Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-12 / 15. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1908 április 12. vártak, de azokat a feladatokat, amelyeket átmeneti jellegénél fogva megoldhatott, vállalta s ha zavaztalanul működhetik, meg is fogja oldani. A legnagyobb fontosságú reform, az uj választási törvény ugyan még várat magára, de ez nem olyan kérdés, amelyet csak ugy máról holnapra el lehet intézni. Jövőnket és nemzeti létünket tehetjük kockára egy elhibázott választási rendszerrel. Érthető tehát, hogy a kormány a szőrszálhasogatásig aggodalmaskodik s aniig a reform kihatásait jól meg nem fontolta, nem lép elő a törvényjavaslattal. A koalíciós kormány a választási reform tető alá hozásával befejezi átmeneti feladatait s akkor következik a fogas kérdés : állandósul-e a koalíció, vagy uj politikai alakulás, uj kormányzati rendszer következik. A jelenségek oda mutatnak, hogy aránylag rövid idő aiatt uj alakulásra számithatunk. Pártközi megegyezés alapján egy országot sokáig kormányozni nem lehet. Különösen ott, mint nálunk, ahol a pártok programmjaiban éleeek az elvi ellentétek. Ezek az ellentétek sokszor kitörnek ma is, csak a pártfegyelem s a paktum előzi meg az összeütközéseket vagy a bomlást. A szélső elemek letöredezuek a koalícióból, a gyakorlati politika és a kormányzás feladatai ellentétbe kerülnek az elvi állásponttal. A koalíció ellenzéke két csoportra oszlik. Az egyik a régi rendszer híveiből áll, akik a parlamenten kívül lesik az alkalmat, hogy ismét bevonuljanak a közélet porondjára; a másik csoport azokból alakul, akik a kormányzatot nem tartják elég radikálisnak s a függetlenségi programm feladását látják a koalíció politikájában. Az egyik oldalon a 67-es politika ujraszületését, a másik oldalon határozott 48-as irányt várnak. Hog. a koalició felbomlása után melyik irány fog diadalmaskodni, azt könnyen lehet kombinálni. Lesz-e még valaha 67-es többség, vagy a függetlenségi párt programmja alapján s az elvi kérdések felfüggesztése nélkül kormányra juthat e, efölött sokat vitáznak manapság, s lehet, hogy e kérdések sok fejtörést fog okozni itthon is, Bécsden is. Egy bizonyos: a nemzet nagy többsége ma 48-as és nagy rázkódtatások nélkül, rövid idő alatt alig lehetséges, hogy 67-es többség támadhasson. Hacsak kényszerhelyzetet nem teremt a hatalom. Szomorú dolog, hogy nekünk ezzel is számolnunk kell s az alkotmányos élet szabad fejlődését kívülről és felülről ható tényezők is befolyásolják. Akárhogyan alakul is helyzet, a jövőben a függetlenségi párt nélkül kormányozni többé nem lesz lehetséges. Ezzel tisztában kell lennie Bécsnek is, a 67-eseknek is. Ma van 227 függetlenségi párti, 92 alkotmánypárti, 32 néppárti, 16 disszidens, (függellenségi balpárt), 8 pártonkívüli függetlénségi, 6 egyéb pártonkívüli, 2 ujpárti, 1 demokrata, 1 szociálissá és 37 horvát képviselő. Tehát kétségtelen, hogy a függetlenségi programmnak nagy többsége van, s a függetlenségi párt, a balpártiak és pártonkivüliek leszámításával is, abszolút többség. A függetlenségi párt nélkül vagy azzal szemben többséget teremteni ezek szerint képtelenség, mert a nemzetiségiekkel s a horvátokkal egy magyar párt sem paktálhat. Hogy a fiiggotlenségi párt képes lesz-e tiszta függetlenségi politikát csinálni, az más kérdés. De hogy Kossuth Ferenc tábora mindig közelebb lesz a kormányhoz, mint Lengyel Ziltánék, az előrelátható, mert az elmúlt két esztendő tapasztaltai szerint többet ér egy marék vulóság, mint egy szekér utópia és kivihetetlen programm; többel ér a józan megfontolás, mint a nagy hang. (Degeneráció.) Amikor a legények elejét keresik, válogatják a katonának való anyagot s a német fercsel vizsgálja a magyar legényt, mindig szóba kerül a magyar faj satnyulása, a katonának való legények gyérülése. Nekem pedig — nem tehetek róla — mindig eszembe jut egy német röpirat, amelyet néhány év előtt röpitett világgá egy germán tudós, aki a saját fajának terjeszkedési útját a Duna völgyében keresgette. Et. a jó barátunk is azt hirdette, hogy az ősi turáni faj, amely valaha erős volt ős edzett, vagy eltűnt már Magyarországról, vagy amennyiben még létezik, testileg, lelkileg elsatnyult. Munkára lusta és képtelen s csak az ősök nagy emlékein táplálkozik, nagy hangon nemzeti po'itikát csinál és még a parasztja is arisztokratikus gőgben tetszeleg magának. A német ur kimutatja, hogy Magyarországnak tulajdonképen legértékesebb elemei a germánok, azután a szlávok, akik közül sokan beolvadtak a magyarságba, a saját vesztükre s a nyugoti kultura kárára. Amikor a kezembe került ez a nyomtatvány, néhányszor a földhöz vágtam, s azt hittem, hogy tendenciózusan keresi az argumentumokat, amelyekből levonhatja a saját szája ize szerint való konzekvenciát: germánok, hódítsátok meg Magyarországot, amelyen egy satnya, tehetetlen, izgága nép lakik. Amikor azonban sorozás idején vezércikkekben és egyéb ujságtöltelékekben olvasom, hogy önmagunk is mennyire hirdetjük a satnyulást; telekiabáljuk a világot, hogy kevés köztünk a katonának való legény s hovatovább nem lesz a császárnak bakája, akkor szinte ráerőszakolja magát az emberre a kérdés: nincs e valami igazsága a németnek ? Hiszen egy és ugyanazt vallja, amit önmagunk hirdetünk. O csak összegezi a mi panaszainkat s viliággá kürtöli, hogy Európa egy áldott darabján él egy egy satnyuló faj, amelynek a helyét előbb utóbb erőteljesebb népeknek kell elfoglalniok. Az a szerencse, hogy sem a németnek, 6em a siránkozó magyaroknak nincs igazságuk. Legalább abban a tormában, ahogyan a degenerációt elénk állítják, sehogy sincs igazuk. Először is amennyiben tényleg satnyulunk, ez nem történik nagyobb mértékben, mint bármely más kulturnépnél. Nem akarom felsorolni mindazon okokat, amelyek a kultura haladásának bizonyos szakaszaiban maguk után vonják egyes néprétegek fizikai gyengülését; nem mutatok rá azokra a gazdasági okokra, amelyek szintén ugyanide vezotnek, csak arra a tapasztalati tényre utalok, hogy a degonerálódás korszakait minden nép életében fel lehet találni. Most pedig olyan korszakot élünk, hogy ez a jelenség majdnem általános. De semmiesetre sem oly mérvű, hogy abból a fajok pusztulása következzék s a magyar fajra nézve nem is oly veszedelmes, mint magunk hirdetjük. Igenis vannak egyes helyek, ahol a degeaerálódás szembetűnő jelenségeit láthatjuk, de ezek leginkább a nagyobb városok és hellyel közzel kisebb vidékek, ahol a kor bűnei: az iszákosság ős fajtalanság, vagy a nyomorúság vertek tanyát. De abból, hogy egyes városok agyongyötört, nyomorult és iszákos munkásnépe satnyul, abból hogy például Alsólendváu nem volt egy legény sem katonának való; abból, hogy az agyoniskolázott s korán kenyérkeresetre utalt ifjak egy része ideges, rövidlátó ós gyenge, még nem következik, hogy a magyar fuj veszni indult. Tessék megnéz ii azokat a vidékeket, amelyeken a legősibb eredetű magyar nép él, ahol jólét van, ahol az erkölcsök még nem züllöttek el teljesen: vajon nincs-e ott annyi erő a karokban, hogy a terjeszkedni kivánó germáuuak hitárt szabjon. És tessék megkérdezni elfogulatlan katonákat, hogy az ős turáni faj, vagy a szláv és germán legény szívósabb, ellenállóbb-e s van-e még magyar katona az ármádiában ? Félnünk, siránkoznunk tehát még nem szükséges, de tenni kell róla, hogy a satnyulás ne terjedjen. Jólétet és magasabb kultúrát kell teremteni, meg kell oltalmazni az erkölcsöket s a magyar népet. Ahol jólét van, ott níncr degeneráció a nép között. A vagyon csak a városokban rombolja az erkölcsöket, a föld népét pedig megnemesiti, felemeli. Ha van is itt ott aggasztó jelenség, azért még nem pusztuluuk el a germánok kedvéért. Majd rákerül a sor arra is, hogy az emberanyagot megoltalmazza az állam. Egyelőre a simmentháli szarvasmarhákkal, jorkshirei sertésekkel és telivér lovakkal vagyunk elfoglalva. Szabad líceum. Néhány évvel ezelőtt egy nagyon kicsiny, de lelkes csapat azt tűzte ki célul, hogy Zalaegerszegen a művészetek és tudományok istápolására, az ismeretek terjesztésére egyesületet alapit. Az eszme szép volt, a kivitel azonban nehéz. Mindent a legelején kellett kezdeni, mert a mi kis városunkban művészi életről, fejlettebb kulturális érzékről azelőtt bizony nagyon kevés szó esett. A megalakult Irodalmi és Művészeti Körnek az volt a szerencséje, hogy van egy kiváló I zenészünk : Sándor Zsigmond, aki ös^zehegedülte a közöuséget az uj kör hangversenyeire, majd pedig a tagok közé. És néhány év alatt volt már egy kis helyi művészetünk is. Három éve megkísérelte kör az ismeretek terjesztése érdekében is működni. Tartott néhány felolvasást, szabad előadást. Eleinte bizony kevesen érdeklődtek az előadások iránt. De ez nem hangolta le a kör lelkes tagjait. A másik évben újra kezdték a munkát s megnyitották a szabad lioeumot. Az érdeklődés folytonosan emelkedett s egyes előadások alkalmával szoroDgott a közönség a főgimnázium nagy termeiben. Ezidén, a szabad licf-um működésének harmadik évében hatalmas sikerről számolhatunk be, amint az alábbi adatok feltüntetik. A mult héten lezárult az idei ciklus, amely alatt majdnem 4000 en látogattak az előadásokat. Ez a szám igazolja legfénysebben, hogy az I. M. K. kulturális működése népszerű és hasznos. Az érdeklődés sarkalja a kört arra, hogy jövőben még fokozottabb mérvben folytassa a munkát. A sikert leginkább a főgimnázium tanári karának köszönhetjük. Alábbi kimutatátunkból látható, hogy az előadások legnagyobb részét ők tartották s Medgyesi Lajos igazgató azzal, hogy az előadások céljaira helyiséget adott, megköunyitette az I. M. K. céljainak megközelítését. Most már a szabad lictum közönsége biztosítva van s remélhetőleg a jövőben az I. M. K. az előadások kereteit ki fogja bővíteni, ha a kö/.önség az eddig tanúsított érdeklődését fentartja. A Kör 18 előadást hirdetett s a 18 előadást meg is tartotta; néhány — - nem önkényes — terminusváltozástól eltekintve, csak egy előadás (Kiss Lajos: a gyakorlati piedagogia köréből) maradt el végleg az előadó bet

cgbige miatt; Sándor Zsigmond kettős előadása a zenéről csak halasztást szenvedett, a jövő szezonra maradt el a zenekar alaposabb előkészithetése végett. De e 3 előadás pótlásáról is gondoskodott a vezetőség. A megtartott előadások sorrendje ez volt : 1. Nov. 3. Vogel Rikárd főgimn tanár: Az elektromosság köréből. 2. Nov. 17. Tuczy János főgimn. tanár: A jezsuiták. 3. Nov. 24. Hatrter Ádám főgimn. tanár : A Magas Tátra és környéke. (Uránia előadás alapján 50 vetített képpel.) MIT IGYUNK? Igyunk mohai ==

=========== Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert .. V||nk Rlf ha

i csakis a természetes szénsavas '"J

1

1"* nlLna

l ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél- és (égcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktói és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Agnes-forrás. mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olc

jó savanyúvíz; dús sz^nsavtartalmínál fojva nemcsak biztos óvszer fertőző ' femek ellen, hanem « benne foglalt gyógy sóknál fogva kitiiuő szere a legkülönfélébb Jyomor-, léJCSŐ- és húgyszervi betegségeknek. 26 év Óta bebizonyosodott, hogy meg ragályos betegségektől is. mint tvphus, cholera, megkíméltettek azok, akik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes molui Ágnes-vizzal éltek. Legjelesebb orvosi Szaktekintélyek által ajánlva Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások szám ira másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített viznél. sőt a szódavíznél i-t olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. — A forráskezelőség. |f AHUA 14* WAHVÍTV K.ipható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. iVöUVwll UUI V I/.. Főraktár: GYARMATI VILMOS urnái ZALAEGERSZEGEN.