Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-14 / 24. szám

XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 juníus 14. 24. szám. Előfizetési riij; Egész évre 10 K — I. Fél évre . . 5 K - f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára 20 lillér Hirdetések : — Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk visuzu Jür* J^L Le i^k Politikai és társadalmi hetilap. YEI HÍRLAP iVlegjelenik minden vasárnap. El E! Eí15 E? 15 El 15 E! E! El El [a [a E! E! E! E! [a E! E? E! (a El E2 [a [a [a E! (5 15 (5 [5 15 [5 [5 [5 15 1908 [5 [5 15 15 15 [5 15 15 [5 [5 [5 15 (5 [5 [5 15 [5 MEGHÍVÓ a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület Igazgatóválasztmánya úgyis mint Zalavármegye Központi Mezőgazdasági Bizottságának vakraint a Zalavármegyei Gazdasági Egyesületnek rendes közgyűlésére. lés [5 évi junius hó 27-én Keszthelyen a városháza nagytermében tartandó 15 [5 Az igazgatóválaszt mányi gyűlés kezdetét veszi d. e. 10 órakor. TÁRGYSOROZAT: d. e. 9 órakor, a közgyüA) Igazgatóválasztmányi ülés. 1. Az állatdíjazásokon kiosztandó díjak felosztása. 2. Jelentés a tavaszi gyümölcsfa csemete kiosztásról. 3. Háziipari szövetkezet létesítése. 4. A kiosztandó gépek beszerzése. 5. A lótenyész bizottmány elnöke által rendezendő lódíjazás mikénti támogatása. 6. Folyó ügyek, indítványok. B) Gazdasági Egyesületi gyűlés. 1. Az állatdíjazásokon kiosztandó díjak felosztása. 2. Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének átirata a jégbiztosítás országos J3 rri szervezése tárgyában. 3. Somoo-vmeirvo [5 [5 15 [5 15 15 [5 15 1515151515151515151515EI5 [515151515 [5 [515151515151515151515151515 e] 15 3. Somogymegyei Gazdasági Egyesület átirata a kisgazdáknak gépekkel való ellátása tárgyában. 4. Az egyesület hivatalos közlönyének szerződése feletti határozat. 5. Folyó ügyek, indítványok. Zalaegerszeg, 1908. évi junius hó 4-én. Sárköiy Viktor g. e. titkár. Hertelendy Ferenc g. e. elnök. Kilátások. Az idő eló'tt beköszöntött forróság aggodalommal töltötte el a magyar gazdák keblét. A szárazságtól sinylődó' vetésről az azúrkék égre fordult a tekintetük s gondterhes fővel azon töprenkedtek: vajon a természet mindent uraló hatalma, az időjárás szeszélye nem hiusítja e meg egy év reményeit, nem teszi-e tönkre keserves munkájuknak gyümölcsét. . Földművelő államban, tehát Magyarországon első sorban egy esztendő gazdasági mérlege a termés eredményétől függ. Ha a természet erői ugy akarják, szegények leszünk, nyomor és szenvedés lép a rosz termés nyomába. Ha pedig a gazda kivánsága szerint igazodik a felhők járása s nem zudul ránk az elemi veszedelem, akkor csőstül hullik az áldás, hegyen völgyön lakodalom, mert hálásan fizet az áldott anyaföld a ráfordított munkáért. Az idei terméskilátások, különösen az utolhó hét kiadós esői következtében nagy átlagban elég kedvezők. De ki lát előre csak néhány héttel is?Ki tudná megjósolni, hogy szerencsésen magiárba kerül-e a buza, hordóba a bor? Nem jön-e olyan veszedelem, amely letarolja a mezőket s a reménységet? Ebben a nagy bizonytalanságban rejlik a mi gyengeségünk. Az ipariiző, kereskedő országokban, ha mindenki megtette a kötelességét s ha valami nemzetközi bonyodalom bele nem szól a számításukba, akkor alig jöhet olyan csapás, amely nyomorúságra kárhoztatná egy ország lakóit. Az agrikultur államokban pedig a természet szeszélyének van kiszolgáltatva egy egész ország jóléte és boldogulása. Ezzel a helyzettel tisztában kell lennünk s be kell látnunk azt is, hogy a termés eredményétől soha sem fogjuk magunkat annyira függetleníteni, mint azok az államok, amelyek századokon keresztül fejlesztették iparukat és kereskedelmüket; amelyeket földrajzi helyzetük, klimatikus viszonyaik erőiknek más irányban való kifejtésére utaltak. Nekünk mindenkor agrikultur népnek kell maradnunk ; jólétünk és gazdaságunk alapja a föld. De ha arra nem számíthatunk is, hogy gazdagságunk független legyen a földtől, a nyomorúságot mégis elkerülhetjük rosz esztendőben is, ha a földművelés mellett a produktiv foglalkozások más ágait is kultiváljuk és fejleszt/ jük. Életfeltétel ránk nézve iparunk megszilárdítása, amire a földművelő Magyarországnak a nyerstermények értékének fokozása, a belső fogyasztás emelése végett is égető szüksége van. A gazdatársadalom megértette az idők intő szavát s a magyar ipar leglelkesebb pártolói, a külön vámterület hivei ép ebből az osztályból kerülnek ki legszámosabban, jóllehet tisztában vannak azzal, hogy az átmenet súlya épen a gazdaosztály vállait fogja nyomni. De tudják azt, hogy az átmenet után jobb kornak kell következnie, amikor egy rosz esztendő csak csapás lesz és nem katasztrófa, mint ma; amikor a hatalmas nemzeti ipar és kereskedelem biztosítja a gazda munkájának méltó gyümölcsét s Magyarország aranykalászos mezőiről az aranyat nem viszi el az idegen. Amikor hazánkban az ipar és kereskedelem olyan mértékben lesz kifejlődve, mint az agrikultura, nem kell többé rettegnünk egy rosz termés következményeitől s a gazda nem rogyik össze egy év csapásai alatt. Évtizedek kitartó munkája kell ahoz, hogy a függetlenségnek erre a fokára emelkedjünk. Nem eléé csak az iparfejlesztési akció, hanem ezzel párhuzamban kell haladnia a magyar gazda s a parasztság megerősítésének, hogy legelső sorban ennek az existeuciája függetleníttessék egy két rosz terméstől. Mert mit érne az, ha minden faluban kémények füstölnének, a gyárak tövében pedig küzdenének a nyomorúsággal a magyar föld birtokosai ós művelői? Gazdasági életünk egyetemes fejlesztése hozhatja csak meg a nemzet jólétét s amidőn egyrészről az iparfejlesztés mind nagyobb tért hódít, másrészről ezzel lépést kell tartania a gazdaosztály megerősítésének, mert csak így válhatnak valóra egy szebb jövő biztató kilátásai. Mai számunk 12 oldal*