Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-30 / 31. szám

1905. julius 9. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapt 9 A sekélyen gyökerező növények tömődött , struktúrában és gyomosan hagyják vissza s földet, a mélyen gyökerező növények ellenben a talajt beárnyékolván, azt kedvező struktúrájúvá és gyommentessé teszik. A mélyen gyökerező növényeknek chemiai és fizikai hatása is előnyös a talajra. Minél gondosabban és szabályszerüebben van keresztül víve a sekélyen és mélyen gyökerező növények váltakozása valamely gazdaságban, annál jobban ki lesz a talaj és levegő tápanyagok tekintetében használva. Minden növény csoportnak meg van a maga tápanyag igénye, az egyik csoport íoleg az egyik, a másik főleg a másik tápanyag iránt igényes s ebben a tekintetben az illető tápanyag összetétele és oldhatósági foka is határoz. A gazdasági termények észszerű váltakozása, a sekélyen és mélyen gyökerező növéuy családok tekintetbe vételével, a legnngyobb haszonnal jár s a gazdasági termelésnek egyik legfontosabb részét képezi. A sekélyen és mélyen gyökerező növények felváltott termelésével a kultúrnövények edzettebbek és ellentállóbbak lesznek a számtalan növényi és állad ellenségekkel folytatott küzdelemben, mely ellenségek pedig egyoldalú termelésnél óriási pusztításokat szoktak véghez vinni. Vegyük tehát a fennt említetteket fontolóra s hagyjunk fel a rossznak bizonyult régi rendszerrel, térjünk át a sokkal nagyobb és biztosabb terméseket adó váltó gazdaságra! Legyen a vetés forgás rendszerére való áttérés minden gazda legfőbb törekvése, mely csak jólétet s vagyonosodást teremt, míg a régi egyoldalú termelés nyomán a mai gazdasági viszonyaink között csak a nyomor és szegénység fakad. Ne ragaszkodjunk e téren elődeink hagyományaihoz. Ugy s oly alapokon mint apáink gazdálkodtak, ma már nem lehet. A mi fokozott igényeinket, terheinket az a gazdálkodási rendszer már ki nem elégíti, nekünk ma mindent el kell követnünk, hogy gazdaságunk jövödelméb'U társadalmi s állami kötelezettségeink lerovása után még tisztességes megélhetést biztosíthassunk magunknak. Álljon előttünk az a gazdai arany mondás: »Markolj csak keveset, hogy azt jól megszorítsd, ne a földet, hanem a munkát szaporítsd.* Szenteh Dezső gazdasági szaktanár. A külföldi bnzák és a bnza nemesítés. Belátva a szükségét annak, hogy a növénytermelés terén sem zárkózhatunk el az újítások elől, iletve az ujabban forgalomba hozott buzafajtákkal való termelési kísérletek elől, hazánkban, de főleg a Dunántulon sok idegen buzáuak termelése kiséreltetett meg az utóbbi években. Hogy mi indította erre a gazdákat, az legtöbbnyire abban leli magyarázatát, hogy az eddig termelt búzák nem hozták meg azt a hozamot, amelyet a költségesebb művelés, a befektetett több tőke megkívánt volna. Egy más oka a kísérleteknek búzáink degenerálásának önkényte•• len beismerése. A búzát évszázadokon át vetve nem kisérte az emberiség annak változásait s így degeneráiását figyelemmel, hanem egyezer azon szomorú tapasztalatra jutott, hogy az eredmény nem kielégítő, tehát ezen változtatni kell. Az állattenyésztés terén a tenyésztési feltételekkel már tisztában vagyunk, tudjuk, hogy vannak fajta tulajdonságok, de vaunak s ezek képviselik a legnagyobb értéket, kiváló egyedi tulajdonságok is. Míg azonban az állattenyésztés terén szabad szemmel könnyen megbírálhatjuk a tenyésztés eredményét, addig a növénytermelésnél s/m a fejlődés, sem az anyag képződése tökéletesen figyelemmel nem kisérhető s látszólag nem befolyásolható. Míg az állattenyésztésnél a fejlődő egyedeket is tudjuk jó vagy rosz takarmányozással némileg tökéletesíteni s gyak rlással vagy szoktatással annakjó tulajdonságait fokozni s idővel az utódokra is átörökíitetni, addig a növénytermelésnél a fejlődési folyamat alatt úgyszólván semmit sem tehetünk az anyag képződésének előmozdítására. Ezen látszólagos tehetetlenség a természettel szemben indította a gazdákat arra, hogy különböző vidékek búzáival, vagyis mondjuk idegen buzafajtákkal tegyenek kísérleteket. A kisérletek eredményei kitűnőek voltak, termésben ugy szalmára mint szemre túlhaladták a mi világhírű búzánkat. Azonban jött egyszer csak a reakció, a kisérletképen, vagy talán nem is kisérletképen, hanem már meghonosítottnak vetett buza nem mutatkozott elég ellenálló képességűnek az itteni klímával szemben. Kifagyott, kiveszett. Dacára annak, hogy a búzák csaknem mind egyfajtájuak voltak, vagyisaz úgynevezett ófrancia« búza, mégis azon eredményre jutottunk, hogy nem egyformáu állták ki a telet. Voltak helyek, a hol a buza csaknem tökéletesen kiveszett, úgy hogy tavasszal ki kellett szántani, míg másutt azt mondhatni nagyon csekély kárt szenvedett. Ha gondolkozunk azon, mi lehet annak az oka, hogy a francia buza nem egyformáu állta ki a telet, rájövünk ennek megoldásával arra, hogy igenis, a buza épúgy tenyészthető, ép oly befolyást gyakorolhatunk rá, ha nem is olyan könnyen, mint akár a szarvasmarha tenyésztésre. Ha figyelemmel kísérjük a kontinens búzáit, azon tápasztalatra jutunk, hogy az országonként illetve éghajlati árnyalatok szerint más és más formát mutat, más béltartalommal s más termőképességgel bir. A búzának megvan az a természetadta tulajdonsága, hogy az éghajlathoz alkalmazkodik. Tapasztalhatjuk ezt a tar és szakállas buza vetésénél. Ha a tar búzát, amelynek nem a mi vidékünk az igazi hazája, éveken át ugyanabból a vetőmagból vetjük, nem is nagyon hosszú idő alatt szakállassá válik. Ezen szakállasodás természetesen nem is olyan nagymérvű, mint a rendes szakállas búzánál, mert e fajta illetve a jellegzetes egyedi tulajdonság tökéletes megszűnéséhez hosszú idő kell. így látható, hogy minden országnak meg van a maga éghajlati viszonyainak megfelelő buzafajtája. Ha most a francia búzát nálunk vetjük, azon eredményre jutunk, hogy annak jó tulajdonságai, amelyet mint egyed bir, amilyen a nagyobb termőképesség, talán a tömöttebb szár s így a megdűlés kisebb veszélye érvényre jutnak, de viszont érvényre jutnak rossz tulajdonságai is, t. i. az ellentálló képesség csekély volta. Azon körülmény, hogy az egyes gazdaságokban az egyes vidékeken nem egyforma tulajdonságokat mutatott a francia buza, nem egyforma ellenálló képességű volt, annak oka abban keresendő, hogy az egyik mag talán már 6—7 éve nálunk termett búzából való, míg a másik csak egy-két éve honosíttatott meg. Az előbbi, a 6—7 éve itt termelt buza, már némileg aklimatizálódott s ellentállóképesebb lett. Ezenkívül közrejátszottak más körülmények is, hogy jobban kibirta egyik-másik helyen a fagyot, azonban lényegesen befolyásolta azt már az aklim itisatió. Amikónt alkalmazkodik a tar buza a változott éghajlati viszonyokhoz, a melegebb, szárazabb vidékhez, s erről már meggyőződtünk, így mindenesetre a francia buza is létfentartási ösztönből alkalmazkodik a zordabb időjáráshoz. Az egyes országok buzafajtái nem egyformán termőképesok, az egyik nagyobb hozamot ad mint a másik. Ennek oka abban kereshető, amint a tapasztalati tények is bizonyítják, hogy azon államokban amelyekben a géptechnika jobban, illetve előbb fejlődött, azokban a búzák bővebben termők is. Ugyanis a modern gépekkel a vetőmag tökéletesebben elkészíthető, s így a beteges, satnya egyedek a termelésből lassanlassan kizártnak s egészséges, életerős mag után élet és termőképes növények fejlődnek, amelyek életképes, erős, egészséges magokat nevelnek. Amennyiben idegen országok búzái bővebb termőképességüek, ugyanazon művelési módozatukat feltételezve, a mi hirneves magyar búzánk ugyanolyan termőképességüvé tehető tenyészkiválasztás utján mint bármely más külföldi fajta. Hogy állításaim igazságokat tartalmaznak, meggyőződhetünk arról, ha megnézzük a most rendelkezésre álló hazai buzaf íjtáink it; azt tapasztaljuk, ha a magot megvizsgáljuk, hogy ahány mag annyiféle. Még szembeötlőbb a különbség akkor, ha érésben levő lábán álló búzát figyelünk meg. A buza évszázadokon át minden behatóbb megfigyelés nélkül, minden a tenyésztésre irányuló befolyás nélkül termelve, természetesen csak degenerálódhatott s nem fejlődhetett. Hozzájárult a degenerálódáshoz az, hogy a vetőmagvak részint a gépek hiánya miatt, részint tudatlanságból nem választattak meg kellőképen, így a beteges gyenge egyedek, gyenge növényzettel, csak gyenge szemet nevelhettek. Tudjuk azt, hogy a buza virágja maga magát termékenyíti meg s így a beteges növény beteges anyagot kap a megtermékenyítésre. Ha az egyes egyedek termékenyítő porzót kaphatnának a másik, szomszédos növényről, akkor a fent említett degenerátió nem állhatna be oly mérvben, mivel az életerősebb növény tulajdonságai is átörökíttetnének. Ebből kifolyólag látjuk, hogy állettenyésztési hasonlattal éljek, miszerint a búzánál a legnagyobb beltenyésztést folytatjuk. Hogy a búzánál folytatott beltenyésztés káros, hatásu-e, arról eddigi positív tapasztalataink hosszabb időről nincsenek. Amit a pár éve folytatott termelési kiserletek bizonyítanak, azt axiómának nem vehetjük. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a búzánál, fenti hasonlattal élve, a legnagyobb fokú beltenyésztést kell folytatnunk, az egyes egyedek jótulajdonságait kéli kihasználnunk, s azt tenyészkiválasztássa! az utódokban tökéletesítenünk. A buza tenyészkiválasztás utján való nemesítésénél a buzáuak általunk megkívánt jó tulajdonságaira kell tekintettel lennünk. Ezen jó tulajdonságoknak kell lenni: a nagy bokrosodási képesség, s ennek kapcsán a nagyobb termőképesség, a megdülés ellen való ellenállás, vagyis a szár nagyobb szilárdsága, s így tömöttsége, s az egyednek a növényi beteggégekkel szemben való elleutálló képessége. Amint a tapasztalati tények igazolják, a búzának ezen jó tulajdonságai hosszabb, rendkívüli gondos ós pontos munkával nagy mértékben emelhetők. A buza nemesítése tenyészkiválasztás utján a legegyszerűbb, de legfáradságosabb eljárások egyike. Az eljárás abban áll, hogy a meglevő hazai búzánkból már a fejlődés stádiumában kiválasztjuk azon egyedet, illetve tövet, amely mindenféle tekintetben megfelel a kívánalomnak. Hogy több anyagunk legyen, de ez természetesen több munkával is jár, s hogy fáradságunkat biztosan siker koronázza, több egyedet, illetve tövet is kiválasztunk. Az érés bekövetkeztével ezen egyedek kalászaiból kiválasztva a legtökéletesebb kalászt, amely legszebben van fejlődve, amelynek virágfüzérkéi legteltebbek, amelynek szára, illetve szalmája a legmegfelelőbben van fejlődve, vagyis a szalmánál legmegfelelőbb az egyes csomók közti távolság, s ebből a legszebb füzérkék legszebb magvait szemenként elrakjuk s az ezekből származott növények fogják adui az anya töveket. Az anya töveket ugyanolyan gondos megfigyelésben részesítjük mint a kiválasztott egyedet s amennyiben valami tulajdonság nem felelne meg, vagy valamely tekintetben hátrányosan fejlődnék, ugy nem sajnálva az eddigi fáradságot, minden kimélet nélkül ki kell hagyni a további termelésből. Ily módon, legtöbbnyire azonban csak néhány év alatt szerezhetünk olyan magot, amely valamennyi kívánalmunknak megfelel. Kifejleszthetjük ily módon a búzában a bokrosodási képességet, s így a nagyobb termőképességet, a szár vagyis szalma nagyobb szilárdságát s a növényi gomba betegségek, főkép a rozsda ellen való ellenálló kép-sséget. Ezenfelül az így származott mag a meglevő hazai anyagból való lóvén, annak aclimutisatióra szüksége nincs s minden veszély nélkül termelhető. Ha már egy határozott tulajdonságokkal biró maggal birunk, arról már rövid idő alatt körülbelül 4 év alalt termelhetünk annyit, hogy nagyobb területeket is bevehetünk s azután az egész gazdaságba is felhasználhatjuk. Amennyiben azonban azon princípiumból indulunk ki, hogy búzánk degenerálva van s mi tenyészkiválasztással a degenerátió hibáit helyre akarjuk hozni s elértük is az eredményt, nem szabad fél uton megállani, nehogy a gyorsan megszerzett tulajdonságok ép oly gyorsan mint megszereztottek el is vesszenek, hanem folytonosan utáuna kell pótolni, tökéletesíteni az anya növényeket illetve magokat, s ép oly elbánásban részesíteni évről-évre, mint amilyenben a jó tulajdonságok megszerzésének évében részesítettük. A búzának ily módoui nemesítése már a gyakorlatban bevállott, amennyiben a tisztelt egyesületi tag urak ez iránt érdeklődőek, avagy a cirka 13 évi munkásság eredménye gyanánt előállított nemes magból beszerezni óhajtanak, szívesen szolgálok felvilágosítással. Sárközy Viktor.