Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-07 / 23. szám

XXVII. évfolyam Zalaegerszeg;, 1908 junius 7. 23, szám Előfizetési dij: Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat uem küldünk vissza ZALAVARME Politikai és társadalmi hetilap. YES HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. Pünkösdkor. Ragyogó ünnepe a nyárnak, piros Pün­kösd, üdvözöl téged az emberiség, mely várja-várja sok száz esztendő' óta, mikor szállnak le megint a tüzes nyelvek, hogy megmagyarázzák nekünk az élet és halál csudás titkait. Oh hol maradtok, tüzes nyelvek? Sok­szor azt hittük már, hogy eljöttetek segí­teni gyengeségünkben, jöttek királyok, vezérek, férfiak és próféták, teremtettek uj hitet, forradalmat, uj országot, más társadalmat és mikor megtörtént a nagy változás, láttuk, hogy nem ó'k az igazak, nem őket szállták meg a tüzes nyelvek és szavuk elhangzott, elhalt a kavargó évszázadok históriájának mérhetetlen pusz­taságaiban. Csaknem kétezer esztendő óta egyre nyeli a sir az emberiséget, egyre terem uj a helyébe, de az élet, az ember maga régi marad s nem szólaltak meg köztünk a tüzes nyelvek. Ez a Pünkösd melankóliája. Az emberi­ségnek csak fizikai megújhodása van, a lelki még mindig késik. De örömünnep a pünkösd és a nyár zöl­delő és érlelő pompájába öltözött termé­szetben vidáman dicséri minden jó lélek az urat, hogy ezt az ünnepet is megérni engedte. Az év legszebb szakára esik Magyar­országon a Pünkösd. Legragyogóbb köntö­sében pompázik ebben az időben erdő, mező, berek, a levegő tele van madár­dallal és virágillattal. A nép nemcsak a vallás ünnepét üli meg e napon, hanem a természetét, a termelő és gyümölcsöt hozó földét is. Néhány hét és itt lesz az aratás ideje, amely egy esztendőre dönti el a gazda és az ország sorsát. Egy jó aratás reményé­ben áll a pünkösdi diszbe öltözött oltá­rok előtt a gazda, könyörögve a felsőbb hatalmakhoz, hogy váltsa valóra reményeit. »Adj uram jó aratást a te népednek« ! ez a kivánság zsongja át ebben az idő­tíjban minden magyar gazda lelkét svaié­ban már régóta nem volt nagyobb szük­ség arra, hogy ez a kivánság beteljesedjék. De mi nemcsak jó aratást, hanem er­kölcsi megújhodást is kivánunk Pünkösd ünnepén a magyar népnek. Lazul az erkölcs és az Istenbe vetett hit mindenfelől, for­rongó uj eszmék és áramlatok kezdik átjárni a tömegeket s azoknak lelkén mind­jobban érezhető lesz az átalakulási procesz­szus, mely annak idején döntő fordulatok elé fogja állítani nemcsak az országot, hanem egész Európát is. Megakadályozni ezt az átalakulási pro­cesszust nem lehet, de hetyes irányba terelni igen és erre kell törekednünk. Az ideák s eszmék, melyek az emberiséget mozgatták, az elmúló évszázadokkal együtt változtak a história tanúsága szerint s ezen változások vagy lassan, békés uton történtek meg, vagy országokat rengető forradalmakkal jártak. Manapság, amikor olyan tág tere van mindennemű erkölcsi vagy társadalmi mozgalom terjedésének, amikor a sajtó utján egy-két nap alatt járják be az országot az uj ideák s a propaganda csinálás olyannyira könnyű, kettőzött figyelemmel kell lennünk minden uj alakulással szemben, hogy ideje korán gátat vethessünk vagy helyes irányba tereljük az erősbödő uj áramlatokat. A forró nyár a mozgalmak legalkalmasabb ideje, külső természeti behatások fogé­konyabbá teszik a lelkeket az emóciókra. Pünkösd ünnepén azért jutnak eszünkbe mindezek, mert már évek óta tapasztal­hatjuk, hogy hamis nyelvek szállnak le nyaranta a magyar nép közé s vagy iz­gatnak a meglevő rend ellen, vagy a középkor sötétségét hirdetik a napsugaras pompázó világban. A reakció és a szociál­demokrácia, ez a két szélső pontja a modern ideáknak, egyaránt környékezi meg a jó magyar népet. Az egyik a lelkiis­meret szabadsága ellen izgat, a másik arra oktat, hogy meg kell változtatni a világ rendjét, ha mindent feldöntő forradalom árán is. Szerte az országban számtalan demagóg rombolja a lelkeket és ha ideje korán nem vetünk gátat a szétromboló áramlatnak, nagy belső veszedelmek fenye­getik az országot. Lassú, de hatásában nem bizonytalan­nak Ígérkező aknamunka ássa alá ezt a magyar társadalmat, amely annyi vérál­dozat után ért el a szabadsághoz és lépett a boldogulás útjára. A felforgatók foko­zódó erővel törnek a mai rend ellen s ezt meg kell akadályozni, mert romlás és pusztulás lesz a folytonos izgatás ered­ménye. Ezek a borús gondolatok foglalkoztat­nak, amidőn lelkünkkel átrepülünk a üai számunk 12 oldal* Pünkösdöt ünneplő gyönyörű országon, melyet szeretünk kimondhatatlanul. S ez a szeretet magyarázza meg, hogy aggódunk érte, hogy féltjük — de bizunk is benne. Ezer esztendő óta él itt a magyar és ezer veszély között is ő maradt az ur ebben a szép országban. Ez a nagy, nehéz mult biztosítéka a jövendőnek és ha az ország hű fiai megteszik kötelességüket, a jövő méltó folytatása lesz a múltnak. Magyar érzés. (F. É.) Nagy nemzetek sajátsága, hogy nyel­vükhöz, szokásaikhoz, intézményeikhez, hagyo­mányaikhoz határtalan fanatizmussal ragaszkod­nak. Minden egyes cselekedetük, minden tény­kedésük kifejezi azt a határtalan rajongást, melylyel nemzetükhöz, nyelvükhöz való tarto­zást dokumentálni akarják. Külföldön ezt az érzést sovinizmusnak nevezik. Senki azon meg nem ütődik, senki abban valami különöset, vagy esetleg müveletlenséget nem lát, sőt épen hazafias­nak minősítik az ebbeli érzelmeket. A nagy nemzetek csapatában, a németek, angolok, franciák, olaszok között, talán épen a legműveltebb nációnál, a franciáknál találjuk ezt az érzelmet a leginkább kifejlődve és senki­nek sem fog eszébe jutni ezért a nagy francia nemzetet barbarizmussal, balkanizmussal meg­vádolni. S mit tapasztalunk nálunk ? Minálunk magya­roknál, kik a sorstól már amúgy is sújtva vagyunk, hogy teljesen idegen polyglott nemze­tektől, de még nemzetiségektől is vagyunk körülvéve, kik az évszázados küzdelmekben, mellyekkel a kereszténység uralmát igyekeztünk megvédeni a török és tatár előtt, száz sebből vérezve osak nagyon kis mértékben tarthattunk lépést a többi nemzetek szaporaságával, miná­lunk, ha törvény utján, avagy társadalmi téren a magyarság, a magyar érzelem védelmére kelünk, azonnal a barbarizmus, a műveletlenség vádjá­val sujtatunk, csak azért, mert fejlődésünk és további lételünkre fontos és imminensen veszé­lyeztető áramlatoktól akarjuk megvédeni szégény és egyedülálló nyelvünket, sajátosságainkat. A sovinizmus Magyarországon tilos. Német­országban meg van engedve, hol 54 millió egy­séges németnyelvű állampolgár áll őrt a német nyelv és kultura fenmaradásán, ott meg van s meg volt engedve, Elzász-Lotharingiában, melyet a franciáktól hóditott el s melynek lakói tiszta francia nyelvű emberek, meg volt engedve, Porosz-Lengyalországban, melynek lakói tiszta lengyel ajkú állampolgárok, a köteles német nyelvű oktatás törvény utján való beho­zatala. Nálunk, magyarföldön, azon a területen, melyet őseink vérük hullajtásával szereztek, megvédtek török, tatár, német ellen, nálunk a világsajtó azonnal a nemzetiségiek pártjára áll, azoknak a pártjára, kik részben titkon becsem­pészték magukat a magyarok védte területre, részben a Habsburg királyok jóvoltából bekol­dulták magukat országunkba, mihelyt a legcse­kélyebb eszközöket akarjuk alkalmazni magyar­ságunk, nyelvünk megerősítésére. Pedig bebizonyított tény, épen a történelem bizonyítja, hogy csak az a nemzet, az az ország képes megküzdeni ugy politikailag, mint gazda­ságilag többi versenytársaival, melynél egységes nyelv, egységes akarat párosul. A polyglott or-

Next

/
Thumbnails
Contents