Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-28 / 26. szám

6 •Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1908. junius 21. helyen százados nemes familiák letört tagjai. Ide tóduljon a magyar ifjú, ne a hivatalokba. De először lássa el magát bőven útravalóval, mert élelmes és munkabíró emberekkel kell megküzdenie. Oly képességeket szerezzen, amelyeket az élet követel. Ne magoljon elméleteket, hanem gyűjtsön minél több gyakorlati tudást. Tanuljon nyelveket, a tehetős szülők küldjék fiaikat világot látni s ne becsüljék többre a díjtalan segédfogalmazói állást a nagy cégek gyakornokainak foglalkozásánál. Pokolba a mohos előítéletekkel s a nyomorgó elfogultsággal, amelyek nem alkalmasak arra, hogy bearanyozzák őseink kopott cimerét s eltemetik azokat a jótulajdonságokat és erkölcsi előkelőséget is, amelyeket apáinktól örököltünk. Aki erőt és tehetséget érez magában, az bolond, ha bérbe adja, lenyűgözi a képességeit s örök frigyet köt a nyomorusággal, amely nem alkalmas a tehetségek kifejlesztésére. A hivatal, a lateiner pályák sokféle faja a gyengéknek való, nem azoknak, akik emelt fővel s önérzetesen neki mernek vágni az élet útjainak. Ne fusson az ifjúság protekció után, ne kunyoráljon hivatalt, hanem keressen munkát. A jövendő utjai a produktív munka felé vezetnek s a boldogulás eszközei mások lesznek már talán holnap, mint ma. Adós és hitelező. A végrehajtási törvény uuvellája egyaránt érdekli az adósok és hitelezők nagy tömegét. Mert Magyarországon mindenki adós, akit a sors nagy vagyonnal nem áldott meg és minden kereskedő, iparos hitelezni kénytelen, ha meg akar élni. Hiszen hány ember vau ebben a rettenetesen szegény társadalomban, akinek talán soha sincs egyszerre annyi pénze, hogy hitel igénybevétele nélkül egy öltözet ruhát csináltathasson magának és hány család van, aki — ha hitelt nem kapna — a mindenuapi szükségletét sem tudná fedezni. A végrehajtási törvény novellája az adósok rengeteg hadseregének, különösen a kis existenciáknak érdekeit védi, még pedig annyira, hogy a hitelezőkkel úgyszólván nem törődik. Nagy horderejű szociális gondolatokat valósít meg, ami azonban még mindig nem elég azoknak, akik azzal vádolják a kormányzatot, hogy csak n kiváltságos osztályok érdekeit szolgálja, jóllehet a törvényhozás épen a kiváltságos nagytőke jogait korlátozza az adósok javára. Az izgatók keveslik a védelmet, a kereskedők és iparosok azonban sokalják, mert attól tartanak, hogy vagy elvesztenek egy csomó követelést, vagy kénytelenek lesznek a hitelnyújtást redukálni, ami végső eredményében a forgalom erős megcsappanásáéra vezet. Az érv s az aggodalom első pillanatra jogosultnak látszik. A társadalom egyes osztályai, különösen a kise'ib jnvadalmazásu hivatalnokok, egyenesen rá vannak utalva az adósságcsinálásra s általában minden rétegben úgyszólván szokássá vált a hitelre vásárlás. Vannak egyes cikkek, amelyeket egyáltaljában nem szokás a szállítás alkalmával azonnal fizetni. A szabónak, cipésznek, fűszeresnek, mészárosnak mindenki tartozik. A kereskedő és iparos hitelezett, mert a törvény kiszolgáltatta neki az adós minden ingó-bingóját, a 800 frton felüli fizetősét. IX; ha tisztában lesz azzal, hogy a törvény uem ad neki módot követelésének behajtására, nem fog hitelezni, forgalmát redukálja; aki pedig hitelez, elvesztheti a követelését. Az ellenérvet azonban mindezekre könnyű megtalálni. Lehet ugyanis, hogy a kereskedelemnek a végrehajtási törvény itt ott csinál egy kis kárt, de nem a szolid, hanem csak a könnyelmű hitelen ós merész spekuláción alapuló kereskedelemnek. A szolidabb irányzatnak a hitel korlátozása használni fog, aminthogy megmenti és visszatartja a könnyelmű adósságcsinálástól azt a kisembert, akinek a jövödjlme a törvény által megállapított létminimumon alul van. Bele kényszeríti jövödelmének keretébe az, hogy hitelképessége megcsappant s miután hitele nem jövödelmének nagyságán, hanem egyéni tisztességén alapszik, ezt az erkölcsi tőkét igyekszik megőrizni. A gyakorlati életben ugy áll a dolog, hogy a személyi hitel, különösen az áruhitel legtöbbször az adós erkölcsi értékén s nem vagyonáu nyugszik. A kockázat tehát alig lesz több, mint ma, legfeljebb az uzsora, különösen az áruuzsora százféle faja szorul szűkebb térre. A körűitekintő s reálisan kalkuláló kereskedő és iparos uem károsodhatik meg az adósok fokozottabb védelmével, a minden áron üzletet csináló, az igénybe vett és adott könnyelmű hitelen tengődő kereskedelem pusztulása felett pedig nem lesz okunk siránkozni, aminthogy nem sok sajnálkozni valónk van az osztrák gyároson, aki — csakhogy selejtes áruit a piacra dobhassa — minden realitás nélkül hitelez. Láthatta mindenki, hogy a törvény az adóst eddig kíméletlenül kiszolgáltatta a hitelezőnek. Akárhány ember ment tönkre holmi csip-csup per miatt, csak azért, mert a hitelező nem akart halasztást adni, vagy egyszerűen megboszankodott az adósára. A sírig üldöztek egyegy szerencsétlent, akinek még betevő falatját sem oltalmazta meg a törvény s bíróság, ügyvéd, végrehajtó mind kénytelen volt az uzsorás érdekeit szolgálni. Az államnak kötelessége a gyengébbet oltalmazni, még akkor is, ha ezzel az erősebb egy kis rövidséget szenved. Az pedig már csak bizonyos, hogy a kisexistenciák njgy tömege gyengébb fél a nagy tőkével szemben. Az államok érdeke az, hogy minél több ember exístenciájának eszközeit biztosítsa és megvédje mindenki, még a saját könnyelműségünk ellen is. Igaz, hogy a védelemmel talán megszorítja a hitelót, meglehet, hogy egyik másik irányban érdekeket sért és talán egyes esetekben méltánytalan kárt is okoz; de erkölcsileg tisztit, sok visszaélésnek elejét veszi s amig a szédelgés pusztul, a hitel és forgalmi élet realitása emelkedik, a mindenuapi kenyér pedig megmarad. Magyarország kereskedelmi viszonyait a külföld előtt súlyosan kompromittálta a sok üzleti csőd, a.nelyek legnagyobb része a könnyelmű hitelre volt visszavezethető. Egy-egy'i merész kezdő berendezte az üzletét hitelre s hogy forgalmat csináljon, adott derűre-borura mindenkinek hitelre. Amikor aztán megnyílt a csőd, a hitelezők találtak egy c3omó értéktelen követelést, azt az adóst pedig, aki abban a reményben vásárolt, hogy tartozását ráér fizetni, megnyomorította a per. Vagy ott vannak azok a híres uzsoraszövetkezetek, apró pénzintézetek, amelyek ey,y nyomorult 100—200 koronás váltótartozásén három négy embert forgattak ki mindenéből. Hiteleztek derüre-borura, hogy az osztalék emelkedjék, azután pedig pereltek és árvereztettek. Az adósok fokozottabb védelme tehát feltétlenül szükséges. Itt volt már a tizenkettedik óra, hogy más alapokra fektette a törvény Magyar' országon a kisemberek oltalmazását. Meg kell ! védeni még a paraszt házi tűzhelyét is, nem szabiid kitenni az Ínségnek s a végpusztulásnak az apró existenciákat. Inkább a hitel vesszen, mint egyesek és egész osztályok létalapja. Még számos szociális alkotásra van szükség ebbeu az irányban. Multak mulasztásait kell pótolni és a jelen követelményeinek kell eleget tenni. Ez a munka egyike a legnagyobbaknak és legáldásosabbaknak, elvégzéséhez nemcsak tehetség és akarat, hanem idő is kell. A közvéleményben már már kialakult az elégedetlenség a mai állapotokkal, de elégedettség fogja felváltani, amikor látjuk, hogy az ígéretek beváltására kerül a sor azok részéről, akik reményeink letéteményesei. Női kézimunka tanfolyam a zalaegerszegi állami polgári leányiskolánál. Az oktatásnak és nevelésnek az élet követelményeivel feltétlenül számot kell vetnie, ha azt nem akarjuk, hogy a tanulásra szánt évek munkája gyermekeinkre nézve meddő maradjon. Sok panasz hallatszott már amiatt, hogy közép iskoláink nem számolnak az élettel a olyan ismeretek terjesztésével gyötrik az ifjúságot, amelyek az iskola falain kívül nyomtalanul és haszuavehetetlenül tűnnek el az ifjúság agyából és lelkéből. Tudós pedagógusok állítják, hogy az ifjúság oktatása reformra szorul ; magunk pedig lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy az iskolában szerzett ismereteinknek csak nagyon csekély része az, ami gyakorlatilag értékesíthető szellemi tőkét képez. A leányok oktatása különösen szembetűnően hiányos, mert majdnem teljesen a családra hagyja azoknak a gyakorlati ismereteknek és ügyességeknek az oktatását, amelyekre a leányoknak mint jövendő háziasszonyoknak szükségük igazán reális értékük van és a mindennapi életben hasznosíthatók, sőt nélkülözhetetlenek. így például a kózimunkatanítás oly szük téren mozog a polgári iskolákban, hogy annak hitása csak itt itt látszik meg. Heti 2—3 órában nem lehet kívánni, hogy a tanulók a női kézimunka egyes ágaiban alapos kiképzést nyerjenek s Ízlésük is f'ejlesztessék. Ezért a polgári leányiskolákat a kormány oly irányban kívánja fejleszteni, hogy a kézimunkatanítás szélesebb keretben érvényesüljön ; e célból külön tanfolyamokat óhajt szervezni mindenütt, ahol elég érdeklődés mutatkozik s elég hely áll rendelkezésre. A zalaegerszegi polgári leányiskola tantestülete most szorgalmazza a kézimunka tanfolyam megnyitását. A közönség köszönettel tartozik Kászonyi Mihály igazgatónak s a tantestületnek azért a gondosságért, amellyel minden alkalmat felkeresnek, hogy gyermekeink minél jobb ós teljesebb kiképzését biztosíthassák. A női kézimuuka tanfolyamok hasznáról, áldásáról felesleges bővebbeu szólni. Láthatjuk mindennap, hogy a himzőráma, a varrógép ma már tisztes megélhetést nyújt annak, aki dolgozni akar; tapasztalhatjuk azt is hogy a drágaság mindinkább jobban ráutalja még a jómódú családanyákat is arra, hogy a varrógép mellé üljenek s amit lehet, megtakarítsanak. A női kézimunka rendszeres oktatása nemesíti az ízlést s képző, művelő hatása messze túlterjed az iskola falain. ürömmel olvastuk Kászonyi Mihály igazgatónak a tanfolyam megnyitására vonatkozó felhívását, amelyet itt közlünk: A t. szülőket tájékoztatni kívánjuk, hogy a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. i nnvzrt* w^^rre^srz.» BITUMINA tetőfedőanyag tiszta bitumenből készíteti valódi aszfalt tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő BITUMINÁVAL fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. BITUMINA RÉGI ZSINDELYTETŐK ÁTFEDÉSÉRE IS KIVÁLÓAN ALKALMAS. Csakis wédjegygyel ellátott tekercseket fogadjunk el. <Tvári főraktár Zalaegerszeg és vidéke részére: BREINER BENŐ fákereskedésében ZALAEGERSZEGEN-