Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-06 / 32. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 augusztus 6. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér 32. szám. Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér Boronként 1 K. Kéziratokat bem küldünk visaza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Gravamen. (H. E.) Olyan régi szó közöttünk a gravamen, hogy szinte érezzük a levendula illatot, mely az ősi menték körül lengett, mikor az elkeseredett magyar nyakába akasztotta, hogy felbaktasson az országgyűlésre, kireperálni a mit a német rontott ősi levelünkön. A reperálás aztán vagy szóval ment, vagy karddal. Vagy egyikkel kezdődött, vagy másikkal végződött. Ez jutott mindannyiszor eszembe, mikor a most elhunyt kuruc bihari képviselőnek, Rigó Ferencnek kúriáján valahányszor megfordultam. Egyik szobájában van egy festmény. A kuruc előőrsöt ábrázolja. A tavaszi hajnal sejtelmes világításában áll elől erős zömök magyar lován az őr, a háttérbe mosódva egy kis csapat, a mély távlatban összefolyik az ég a földdel. Már azt nem lehet kivenni, hogy ott van e a hires kuruc sereg, vagy csak az árnyék mélysége sötétlik ?! Az ég alja, a fűves-bokros talaj, az egész levegője magyar annak a képnek, csak a kuruc csapat kicsiny rajta. Mintha az egész magyar földnek a képe volna az a művészi hangulatu kép. A térképen Magyarország a neve ennek a földnek. A levegője magyar, hiszen akkor érzi az ember, ha idegen földről jön haza és a határon megcsapja arcunkat a hazai levegő. A földje az meg éppen a vér jussa. Sajó, Mohács és Világos hármas vérkeresztsége folytán magyar, feltétlenül magyar. A pora magyar vérből lett porrá, a földje magyar csontból kapja az erőt, mi a világ legacélosabb búzája képében tör fel az ukokák számára áldás gyanánt. Szent jussunk van ehhez , a földhöz, vizéhez, porához, földjéhez, levegőjéhez, csak . . . az ember, az igaz magyar vér kevés ezen a földön. Kevés a szereplők közt és olyan sötét, szerencsétlen társadalmi viszonyaink folytán a háttér, hogy nem tudjuk, vájjon kevés vezető férfiaink háta mögött ott van e a sereg, vagy csak ott kellene lenni. Egy kis elszánt csapat áll őrt, körül meg borong a setét. Ki tudja hajnal pirulása, vagy este boruja e ez a sötétség, melyben még legkiválóbbjaink sem látnak tisztán. A ki képes látni, veszi a fringiát és reperál. A mint hogy a reperálásra való hajlam mindig megvolt, Valahányszor veszélyben forgott a papiron levő alkotmány. így nőtt fel a mi alkotmányunk. Egyenesre, mint a nád szál. Simán egy ideig, aztán jött a görcse. Hanem mindig felül nőtt a csomón s az csak erősítette' növésében. És ez a mi nádszálunk szép magyar alkotmányunk nem vízben, de vérben nőtt nagyra. Ezért olyan erős, elpusztíthatatlan. Sok vihart kiállott, sokszor megtiporták, de szét nem roppant, sokszor csapott belé a hatalom villáma, de kiheverte mindig. Mi pedig soha egyébbel nem igen törődtünk alkotmányos harcainkban, vagy gravaminalis küzdelmeinkben, minthogy uj levelet kapjunk a némettől ősi jussainkból s ha kihajtott az uj levél, békésen ültünk le az alkotmány fája alá, gyönyörködtünk az uj levél hajtásában s hátunkat neki támasztva szunyókáltunk szépen, a Magyarok Istenére bizva, hogy gondunkat viselje. Nagy Lajos halála óta sok szép levelet is hajtott a mi alkotmányunk. Adta a német, ha muszáj volt! Nagy levelet, nagy pecsétet rája, de nem volt benne semmi virtus. Utolsó nagy neki busulásunk 48-ban esett karddal és 67-ben gravaminalis alapon, szóval. Akkor kaptunk uj levelet: a kiegyezést. Utánna újra letettük a díszmagyart, a fringiát is és neki vetve hátunkat, az alkotmány erős derekának, szunyókáltunk csendesen az uj levél hűs árnyékában. Most aztán rázzák a fát, a hová neki támaszkodtunk, az ősi alkotmányt s a nemzet felocsúdva ugyancsak furcsa dolgokat lát. Díszmagyarunk elkopott s bizony nem sok becsülete van a magyarnak még saját ereszalja előtt sem, azok előtt kiket fedél alá vett; jött-ment Isten adta népséget, hogy ne pusztuljon magára hagyatva. Most már ez is jusst kiván. Régen csak maradék ételre, viseltes ruhára áhítozott. Ma a nemzetiségek* kiknek kegyelemből adtück árendát földünkön, kezdenek kibecsüi. saját tanyánkból. Az osztrák katonák is — jól i; őket előlről-hátulról, sőt tán még le<_ 1 hátulról — nagy hangon beszélnek mi beszédünket nem akarják ismerni. P ' n mi kommandónk könnyebb, nem 57 , mint az övék. Csak egy, de jó: »elorei« Sokat ér, ha legény van a végén. Hát z nem kell nekik, csak legény. Egyik a más nélkül pedig nem ér semmit. Össze vanna tc nőve! Nemzeti voltunk is elveszett. Hiszen azt mondják, hogy a mit mi kérünk, azt másnak is meg kell adni. Ki az a más, hozzánk képest? Ki is vagyunk pusztítva jóformán s nem igen engednek feljavulni se réven, se vámon. i Hát hol vannak a mi régi leveleink ? Sok szép jussunk, a mit a német is elismert annyi sok Írással meg pecséttel? Bizony megette a levelet a hernyó. Nincs az Írásban virtus, de talán nincs bennünk sem. Most próbáljuk, van-e? Ne féljetek én véreim, magyar fajom. Nem sokára kihajt az uj levél, szunyókálhatunk újra s ha nem látjuk ismét mi van körülöttünk, álmodhatjuk újra, úgy, a hogy szeretnők. Tudja Isten, én jobb szeretném, ha nem a német felfogása változnék meg, hanem a miénk. Ne álljunk be ismét karónak alkotmányunk fája mellé, hanem szántsunk körülötte alaposan, ássunk mélyen, ne A radio-activ ScMdthaner-féle = keseríiYiz, reggel fél pohárral használva jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztító, mint ivó kúra Karlsbadi és Marienbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesítője. Az első magyar ásványviz, amelyben RÁDIUM fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli. — Kapható kis és nagy üvegekben. Főszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. Mai számunk 10 oldali