Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-08 / 10. szám

1908. március 22. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 5 tanítónő-kérdés, melyet a fiumei esetből kifolyó- ! l«g az utóbbi időben ismét sokat tárgyalnak. Beszélnek a tanítóképzés szigorításáról is, melyet én nem tartok okvetlenül szükségednek. , Mert igaz, hogy e pályán nagy a túltermelés, de amilyen hátrányok származnak a túltermelésből s az állásokérti küzdelemből, ép>ly nagy erővel vitetik előre hazánkban a pedagógia ügye. Észrevétlenül ugyan, de nem eredmény- j telenül történik ez. A diplomás állásnélküli 1 tanítónők jó része férjhez megy és a családban I mint anya értékesíti azokat a pedagógiai ismereteket, melyeket ugyan neme célzattal szerzett meg, de itt használva mégis nagyobb haszonnal jár, mintha az iskolában tanítana s igy vagy kötelességét, vagy családját hanyagolná el. Hogy a nők a tanítónőképzőben diplomát szereznek s ismereteiket akár iskolában, akár a családban értékesítik, azt tekintetbe kell venni, mielőtt még a nőképzó'k ajtait becsuknák, habár csak néhány évre is. Kozma Imre. Aktualitások. (Farsang után.) Hintsünk hamut a fejünkre. Elmúlt a farsang, tartsunk böjti prédikációt. Évről évre visszatérő szokásos téma, de elég tárgyat ad az elmélkedésre az a gondolat, amely a vigasságok után a mulandóságra való emlékezésnek szentelte a farsangot követő első napot. Emlékezzél meg, hogy porból lettél és porrá válsz. Mulattál ember, most gondolj a rendeltetésedre, komolyabb dolgokra, az élet küzdelmeire. Csakhogy aki a farsangot átmulatta, az a hamvazó szerdát átalussza s nem sokat foglalkozik más gondolatokkal, mint amelyek előbb lekötötték. Hiúság vására az élet, ahol nagyobb az értéke a cifra rongyuak, a pillanatnyi gyönyört nyújtó élvezeteknek, mint a magasba röppenő gondolatnak, a sziv nemességének, a lélek tisztaságának és egyéb agyrémeknek, amelyek csak az időtől elmaradott, naiv emberek előtt becsesek s rendszerint azok hánytorgatják ezeket az aranyra fel nem váltható javakat, akiknek egyebük semmijük sincs. Koldusságukat takargatják képzelt palásttal, amelyen azonban keresztül látszik a földi javakban való nyomorúság, a koldus büszkeség. Kárba veszett szó az, amely azért hangzik e

1, hogy a hiúság vásári zajába bölcsességet vegyítsen s az embereket arra tanítsa, hogy nincs mind'^ farsang s el kell következni az önmagába ozállás idejének is. Nem hallgatnak rá s hintik tovább a port egymás szemébe és kinevetik azt, aki nagyképpel kesereg a világ romlottsága felett. Ptdig jó volna néha arra is gondolni, h'jgy az ember életének valami nemesebb tartalmat adjon s ne tapadjon teljesen a röghöz, ne legyen tehetetlen szolgája az élvezetek hajszolásának s tűzzön maga elé ideális célt is, amely felemeli, megtit-ztítja a sziveket. Hogy az emberek m'nnyire gyarlók s menynyire tele van a világ hiúsággal, együgyűséggel, azt legjobb a farsang vigassa'gában, a társaság közepében, a bálok kivilágított termeiben tanu'mánj .zni. Komoly apák, akiknek arcáról leri az életbölcseség, — anyák, akik önfeláldozással nevelték gyermekeiket, — ifjak és leányok, akiket megáldott a végzet testi-lelki bájjal, átalakulnak, kicserélődnek, beállnak a forgatag közepébe s elveiket, életüket meghazudtolva, hiu bábok lesznek és csalnak, árulják magukat, árulják érzelmeiket, piacra viszik legdrágább kincseiket. Egymást csalják az emberek minden módon, de különösen csalják a farsangi börzén. A szülők gyermekeiket árulják, az ifjak önmagukat és érzelmeiket. És hazudnak egymásnak, valamint önmaguknak is. Minden mellékas, ha az anyagiakra vonatkozó pzámítás bevág s a hiúság ki van elégitve. Az a levegő, az a gondolkodásmód, amely a társasóletbeu uralkodik s amely a báltermekben feltétlenül otthonos, valóságosan inficiálja a lelkeket. A szülők maguk is megmételyezik gyermekeik szivét, mikor kiölik belőlük az idealizmust s megtanítják arra, miként boldogulhat hazugság árán, miként szabadulhat meg az élőt küzdelmeitől testének, lelkének áruba bocsátása által. Keserűség fogja el az embert, ha látja, hogy a hiúság vásárának forgatagában keringő angyalarcok mögött a leghidegebb számítás lakik; hogy az ifjúság törekvésének legmagasabb célja: bejutni az ingyenélők közé. Hozomány vadászat uralja a farsangi hangulatot; a hiúság adja hozzá az alaptónust. Az ifjúság már ugy vau nevelve, hogy ez legyen úgyszólván az életcélja. Anyák arra oktatják leányaikat, hogy jól igyekezzenek férjhez menni; az apák gazdag menyasszonyokról beszélnek fiaiknak. Nem azzal az intelemmai mutatnak az élet útjaira, hogy igyekezzenek azokat önérzetesen, becsületesen, emelt fővel végig járni, hanem felvilágosítják már a gyermeket arról, hogy mindent el lehet adni: szivet, lelket, önérzetet. És mit lehet várni attól az ifjú hölgytől, aki hódító útra indul farsang idején és ha érdekei ugy kivánják, megenged magának egy kis jámbor csalást. Lehet-e abból önfeláldozó hitves, aki az életnek nem csak az élveit, hanem nehéz küzdelmeit is meg tudja osztani élettársával? L^het-e belőle olyan anya, akit szentnek nevezhet a gyermek ? Bizony ritkán. Ellenben lesz belőle hiu asszony, aki áldozatokat követel, de fel nem áldoz semmit; akinek hamar üres lesz az élete, ha leszorul a hiúság piacáról. És mit lehet várni attól az ifjútól, akinek minden vágya az, hogy mással fizettesse ki az adósságait; aki legdrágább éveit dorbézolásban pazarolja el s fél a munkától. A boldogság alapja a szivekben van. Aki önmagán kiviil keresi annak a forrását, az csalódni fog s az első csalódás után összerogy. A kötelesség teljesítésének öntudata adhat csak megnyugvást. Ebben kell keresni a boldogságot, nem a hiúság kielégítésében. Üres szívvel, üres fejjel, tele gyarlósággal, gyarló hiúsággal jár kel sok ember az életen keresztül. És soha sem gondol arra, hogy magasabb eszmék után törjön. Ha azután egyszer megtelik az agya gondolattal, az csak önvád lehet s ha megtelik a szive, keserűséggel telik meg; ha levetkőzi is a hiúságot, egy rideg, sivár, kiégett lélek marad a helyén. Hamat a fejekre, hogy ne következzék be a késő bánat. * * * A házszabály. A politika nem dolgozik absolut igazságokkal. Tételei nem megdönthetetlenek. Ami ma kárhozatoa, holnap helyesés szükséges lehet, sőt az lehet talán még ma is, ha más emberek valósítják meg. Amint a szülőnek jogában áll, hogy megengedjen valamelyik gyermekének olyat, amitől a másikat eltiltja, ugy meg van a nemzetnek is az a joga, hogy sorsának vezetésébe beleszólva, minden melléktekintet nélkül a maga akaratának szerezzen érvényt. Igaz, hogy ez nem mindig sikerül, sőt \ .iiljuk be, csakis a legritkább esetbeu. De ne felejtsük, hogy minálunk mindenben különleges viszonyok vannak és ha azért mégsem az szokott megesni, amit a nemzet akar, ugy ennek csak abban találhatjuk magyarázatát, hogy vau, aki mindig mást szokott akarni, mint a nemzet. Es azért idegenkedünk mi a látatlanban is minden reformtól, mely Bécsnek tetszik és lelkesedünk mindenért, ami Bécsnek gyűlöletes. Alapos a gyanúm, hogy ha Béos felől az a szellő fújdogálna, hogy az önálló nemzeti hadsereget önként hajlandók megadni, nekünk ez egyszeribe nem kellenék. És igy vagyunk minden közéleti reformmal. Először azt nézzük, ki a szülője? és csak azután kerül sor arra, jó e vagy se az a reform. Mindezeket pedig az teszi most aktuálissá, hogy a házszabályok revíziójának kérdése megint szőnyegre kerül s hogy több oldalról hangzik a gúnyos zaj amiatt, hogy azok vetették fel ezt a kérdést, akik nem régen felháborodással tiltakoztak mindet ilyen kísérlet ellen. Ami szerény Írásunkkal nem akarunk belekeveredni abba a vitába, mely e kérdés körül keletkezett. Már csak azért sem, mert éppen fentebb említettük, hogy a politikában absolut igazság nincs és ami tetszik Péternek, az nem tetszik Pálnak, ha mindjárt cicerói ékesszólással érvelgetnénk is előtte. Csak arról akarunk szólni, ami a legfontosabb az egész kérdésben: nera fenyegeti-e alkotmányos szabadságunkat veszedelem az által, hogy a szólásszabadság elő korlátokat állítunk. Nos, ezt az aggodalmat eloszlathatjuk anélkül, hogy a tervezett módosítások helyességéről szólnunk kellene. Több izben volt alkalmunk meggyőződni, hogy minden törvényünk csak irott malaszt az esetben, ha nincs erőnk, mellyel e törvénynek érvényt szerezhessünk. Semmiféle házszabály nem szól arról, hogy a nemzet képviselete katonaság segítségével szétverhető és íme Fabricius mégis büntetlenül cselekedhette ezt a gazságot. A törvény erő nélkül csak papirfal, melyet az első hevesebb szellő halomra dönt. A nemzetiségekkel szemben mi vagyunk az erősebbek mindaddig, mig magas patronusaik nem lépnek akcióba. (Lásd Jellasich ós társai.) Ez az időpont még el nem érkezett bolondok lennénk, ha nem ragadnánk meg minden eszközt a magyarság erősítésére. Ideszól a házszabály erőteljesebb kezelése is. Még ha erőszakkal kellene is befognunk a nemzetiségek száját, még akkor is helyesen járunk el, mert ez az állam érdekéken való. Ezelőtt két esztendővel azért akarták megszigorítani e szabályokat, mert a magyarság erejét akarták megtörni. És azért volt az bűn, ami ma erény. Akik pedig a liberalizmus veszedelmét látják a reformban, azok vigasztalódjanak. A liberálizmus érdeke nem mindig a nemzet érdeke is. Minekünk szabadság kell és erő. Ha erre szórt tehetünk a liberálizmus ösvényén, jó, — ha nem, más uton kell haladnunk. Macchiavelli még nem járta le magát, csakhogy ma nem a fejedelem, hanem a nemzet érdeke szentesíti az erőszak alkalmazását. A városi küldöttség Budapesten. A városi képviselőtestület határozatából kifolyólag a mult hó 27-én több képviselőtestületi tag felutazott Budapestre, hogy a közoktatásügyi és honvédelmi ministereknél tisztelegjenek s kijárjanak a közterhektől roskadozó adózók részére egy kis könuyeobitést. — A közoktatásügyi minister pénteken 28-án délben fogadott. — A küldöttséget, kikhez vármegyénk országos képviselői közül gróf Batthyány József, Farkas Jézsef, Darányi Ferenc, Nyáry Béla és Eitner Zsigmond csatlakoztak, — főispánunk gróf Batthyány Pál vezette s rövid bemutató szavai után Dr Korbai Károly polgármester terjesztette elő a város közönségének azon kérelmét, hogy a minister az eiemi iskolák és a főgymnázium fentartásához szükséges 20000 korona évi hozzájárulási összeget, valamint az ebből keletkezett 60000 korona hátralékot engedje el. Ugy a minister mint a küldöttség meghatottan hallgatták meg a városnak dióhéjban, de nagyon találóan lefestett súlyos anyagi helyzetét. Felemlítette a szónok, hogy Zalaegerszeg mindig előljárt, a mikor a közművelődésnek és hazafiságnak áldozatot kelett hozni, hogy távol a vasúti közlekedés fővonalaitól, fejletlen iparával, a legszűkebb keretek közé szorított kereskedelmi forgalmával, közvetlen jövedelmet nem :8g§608K huryick, szamárskrofulozis. inüyenza elten számtalan tanár és orvos áttaí naponta ajánlva: Minthogy érifektelcn utánzatokat ts kínálnak, kérjen mtadettor „Roaho" eredeii esomagalátt. F. M®ffrB»»*s-JLa Iföcche & €o. Basel (Svájc) „Roehe" feebatö <stw» ráftdetttit « #flg?t2tfttr»i* tw». - Aj» ŰeegwJÜíí l.-koroná. Emeli Í2 étvágyat és a (Oílsúlyt, megszűnteti a köhBgést. váladékot, éjjeli Izzadást