Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-27 / 35. szám

12 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. szeptember 17. A nép jólétét az általános választói jog nem teremti meg. A tőke uralma nem függ a politikai uralomtól. Az a nagy átalakulás, amelyet a szellemi és fizikai munkából élő milliók várvavárnak, nem a választási urnákon keresztül fog bekövetkezni, hanem meg fogja hozni az az idő, amikor a népek tudatára ébrednek annak, hogy nem az államok hatalmi állásától függ a milliók boldogsága s a jólét és megelégedés nem ágyúdörgés mellett, hanem a polgári munka zaja között születik. Politikai helyzet. (F.) Megtörtént a király születés napjának évfordulója, megtörtént az ez alkalomra előre hirdetett hires korona tanács, megtörtént Ischlben a hires conferencia, amelyen az osztrák államférfiakkal szemben a szegény, elárvult magyar nép érdekét a legfeketesárgább magyar, Fejérváry képviselte. Hogy várhattunk volna jót ebből a tanácskozásból, hogy várhattuk volna azt, hogy a mi ősz királyunk a helyzetmegoldása tekintetében egy okos, hazafias szót halljon, mikor a magyar nemzet érdekét egyedül Fejérváry védhette volna meg a többi osztrákokkal szemben, az a Fejérváry, aki nyiltan kifejezte, hogy mind a nemzeti küzdelem, mind a magyar nemzet ezredéves alkotmánya smarn előtte. Bizony nem a nemzet érdekéről tanácskoztak, hanem arról, hogy hogyan lehetne a nemzet jogos fegyverét, a passzív reziszisztenciát megtörni, hogyan lehetne a nemzet mostani hazafias irányzatát lehűteni. De különben is hogyan várhatunk mi Pietrich, Gautsch, Goluchovszky kompániától va'nmit, hogyan remélhettünk mi Fejérváry hazafiasa,igától magyar tettet akkor, mikor a szabadelvüpárt 23-iki értekezlete a magyar nemzet jogos követelései ellen foglalt állást, mikor még mindig van 121 szabadelvüpárti képviselő, aki nem tudja megérteni nemzetének jogos követelését, vágyát. Igazán csodálkozni tudunk mi távoli szemlélők azon, hogy még mindig akad magyar, aki nem hallja meg a saját vérének szive dobbanását, még mindig akad magyar, aki nem érzi át hivatásának magas voltát. De térjünk vissza a Fejérváry személyéhez fűzött további politikai kombinátiókhoz. Hogy Fejérváry szeptember 15-éig nem hagyja ott a helyét, ugy miként azt előre hirdette, az most máibizonyos. Igaz, hogy eddig sem lehetett hinni azt, hogy Fejérváry csak hónapokra terjedő időre szánta magát Magyarország élére, mert addig is minden cselekedete rávallott arra, hogy ő a nemzetet szeptemberen tul is boldogítani akarja. Ha pedig a most felvetett politikai teendőket nézzük, tisztán áll előttünk az, hogy a kormány bizonytalanul hosszú időre akar berendezkedni. Olyan javaslatokat fog állítólag beterjeszteni, amelyek képesek lesznek a nemzet nyugalmát talán móg jobban felzavarni, mint az egyházpolitikai viszály. Szó van nem csak az általános választói jogról, hanem a hitbizonyok korlátozásáról, részben eltörléséről, részben más birtokokkal való elcserélósóvel kapcsolatos parcellázásáról. Szó van a papi birtokuk szabályozásáról ós a földtehermentesítésről is. Nagy, hatalmas eszméket, gondolatokat vetett ez az ügyvezető kormány a politikai életbe, amelyek móg akkor is, ha osak részben volnának is megvalósítandók, megérdemlik azt, hogy az egész nemzet egyetemlege komoly akaraterővel lásson hozzá a kérdés tanulmányozásához és évszázadokra kiható újításait a lehető legnagyobb körültekintéssel, bölcseséggel vigye keresztül. Hogy várhatjuk azonban mi ezen kormánytól ezt az óvatos körültekintést, mikor a kormányban helyet foglalt olyan politikus, mint Kristóffy, akiről kisült, hogy 1900-ban mondott beszédében az általános, titkos választói jogot őrültségnek nevezte, most pedig anuak apostolává tette magát. Világos, hogy nem munkaprogramm az, a mit a kormány állítólag elő fog terjeszteni, hanem bolondító csalétek a nemzet, számára. A legutóbbi időben egész határozottsággal felvetették a ház feloszlatás kérdését. Állítólag januárban fogják az választásokat kiirui.Nagy örömmel veszi bizonyára a nemzet azt, hogy a döntés ebben a politikai khaossban ar. ő kezébe lesz letéve, de félünk, hogy hiába fog elhangzani »ítéljen a nemzete, a nemzet ítélete osak akkor lesz ítélet B os előtt, ha feketesárga szine lesz az Ítéletnek. Pedig az bajosan fog megtörténni. Sokkal inkább világos a nemzet egész egyeteme előtt, hogy miért folyik a haro, s hogy mily fontos nemzeti érdek az, hogy a koalíció programmja megvalósuljon. Mi bizunk a nemzet józanságában. A szociáldemokraták népgyiilése. Szent István napján, amint már jeleztük, a zalaegerszegi szociáldemokraták népgyűlést rendeztek. Már korán reggel felállították a Kazinczy téren az emelvényt, amely fehérrel tarkított vörös szövettel volt bevonva. Az egyik oldalon »Jogot a népnek*, a másikon »ÁItalános titkos választói jog« felírással táblák voltak felszögezve. A népgyűlés délután négy órakor kezdődött és sötét estig tartott. Négy óra körül 5—600 főre tehető, legtöbbnyire ipari munkákból napszámosokból és asszonyokból álló tömeg gyűlt össze az emelvény körül. A polgári osztály s az intelligencia alig néhány taggal volt képviselve, akiket a kíváncsiság vonzott oda. A földműves osztály teljesen hiányzott s a vidéki lakosság sem volt képviselve. Később a hosszura nyúló beszédek alatt a hallgatóság mindinkább fogyott. A szónokok nem tudtak nagyobb lelkesedést és érdeklődést kelteni. Az emberek csendes flegmával pipázgattak; csak néha hangzott fel egy-egy hangosabb éljen a tribun mellett, a törzskar soraiból. Nálunk móg csak a magvetés munkája folyik. A szociáldemokrácia igazi hivei kevesen vannak. A munkások szakegyleteiben ápolgatják az eszméket, de a nép szélesebb rétegeit még nem tudták maguknak megnyerni. S azt hisszük, hogy ezzel a uépgyüléssel sem mentek sokra. A mi népünk, amelynek az ige hirdetése Bzáuva volt, s >kknl nyugodtabb kedélyű, semhogy gyorsan lelkesülni tudna s viszonyai is egészen mások, mint a nagyvárosok munkásaié. A népjellem és a gazdasági viszonyok nem kedveznek a szociáldemokrácia tanainak, amelyeket nem ért meg s egyhamar el sem fogad. Zalaegerszegen a város lakosságának számához viszonyítva, sok a teljesen vagyontalan ember, az idegenből jött napszámos, a földműves munkás. Ezeknek egy része volt a figyelmesebb hallgatóság, de a szónoklatokkal ezek is elégedetlenek voltak. Ott a tömegben figyeltük meg, miként vélekedtek ezek az uj tanokról. őket nem elégítette ki az, amit Jó Ferenc mondott. Mert hát arról is beszélt, hogy dolgozni kell; azt is mondta, hogy a szellemi munkát is meg kell fizetni, nem csak a kaszás kapás ember napszámát; azt is mondta, hogy a szociáldemokraták nem akarják a földet felosztani, csak a munkások helyzetét javítani, részükre jogot ós tisztességes megélhetést biztosítani. Ez a beszéd notn nyerte meg az elégedetlenek tetszését. Tudósítónk mellett állt egy csoport, akiket a Szentháromság szobor mellett majd mindennap meg lehet találni. Ezek közül mondta az egyik: „arról beszéljen, hogy egyszer már az urak dolgozzanak, a szegény ember meg legyen az ur." — A többi kinevette 8 egyik társa méltatlankodva vágta a szemébe : „Bolond." De amikor a szónok anu a témára tért át, hogy sok ezren vannak azok, akik muaka nélkül nem csak megélnek, hanem meg is hiznak ; hogy Katonáinkról. Ma mindenki katonákról, hadseregről beszól. Ússzunk hát mi is (bár nem szokásuuk) pár percig az árral; lássunk tényeket ós folyományokat. A P • • • i gyalogezred hangos zeneszóval vonult ki a hadgyakorlatokra. Ott talpalt a sok infanteriszt között vagy harminc önkéntes is, derülten, vidáman lépkedve a taktusos trombitaszóra . . . Gondolták, miért ne legyen jó kedvünk! Mire eljön az est s vége lesz a marsolásnak, ugy sem lesz a vidámságból egy mákszemnyi sem. Hogy félelmük nem vált valóra, annak két oka van. Első az ezredes. Jó ember volt (béke lengjen porain), aki mód felett szerette katonáit; de kivált az önkénteseket, akik szintén vagy harmincan talpaltak a többi száz meg száz infanteriszt között. Az ezredes nagy ur volt, főrangú volt. A cBendes szórakozást, de kivált a vadászatot igen kedvelte; minélfogva lankaszterét és vizsláját a gyakorlatokra is magával hozta s ha alkalom akadt, Kedvenc sportját hévvel űzte. Igaz, hogy emiatt megesett vele az a kellemetlenség is, hogy az ellenség az ezredét utolsó 6zál emberig elfogta; de ő — helyes ellenérték fejében — ugyanazon időben vagy 50 darab különféle vadat terített le. Baja nem esett. Hisz mondtam már, hogy főrangú volt, nagy u r volt és mindezek tetejébe nem magyar származású volt. Szine azonban olyan jó volt, mintha soha es életben nem olvasott volna Dienstreglamát, mintha sohasem látott volna más folyót, mint a Dunát, más hegyet, mint a vén Mecseket. A másik ok: egy magyar ur. Ugy történt, hogy az ezred, miután elérte a Dunát, ennek partján kezdett fölfelé masirozni. Késő délután egy nagy faluba értek, ahol az a magyar ur volt az ur. Természetes, hogy az ezredes az úrhoz került kovártélyba, aki régi, jó szokásához hiven az egész tisztikart — mindmegannyi jó ismerősót — meghívta vacsorára. Az ezredes elfogadta a meghívást, de csak azon feltétel alatt, ha az önkéntesek is — mint művelt egyének — ott lehetnek. — Legyen lud, ha kövér! — kiáltott fel a magyar ur s ugy duplázott rá az ezredesre, hogy a falu összes celebritását, a plébánost, a káplánt, a jegyzőt és a kis urakat is beinvitálta. Nagy rianás esett; legrosszabb bor — a villányi volt. A nemes családot ós a celebris egyéneket — ezredestől a kadétokig kizárólag — a nagy ebédlő fogadta magába; a kisebbrangu egyéneket, | a káplánt (s van-e ennél kisebb?!), a kadétokat ée önkénteseket az ebédlő melletti terem fogadta be. Mikor már el kellett volna menni, akkor akart mindenki leginkább maradni. Kár, hogy Szemere Miklós nem volt ott. Ha ott van, sohase mondja, hogy nem boldog a magyar.. Tény, hogy a két terem hangja között nagy volt a különbség. A nagy ebédlőteremben ától-cettig érvényesültek a társalgási szabályok; míg a kisebb teremben annyira uralkodott a forte, hogy az itt elnöklő káplán jónak látta a kót termet elválasztó ajtót becsukni. Ez az eljárás közmegelégedést keltett. Rögtön sűrűbben bujdosott a pohárjs öt perc alatt a kadétok és önkéntesek egy szálig bruderok lettek. Mikor már a levegő olyan tüzes volt, hogy szinte felrobbanni készült, felállt a káplán s jelezte, hogy beszélni akar. Szép szál fiu volt (akkor még), pompás, barna arccal, mély, tüzes szemekkel, szónfekete hajjal. Magas, vállas alakját gyönyörűen kiemelte a ragyogó paliium. — Vitézek' — kezdte — szolganépnek nincs hazája . . . Azután elmondta, hogy mit ér az olyan állam, melynek önálló hadserege nincs s hogy mit őrnek az olyan törvények, amelyeket nem emel kellő