Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-15 / 11. szám

Í908 március 15. tok határáig. Sőt az erkölcstelenségig. Pedig hát a legrokonszenvesebb mozgalom sikerét is kockáztatja olyan kérdések előtérbe tolása, amelyek a mozgalommal nem is állnak szerves összefüggésben, do némely tulbuzgó apostol rögeszméjeként a mozgalom lényeges alkotó részeiként szerepelnek. A feminizmussal szemben mutatkozó ellenszenv különösen annak a két kérdésnek tulajdonitható, amelyekkel kapcsolatban a feministák legtöbbször adnak életjelt magukról. Ezek: a nemi felvilágosítás és az anyaság kérdése, a másik pedig a politikai jogok megszerzése. Feministák nem elégesznek meg azzal, hogy a nő társadalmi és gazdasági pozioióját erősítsék s intenzivebb boldogulását előmozdítsák. Nekik ép az a tér kellene, melyre nem termettek s azokat a kérdéseket hánytorgatják, amelyek úgyszólván undorítóvá teszik azt a meztelenséget, amelyben a nemi életet bemutatják s azt a cinizmust, amellyel az anyaságtól való védekezést tárgyalják, tehát az emberrel vele születet erkölcsi törvényekkel szembe helyezkednek ős megcsúfolják, kijátszák a természetet. A nemi felvilágosítás kérdését X. szátuu felolvasásban és cikkben fejtegették már, de annak szükségességéről ós hasznáról nem győztek meg senkit s a téma — akár pedagógusok és pedagógák gyakorlati tanításait, akár a gólyameso cáfolatára irt verseket közöljék, megmarad annak, ami eredendő természeténél fogva volt: utálatosnak. mit szóljon a modern eszméktől meg nem mételyezett ember ahoz, amiket feministáink az anyaság kérdéséről beszéluek. Mit mondjuuk a Nelly Russel fele értekezésekhez. Szinte megborzad az ember, amikor egy »művelt« hölgy azt hirdeti: Nem szükséges anyának lennie a nőnek. Elég ha az élet élveiből kiveszi a részét. Legyünk keveseu, de óijiuik jól. Ez már a feminista mozgalom perverzitás i. Ettől még a férfiak állítólag durva lelke is irtózik. Es ha a feminizmus >igazság.ii« tovább is tért hódítanak, a durva lelkű férfiak nem ettek meszet, hogy családot alapítsanak s magukra vegyék egy modern hölgy eltartásának gondját. Ltesankéut azután efogyunk, míg a vademberek, akiket a feminizmus aligha hódít meg tauaink, szépen szaporodnak a kultura dicsőségére. A politikai jogok után való törekvés már egészségesebb gondolat, csakhogy néhíuy száz esztendővel eiőbb jött a világra, mint kellett volna. Az a höigyküldöttség tehát, amely a szavazati jogért a minisztereknél s a tisztelt ház elnökénél járt, ezidőszerint még hiába járt. Amint azt gróf Andrássy Gyula nagy merészen mog is mond a. Bizony hiába okoskodunk, tisztelt hölgyeim, önök ugyan a világ urai, de azért a férfi és nő képességei közölt a természet által alkotott külömbségeket nem tudják eltüntetni. Es ám lássák a következményeit, ha a házasságot csak holmi ösztönök kielégítésére való intézményé, a családi életet alacsony rendii együttéléssé devalválják. Meglehet, hogy ez lesz az emberi lélek emelkedettségének, az erkölcsnek s végül a kultúrának a sírja. Csak az a szerencse, hogy az asszonyok nagyobb része ma még okosabb, vagy a feministák szemébon elmaradottabb, semhogy Nelly Russel követője lenne. * + * (Ujságégctés.) Mi is voltunk valamikor fiatalok. Mi is tüntettünk a 48-as képviselők mellett s elégettük a magunk mindennapi újságját, akárcsak a mai egyetemi ifjúság, amely az első pillanatban felcsapott 48-as balpártnak. És ez — hála Isten — mindig így volt és mindig igy is lesz. Mert az ifjúság lelke tele van hevülettel s nem törődik az exigenciákkal. »ZttUíiiegyQ Zalavárim^jíji Hirkp* Tökéletesebb, jobb, dicsői)!) kor után vágyik, mint a jelen. Sokszor azt sem tudja: mit óínjt és mit vár, csak tör előre. Ezért mindig a szélső irányokhoz csatlakozik, azokért lelkesedik ós tüntet. Jó) van ez igy! Maradjon is igy! Mert jaj annak a nemzetnek, amelynek ifjúsága is beáll bölcsnek, alkuszik, paktál és amikor lelkesedni kellene, a fejében keresi a szivét. Mi is végigénekeltük a főváros kőrútjait, abcugoltuk Tiszát, Csákyt, Fejéryáryt s elégettük a Muzeum kertben a Nemzetet", amelyben néhai való Beksics Gusztáv szidott bennünket keményen. És énekeltük a Kossuth nótát hozzá, éltettük az öreg Madarászt, Ihász Dánielt, Appouyi Albertet. Hermann Ottót, és az összes 48-asokat. Ki hitte volna akkor, hogy a mi utódaink egyszer a Kossuth névhez is hozzáragasztják az ábzugot, elégetik Kossuth lapját s a 48-as balpárt vezetése alatt tüntetnek a 48-as jobbpárt ellen. A kép, a rendezés ugyanaz, osak a nevek változtak. Lengyel Zoltán vezeti fel a tüntetőket egy Kossuth ellen ! Mindent megemészt az idő. Meglássátok, még Lengyel Zoltáa nagysága és népszerűsége sem tart örökké. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. Március 15 és — a tulipán. Barabás Béla is addig dikciózott, addig hatott a szivekre és lelkekre ós addig szitotta a pillanatnyi szalma lángot a magyarokban, mig végre maga is belátta, hogy miod nem ér ez 9emmit, nem a 48 vagy G7 menti m"g a hazát, lnnem a gazdasági téren való egyöntetű szövetkezés a gazdag és közös ellenség, Ausztria ellen. Csakhogy jó Barabás a régi Barabás maradtál te.! Azt hitted, hogy ezzel a kijelentéssel a tettek mezejére léptél, pedig megint csak dikcióztál. A ki tenni akar, annak nem szabad felejteni. Es felejtettél te is, felejtsünk mi is. Ismered-e, illetve emlékszel még kedves olvasóm a tulipánra? Egy kis jelvény volt, aztán lett belőle mozgalom, a mozgalomból szövetség és a szövetségből — a szövetségi vezetők és elöljárók nagyszabású rendelései folytán — Ausztria emelkedő behozatala Magyarországba. A tulipán elhervadt, de felvirult az osztrák behozatal. Ha egyéb nem, már magában ez a körülmény parancsolná, hogy fel kell állítani határainkon a vámsorompót. Előttem a statisztika. 1906. évben fizetett Magyarország osztrák árukért 1200 millió koroná, ; 1907 évben pedig 1289 milliót. Csak 89 millióval többet! Szidják a lipótvárosi kaszinóban, na meg a vidéken is a kormányt, hogy felemelte a kvótát ! Hiszen nincs az a kormány, a mely akkora százalékkal emelné a kvótát, mint a mennyivel az osztrák iparnak fizetett adót mi, a magunk jószántából emeljük. Nagy hangon felszámítjuk, mennyit tesz ki a kvóta emelés egy évbeu; azt azonban elfelejtik, hogy a kvótán kívül Ausztriának fizetett adót mi magunk jószántából felemeltük 10 hónap alatt 89 millióval. És kik emelték? Azok, a kik a tulipán mozgalmat addig gúnyolták és üldözték, mig levettük a szép jelvényt a kabátunkról. Hiszen magam voltam szem és fültanuja, mikor a mozgalom idejében Pesten lóvén dolgom, az utcákon járkáltam, hogy egy alak meglátva egy tulipán jelvényt, igy szólt szomszédjához: „Hát még mindig bűzlika tulipán?" (Értve ezt valószínűleg a tulipáunak csak a virágjára, nem pedig a — hagymájára.) A lapokban, kivált a darabont és szociáldemokrata lapokban derűre-borura járták a faragatlan ós 8iiletlen élcek a tulipánról. Az embor egy ideig csak tűri az ilyen értelmetlenségeket, de aztán megunja az örökös csipkedést — s a tulipán, ez az olyan szép reményekkel kihajtott virág, odakerült a cotíllonjelvényok közé hervadni. Mintha csak megrendelték' és megfizették volna Ausztriából ezt az anti-tulipán mozgalmat. Nyomában annnál vígabban özönlöttek a megrendelések Ausztriába, sőt külön fel is utaztak, hogy a helyszínén vásároljanak. Pedig az a kis virág olyan volt, mint állandó mementó a magyarság nagy kötelességére: függetleníteni magunkat Ausztriától. Feledékeny néj) vagyunk, nem nagy.m szeretünk tanulni, de könnyen kaphatók vagyunk a feledésre. Az a tulipán jelvény figyelmeztetett beunünket, valahányszor a pénztárcát kezünkbe vettük: ne adj pénzt semmiért, a mi idegen, de kivált semmi olyanért, a mi osztrák ! Ma március 15 én megint rengeteget össze dikciózuak az emberek széles e hazában. Kár pátoktól-Adriáig szól a csatazaj, fegyverzörej, a mint az ünnepi szónokok a nagy nap jelentőségét méltatják. Estére aztán vége lesz a nagy szó-áradatnak és bele zökkenünk a rendes kerékvágásba. Hát ebbe a szó tengerbe fullad nálunk minden tett. Bolond az a Lueger, hogy az ármádiát akarja bemasiroztatni. Hagyjon osak minket beszélni, beszélni és beszélni, mert ha fegyverrel tör ránk, akkor nem érünk rá beszélni, hanem összetartunk és kiverjük. A sok dikciózás alatt észrevétlenül, bántódás nélkül gyökeret verhet köztünk és ha néhány eladó frátert megvásárolt magának, nyert ügye van. Bizony fel kellene már állítani azt a vámsorompót. Védjük meg magunkat első sorban saját magunk ellen. Ha a vámsorompó állani fog, ha egyszer kénytelenek leszünk magyar ipar cikkeket vásárolni, akkor talán a buta vicceket sem fogjuk annyira a szivünkre venni, mert a zsebünknek is lesz szava hozzá. Gyermek még ez az ország, vezetni kell a saját javára is. Megmutattuk a tulipán mozgalomban, hogy nem tudunk magunktól önállók lenni. Nos hát akkor önállóvá kell tenni ezt az országot erővel is — mert ha nem leszünk önállók, elveszünk, mint elveszett a gyöage tulipán a sok giz-gaz és bojtorján közt. Petőfi ébredése. Fehér egyházi gyászos csatatéren, A honvéd vértől ázott völgy Ölében Megmozdul a hant lassan, csendesen. A kis virág megrebben hirtelen, Ijjedten retten arrább a bogárka; Zizegve hajlik széjjel a fii szála S a lei szivünkben itt él, halhatatlan, A költö honvéd sírjából kipattan. Zsinóros honvédőrnagyi ruhája Vértől átázva simul újra rája, Balján a kardja megcsörren, a mint A réten átal veszi lépteit. Dalok költőjét kis virágok ezre Sóhajtva nézi, hogy megy messze, messze . . . S midőn nem sejti, várja senki sem Pesten a muzeum főlépcsőjén terem. — Innen riadtam egykor a maqyarra: Én népem, ha nem vagy gyáva; talpra! A vészharangot kondítom feletted. Csatáról zengek ifjaknak öregnek! Pacsirtacsó, szerelmi dal helyett Hadd töltse meg az erdőt, berkeket Ágya dörgése, haldoklók panasza . . . A szabadságért, a hazáért talpra. Milyen kerítést készítsünk? oicsót, szépet, tartósat, h a drótkerítés. Magasság és lyukbőség tetszés szerint. — Bámulatos oícsó árak!! —— Készítek acélsodrony ágybetéteket 5 — 10 évi jótállással. Felvilágosítás iugyen. Szabó József első vasmegyei sodronykerités, ágybetét és szita&ru üzlete SZOMBATHELY, Kőszegi u. 8. sz.