Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-01 / 9. szám

4 »Zalaraegye, Zalavármegyei Hírlap* 1908 március 1. csoportoknak, esetleg pártoknak kényelmetlenek lehetnek, azt érinteni nem akarják. Pedig hát nemcsak az a fontos kérdés, hogy ott benn az országgyűlésen kényelmetlen e az uraknak valami, vagy nem ; hanem talán arra is tekintettel kell lenni: üdvös e az országnak, ha a horvátok és nemzetiségiek, szociálisták és apró töredékek meg tudják akasztani a törvényhozás munkáját? Nem kell megijedni attól a fenyegetéstől, hogy a házszabályok szigorítása alkotmánybiztositékokat koboz el. Ezt a revízió nem célozhatja. Obstruálni azért lehet bőven, de nem lehet technikázni és csupa ellentmondási viszketegből időt pocsékolni. Hogy a revízió terve és részletei jók-e, roszak e, azt bírálják el okosabb emberek, de hogy a revízió első sorban a nemzetnek kell, ezt eldisputálni nem lehet. És az is bizonyos, hogy amig szigorított házszabály nem lesz, az általános választói jogot behozni és szociáldemokratákat a parlamementbe ereszteui öngyilkosság. (Deputációk.) Nem részesített a sors abban a kegvben, hogy megismerhessem az úgynevezett művelt Nyugat intézményeit és szokásait. É'etem javát a Göcsejben töltöttem el s az újságokból szedem az ismereteimet mindazon dolgokról, amelyek a Zala, Kerka és Válicka közén kívül esnek. Nagy sűrűen olvasom, hogy deputáció járt a minisztereknél, a képviselőházban, az alispánnál, a szolgabirónái stb. Olvasok monstre küldöttségekről, amelyekben százával vesznek részt a deputátusok, akik nagyobb nyomatékot adnak a memorandumoknak és kérelmeknek. Mindezek Magyarországon esnek meg. De sohasem olvasom, hogy a deputációzás másutt is ilyen szokásos dolog volna. Ugy látszik, a magyar közélet speciálitáea a küldöttségjárás, amelytől nem tudunk szabadulni, mert sokszor tényleg több az eredménye, mint a mázsás igazságokkal megrakott kérvényeknek, amelyeket csak a posta szállít illetékes helyre. Zalavármegyében éppenséggel nem ritka eset a deputációzás. Most is indult egy monstre küldöttség tőlünk. Hogy sokan lesznek e a küldöttek, az mellékes. Elég monstre a kérelmeknek az a hatalmas tömege, amelyet magukkal visznek. A városatyák jól teszik, hogy maguk mennek s igazságaikat nemcsak írásban igyekeznek érvényre juttatni. Mert példák bizonyítják, hogy sokat ki lehet deputációzni. Miskolcz is törvényhatósággá deputációzta fel magát; a légrádiak is kapnak uj utat, sőt talán hidat is; — Zalaegerszeg — adósságelengedést stb. A miniszterektől azonban csodálom, hogy le nem intik a rengeteg deputációzá3t. Nekik bizonyosan nem kellemes dolog s nem egyszer kényszerhelyzetet teremt a számukra. Mindig bámultam, hogy egy miníster hogyan képea minden küldöttségnek megnyugtató választ adni és hogyan képes egyáltalában a rengeteg sok deputációt fogadni, meghallgatni és boszankodás nélkül pazarolni az idejét. Ha tőlem függne, beszüntetnék minden küldöttség járást. De nem függ tőlem, tehát a deputációk csak mennek, mennek, a miniszterek pedig csak ígérnek, megnyugtatnak s a kérelmeket tanulmány tárgyává teszik. (Kath. népszövetség.) Lapunk ás helyén adjuk a kath. népszövetség megalakítása érdekében Zalaegerszegen tartott értekezletről szóló száraz tudósítást; ezen a helyen pedig néhány megjegyzést füzünk a mozgalomhoz. A mi közönségünk nagy tömegében nincs tájékozva arról, hogy mi az a kath. szövetség. Ezért azután mindenki a maga egyéni h^jlandósa'ga szerint, legtöbbször elfogutan szemléli azt a mozgalmat, amely a népszövetség szervezésére irányul. Ez a tájékozatlanság nem is csodálandó, mert azt, hogy hová céloz a mozgalom, az intéző köröktől távolabb eső emberek ma még nem is tudhatják, legfeljebb sejthetik. Haller István, a népszövetség titkára az értekezleten bevallotta, hogy a szövetség német mintára kénzül. A német volkswerein szerépléséből következtethetünk arra is, hogy mi a célja s mi a törekvése a magyarországi népszövetsegnek. Aki már most kiabál, hogy a kath. mozgalom reakciós irányba tereli a magyar társadalmat és kö/.életet, az megtalálja a cáfolatot a németeknél, ahol a katholikusok szervezkedése egy csöppet sem ártott meg a haladásnak. De aki viszont azt hiszi, hogy a társadalmi és közéleti bajaink orvosszere ez a nagyarányú szervezkedés, az ismét megtalálja a cáfolatot a németeknél, ahol a centrum minden diadala sem tudja ellensúlyozni azt az erkölcsi dekadenciát, amely az egész kort jellemzi. A kath. szerveskedésnek sem a reakciótól való félelem, sem a kor nagy betegségeinek, a tömegnyavalyiíknak meggyógyítása szempontjából nincs jelentősége. Hanem igenis óriási hordereje van, vagy legalább is lehetne annak a morális világrendnek átalakításában, amely az egyének lelkében él s amelyet megmételyeztek, az önzés, a bűnök tanyává tették a kor zagyva eszméi; amelyből az eszményiséget száműzte a felfuvalkodott áltudomány, amely hadat izent az Istennek, a pozitív vallásnak, a tekintélyeknek és a társadalmi rendnek. A templomromboló áramlattal szemben, amely az emberiség magasabb rendeltetésének gondolatát az anyagelvi felfogás diadalra juttatásával elhomályosította s az embert, mint a tömeg egy parányát kezeli és az anyagi javak után való eszeveszett hajszát teszi egyetlen életcéllá: fel kell ébrednie egy ellenáramlatnak, amely megállítsa az emberiséget a lejtőn, a posvány szólén, amelybe elmerülni készül s' visszavezesse egy tisztultabb légkörbe, ráterelje az eszményiség útjaira. Ilyen irányúnak, ilyen célúnak képzelem én azt a nagy világraszóló szervezkedést, amelynek a Christianismus örök igazságainak fáklyafénye mellett meg kell indulnia az erkölcsi világrend reorganizálása, az emberiség lelki ujyá születése érdekében. A kath. nép szövetségének csak egy méltó célja lehet: a Krisztusi törvények, a keresztény erkölcsök diadala, hogy a keresztény világnézet no csak olyan legyen, mint az üdítő forrás, amelyből a fáradt vándor s a szomjuságtól elgyötört ember felüdül és erőt merít, hanem olyan legyen miűt a levegő, amely éltet, amely nélkül nincs élet, amelynek hiánya halá

1. A kath. szövetség ereje, célja és rendeltetése csak erkölcsi alapokon nyugodhatik, csak egyetemes emberi lehet. Es miután a katholicizmus létalapja, morálja meg van támadva, amint meg van támadva minden pozitív vallási eszmény, a szervezkedés jogosult és érthető. Ebből a nézpontból a szövetségben a helye minden katholikus embernek. De ilyen irányú lesz-e a magyarországi népszövetség? Nem tudjuk. De vannak egyes jelenségek, amelyek arra mutatnak, hogy a mozgalom leszáll az ideális magaslatról a politika alacsonyabb színvonalára Í6 és a Christianismus magasztos eszményei ép ezért nem fognak egyesíteni minden kath. embert a szövetség keretein belül. Dr Nyáry Béla, az alsólend.ai kerület képviselője az értekezleten kifejezést adott annak, hogy a vallást a kath. embernek bele kell kevernie a politikába s nincs kérdés, amelynél a vallási szempontot ne kellene mérlegelni. Ha ezt a mindenesetre jelentőségteljes mondást meg akarjuk macinknak magyarázni, csak azt érthetjük ki belőle, hogy a kath. népszövetség tagjai vallásos meggyőződésüket kötelesek belevonni a politikába is; miután pedig olyan politikai párt, amely ezt a tételt felállítja, csak egy van, a népszövetség ezt a pártot köteles támogatui. Vagy megfordítva : aki nem hajlandó vallási alapon politikát csinálni, aki nem osztja Nyáry Béla azon elvét, hogy minden kérdésben az a döntő szempont: használ-e a katholicizmusnak vagy nem, annak a kath. embernek a népszövetségben semmi helye. Vagyis: a kath. népszövetség néppárti politikát csinál. Lehet, hogy Nyáry képviselő ur nem így értette a dolgot. De a közönség így is értheti. Ls ez már nagy baj. Még nagyobb baj, hogy Haller István a német mintára hivatkozott. Szívesen tanú tank ugyan a némettől, de ezer és egy okunk vau nem lelkesülni a germán intézményekért. Egy az, hogy nem vág a természetünk s amit eddig a németektől tanultunk, nem vált hasznunkra. De mindezeket meg lehet reparálni. Kérünk garanciát arra, hogy a népszövetségnek politikai tendenciái nincsenek ; tessék kijelenteni, hogy nem válogat a tagok között politikai pártállás ÓJ egyéb szempontok szerint, hanem egyesíteni akarja magában az összes magyar katholikusokat, hogy egyháaink érdekeit, jogait, vallásunk belső és külső tekintélyét, a keresztény morált védelmezzük, terjesszük és megerősítsük ; hogy védekezzünk a templomok megcsúfolása és az oltárok lerombolása ellen és segítsünk erkölcsileg reorganizálni a fenékig megromlott, hitetlen, önző társadalmat B a tudumányos mezbe öltöztetett hazugságok helyett hirdessük az isteni igazságokat; hogy összetartsunk a hit és egyház védelmében és szeressük egymást Krisztusi szeretettel : akkor ott leszünk, áldozunk és cselekszünk. Mert el kell múlni annak az időnek, hogy a kath. ember csak suttogva merje elmondani, hogy katholikus, akkor, amikor más felekezetek büszkén éa áldozatkészen tömörülnek. Biztosítva akarjuk látni azt, hogy vallási meggyőződésünk nem tesz bennünket politikai eszközzé. (K.) Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. Óvás. A múltkori szanatórium bál után történt, hogy egyik helybeli fiatal, de törekvő kereskedőnknek kutya jó kedve támadt. Mint rendesen történni szokott ilyenkor, egy páran összeverődtek és gyúrták az időt kivilágos virradtig. A cigány húzta, a pezsgő habzott és a jókedv meg tobzódott. A mellettük levő asztalnál egy másik kompánia, bár nem ily magas niveaun álló berendezkedéssel, de szintén mulatott. A osendeaebben mulatók közül feláll az egyik ur, hogy egy képes újságot vegyen elő magának, mikor csak ott találja maga előtt a helybeli fiatal de törekvő kereskedőt. — Hát csak jó kedvük van — szól oda neki. — Azt a kutyafáját! Hanem ne is jöjjön a tekintetes ur most vagy hórom hónapig a boltomba, mert addig, mig ennek a mulatságnak az árát be nem hozom, egy hatossal lesz drágább minden és egy pár centivel kevesebb minden rőf. — — — Nahát nem lett volna lelketlenség ilyen őszinte nyilatkozatot a nagy nyilvánosság elől elzárni? A ki nem következetes. A Nemzeti Színházban minap került szinre egy nagysikerű ujdoHság, a melynek pompás alakja egy ifjú levente, a ki valóságos kultuszt üz a hazugságból. Az igazmondást egyszerűen nem veszi be a természete. Itt városunkban is ismernek egy uri embert, aki szintén fanatikus ellensége az igazmondásnak. (Megjegyzem, hogy ez egy másik ur, nem az, kiről a mult krónikában volt szó.) Valósággal szerencsétlennek érzi magát, ha valamit mond és arról kisül, hogy — véletlenül igaz . . . Erről az úrról beszélik most ezt a történetet, amit itt elakarok mondani. Jeles barátunk ugyanis meglátogatta egy ismerősét a ki társalgás közben azzal a kérdéssel fordult hozzá: ; — Igaz 1 Mondd csak, micsoda nap is van ma ? — Csütörtök, — hangzott a felelet. A házigazda megcsóválta a fejét s megnézte a fali naptárt. S aztán mosolyogva nézett barátja szemébe : — Tévedsz öregem! Mert ma tényleg . . . csütörtök van ! Mért épül a szandsak-vasut ? Az egész európai diplomácia azon töri a fejét: miért akarja Aereothal külügyminiszter kiépíttetni a szandsák vasutat ? Ezt a nagy politikai titkot jól értesült bécsi tudósítónk most elárulja nekünk. Aerenthal külügyminiszter ugyanis hónapok óta olvasta a „Zalamegyében" Barthalos István világra szóló vasuttervét, Zalalövőről—Zalaegerszegre. — Az ördögbe is! — kiáltott fel. — Csak nem hagyom magam lefőzetni ezzel a Barthalossal! Ha ő vasutat épit, én is épitek. S kapta magát, kirukkolt a^ Balkán vonat tervével. Szóval arra való az egész Szandzsák, —hogy Bartbalost meg bosz-szántsák. Hóvirág. Ni már kibújt a hóvirág Itt-ott a fii alól S kinyilt fehér vir ágival A fűre ráhajol. Te kis bohó első virág . . . Szin és illattalan Virágid gyöngeséginek Mi vonzó bája van . . ,