Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-21 / 25. szám

1908 junius 21. sZulamegye, Zala vármegyei Hírlap* és pedig minden 100 lakóház után 2 éjjeli őrt kiállítani s ezen kiviil egy állandó éjjeliőrt alkalmazni, aki az éjjeliőröket sorrendben nyilvántartani 8 kirendelni köteles. Ezen éjjeliőrség az éjjeli tűzőrséget is képezi s köteles (űz ese

fén a lakosságot „tűz van" kiáltással s a tűz helyének kikiáltásával figyelmeztetni. A tűzőrök a szomszédos s 6 kilométeren belül levő községekben tűzveszély esetén a fecskendővel kötelesek megjelenni, ugyanezen célból az elöljáróság megfelelő számú fogatot tartózik kirendelni, illetve köteles a sorrend szerint a lakosság kiállítani. A fuvardíjat a képviselőtestület állapítja meg s a segélytnyujtó község pénztárából fizettetik ki. A képviselőtestület jutalomdíjakat tűz ki oly egyének részére, akik a tűzoltó szerekkel a tűz szinhelyén a leggyorsabban megjelennek. A tervezet intézkedéseket tartalmaz a tűzoltás "kötelezettségéről, az oltási és mentési munkákról, a szabályrendelet ellen vétők megbüntetéséről s általában a nép viszouyainak figyelembe vételével és elég körültekintéssel készült. Aktualitások. (A császár.) (F. É.) Ünnepelt a császár. Annak ünnepét ülte meg, hogy most volt 60 esztendeje, hogy tisztét viseli. Egész Ausztria örömmámorban úszott. Bécs megmutatta, hogy hű és lojális. Nem ugy, mint a rebellisek, a Kossuth kutyák. És a jó öreg császár boldogságtól sugárzó arccal nézett végig a felvonuláson és ámulattal gyönyörködött a sok papírmasé vértezeten, aranyfüstös rongyokon. Mert ne higvje ám senki, hogy a bécsi nagy ünnepély egyéb lett volna egy irgalmatlanul nagy és lelketlen hazugságnál. Hazugság volt a történelmi felvonulás, mert Ausztriának története nincs. Egy erőszakkal összetákolt foederáció, mely minden pillanatban összeomolhat, melynek lakósságát sem nyelvi, sem faji kötelékek össze nem tartják és amelyben egyetlen törzsnek sincs akkora prepotenciája, hogy a vezető szerepet évszázadokra magához ragadja. Hazugság volt ez a történeti felvonulás, mert meghamisítani akarta a tényeket. Hol maradt a sok \esztett csata, a tömérdek csúfos futás? Hol maradt az a sok hiéna, aki rávetette magát Magyarországra, hogy elfojLsa, leigázza, tönkretegye ? És hol maradt Kraífa és hol az aradi bitók?! Azokat kellett volna felvonultatni az uralkodó előtt, — mert ez Ausztriának igazi története. És mért szerepeltették Haynaut a fölvonulásban ? ! Hiszen akadt Ausztria dicsőségteljes múltjában még e'.ég nemes férfiú, aki kisasszonyokat korbácsoltatott meg és gyermekeket hányatott kardélre? És mért nem kérték íel közreműködésre a Bntthyánv, Dnmjanich és a többi magyar családokat, ameiyek életébe véres betűkkel irta be Ausztria a maga történetét.?! Do hazugság volt a nomzetiségi csoport felvonulása is. Napidíj mellett igenis lehet találni 20—30embert minden nemzetiségből, aki hajlandó parókát venni, álszakált magára ragasztani ós hódolatot bemutatni. De mért áltatják ilyen hazugsággal az agg uralkodót ?! Csak nem akarják elhitetni a világgal, hogy a csehek, akiknek koronáját a Habsburgok orozva elrabolták, valami nagyon lelkesednének a mostani uralom iránt? És talán csak azt is nem akarják elhitetni, hogy a lengyelek nagyobb örömet el nem tudnak képzelni annál, minthogy térdet hajtsanak Bécsben, azok a lengyelek, kik egy nő ravaszsága és lelketlensége folytán szabadságukat elveszítenék?! Üunepeltiink mi i^ ezelőtt egynehány éve, a magyar király uralkodásának évfordulóját, Szent István utódáét. Nem az embert néztük, de magunkat és annak az állásnak fényét, mely a magyar korona révén viselőjére is átszármazik. De a mi ünneplésünk bizony sokkal őszintébb, sokkal igazabb volt. Talán nem hajtottunk térdot, talán nem alázkodtuuk porig, mikor az udvari páholy előtt elvonultunk, mert a magyar nemes sokat megbocsát, sokat felejt, de büszkeségét, öuérzetét nem felejti, hanem azért a mi ünnepünkben nem volt szinészkedéa, nem volt póz, sem komédia. A Habsburgház uralmánál régibb kacagányok, ősibb menték vonultak fel azon az ünnepen és hogy nem értük el még sem azt a hatást, mint a melyet a mostani bécsi felvonulás elért, azt csak annak a kitüntető rokonszenvnek köszönhetjük, melyet amonnan oly kedvvel és lelkesedéssel vonnak meg tőlünk. De hazugság volt magának a béosi népnek a sokat hirdetett lojalitása, sőt talán minden hazugság között ez volt a legnagyobb. Ausztria népe, még a gutgesinnt germán is nagyon jól tudja, hogy náluk nincs szabadság, nincs alkotmány. Ami van, az csak szinlegesség, csak komédia. És ér/i amellett ez az osztrák nép, hogy egyre sülyed bele a nyomorba, a sötétségbe. Hatalmas az osztrák szociálisták tábora. Ezek a mostani renddel megelégedve nincsenek. Hihető-e, hogy az ilyen tábor hochja őszinte legyen ? (Űrnapján.) Néhány ezer ember tolongott az urnapi körmenetben. A baldachinnak alig tudott utat csinálni a huszár diszőrség s a vászonnadrágos rendőrök tehetetlenül törtettek a siirü áradatban. Az ünneprontók tülekedtek, taszigáltak; az ahitatos hangulat pedig eltűnt valahol a hamis civilizáció eszményeket emész'ő gyomrában. Valamikor, még egy generációval ezelőtt is, máskép volt. A körmenetben ott volt az egész hivatalos világ, teljes fénnyel, de ott voltak a lelkek is. És a fénnyel ós pompával való ünneplés nagy befolyást gyakorolt a tömegekre és a külső kultusz tartotta fenn egy ideig azt az elvet,, hogy : cuius regio eius religio. Ebben a perverz szociális eszmékkel telitett korban nagy fontossága van minden kultusznak, amely a tekintélyek fen tartására alkalmas. Nem szólva hitről és áhítatról, pusztán kormányzati szempontból is nagy jelentősége és fontossága van annak, hogy azok az ünnepélyes külsőségek, amelyek a hamis próféták után tévutakra tóduló tömegeket mérsékelhetik, fentartassanak. Van fontossága annak, hogy a vezetők bizonyságot tegyenek a tekintélyek létezéséről és van értéke minden külsőségek, fénynek ós ünnepélynek. Az ünnepélyes formák betartásához a régi vármegye értett legjobban. És ez nem ártott a méltóságának, de sokat használt a tekintélyének. Ma már ezt elfeledtük. Más eszmék vezetnek bennünket és maguk a vezetők szinte öntudatlanul segítenek lerombolni a tekintélyeket. Cuius regio — eius religio. Ha segitünk a nemzetközieknek az Istentagadásban és a hagyományok negligálásában, akkor el kell jönni az ő uralmuknak. A kedélyek sivársága csak elősegíti a társadalmi rend bomlását. A vallási kultusz'elhanyagolása nem a felvilágosodásnak, hanem a fékevesztetett szenvedélyek uralmának istápolója. Nagy kár ós veszteség, amikor minden hagyomány elkopik s az élet zaja egyetlen ponton sem pihen, amikor a kedélyekből Szaharát csinál az örökös tülekedés ós nincs olyan eszme, amely egyesítene mindnyájunkat és lassanként elpusztul minden ideális kapocs, amely a tömegeket s a vezetőket öszekapcsolta, csak a hatalom marad meg, amely súlyos ugyan, de nem tartós. (A nő ruha.) A párisi Temps egyik számában Ines Gaches-Sarraute doktor kisasszony megsemmisítő bírálatot mond a nők öltözködéséről a modern ós józan higiéné szempontjából. A tudós fiatal hölgy nagyon oko3 és megszívlelésre méltó dolgokat mond el erről az örökké aktuális kérdésről. Azt hihetnők — irja bevezetésül — hogy a női ruha kifogástalanul egészséges: az asszonyok nem panaszkodnak rá, azonkívül ez a viselet csinos, kecses, elegáns. Da alaposabb megfigyelés mégis csak arról győzi m3g a hozzáértőt, hogy a női ruha gyökeres reformra szorult. Mindnyájan láttunk már c? iládunkban, vagy ismerőseinknél gyermeket, akinek ro3z a tartása ; ha megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a háta görbe, a melle behorpadt, a vállizület mozgása hibás ; egyszóval: elülső részük nem fejlődik párhuzamosan testük hátulsó részével. Ilyen eset sürüu fordul elő; az orvos, akitől tanácsot kérnek Gondolkozz csak egy kicsit, nem mondtam-e igazat ? No most rázd fürtös fejecskédet. Ugy-e, hogy rád pörköltem ? A jó tanácsot megfogadni soha sem késő; mutasd meg, hogy ezután kifogástalan asszony leszesz. Egy kicsit nehéz munka vár rád, mert a Zsófi nem fog takarékosságra taDÍtani, hogy ezután ő húzza a rövidebbet; — de erős akarat s a mama segítsége mellett most is helyre hozhatod, amit mint leány elmulasztottál. Kedves mamák! Esküdjünk össze! Neveljük leányainkat jó háziasszonynak, jó feleségnek s biztosak lehetünk, hogy jó anya is válik belőlük. Szoktassuk már gyermekkorukbanőket, hogy a nekik való munkát megszeressék. Engedjük, hogy babaruhájukat kimossák, kivasalják; adjunk nekik főzgólni valót; szabjunk nekik babaruhát, amit tik varrjanak meg. így kedvet kapnak későbbi kötelességük megszokásához Fejlesszük bennök ezt a hajlamot. Hiszen egy leány gyermeket könnyű nevelni, munkásságra oktatni. Később tanítsuk meg — magunk tőzni s ha már képesnek hisszük reá, gdjuk át egészen neki a háztartás vezetését; mi csak ügyeljünk fel annak helyességére. Tévesnek tartom holmi hirneves főzőiskolába járatásukat. Oi.t nem a mindennapi életben használt, takarókos és ízletes főzésre oktatnak, de gourmandok kedvelt eledeleit kotyvasztják, aminek egy hivatalnok felesége hasznát nem veheti; először mert urának nem kell, másodszor mert nem telik örökös pástétomok, fric.tssék ós hassék készitése. Amit otthon az édes anyja mellett megtanul, az bizonyára neki is hasznára fog válni. így ha férjhez megy, nem küzd a kezdet nehézségeivel s nem tanul a maga kárán, csak folytatja — most már a maga hasznára — amit otthon kezdett. — Nem mondom, hogy velők mosogattassunk, zsuroltassunk ; de megtanulniok mindent kell, ami egy háztartásban előadja magát, hogy aauok idején parancsolni s cselédje tudatlansága esetén, azt beoktatni képes legyen. Ezekből lesz a boldog, jó asszony; akik nem fognak »közös konyhák* alakulásáért sóhajtozni, aminek ilyen alapon, amint kezdték, — szerintem — nincs is létjogosultsága. Ha mindnyájan jó házi asszonyok lennénk, azonnal változnának a tűrhetetlen cseléd viszonyok. — De hogy rosz cselédek vannak, annak a rosz házi asszonyok is okai. Ha mindenki és mindenhol következetes, móltányos szigort alkalmazna velők szemben, csakhamar rájönnének, hogy vagy rendes munkát kell végezniük és jó magaviseletet kell tanusítaniok, vagy kenyér nélkül maradnak. De a mai viszonyok mellett rendes helyen vajmi kevés marad meg. Persze, ott szekánt az asszony, sok a munka s nem jó semmi. Mert kordában van tartva őkelme. Inkább megy oda, ahol gondatlan az asszony, taráta a háztartás s az ő lóhasága nem tűnik fel senkinek. Szegjük nyakát ennek a modern felfogásnak. Ha egy nő nem dolgozhat, az csak parádénak van. Be kell látnia miuden józanul gondolkozónak, hogy azonnal javulnának a középosztály vagyoni viszonyai, amint asszonyaink átéreznék s betöltenók nemes hivatásukat. Hát még ha a költséges toilettirozásból is engednének! Nem futnának ugy a divat után s felhagynának a ",fels'íl>bek« majmolásával! — A mai nők legalább 50 percentjének toilette költségeit felére tudnám redukálni anélkül, hogy ő dekórum ellenesen jelenne meg bárhol is. Egy Vanderbilt leány vehet 36 kalapot, ugyanannyi kabátot, meg 6 tucat ruhát stb., de egy vagyontalan asszony igen elítélendő, ha elnézi, hogy az ura belekopaszodik ós belefásul a sok szabó számla kidrukkolásába s mégsem enged a flancból. — Pedig talán sokkal elragadóbb volna egy saját maga készítette 70—80 K értékű ruliában, mint abban a szalón stüekben, ami 300 koronába s az urának három álmatlan éjszakájába került. Amint a nők ilyen földönjáró angyalokká változnának, akkor a férfi ik futnának lázasan a nősülés után. Belátnák, hogy boldogul minden házas ember. Családostul kevesebből, vagy legalább annyiból megél,[amennyit eddigsaját magára elköltött. Nem kellene őket kötéllel fogni a házasságra. Alig várnák, hogy nősülhessenek. Nem a telekkönyvbe szaladnának legelőször, ha egy leány megtetszett nekik; mert vagyon volna maga a nő. Feleslegessé válna, hogy a leányok halásszák el a férfiak elől a kenyérkereső pályák nagy részét., mert vajmi kevés leány maradna pártá-