásokban pazarolták el minden erejüket s életrevalóságuk beleszorult a bürók békóiba. A gazdasági önállóságnak el kell követ­keznie s akkor ezer uj pálya nyilik a munkához szokott magyarnak. Ezeket a pályákat foglaljuk le magunknak, nehogy elibénk tolakodjanak az élelmes idegenek, akik manap a kínálkozó munkaalkalmakat azonnal megragadják. Gyáraink idegen vezetőkkel és munkásokkal vannak meg­tömve, a nagy kereskedőcégek alkalmazottai közül a vezetők bizonyosan nem magyarok, legfeljebb a szegletekben körmöl néhány jónevü magyar ifjú, vagy az Írógépet zör­getik az elszegényedett uri családok kis­asszonyai. A vezetők között a régi magyar középosztályból, amely valaha a társadalmi életet irányította és uralta, nincs senki, a kapus és az irodaszolga ellenben sok hogy egészségünket megóvjuk, inert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szén­savas vizeinek királya : ISjplf- -fíirrÁQ Millemumi nagy éremmel lUllUO kitüntetve. Kitűnő asztali kitüntetve. Kitűnő asztali bor és gyógyvíz; a gyomor­... — . 1 ' CT* ' éiésí rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Kedvelt borvíz! OScsébb a szódavíznél I Kedvelt borvíz Főraktár: GYARMATI VILMOS urnái Zalaegerszegen. sxátmiMftk 10 ©Idái*

Next

/
Thumbnails
Contents