Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-21 / 25. szám
XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 junius 21. 25. szám. Előfizetési dl]: Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk viswza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Változó idők. Aratás! ... Ki hitte volna még nem is olyan régen, hogy lesz idő ebben az országban, amikor majd szinte tervszerű mesterkedéssel fog igyekezni az embereknek egy nagy tömege arra, hogy ezt a fogalmat: »aratás«, letörpítsék s minden benne rejlő — ngyszólván meg sem is értékelhető becsét — lekicsinyítsék s illuzóriuss^ tegyék egy nemzet gazdasági életében és pedig éppen ottan — értem nálunk — ahol annak jó, vagy balsikerétől függ az ország mindenrendü jóléte és kulturája egyaránt. A magyar mezőkön nemsokára peng a kasza: aratnak. Valaha vidámabban, több megnyugvással és igazibb örömmel várott nagyjelentőségű időszaka volt ez az ország népének; gazdának, munkásnak és minden teremtett léleknek egyaránt. Valaha! Mikor még az életrend is lelkiismeretesebb szemüvegen lett megítélve és tekintve is. Amikor még nem fajult el annyira egyes emberi és kicsinyes érdekköröknél a tévtanok felállítása és hirdetése és a hangzatos, de meg nem álló gazdasági irányzatok hirdetésével rejtegetett önérdekeknek erkölcsi és anyagi jövedelmi források szerzése, apolitikaésszociologia mondvacsinált irányfrázisaival. Amelyek között nálunk a legszélsőségesebb előtérbe tolták s egyéb nagyfontosságú gazdasági érdekeink — s így a mezőgazdaság rovására például az elfogadhatatlhaságig ápolták fel a szociálizmus tulköveteléseit. Boldog Isten! Az embernek valóban megáll az esze, hogy tulajdonképen mi is lett már nagyobb ebben az országban!? A vakság-e, avagy a célzatos, a tervszerű, az ellentmondást nem tűrő s a mindhalálig követelődző önimádás! Éti azt hiszem, az utóbbi! Közel 20 millió ember él ma ezen a földön, amelyet Magyarországnak ismernek. Én nem tudom, de e sorok kapcsán most nem is keresem azt, vájjon mennyi belőle az iparos, kereskedő és latainerfajta és végül a gazdálkodásnak mindenrendü részese; hanem azt — statisztikai adatot nem is kutatva — tudom, hsgy egy Ínséges esztendő hamarább tenné valamennyit koldussá, mint egy kis időleges ipari vagy bármi rendű kereskedelmi pangás. És csodálatos, hogy akkor mégis, amikor vitán felül való tény az, hogy az élet és élhetés mindenkori és minden rendű ősanyja volt és marad is a föld, miért vau i pen ennek annyi és a legtöbb ellensége nálunk. Alig rövid liusz éve még csak és a magyar gazda cselédestől legfeljebb a világ mindenkori gazdájával — az időjárás mostohaságaival — kelt hébe-korba pörbe vetései, termékei miatt. Ma már filoxerája is bőven van munkálkodásának során, mellyel élet-halál harcot kell minduntalan megvívnia. Ellenségévé szegődött első sorban is a kultura, amely ősi földszerelméből békétlenné és kalandozóvá tette legfőbb munkatársát, a becsületes, jóravaló népet. Aztán jött a papirgabona-kereskedelem minden üzleti rafinériájával s végül a tetejébe nagyralátó, de kicsinyes kaliberű emberek önmaguknak fölboldogítására nyakába zúdították azt a szociális irányzatot, mely mellett a nagy törne g csak adózik s néhány népboldogító télen bundában és nyáron kocsin járhat. Alig husz éve, még csak az ősi ösztön, a földszerelem tette hébe-korba békétlenné a földéhes népet s mára már szerencsésen odáig rontották el őket, hogy most már a földmunkás nép is bérharcot rendez és bérharcok rendezése felett ábrándozik. Letörölték lelketlenül lelkének zománcát és letört benne ősi ösztöne: a természetim ádás. Maga fölött nem az eget, maga alatt nem a földet látja már; neki ezek között egy ür van ma már, amelyben a mindenség izzó napsugara nem az élet világossága többé, hanem az a természeti tény, mely nehezbbiti földi munkásságát, amelyért immár minduntalan csekélynek tartja a neki jutó bért! Mert ma már nem részért — mint hajdan — hanem bérért dolgozik a nép. Igy és ilyen fogalom-körben gondolkodni szoktatták belé, lassan-lassan. Es minthogy hova-tovább mindinkább nem fogja többé magát munkaadójával az Isten földi áldásában — az aratás eredményében ugyanis — részesnek tekinteni, meg is fog szűnni — mint ahogy nagyrészt már meg is szűnt — az a hajdani patriarchális együvé tartozandósága az aratónépnek a gazdájával, amely hajdan a szép magyar arató-ünnepeket szülte és ntvelte. Ámde még nem késő, még nem tartunk végleg ottan, hogy minden bensőbb melegség nélküli viszony s csupán a rideg érdekközösség, melynek összekapcsolója a munkások részéről a bérösszeg kezd lenni, legyen úrrá a gazda és munkásai között. Ebben a selejtessé váló időben újból vissza kell hódítani — és pedig elsősorban a gazdának — a munkások szivét. Mert ott, ahol a sziv is beszél, a rideg számításnak teljesen nyert csatája még nem lehet. A magyar rónákon most peng a kasza, aratás van. Újítsuk fel újból a már veszendőbe menő szép és meleg aratási-ünnepeket, mely — mint a házasság — hajdan örökfrigye volt gazdának és munkásainak közös arájukhoz, a földhöz! Nehéz, derekat roppantó munka után szólaljon meg újból a muzsikaszó az urát búzakalász koronával üdvözölni induló munkássereg élén ; legyen azon a napon újból a munkás az ur és a munkaadója ételt-italt felszolgáló és lakomáztató cselédje, mint régen. MIT IGYUNK? "gyünk mohai '— Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert | ovu n|, m of, aj csakis a természetes szénsavas , J . ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Igyunk mollal forrást, ha gyomor-, bél- ós légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktó! és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Áqnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz ; dós szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző , ,, 1 i . .. X f ..... 1,X „ 1 r. I; i.WXl /. U1. riwnmnp. I órfneíí. óc hl iniíC70rui h/3+oncónotí n oU óv/ nta lifhiznn VOSOílntt. hocv kétes értékű mesterségesen szénsavval telített viznél, sót a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is megszerezhesse, nagyobb vidéki vároxokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingy en kapható. — A fprráskezelőség . fC g5£Í V© S i borvíz ! Kapható minden füezerüzletben és elsőrangú vendéglőben. --— • •m.'O** Főraktár: GYARMATI VILMOS urnái ZALAEGERSZEGEN. Mai számunk 10 oldali
