Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-10 / 19. szám

1908 május 10. » Zalamegye, Zalavárraegye' Hirl&p* 3 során úgyszólván napról-napra változó életviszonyok a közigazgatásra nj és uj terheket rónak, munkaköre mindig tágul s a patriarkális adminisztráció korát eltemette a haladó idő. Hovatovább lehetetlenné válik minden aprócseprő kérdésnek Írásban való eliutézése, mert az örökös személyzetszaporításnak határt szab az államok tohcrvieelési képessége, másrészről a folytonosan fokozódó igények, amelyek a szellemi munka díiát is felszöktetik. Olyan eszközökről és módokról kell tehát, gondoskodni, amelyek a szellemi munkaerőt teljesebben kihasználhatóvá teszik s a közigazgatás közegeit képesítik a szaporodó munka ellátására is. Egyszerűsíteni az eljárást, megosztani a hatásköröket, előmozdítani a közvetlenséget, feleslegessé tenni a rengeleg irást, közelebb vinni a halóságokat saját közegeikhez és a közönséghez: ezekre törekszik ma minden modern állam. Első pillanatra látható, hogy a távbeszélő mennyire szolgálná ezeket a célokat. Míudenkiöok érdeke, hogy távbeszélőnk legyen. Nincs olyan tere a közéletnek, amelyet ne szolgálna, előbbre ne vinne, fel ne lendítene. Sok munkaerőt, a hivatalokba való járkálással elvesztegetett sok munkaidőt takarítana meg s emelné az igazgatás színvonalát, gyorsabbá és közvetlenebbé tenné az eljárást. Különösen Zalavármegyében nélkülözhetetlen a telefon. Balatonfüredtől Stridóig terjed a megye, székhelye pedig a központon kivül, majdnem a vasmegyei határszélen fekszik. Nem is kell indokolni, hogy mekkora előny volna a távolabbi vidékeknek a székvárossal való teleionösszeköttetés s mennyire megkönnyítené a vármegye igazgatását. Nem lehet kételkedni abban, hogy minden faktor megteszi a magáét arra, hogy a régi óhajtás valóra váljon. (A aalacgrrszeyi kutak.) Ennek a sokat emlegetett témának az ad újból aktualitást, hogy a polgármester elrendelte a kutak megméretését. Mondanunk sem kell, hogy minden józánul gondolkozó ember szívesen vette tudomásul a polgármester rendeletét. Csak néhány vaskalapos morgott, hogy : mire való ismét ez a komédia ? Hogy mire való? Arra, hogy a talajvizet tartalmazó fertőzött kutakban megtisztuljon a víz 8 néhány billió mikroba elpusztuljon. Mert egészen bizonyos, hogy a mi ivóvizünk nagy részben egészségtelen s tele van bomló szerves anyigokkal. Hiszen 3—4 méter mély kutakban ez nem is lehet máskép. A viz fertőzött talajon szivárog keresztül s minden eső után feldagadnak a kutak, amelyeknek vize megszürkül a piszoktól. A trágyadombok közelében, a temető szomszédságában levő kutakról ne is szóljunk. A kutak megmerése valamicskét mégis csak használ, habár nem radikális ellenszer uiég akkor sem, ha minden hónapban ismétlődik. Furt kutakra volna szükségünk, hogy tiszta és egészséges vizet kapjunk. Legalább a város azon részein, ahol a kutak úgyszólván pocsolya vízzel telnek meg. Isten csodája, hogy egyszer nálunk is fel nem üti a fejét a szombatheyi veszedelem. (A keszthelyi kiállítás.) Tudvalevőleg a keszthelyi kiállítás nagybizottsága a vármegyétől segélyt kért a kiállítás céljaira. A kérvény sorsa még bizonytalan, mert sokan vannak bár, akik lelkes hivei a kiállítás tervének, de nem ritka az a nézet sem, hogy nagyobisziil ásu kiállítás rendezése Keszthely részéről naayzási hóbort s az eredmény anyagi és erkölcsi bukás. Mi nem vagyunk a pessimisták pártján. Eziittal azonban nem akarunk arról beszélni, h"gy a keszthelyi kiállítás méretei helyesen lettek-e megállapít va ; nem akarunk jóslásokba sem bocsátkozni, csak annál a kérdésnél maraduuk : van-e jogosultsága és haszna a vidéki kiállításoknak. Nézetünk szerint igeuis van. A kultura haladásának legpontosabb fokmérői a kiállítások. Ha ujabb időben praktikus értéküket — nem egészen jogtalanul — vitatják is, erkölcsi hasznukat tagadni nem lehet. Különösen áíl ez hazánkra nézve, mely sok évszázadon át megmaradhatásáért védelmi harcot küzdvén, azt a törekvést, hogy a nyugati államok műveltségének megfelelő színvonalra emelkedjék, csak sokkal később tűzhette munka céljául, mint a békésebb viszonyok közt elő szomszédok. A magyar népfaj nem nélkülözi sem az erőt, sem a szilárd akaratot, hogy a kulturmunka terén kielégítő eredményeket érhessen el. Bizonyság rá a közelebb 'lefolyt néháuy évtized története. E kevés évtized alatt a magyar nemzet, élvezvén háborítatlan önállóságát és élvén annak kedvezményeivel, józanul mérlegelte és megfelelően kihasználta a kinálkozó alkalmat, serényen dolgozott s céltudatosan rakott követ kőre, hogy biztosan fölépítse kultúrájának impozáns palotáját. Nem mindig tudott ugyan kibontakozni az idegenszerűségből, melynek nyomait iparán, művészetén eg^aráut észlelhetni még ma is. De noha műveinken gyakran fájlalhatjuk a magyar eredetiség hiányát, nem e elégtétellel kell mégis konstatálnunk, hogy rövid idő alatt legalább is megközelítettük a kultura ama szintjét, melyre a kültöld csak évszázadokig tartó tevékenység révén juthatott. Nemzeti önérzetünket emelő tudat tehát az a tény, melyet kiállításaink dokumentálnak. He vidéki kiállításainknak ezenkívül van egy másik, erkölcsi szempontból nem kevésbbé méltánylandó előnyük, az tudniillik, hogy a vidék önállóságát mutatják. Legyen a főváros büszkesége minden magyarnak ; találhasson ott mindent, ami a világvárosok ékessége ; legyen emporiuoia művészetnek, iparnak, kereskedelemnek, — a közélet nek általában, De ne legyen tenger, mely elnyeli az apró erecskéket, még mielőtt hatalmas folyókká szélesedhetnének. Álljon magasabban, mint vidéki társai, kik dicsőségére hódolnak neki mindennel, a mi kiváló és remek, de azért súlyával ne nyomja el azokat, kik fényéhez hozzájárulnak. Sajnos, hogy éppen ez irányban vagyunk eredetiek. Németországban például minden városnak, még a kisebbeknek is, vannak speciális aspirációi a tudás és munka terén. Lakosságszámra a mi nagyközségeink mögött maradó városok külön tudományos muzeummal, vagy könyvtárral, állandó színházzal, esetleg többel, sőt egyetemmel is dicsekedhetnek, nem is említve azt a tényt, hogy társadalmi életük súlypontja a szűkebb hazán nyugszik, — nem ugy, mint nálunk, hol tévesen értelmezett nagyzással minduntalan a főváros felé irányul tekintetünk, ama főváros felé, amelyet egész éietünk avatott birájának tartunk, nem gondolva meg, hogy épp a főváros az, mely lrancia, angol, német s tudja Isten, mi más — idegen égről nyeri napfényét, mig az igaz magyar élet és szokások leghivebb követője gyanánt kellene szerepelni a vidéknek.. Valamint az okos szülő sem adja oda jótéteményeinek egész tarsolyát sok gyermeke közül egyetlen egynek, ugy nem helyes az ország erejét, összes szellemi kincsét, vagyonát kizárólag egyetlen városára, metropolisára pazarolni. A ki tehát őszintén kívánja, hogy a haza kultúrája és jóléte gyarapodjék, az kell, hogy az egészséges deczentralizáció híve legyen és szívesen kell látnia, hogy a vidék erősbödik. A keszthelyi kiállítás épen ezt a célt szolgálná. Egy nagy magyar vidék sajátos kultúráját, gazdasági és szellemi erejét tárná fel az egész ország előtt. Elismerésre méltó Keszthelynek az a törekvése, hogy önálló kulturális központtá fejlődjék, J amihez jogcímet ad neki az is, hogy a Balatonpart egyetlen városa, egy tiszta magyar vidék súlypontja. A keszthelyi kiállítás terve tehát megérdemli a vármegye és a társadalom támogatását. A magunk részéről, a tehetségünktől kitelő csekély erkölcsi támogatással igyekszünk hozzájárulni a sikerhez, amely Keszthely érdeme, de a vármegye dicsősége is lesz. A 'avasai toalett.) Zaiavármegye ősi, ódon székháza is uj tavaszi ruhába öltözik. A mult héten állványok vették körül a viharvert falakat s a kőművesek ki tudja hányadik mészréteget mázolták a kopottas vakolat fölé. Ha Zalavármegye dicsőséggel teljes múltjára gondolok; ha végigtekintek a térképen a Balatontól a Dráváig, ahol a természet bőkezű adományai s az emberi kéz munkája rengeteg gazdagságot halmoztak Ö3sze; azután pedig a százados »kvártélyliázrat nézek: szinte kénytelen vagyok konstatálni, hogy ez a régi, apróablakos, nyomott épület nem reprezentálja méltó módon Zalavármegye tekintélyét. Igaz, hogy egy vármegye tekintélye és súlya nem a külsőségeken alapszik, de van valami felemelő abban, amikor a vármegye székháza és tanácskozó terme is díszes keretét képezik az ezredéves önkormányzati jognak s annak a helyi közéletnek amely az autonómiák sáncain belül kialakul. A vármegyeház azonban most már drága parádé. Könnyen .beszélnek azok a megyék, amelyek még a robotvilágban építettek palotákat, vagy akkor emelték székházaikat, amikor még kevés volt a pótadó s nem volt sztrájk. De hovatovább mégis csak rá kell szánnia magát Zalavármegyének is az építésre, mert a százados épület romlik, szűk lesz s földszinti hivatalos helyiségei már alig használhatók. Ezidén uj tavaszi toalettbe öltözött az öreg. Kivül belül tiszta. Volt idő, amikor ennyi diszszel sem dicsekedhetett s ugy állott kopott oldalaival, mint a múltból itt maradt gondozatlan omlatag várfal. Most pedig totszeleg a a tavaszi napsugárban, mint selyemruhába öltözött nagyanyáink. Utak mellett. (K. N.) Bejártam szép Zalavármegyét s amint a kitűnő utakon száguldott velem a kerékpár, benyomásokat gyűjtöttem a lelkemben Magyarországnak erről a gyönyörű darab földjéről. Sok benyomást, sok feljegyzésre méltó dolgot raktároztam el. Talán majd sorra szedhetem őket. Most csak az utak mellékéről, az árok partjáról, arról a sok veszendőbe ment földről beszélek, amelyet, itt ott felver a vadfű, másutt meghasogat a zápor rohanó vize, másutt padig virágba borult gyümölbsfák szegnek be. Még néhány év előtt, itt is papsajt és szerbtövis nőhetett. Vadzabot himbált a szellő és a tüskebokrokra felkúszott a szederinda. Kóbor cigányok legelője, a dudvának kertje volt az utmelletti árokpart. Azután következett, az akácfa, amely kiszorította a gyomot az árokpartról; itt ott hatalmas nyárfák szegték be az utakat. A legutóbbi időkben pedig már elérkeztünk odáig, hogy gyümölcstermő fák hosszú sora gyönyörködteti az utast és értékesíti a senki földjét. Zalavármegye egyes vidékein az utaknak gyümölcsfákkal való szegélyezése szépen halad. Gyönyörű fasorokat láttam, épen bimbózás idején. De mennyi még a kopár utmellék; mennyi fa férne még el ebben a paradicsomkertben, amelynek áldott földje ugy növeli a fát, mint északi Olaszország. Jól tudom, hogy a mi népünket nagyon nehéz a fásításra rábírni. Annál nagyobb az érdeme BITUMINA tiszta bitumenből készített valódi aszfalt tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő BITUMJNÁVAL fedett tető bemeszelve szép fehér marad éa kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. BITUMINA RÉGI ZSINDELYTETQK ÁTFEDÉSÉRE IS KIVÁLÓAN ALKALMAS. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Zalaegerszeg és vidéke részére: BREINER BENŐ fakereskedésébeii ZALAEGERSZEGEN.