Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-05 / 14. szám

•Ziű&megye, Zalavármegyei Hielap. 1908 április 5. szövetkezetek nagyban könnyítették. — A tavalyi késői tavaszodás sok bajt okozott a gazdáknak. Az állatállomány kiteleltetése nehézségekkel járt, s az állatárak visszaesését vonta maga után. A gabonatermés általánosságban nem volt kedvező. A buza ugyan jó közepes termést adott, de a rozs és árpatermés eredménye rosz volt. A mesterséges takarmányok nem sikerültek, a gumós növények s a tengeri közepes terméssel fizetett. A bortermés minőségileg jó volt s a bor jól volt értékesíthető. — Megemlékezik azután a jelentés az állatdíjazásokról, háziipari tanfolyamokról, népies gazdasági előadásokról, gazdatársadaimi mozgalmakról, amelyekre vonatkozó adatokat jövő számunk fogja közölni. Az elnöki jelentés után tudomásul vétetett a számvizsgáló bizottság jelentése, amely szerint az egyesület vagyona 96.833 K 94 f; mult évi bevétele (a takarékpénztárban elhelyezett tőkével együtt) 63.615 K 95 f, kiadása 1^219 K 75 f. A jövő évi költségvetés 12610 K 31 f bevételt s 10260 K kiadást irányoz elő. A mezőrendőri törvény végrehajtása tárgyában alkotandó szabályrendelet elkészítésére "Xrvcy Lajos alispán, Bosnyák Géza alelnök és Malatinszky Ferenc kiküldettek. A vármegye alispánja átírt az egyesülethez a lépfene, sertésorbánc és sercegő üszök elleui védőojtások minél szélesebb körben való terjesztése érdekében s ehhez a Z. G. E. anyagi támogatását kéri. A közgyűlés erre a célra 400 koronát bocsátott az alispán rendelkezésére. Ezzel kapcsolatban tudomásul vétetett a földművelési miniszt rnek az aleirata, amelyben tudatja, hogy r:z oltások kötelezővé s ingyenessé tételére törekszik és erre a célra az idei költségvetésbe 50000 koronát vett fel. A honvédelmi miniszter leirata kapcsán értesítette az alispán az egyesületet, hogy a lóvásár ó bizottságok utasíttattak, miszerint a katonaság részére lehetőleg gazdáktól vásároljanak lovakat s a megfelelő lovakért darabonként 8—900 koronát fizessenek. Draskovecz község vásári helypénzdijszabálvzatát a miniszter véleményezés végett leküldte. Tekintettel arra, hogy a községnek csak kirakó vásárja van s igy a díjszabás mezőgazdasági érdekeket nem érint, a közgyűlés a díjszabás ellen kifogást nem tett. Garabonc község vásár engedélyezését kérte s a miniszter az egyesülettől véleményt kért. A közgyűlés a vásár engedélyezését nem ellenzi ugyan, de pártoló véleményt sem nyilvánított. A Szerbiából való állatbehozatalt a Z. G. E. a gazdákra veszélyesnek tartja s felirt a kormányhoz s a képviselőházhoz a behozatal eltiltása iránt s a vármegye orsz képviselőit is felkéri, hogy a behozatalra vonatkozó szerződés megkötése ellen állást foglaljanak. A Kőszegi-féle egyetemes talajművelő gépet a feltaláló kipróbálásra felajánlotta. A közgyűlés felkéri Elek Ernő tagot, hogy a gépet gazdaságában próbáltassa ki. A keszthelyvidéki gazdakör 1000 K segélyt kért a kormánytól. A miniszter a kérvényt véleményezés végett leküldte az egyesülethez, amely a segély megadását javasolja. A pénzügyminiszter megkeresésére a közgyűlés a szeszadó tanácsba Elek Ernőt rendes és Schmicdt Emilt póttagul megválasztotta. A tapolczavidéki gazdakörnek a raffia eladásnál felmerült 33 K külömbözetet a közgyűlés megtéríti. A tapolczavidéki gazdakör kérelmére az egyesület megkeresi a káliszidinkátust, hogy a szőlőkben végeztessen mű trágyáz isi kísérleteket. Tagokul felvétettek: Martincsevics Ferenc, Flandorfer Ignác, Giuucr Ernő, Balatonfüredi gazdakör, Kolbenscblag Béla, Gyó'rff/ Károly, Háry Kálmán, Gruner Károly. Ezeken kívül még több folyó ügyet intézett el a közgyűlés A vármegyei központi mezőgazdasági bizottság elé tartozó ügyek: A törvényhatósági bizottság azon határozata, mely szerint a mezőgazdasági alap segélyezése elvben kimondatott, tudomásul vétetett. Hasonlókép tudomásul vétetett a földművelési miniszter leirata, amemellyel a bizottság 1908. évi működési programmját jóváhagyta. Az 1907. évi költségvetés keretében 370 drb gyümölcsfa csemete vásároltatott s a sümegi járásban kiosztatott. A bizottság megkeresi az alispánt a felmerült költség utalványozása iránt. Csertán Károly indítányára a bizottság felír a kormányhoz, hogy az állat vizsgálatok módját változtassa meg ugy, hogy a vizsgálatok ne községenként egy helyen, hanem istállónként eszközöltessenek. A munka történeti korszakai. (2.) A szabad lyceumban eléadta: Dr Marik Pál. De hát az ember természete olyan, hogy a saját életviszonyai nem elégítik ki, hanein kívánkozik az ismeretlen, a szebb, a jobb, sőt a lehetetlen után. Mint már mondtam, első sorban a szabadság és egyenlőség eszméi mozgatják az emberiséget. Az ókor rabszolgalázadásai, a középkor parasztlázadásai, a véres francia forradalom és az 1818-i harcok, melyeknek most üljük 60 éves jubileumát, mind a szabadság utáni törekvésnek és az egyenlőségre irányuló emberi ösztönnek nyilvánuláaai. Ugyanez a jellege a jelenkor szociális mozgalmának is; ezt is a szabadság és egyenlőség eszméje vezeti a harcba, — még pedig nem minden gúnyja nélkül a sorsnak : alig néhány évtizeddel a francia forradalom diadalordítása utáu! Így ismétli magát a történelem. Hiába hirdették ki a nagy forradalom és uvomábau a 48-i harcok a jogegyenlőséget, hiába törölte el a kiváltságos osztályok: a nemesség és a papság előjogait, — az eget verdeső szabidság, egyenlőség és testvériség nem öltött testet és nem varázsolta át a földet azzá a földi paradicsommá, melyet a sorsával elégedetlen emberiség tőle várt és a melyet nem szűnik kergetni. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy megjövendölhessük, hogy ugyanez a sors vár napjaink szociális mozgalmára is, a mennyiben diadalt arat valaha; ez is csak láncszemét fogja szaporítani azon harcok hosszú láncolatának, melyeket az emberiség a félreismert egyenlőségért vívott, — még pedig nemcsak azért, mert az emberi társadalom számára egy véglegesen megállapított szociális alakulást akar szervezni, miutha C3ak a társadalmi alakulásban mozdulatlanság, vagy gúzsba kötöttség lehetséges volna, hanem mert az általa kontemplált egyenlőség csak a vele szemben álló többi társadalmi osztályok leuyiigözésével valósítható meg, csak azok szabadságának romjain sarjadzh-itik ki s igy a kivívott egyenlőség már a diadal napján egyenlőtlenséget szül és egy uj szabadságharcnak erjesztő csiráit tenyészti testében. De hogy megérthessük azt a vihart, mely a mai társadalom épületét ostromolja, azt vagy rombadönteni, vagy gyökeresen átalakítani törekszik, — tudva azt, hogy az immár minden vonalon folyó harcnak az egyszerű munkabér kérdése volt a kiinduló pontja — vizsgáljuk meg a történelem világánál azt a fejlődést, melyen a munka természetéről, becséről és értékéről való fülfogás az idők folyamán keresztül ment. * * * Elvitázhatatlan tény, hogy a munka, mely által az ember folytonos érintkezésbe jön a természettel és elrabolja attól mindazt, a mire életfentartásához szüksége van: az emberi természetre rótt súlyos teher. Már maga a szó is, mellyel a különféle nyelvek a munka fogalmát jelzik, mint valami gyötrelmes dolgot állítja oda a munkát. A görögben a munka, fíradtság, szegénység fogalmait egy származású szókkal fejezték ki; a latin nyelvekben a munka megerőltetést *és fájdalmat is jelent és a magyar »munka« szó is, melyet a szlávból vettünk kölcsön, ugy az ó szláv, mint a modern szláv nyelvekben kint, fájdalmat jelent. Mindez arra mutat, bogy a munka azok közé a dolgok közé tartozik, melyeket az ember a maga érzéki természeténél fogva minden ároa kerülni és semmikép som keresni törekszik. Nem izlik az senkinek s azért amennyire csak teheti, menekülni iparkodik tőle az ember és csak külső kényszer vagy a lélfentartás szüksége képes őt arra indítani, hogy a munkától való természetes idegenkedését legyő'.ze és erejét a munkának szentelje. D

1 még akkor is oda irányul minden törekvés*', hogy a munka terhét, amennyire lehet, megának megkönnyebbítse és abból a mennyit csak lehet mások vállaira toljon. Az emberi nem ezen felfogását a munkáról már a teremtés könyvében találjuk megörökítve. »Orcád verejtékével ker.isod kenyer det, míglen visszatérsz a földbe, melyből vétett ?lt igy szól az Ur a büntetett emberhez — és e pillanattól kezdve dtc>ioi ke/,d

jtt az emberrel a térmé szet, m :ly azelőtt magától hozta msg az emberi élet fen tartásához szükséges gyümölcsöt és arr i kényszerii.ette, h >gy csak nagy erőfeszítés mellet t csikarha ss ki belőle az élelmet. A munka tehát minden idők és felfogások közmegegyezése szerint az emberi természetre rótt súlyos teher és büntetés. Es e tehe.r suiya annál érezhetőbb és megbí'csteienitőbo az emberre, minél aljasabb munkát kellett végeznie. Innét a munk uszony, a munkás ember megv tés-! az ókori társadalmadban. A munka szükségességét minden társadalom belátta ugyan, de a .ez- ő osztályok mégis ungvetették a közmunkát ós megvetéssel nézték le a szegényebb munkás népet, sőt még a vele való érintkezést is méltóságukon alóltuak tartották. A munka, pláne a közmunka megboc-iteleuit, — ez az ókori társadalmak uralkodó osztályainak általános felfogása. E gogős nézetet vallották és helyeselték maguk a filozofusok is. Aristoteles éppen ugy mint Cicero megveti a munkásokat. Plátó a nevéről elnevezett állam elméletben a munkásokat és kézműveseket másodrendű embereknek tartja, mivelhogy foglalkozásuk alantas és piszkos és enuélfogva tisztes emberhez nem illő; Ciceró szerint pedig nem lehet műhelyben élni s egyúttal tiszteletre méltónak lenni. Ugyanez áll a többi népekről is. Az északamerikai indián, a régi germán gyűlöli a munkát és az asszonyok nyakába veti azt. A gall és luzít.íniai egyaránt szégyenítőnek tartják a munkát, még a földművelést is. H.uonlókép vannak meggyőződve a szittyák, pezsák, trákok, lidi.'iiak és megalázó a muuka őseinknél is. Az indusoknál pedig a brámin, a ki csak szemlélődéssel tölti idejét, gyalázatnak tartja már a puszta érintkezést a dolgozó páriával. De még napjainkban is a kultura alacsonyabb fokán áiló népeknél megalázó és megszégyenítő a munka. A munkának és mindannak, a mi azzal összefügg, ezen megvetéséből származott az ókori társadalmakban — az egyetlen zsidó nép kivételével, melyet az igazságosság után való szomjuhzás m tgasra kiemel az őt környező fejletlenebb műveltségű népek fölé — a munkásnépnek rabszolgasági a való süiyesztése. Elvitatták a munkától a becsülést és tisztességjogot és evvel vele járt a munkát végző ember lealaosonyítása, emberi méltóságálól való megfosztása és lesüllyesztése azon alacsony fokra, amelyen mígazüot az ember személyi joga, személyes szabadsága. A közmunkát végző ember a rabszolgaságba siilyedt, a rabszolga pedig csak »res«, igavonó állat volt, jog nélkül, szabad akarat nélkül. Aristóteles »lelkes eszköznek az ur kezében* mondja a rabszolgát. Még h v llás is csak a felsőbb osztályok kizárólagos tulajdona volt: a róm dáknál és görögöknél a rabszo'gák ki voltak zárva <>z istentiszteletből, mert azt tartották róluk, hogy az istenek gyűlölik őket. Igy szülte mindenütt MI T ÍGYÜMK? hogy e

t csakis ásván-. készségünket megóvjuk, mert a természetes szénsavas iz. a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölülmúl n mnhnj hazánk természetes szén- "- illlLal savas vizeinek királva : . Is© Jy^áü, lg® Milleniumi nagy éremmel kiiiintetve. Kitűnő asztali bor és gyógyviz; a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Kedvelt borvíz! Olcsóbb a szódavíznél! Kedvelt borvíz! Főraktár: GYARMATI VILMOS urnái Zalaegerszegen.