Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-05 / 14. szám

1908. április 5. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 5 a munka megvetése a munkás megvetését és az emberi mivolttal járó természetes emberi jognak semmibe vételét. S igy van ez ma is. Az indusoknál a pária helyzete most is alig jobb, mint volt a pogány ókorban a rabszolgáé. Hasonlókép a vad népeküél a nő, aki a munka terhét viseli, egy színvonalon áll a rabszolgával. A germánoknál a rabszolgának semmiféle joga sem volt és a törvény egy vonalba helyezte azt a barommal. Értékét marokkal mérték, mint a lóét. Minden vizsgálatot azzal kezdettek ellene, hogy kínpadra vonták ós büntetése a legborzasztóbb testesonkításokból állott. A munkásosztálynak ezen lesüllyesztése, emberi méltóságának megvetése s erkölcsi vallási és anyagi nyomora nem maradhatott ós nem is maradt a legborzasztóbb reakció nélkül. A rabszolgák százezrei fegyvert ragadtak végül személyes szabadságuk kivívásáért s alapjában rázkódtatták meg előbb Egyptomot és később a világ urát, a római birodalmat. De azért mégsem ezek a véres rabszolgalázadások döntötték halomra a munka ókori felfogását. A kereszténységnek kellett jönnie, hogy a munkát, mely addig a szabad ember előtt szégyen ós mindenki szerint a legnagyobb megvetés tárgya volt, az ókori felfogásból kiemelje. A kereszténység teremtette újra a munkát és rendezte a munkásviszonyokat, nemeslevelet állítva ki ugy a munka, mint a munkás számára és tiszteletet szerezve mindkettőnek. És mindazt minden hangzatos jelszó és minden nemzetgazdasági elv és rendszer hangoztatása, mindenek fölött pedig minden forradalmi erőszakoskodás nélkül, — bár szintén vérpatakok árán. Amint a kereszténység azon tana, hogy minden ember, akár férfi, akár asszony, akár zsidó, akár görög, akár szabad, akár rabszolga, mind egyformán Isten gyermeke, az élet talajába hullott, a régi társadalom épülete, mely csak urat és szolgát ismert, az idegent pedig megvetette, egyszerre recsegni, inogni kezdett, végre rombadölt. Ez a tan rontotta le azokat a falakat, melyek addig ember ós ember között feuállottak. A kereszténység nem lobogtatta a szabadság, egyenlőség és testvériség zászlaját, mint 19 századdal utóbb a franoia foradalom, napjainkban pedig a szocializmus, — de hirdette és tudtára adta az akkori emberiségnek, hogy mindenki egyenlő legyen bár ur, vagy szolga, g:.zdag vagy szegény és akámelyik nemzetiségből vagy osaládból származó. Ez azonban nem volt forradalmi kiáltvány. Azok, kik ekkor felsőbb rangú embertársaikkal egyenlő színvonalra emeltettek, nem rohanták meg ezeket, hogy forradalmár erőszakoskodással foganatosítsák a j nekik igórt egyenlőséget; tudták ők, mit jelent ez az egyenlőség és hogy ez korántsem jogosítja őket a létező rend erőszakos felforgatására. És mégis csak vérpatakok árán tudott ez az egyenlőség is megvalósulni ! Csakhogy a vérfürdőt nem azok készitették, kik az egyenlőség uj elvének hódoltak — mint a hogy a francia forradalomban történt és a mivel napjaink szociális mozgalma is biztat, hanem ép ellenkezőleg azok, kik az eddig fennálló egyenlőtlenséghez ragaszkodtak és azt képviselték. A pogány hatalmaskodók, a kik ellenezték a kereszténység által hirdetett egyenlőséget a fennálló egyenlőtlenség érdekében, ugynazzal a vérszomjjal és kegyetlenséggel dühöngtek a kereszténység hivei elleD, mellyel később a francia forradalom idején azon üldözöttek, kik máskép mertek érezni, mint az egyenlőséget hirdető Robespierre és társai 1 Ez a különbség az akkor és a ma között. Pedig hát micsoda áthidalhatatlan szakadék választja el a kereszténység hirdette egyenlőséget az újkori apostolok által hirdetett egyenlőségtől! Ma vagyon felosztást, illetve még tovább menve, minden magántulajdon eltörlését ós a társadalom egyes osztályai között fennálló természetes különbség megszüntetését értik az egyenlőség alatt 1 A kereszténység által hirdetett egyenlőségben semmi sincs ezekből, pedig alapjaiban alakította át a világot és az egyedül lehetséges egyenlőség. Lényege a következőkben domborodik ki: Minden ember egyformán egyenlő, Istentől alkotott természeténél fogva ezen egyenlőség és testvériség folytán minden embernek vannak veleszületett jogai, melyeknek tiszteletben tartása mindenkinek kötelessége. A tökéletességnek kisebb vagy nagyobb foka szerint az egyes ember becse és értéke lejebb vagy feljebb szálhat ugyan, a polgári és társadalmi állás külön jogokat ós tekinteteket teremthet vagy vonhat maga után, de semmiféle helyzet vagy viszony nem alacsonyíthatja az embert tárggyá, amivel a birtokos tetszése szerint rendelkezhetnék, vagy azt meg is semmisithetné. Az egyenlőség ós testvériség ezen keresztény elvei azonban homlokegyenest ellenkeztek az ókori társadalom felfogásával és állami és gazdasági berendezésével, mely osak urat ós szolgát ismert és a melynél csak kényszermunka létezett, bérmunka ellenben nem ; az államot képező népelemnek egy része, még pedig a nagyobbik része nem is tekintetett embernek, hanem tárgynak. Könnyen felfoghatóvá válik tehát előttünk, hogy az akkori társadalom felső osztályai, melyek az egyenlőség és testvériség tanában saját halálositóletüket látták, élet-halálharora keltek a kereszténység ellen. De a mint a véres tusa a kereszténység győzelmével végződött, azonnal kifejezésre jutottak magában az állami életben is a véres áldozatok árán kivívott egyéni, testvériségi és lelkiismereti jognak az egész társadalmi életet átalakító áldásos következményei. A kereszténység szociális parancsai: »Szeresd felebarátodat mint tenmagadat* A mit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek az emberek, te se cselekedd másnak* és Krisztus ama szavai: >A mit egynek ezen legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem oselekedtótek* az egész vonalon érvényesültek. A munka megszabadult az átok és megvetés terhétől; megdőlt azon anyagias felfogás, hogy Isten szeretete és áldása osak a földi jólétben és gazdagságban nyilvánul és hogy ennél fogva a szegénység az emberre rótt büntetés. A kereszténység a munkát mint általános emberi kötelességet állította oda mindenki számára, akár szolga, akár ur, akár vagyonos, akár szegény — és helyette a lustaságot sújtotta a szégyen és megvetés bélyegével, kijelentve, hogy a ki nem dolgozik, az ne is egyék. Ezzel erkölcsi értéket adott a munkának, egyúttal pedig értéktermelő tényezővó tette azt; azzal pedig, hogy a túlvilági életre is kiható érdemeket tulajdonít a munkának Krisztus azon tanítására utalva, hogy a ki utánam akar jönni, az tagadja meg önmagát vegye föl keresztjót és kövessen engem, az erkölcsi nemesbiilés tényezőjévé avatta azt. Ekként nemcsak megóvta a munkásságot a kicsapongásoktól, erkölcsi elvadulástól és sorsával való elégedetlenségtől, de még arra is ösztönözte, hogy ugy dolgozzék, hogy munkájának a lehető legteljesebb sikere legyen. Igy nemesítette meg a munkát, mely azelőtt, bár munka nélkül nem élhet meg az ember, a legmélyebbre volt lealacsonyítva. És e megváltozott felfogással megváltozott a munkás helyzete is. Bilincsei darabokra törtek, visszanyerte emberi móltóságát ós a testvériség köteléke fűzte nemcsak sorsának osztályosához, de társadalmilag magasan fölötte állókhoz is. Mig azelőtt óletrehalálra volt kiszolgáltatva urának, Konstantin alatt már gyilkosnak tekintetett azon ur, ki szándékos ütés, vágás, rúgás, vagy egyéb szándékosan véghezvitt kinzás által rabszolgajának halálát előidézte. Egyúttal megkönnyebbittetett a rabszolgák felszabadítása is ugyanakkor. Ezen felszabadulás a törvény szerint az egyházban a nép jelenlétében a püspök által vitetett végbe; és hogy mily tömegesen uyertók ki akkor szabad ságukat, kitűnik abból, hogy a császároknak a pauperizmus meggátlására meg kell szorít,iniok a koldulást és keresztény szeretetházakut kellett emelni menhelyül az ínséggel küzdő felszabadítottak részére. A mint pedig azon elv, hogy a munka erkölcsi kötelesség ós egyersmiud erkölcsi órtók, teljesen áthatotta az elméket és sziveket, a rabszolgaság mindenütt, minden erőszakos beavatkozás nélkül magától megszűnt. A kereszténység befolyása alatt tehát szabaddá lett a munkás — másrészről pedig méltónak nyilváníttatott bérére. Ezzel nem csuk a munkást megillető jólétet biztosított a kereszténység, hanem a társadalom békés fejlődését és nyugalmát is, — mert forradalmi fészkelődéseket csak a pauperizmus szokott előidézni a nép között. A szabad, joggal biró és munkájáért kellően díjazott nép a békés társadalmi fejlődés szilárd biztosítéka. A forradalom rendesen naplopókból vagy elkeseredett elemekből toboroz magának híveket, kiknek semmi veszteni valójuk, hanem legfollebb csak nyerhetnek. (Folyt, köv.) Hivatalos-rovat. Közhirré teszem, miszerint az 1908 évi I-ső osztályú ker. adó kivetési lajstrom az 1883 évi 44-ik t.-cikk vonatkozó §§ ai értelmében előre törtónt kihirdetés után a városi adóhivatalnál 8 napon át vagyis folyó évi április 1-től 8-ig bezárólag a városi adóhivatalnál közszemlére kitétetett, a hol is a hivatalos órák alatt észrevételek és felszólamlások megtehetése végett bárki által megtekinthető. Zalaegerszegen, 1908 évi március 30-án. Fülöp, h. polgármester. H i r e k. Városi közgyűlés. Zalaegerszeg város képviselőtestülete mult szerdán, április 1-ón délután 4 órakor Fülöp József h. polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a következő ügyek kerültek tárgyalás alá. Az úgynevezett > Fehérképi* vendéglőnek bérbeadására vonatkozó szerződés felolvastatván, helyben hagyatott. — Péntek József és Badics István városi rendőrök szolgálati idejét a képviselőtestület megállapította. Tót Józsefné született Timár Mári és Lővy József illetőségi ügyében hozott a közgyűlés határozatot. Társas ebéd. Hertelendy Ferenc főrendiházi tag a Gazdasági Egyesület elnöki tisztét mint temegi főispán is megtartotta s főispáni székébe törtónt beiktatása után a mult héten vett részt először az egyesület gyűlésén. Ez alkalommal az egyesület tagjai társasebédre jöttek össze a Kaszinóban, hogy az elnök iránt táplált tiszteletüknek kifejezést adjanak. Ebéd alatt Arvay L >jos alispán lendületes beszédben éltette Hertelendy Ferencet, aki vármegyéjének s a gazdatársadalomnak érdekeit annyira szivén viseli, hogy a Gazdasági Egyesület vezetésének munkáját a jövőre is magára vette. — Hertelendy Fereno megköszönve a gazdáknak tapasztalt szeretetét, munkísságát a jövőre is felajálja Zalavármegye gazdasági érdekeinek szolgálatára s élteti Bosnyák Gézát, az egyesület uj alelnökét, akiben a G. E. vezetősége kiváló és agilis munkatársat nyert. — Bosnyák Géza a magyar gazdatársadalom összetartására, a közszelem megerősödésére emelt poharat s éltette Zalavármegye gazdaközönségét. Az Irodalmi Kör mult vasárnapi szabad líceumi előadása a házinyúl tenyésztés jelentőségéről szólt. BITUMINA tetőfedőanyag tiszta bitumenből készített valódi aszfalt tetőlcmez, tartós, tűzbiztos, szagtalan kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő BITUMINÁVAL fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. BITUMINA RÉGI ZSINDELYTETÖK ÁTFEDÉSÉRE IS KIVÁLÓAN ALKALMAS. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Zalaegerszeg és vidéke részére: BREINER BENŐ fakereskedésébeii ZALAEGERSZEGEN.