Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-08 / 10. szám

4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1908 április 12. nyújtó csekély vagyonával a kulturális feladatokat a legnagyobb áldozatok árán is mindig megvalósítani törekedett. — Felemiitette, hogy csak a legközelebbi mult esztendőben is 110.000 korona kiadással a polgári iskolának szép épületet emelt. — A legközelebbi jövőben pedig csakhamar be fog állani annak a szüksége, hogy az elemi iskolák céljaira is megfelelő épületet emeljen, ezenfelül a közigazgatás általános szükségleteinek fedezésén kivül a legközelebbi jövőnek immár elodázhatatlan feladataiként lesznek megoldandók a katonai laktanya és a közvágóhíd felépítése. — A közegészség elkerülhetetlennek mutatkozó feltételeiről: általános csatornázásról és vízvezetékről ez idő szerint még csak szólni sem merünk. Ily körülmények között és a közgazdasági helyzet rosszabbodása mellett aggódva tekintünk a jövőbe s félve figyeljük, hogy váljon sikerülni fog-e elkerülnünk a svégtelen nyomort és szenvedést.* gtb. stb. A minister kilátásba helyezte a kérelem teljositését, de csak az 1909 évtől kezdődőleg, a mennyiben az 1908 évi költségvetés már készen van s azon már nem változtathat. A 24 tagból álló impozáns küldöttség szemmel láthatólag jó hatást tett, de még hatásosabb is lehetett volna, ha azok a bizottsági tag urak is megjelennek, a kiket bizonyára nem a költség, hanem a halaszthatatlan teendők tartottak vissza. A küldötség ugy a főispán urat, mint a csatlakozott országos képviselő urakat Kaszás Lajos vendegiőjébe társas ebédre hivta meg, de elfoglaltságuk miatt csak Farkas József jelent meg. — Meg kell említenem, hogy az ebéd dicsérte a rendező Fürst Sándor bizottsági tag urat, de díszére vált Kaszás Lajos vendéglősnek is. Másnap szombaton délelőtt 11'/j órakor fogadott a honvédelmi minister. Itt a vezető és bemutató Farkas József országgyűlési képviselőnk volt, aki a bemutatás alkalmával meggyőző érvekkel és meleg érzéssel vázolta városunk súlyos és majdnem reménytelen anyagi helyzetét. A kérelmet Dr Korbai Károly terjesztette elő. A minister városunk iránt őszinte jóindulatát nyilvánította s kijelentette, hogy szó sincs a katonaság elviteléről, valamint megígérte, hogy kérelmünketa lehetőség határáig teljesíteni fogja. A küldöttség a minister válaszát zajosan megéljenezte s mindenkit megnyugtatott az a jóleső tudat, hogy a város terheinek esetleges könyitéséhez hozzájárult. Végül a küldöttségi tagok őszinte érzését tolmácsolom, mikor országos képviselőnk Farkas József urnák áldozatkészséggel párosult jóakaratú meleg támogatásáért itt is kifejezem hálás köszönetünket. (B.) Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. Búcsúztató. Gyászbeszéddel kellene kezdeni krónikánkat, a farsang szomorú búcsúztatójával. Benne vagyunk a nagyböjtben, a mikor már kereket oldott Karneval herceg ő felsége. Legendák a boldogságról szólnak Farsang három napjáról: micsoda világraszóló mulatságok estek itt valamikor ezen a vér és nagyon sokszor bor áztatta földön. Sürgés- forgás a konyhán, tárva — nyitva a vidám 'udvarházak ajtaja, a melyen csak ugy áradt be a mulatozók serege. A cigány le nem tette vonóját három nap, 8 fánkot evett még a komondor is. Ma napság meg? Ha a kalendáriom nem figyelmeztetne rá, nem is tudnánk, hogy búcsúzik tőlünk a jó kedv Istene. Buc.suzik ? Hiszen itt sem volt. Olyan elkényszeredett a farsang mostanában, mintha már nem is tudnánk mulatni. A minthogy majdnem igy van. A bálterem : üzlethelyiség, a leánybörze üzlethelyisége, a hol a sivár hozomány vadászok tanulmányozzák — milyen ráadást kapnak a hozományra. Még a bakfisok sem lépik át ma már illúziókkal a bálterem küszöbét, ha ugyan vannak még bakfisok a felvilágosodott és felvilágosított lányok korában. A farsang csak arra való, hogy a családapák gondját ujabb adósságokkal növelje. — A legnagyobb búbánatom az, hogy nincs a mit megsirathatok — mondja egy angol darab főszereplője — s mi is azt sirathatjuk legjobban a farsangban, hogy nincs a mit benne megsirathatnánk. . . . Ámbár hogy vége az édes flirtök, az ölelkező keringők és bizalmas sugdolódzások korszakának, nem tudom, hogy nem e akad egy pár asszonyka, a kinek lesz valami siratni valója ! A zenész szakszervezet. Semmi sem bizonyítja jobban, hogy az uj idők szelleme bizony-bizony teljesen átala kítja a világot, mint a7. a mozgalom, a mely derék cigány zenészeink körében támadt. Szakszervezetbe állanak a cigányok! Hallatlan ! Hogy már a cigányok is a jövő zenéjét húzzák ! Nagyon természetes, hogy az uj kor e legérdekesebb mozgalma a mi cigányainkat is hatalmába kerítette. Rovatvezetőnknek nyugtalan álmai lévén és igy reggeli sétára indult — alkalma nyílt a véletlen segítségével az egész gyűlés lefolyását végig hallgatni és jól szerkesztett lapunkban az egész dolgot leadni. Egyik nem szalonképes állatocska nevéről elkeresztelt kávéház homályos öléből az utolsó vendég is eltávozott és a likőrök és knikebajnok Hébéje is fürgén sietett fel szűzi fekhelye felé, mikor zenészeink oda bevonultak. A gyűlést Horváth Laci mint primás nyitotta meg, a ki azt ajánlotta, hogy elnöknek válasszák meg, miutáu cigány ugy sem fogad szót cigánynak, — a sikeres parcellázásai révén közismert Vidéky nagyságos urat. Zugó helyeslés! Éljen! Csókoljuk a nagy lába kis uját! . . . Laoit lecibálják az emelvényről és diadalmenetben hozzák a népszerű elnököt, a ki éppen a tizenhatodik pezsgős üveget vágta már eddig oda Bárányban. Az uj elnök meleg szivből fakadó szavakkal üdvözölte a jelenvoltakat. Álljon meg a szemetek mint a sült halé — úgymond — aztán tisztességesen viseljétek magatokat, mert ugy váglak kupán benneteket, hogy arról koldultok. Általános örvendezés fogadta e stílszerű beköszöntőt, mire a jelenvoltak mind felugráltak és egyszerre akartak a tárgyhoz szóllani. Elnök egy párszor széjjel vágott köztük, mire Horváth Laoi előadta a napi rend tárgyát. — Derék romák! (Halljuk, halljuk!) Nagy a nyomorúság! Mindig kevesebb a bnroraj, az igazi nagy ur, mindig több a csóró manus a szegény ember, a ki nem tud delázni a szegény cigánynak. Még az is megesik, hogy reggelig húzatják a oigánnyal, telepielik magukat mollal, teleszivják magukat borral, azután mikor arra kerül a sor, hogy azt a pár rongyos ruppót előadják, akkor azzal állanak elő, hogy nincs lőve niucs pénz (Ugy van ! Viharos zaj. Fusson ki a szemük. Aludjon beléjük a hideg. Az elnök közéjük vág.) Fábián a kisbőgős: Zsugára van pénzük az uraknak, meg a sok Sukár csajóra! Kártyázni, szép asszonyoknak udvarolni tudnak. De a cigányra már nem telik. Hiába huzzuk a Lóheringet, nincs egy árva kanyilónk! (Türelmetlen lárma. Ne vakerálj már annyit!) Fogadjuk meg, hervadjon le a két karunk, ha tovább is ilyen potyára huzzuk. Kontó a nagybőgős belekiált : — Sztrájkoljunk 1 Erre ismét óriási vihar támadt. Az indítványozót ingerülten megtámadták. — Sztrájkoljunk? Ejnye, hogy csak ilyen icike-picike darabokban gyüjjön ki a gyomrod, mint a körmöm feketije! Oh hogy nőjjön osipke bokor előbb a gyomrodban ! Hát akkor miből élünk, ha sztrájkolunk? Arvay a másodprimás : Száradjon le a kezsetek, lábatok! Csak azért is sztrájkolunk. Ezentúl nem csárózuak! Nem tányérozunk. (A. pikulás közbekiált: Mutrázzon le a gyukhel! Elnök a közbeszólott rendre utasítja.) A hangulat a forrpontra emelkedett. Mármár tettlegességtől lehetett tartani, mig végre is az elnök egyszerre két széket vágott a gyűlésnek. Irtózatos riadalom. A kongresszus az asztalok alá menekült és ott kimondotta a szakszervezet megalakítását, a melynek alapján kidolgozták az árszabást is, a mit a tisztelt csábuló társadalom szíves figyelmébe ajánlunk. Éjfélen tul 20 kor. Éjjeli zene 30 „ Fülibe húzás 10 ,. Csók a pikulásnak ha a ragyás, ragyával 10 „ Ragya nélkül 1 „ Cimbalomba ugrás 20 „ Ha a primás féllábon húzza 10 „ Gotterhalte 30 „ A jaj be huncut a Gotterhalte után ingyen. Ezzel a gyűlés az elnök éltetésével, és a tagok ujabb hajbakapásával véget ért. Finale. Haldoklik bennem a rímek hada, A rövid nyaru szárnyas álom. Haldoklik bennem, haldoklik a dal, — De én halálát nem sajnálom. O tett bolondos, gyáva álmodóvá, 0 tanított, az éj ha rám szakadt, Látni csodás, szent látomásokat, llejtelmts és fenséges titkokat, Kiket kívülem nem sejt senki sem! Mindenki alszik — mindenki pihen, Csak én vagyok az éjben egyedül. Én — egyedül! — A tiszta levegőbe Más lénynek lehellete nem vegyül, Csak az enyém. - Más szív itt nem dolog Csak az enyém. — Más lélek nem remeg, A tisztaság ujjongó mámorától, Csak az enyém. — És látok, látok, látok; Éel az aetherig, hol csodás világok Izzó kavargó, szédületes árja Ragad magával! — Látom a kezet, Mely e kábító, ős kavarodásban, Minden porszemet irányit, vezet! Látom a csodás, idegen világok Lobogását a sötét ég alatt! S a pázsit közt egy remegő virágot, S szirmán egy csöpp Szentjános bogarat. 0 az én szárnyas, zsibongó hadam, Megtanított illúziókban égni. Csoda álmokat álmodni tanultam ! De elfelejtettem élni. Ugy fogom ünnepelni a napot, Amelyen rímek zsibongó hada Agyamban utoljára kavarog, Mint az életnek legszebb ünnepét, A mit nekem juttathatott! Éljen a nap, a mikor a fejem Fölemelem józan kevélyen! A melyen az utolsó versemet írom, — A nagy nap éljen! Az étitestet keletkezése és Dr Keresztury Józsefnek a szabad líceumban tartott előadása. (2) Elméletileg, főbb vonásaiban igyfoghatjuk fel és magyarázhatjuk meg minden égi test keletkezését és fejlődését, mert nem ismerünk égi testet, mely más volna mint a vázolt állapotok valamelyikében lévő anyagnak kisebb vagv nagyobb tömege. S mivel ez a kifejlődés a vázolt alakban nem ugyanaz nz erő és ugyanaz az anyag közvetítésével és nem igy egy állandó folyamatban jön létre, hanem magát a generális fejlődést mindig az egyéni, vagy egyes fejlődés viszi előbbre, a mely egyes fejlődés a generális fejlődésnek legalább részbeni ismétlődése, az egész fejlődési folyamatot egy apró rotáoiós hullámokból összetevődött eredő hulláranik képzelhetjük. Ezek az egyes fejlődési fokozatok óriási időközöknek felelnek meg. Igy pld. az alatt, mig a földön a fej ődés az első sejttől a homo sapiensig, vagyis a mai napig eljutott, a geologia elfogadható számadatai szerint eltelt az azoikum, 52 millió, a palaozoikum, 31 millió, a niesozoikum, 11 millió és a kii lozoikuin, 3 millió-, összesen 100 millió földi év, pedig ez a föld történetében még csak a legújabb kor. Ez afrjlődés— különösen a szerves életre vonatkozó részében — nem minden égi testre vonatkozólag egy és ugyanaz, de mindegyikre nézve hasonló ép ugy, mint a hogy nincs két egyforma ember, jóllehet mindnyájan hasonlítunk egymáshoz. Előbb-utóbb azonban minden égi testre nézve elérkezik az az időpont, midőn a rajta működő erők a benne levő anyagokból létrehozzák a legtökéletesebb formát és ezzel az égi test elérkezik fejlődésének csúcspontjára, amelyen tul utja már lejtőre ér és a hogy a lejtő egyik oldalán lassaukint felemelkedet*, azonképen a lejtő másik oldalán lassankint visszatér oda, ahonnan kiindult, t. i. az őseredoti állapotba. De ne gondoljuk, | hogy hiába élt; születésétől haláláig egy hatalmas lépést tett a közös cél felé s az az uj világ,