Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-01 / 9. szám

1908 február 109. »Zalamegye, Zalavármegyei' Hirlap» A jövő programmja ezzel azonban nem merült ki s ha a közönség nem vonja meg támogatását a körtől, az fokozottabb erővel dolgozhatik a művészi izlés fejlesztése és az ismeretek terjesztése érdekében. Sajnos, az utóbbi évbeu a tagok száma csökkent, mert az alapítók közül sokan elköltöztek s kevés az önként jelentkező, a kör pedig tagok toborzása iránt mozgalmat, nem indított, miután a múltban a város intelligenciája önként sietett a kör tagjai közé lépni. Reméljük, hogy a taggyiijtés iránt megindítandó akció teljes sikerrel fog járni. A kör vezetői, élükön Dr Ruzsicska Kálmán kir. tanácsossal, Sándor Zsigmond kir. mérnökkel és Dr Urbanek Károly főgimn. tanárral, a fáradhatatlan tikárral szakadatlanul dolgoznak, buzgólkodnak, hogy a kör minél többet nyújthasson a közönségnek s minél jobban megközelítse céljait. Sokat köszönhetünk a főgimn. tanári karának, amelynek feje, Modgyesi Lajos igazgató és minden tagja lelkes hívei az I. M. K.-nek. A közgyűlés elé terjesztett titkári jelentés, amelyet Dr Urbanek Károly titkár szerkesztett, tájékozást nyújtanak arról : mit dolgozott s mit nyújtott az I. M. K. az elmúlt évben. „Midőn a mult 1907 év március 3-án megtartott tisztújító közgyűlés a megüresedett titkári állás betöltésénél csekély személyemre gondolt, csak habozva, szinte aggodalommal mertem a megtisztelő megbízást elfogadni, mert ismertem egyrészt az ily ügyekben való jártatlanságomat, másrészt a Kör nemes célját s nagy leladatait, melyeknek megvalósítására való törekvést körünk egyik buzgó tagjának, közkatonájának sem szabad szem elől tévesztenie, annál kevésbbé a köri tisztviselőnek, ha a megbízásra méltónak kíván mutatkozni. Bíztam azonban igen tisztelt elnökeinknek elismert buzgó vesetésében s irányításában, bíztam tisztviselőtársaim s a t. választmányi tagok segítő együttműködésében. Ez a bizalom, ennek az egvüttmunkálkodásnak tudata biztatott, lelkesített, hogy feladatomnak, ha talán nem is kellő eredménnyel, de tőlem telhető körültekintéssel és jó akarattal megfelelni igyekezzem. De mindennél jobban biztatott engem s buzdíthat mindnyájunkat is m. t. Közgyűlés, az együttes további önzetlen munkálkodásra körünknek jó hírneve, mondhatnám tekintélye. És mikor a Z. I. és M. K. jó hirnevéről, egyre erősbödő tekintélyéről van szó, lehetetlen meg nem emlékeznünk a legőszintébben őrzött hála hangján Körünk legönzetlenebb, legönfeláldozóbb, legbuzgóbb tagjárói, Körünk egyik alelnökéről s a művészeti szakosztály elnökéről: Sándor Zsigmond kir. mérnök úrról, mert neki köszönhetjük elsősorban messze híres magas nivón álló zenekarunkat, nélküle — valljuk csak be őszintén — ma talán már nem is volnánk. Mert bennünket, m. t. Kögyüiés legalább szerintem, csupán a. zenekar mentett meg; a Kör 3 első évében egyoldalúan fejlődött, a kör szervezete csupán egy tüdővel lélekzett s csupán ez egy tüdő kitartó s egészséges működésének köszönhetjük, hogy a kör szervezete bele nem pusztult. Minden alkalmat meg kell tehát ragadnunk, hogy a Kör soha el nem muló hálájának adjon kifejezést megmentőjének, derék zenekarának és pedig nemcsak a zenekar vezetőjének, karnagyának, hanem a zenekar minden egyes buzgó tagjának, kiknek részére egyenként és együttesen jegyzőkönyvileg is hálás köszönetnyilvánítást vagyok bátor indítványozni. Mert m. t. közgyűlés, a zenekar kedettől fogva, évről-évre, alkalomról alkalomra oly fárasztó, oly önzetlen munkát végzett, mit a laikusnak kellően méltányolni alig lehet. Könnyen esik a nagy közönségnek egy-egy élvezetes hangversenyt több kevesebb figyelemmel ós hozzáértéssel végig élveznie, több-kevesebb lelkismeretességgel megkritizálnia, de csak fárasztó utánjárással, mondhatnám szinte idegölő szorgalommal s türelmes kitartással lehet oly igazi műélvezetet nyújtó hangversenyeket előteremteni, minőket a Z. I. és M. K. zenekara nyújt. Hány kellemes, napsugaras délutánt, hány barátságos estét kellett derék muzsikmainknak zenepróbáik alkalmával feláldozniok, ottlngyva otthoni, családot, baráti kört! És még sem panaszkodtak ! Do vigasztalásukra, elégtételükre, bátorításukra legyen mondva, meg is kapták mindannyiszor a legszebb jutalmat: az őszinte erkölcsi sikert; osztatlan, méltán megérdemelt elismerés kisérte pompás zenéjük minden ütemét, ! Talán azt találja valaki mondani, m. t. Közgyűlés, nem illik önmagunkat dicsérni, végezzék el azt a kivül állók. De u'óvégre ezzel nemcsak mint n Kör tagjai fejezzük ki elismerésünket s hálánkat a Kör 25—30 lelkes, önfeláldozó tagjával szembon, hanem mint a nagyközönségnek képviselői, mint műölvezo hallgatóság. És ez az elismerés a legkevesebb, amit nekik adhatunk, ez az őszinte elismerés, kérjük, lelkesítse őket továbbra is, ne lankadjanak, ne szakítsák meg dalaik fényes sorozatát. De beszéljenek már most az adatok is, beszéljen a múlt év rövidre foglalt története. Az 1907 március 3-án megtartott tisztújító közgyűlésen ki^ül a Kör — valahányszor a Kört érintő belső ügyek elintézése kívánta — választmányi üléseket tartott és pedig összesen 9-et, ezenkívül HZ írod. szakosztály 2 ülést, a művészeti szakosztály 3 ülést tartott; volt ezeken kivül 2 bizalmas értekezletünk (a Sándor-um tárgy ügyében ) Zenekarunk a lefolyt évben 5 nagyobbszabbásu hangversenyen működött közre, összesen 12 nagyobb zenedarabbal (operák nyitányai, pl Hunyadi László,» »Rákóczi,* »Cigánynő;* symphoniák, indulók) és zenekari kísérettel (melodráma, ének) és pwlig: 1. január 26-án a Kör rendezte Rákóczi emlékünnepélyen (1 zeneszám, 3 kiséret); 2. a Kör március 15-i ünnepén (3 zenedarab). 3. a Csáuyi szoborbizottság rendezte két ünnepélyen : a) május 11-én 2 zenedarabbal, b) május 12-én 3 zeoedarabbal. Ez ünnepélyekkel egyúttal megmutatta a Kör, hogy hivatásának iparkodott megfelelni, az alapszabályainak 3. §-ban jelzett nemes célját t. i. » nemzeti ünnepeink méltóságos megünneplését* -mindig szem előtt tartotta és nagyjaink emlékének készséggel áldozott és pedig mondhatni önzetlen módon, mert a márc. 15-iki ünnepély ingyenes volt, a Csányi-estén pedig a hazafias célra való tekintettel a Csányi-szobor jávára minden anyagi haszonról eleve iemondott. De különösen kitett magáért a zenekar az utolsó: t. i. december 14-én tartott hangversenyén, melyen 3 önálló nagyszabású zeneszámmal s kétszer mint kiséret szerepelt s a mely üunepélyt röviden, de mindent kifejezően mint Sándor ünnepet kívánok jelentésemben s a jegyzőkönyvben megörökíteni. Ezt az alkalmat ragadta meg a Kör arra, hogy önfeláldozó, buzgó zenekari vezetője Sándor Zsigmond kir. mérnök iránt érzett hálájának külsőleg is kifejezést adjon. T. i. a Sándor művészetéért s nemes egyéniségéért rajongó helybeli társadalom a mult nyár folyamán a Z. I. és M. K.-rel karöltve mozgalmat indított és megbízott néhány lelkes iíjut, hogy egy a Sándor Zsigmondnak adandó emléktárgy beszerzésére tisztelői körében gyűjtést indítson. E gyűjtés szép eredményekényt 2 bizalmas jellegű értekezlet határozatából kiküldött bizottság művészi kivitelű, értékes ezüst serleget vásárolt, melyet a társadalom felkérésére a Z. I. és M. K. i. t. elnöke, Ruzsicska Kálmán dr. kir. tanáosos tanfelügyelő ur valóban megindítóan szép szavak keretében adott át az ünnepeltnek eme decz. 14-i hangverseny alkalmából diadalainak szinhelyén, ott a karnagyi emelvényen, nagyszámú, előkelő közönség szűnni nem akaró tetszés nyilvánítása mellett. így részesítette a Kör megérdemelt, őszinte ünneplésben szeretett karnagyát, kinek művészeténél s lelkiismeretességénél talán csak szerénysége nagyobb. Ugy kellett őt meglepnünk, hogy az ünneplés elől ki ne térhessen, amivel pedig a Kör csak önmagát tisztelte meg. A hivatásának magaslatán álló zenekarunkkal szemben még mindig sajnosan kell nélkülöznünk egy rendes, szervezett énekkar működését, melynek szervezése, megalakítása főleg azért késik, mert alkalmas énekkari vezető, karmester még ez ideig nem akadt s addig megbizható s állandó, jó hangú énekkari tagok toborzása is hiába valónak bizonyulna. De remélhető, hogy a Kör vezetőségének, nevezetesen Sándor Zsigmond urnák ilyen állandó énekkar szezvezésére irányuló törekvése előbb-utóbb szintén sikerre fog vezetni. Zenekarunknak fényes múltja s buzgó tevékenysége parancsolólag kényszeritettt mindnyájunkat, kiknek a Kör jövője, virágzása szivünkön feküdt, hogy a Körnek részben még begöngyölt zászlóját tovább bontogassuk, hogy szervezetünk beteg tüdejét is a gyógyulás útjára terelve, egészséges működésbehozzuk, magyarán mondva, hogy az irodalmi szakosztály nehézkes működésébe is több erőt, elevenséget öntsünk, céljainak megvalósításán minél nagyobb energiával s rendszerességgel munkálkodjunk és igy a Körünk muukálkodását éber szemmel kisérő nagyközönségnek már itt is ott is hallható és — valljuk be — jogosult panaszát elnémítsuk. Mivel a művészeti szakosztály biztatásra nem azorult, hisz kötelességein felül dolgozott, főfeladatomnak tisztviselőtársaimmal 8 a t. választmánnyal együtt azt tekintettem, hogy a Kör másik diszes bár kissé önérzetes címének t. i. az „irodalmi" jelzőnek is minél nagyobb lelkiismeretességgel megfeleljen. És örömmel konstatálhatjuk, hogy a lefolyt évben már nemcsak a nagyobbszabásu ünnepélyeken szerepelt e szakosztály 1—1 sikerült dalmi számmal, hanem örvendetes lendületet az u. n. szabad líceumi előadások rendezése, ! t. gyes tudomány ágak v. az irodalom körébe vá^ó kérdéseknek népszerű előadásokban való ismertetése. Míg ugyanis az előző három évben a nagyobb estélyeket nem számítva — legfeljebb 3—4 önálló — u. n. szabad líceumi előadást rendeztünk, addig a mult évben már 10-re rúgott az ily természetű előadások száma s e szám — ha ugyan szabad már egy pillantást e jelen évi működésre is vetnünk — remélhetőleg egyre örvendetesebben fog gyarapodni. E haladás okát talán rendszeres eljárásunkban kereshetjük. Az emiitett 10 előadás közül ötöt január— április, ötöt pedig november-december hónapokban rendeztünk és pedig : 1. Január 13. Halász Miksa dr orvos: A Röntgen sugarakról az orvosi gyakorlatban. 2. Február 24. Rézler Kornél dr kir. alügyész : A szocializmusról. 3. Március 10. Weiss Endre dr ügyvéd: A demokráciáról. 3. Április 7. Medgyesi Lajos főgimn. igazg. A művészetek kezdeteiről. 5. Április 28. Urbanek Károly dr főgimnáziumi tanár: Néhány antik szoborról. 6. November 3. Vogel Rikárd főgimn. tanár: Az elektromosság köréből. 7. November 17. Tuozy János főgimn. tanár: A jezsuitákról. 8. November 24. Haerter Ádám : A Magas Tátra (50 vetített képpel.) 9. Deoember 1. Szász Gerő dr kir ügyész: A feminizmusról. 10. December 8. Kulcsár Gyula főgira. tanár. A mi magyar beszédünk. E 10 előadást összesen körülbelül 1230 egyén hallgatta. Aktualitások. (Andrássy beszélt.) És pedig okosan beszélt a házszabályrevizió szükségessége mellett. Nyíltan, őszintén, férfiasan ki merte mondani, hogy a házszabály módosítását elodázhatatlannak tartja. Andrássy logikusan be is tudta igazolni, hogy álláspontja jogosult s a nemzetre nézve immár nélkülözhetetlen a parlament munkaképességének biztosítása. Ami pedig a nemzetnek szükséges, hasznos, azt meg kell csinálni, még ha Lengyel Zoltán és Eötvös Károly tüszögnek is tőle. A mi közéletünknek egyik sarkalatos eredendő bűne, hogy a parlamentben minden törvényalkotást, minden reformot pártpolitikai szempontok szerint Ítéltek meg. A pártok módokat és eszközöket kerestek uralmuk megszilárdítására, vagy az uralom elhóditására. És a torzsalkodás közben elfelejtettek kifelé: az országra, a nemzetre gondolni. A parlament ós a párt sokszor önoél lett s megszakadt a kapoos a pártok és a nemzet érdekei között. Minden kérdés azon dőlt cl: kedvez-e a pártszempontoknak s a parlament sokszor viaskodott, kavargott olyan kérdések felett, amelyek semmiféle összefüggésben nem állottak az egyetemes nemzeti érdekekkel. Ez a hagyomány kisért most is, amikor a házszabályrevizió ügyét pusztán parlamenti szempontok alapján akarják elbírálni s miután a szigorított szabályok esetleg egyeseknek vagy