Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-27 / 35. szám

XXIV. évfolyam 35. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 lillér Hirdetések : — Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként l K. Kéziratokat Dem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A választási jog. Az idő semmit sem hagy érintetlenül s a haladás szelleme belenyúl minden emberi intézménybe, minden történelmi alakulásba. Minden fejlődik, halad, átalakul; az emberiség lépésről-lépésre nagyobb hatalmat szerez a természeti erők felett, eszméi tisztulnak, céljai, törekvései uj irányt és tartalmat kapnak. Uj célok, uj törekvések mozgatják a nemzeteket a felvilágosodás századaiban. A fizikai és szellemi felszabadulás letörte a szolgaság rendszerét s az egyenlőség diadalmasan tör előre. A nemzet fogalma kibővült. A kiváltságosokból álló politikai nemzetek helyét elfoglalja a nép, amely az egyenlőség elvét vallja és hirdeti, amelynek kebelében senki sem lehet olyan nagy, mint mindenki, amely az érdemeket nem születési előjogokkal, hanem az összességnek tett szolgálatok értékével és munkával méri. Az egyenlőség elve elvitathatlan igazság, de gyakorlatilag örökké keresztülvihetetlen utópia marad, mert érvényesülésének mindig útját fogja állni az emberi gyarlóság, a hiúság, az erők és képességek külömbsége; útját állják az életviszonyok, a társadalmi és állami érdekek. A tudós megállapítja a repülőgép törvényeit, de mikor gépét összeállítja, az első szellő rombadönti a legszebb elméletet s a tudomány minden furfangjával összeállított gép lezuhan a földre. A könyvtárba temetkezett bölcs köteteket ir az egyenlőségről, de mellére rendjeleket aggat s tudományánál fogva külömbnek vallja magát másoknál, több előjogot követel s elveit önmaga hazudtolja meg. Az egyenlőség eszme, amelyet talán meg lehet közelíteni, de soha sem lehet valóság, amelyet el nem lehet érni. Az egyenlőség egyes intézményekben érvényre juthat, de megtestesült valósággá nem válhat. A nép azon rétegei, amelyek az egyenlőtlenség nyomását legjobban érzik, olyan intézmények után törnek, amelyekben az egyenlőség eszméje velük szemben is érvényesül. Részesei akarnak lenni az államok által biztosított jogoknak s bele akarnak szólni abba a munkába, amely az országok sorsát intézi. Ez a törekvés nem csak érthető, hanem jogos, amely előtt ajtót kell nyitni. A szabadság és egyenlőség elve megköveteli, hogy a felfelé való törekvésnek útját senki se állja, hogy minden erő érvényesülhessen addig a határig, amíg az összességnek / kárára nincs. Érthető a politikai jogokból kizárt osztályok törekvése és küzdelme a választási jogért, amelynek vagyoni cenzushoz való kötése nem egyeztethető össze az idők szellemével. Az állammal szemben való kötelességek egyenlők; legyenek egyenlők a jogok is. Egész osztályokat megfosztani a politikai jogoktól csak azért, mert vagyonuk munkaerejükből áll s egyenes adót nem fizetnek, ma már igazságtalanság. Az általános választói jogot meg kell adni, akár akarják a hatalmasok, akár nem. Egy darabig elodázni lehet, de megakadályozni nem. Ha nem adják meg ma, önmagától is ölünkbe hullik holnap. Az általános választói jogot azonban Magyarországon nem szabad ugy felfogni és kezelni, mint egységes és megszilárdult nemzeti államokban, ahol a külömböző néposztályok közötti küzdelem mindig megmarad a politikai és gazdasági téren. A jvagyoni cenzus igazságtalan, de a választási reformnak ugy kell megtörténnie, hogy az a magyar nemzeti állam szolgálatában álljon s minden közjog ennek érdekében legyen gyakorolható. A nemzetközi jelszavakat csak ugy és addig fogadhatjuk el, amíg azok a magyar nemzet érdekeivel nem ellentétesek. Mert országunkat nemzetközi eszmékért idegen elemek zsákmányául, a szociális tanok és küzdelmek harcteréül átengedni nem akarhatjuk. Nincs az emberi jogokért lelkesülő olyan ember, aki ne karolná fel az általános választói jogot a maga teljességében, ha az a magyar nemzeti állam veszélyeztetése nélkül keresztülvihető, ha az a közerkölcsiség kockáztatása nélkül lehetséges. Nekünk azonban valamely előfeltételre szükségünk van, ha azt nem akarjuk, hogy politikai életünkben ne internacionális törekvések, hanem első sorban nemzeti szempontok érvényesüljenek s fel ne üsse fejét az anarkia, a tekintélyek teljes devalválódása. Fenn kell tartanunk azt az elvet, hogy az általános választói jog legalább attól legyen feltételezve, hogy a választó magyar állampolgár, az értelmiség bizonyos fokán álljon s magyarul tudjon. Mert csak azokról tehető fel, hogy jogukat a magyar állam érdekében gyakorolják s szavazatukat nem pénzért árulják, akiknek magyar hazáról, nemzeti államról, alkotmányos szabadságról, polgári kötelességekről fogalmuk van. Ne legyen a választási jog se fajhoz, se felekezethez, se osztályhoz, se vagyonhoz, csak bizonyos életkorhoz, műveltséghez és magyarsághoz kötve. A szociáldemokraták természetesen nem akarnak semmiféle censust ismerni, mert ez elveikkel ellenkezik s mert az általános választási jogban egy olyan hatalmas eszközt látnak, amellyel az alsóbb néposztályok gazdasági helyzetén javítanak. Pedig csak illúzió az a hiedelem, hogy proletariátus szabadságát és boldogulását az általános választói jog biztosítaná. Ezt a hiedelmet mesterségesen terjesztik s csak üszőknek használják, amellyel fel akarják gyújtani a szenvedélyeket s első sorban érzéketlenné akarják tenni a népet a mugyar nemzet speciális érdekei iránt, hogy ezeket sutba dobva, elfeledve, nemzetközi jelszavak és álmok után fusson. Még most sem látják, hogy mire való a fokozott mozgolódás? Még most sem tudják, hová vezetnek azok a tévtanok, amelyek e politikai egyenlőségtől mást is várnak, mint az egyenlőség elvének előretörését ? AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*IZÜ TERMESZETES HASHAJTOSZER. Mai számunk 12 .oldal*