Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-30 / 31. szám

4 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. junius 25. A haszon nem csak a tenyésztés intenzivitásában, hanem a külföldi közvetítő kereskedés elkerülésében áll. Mert pl. a tojás Magyarországnak export cikke, amelyet a bécsi kereskedő gyűjt s továbbít észak felé. ' A baromfi okszerű tenyésztése egy közepes parasztgazdaság kiadásait kevéssel emeli, míg a bevétel már számottevő. 200—400 koronára rúghat, nem számítva a tollat és a guanót. Zalavármegye egyes vidékein, ahol a nép tőke hiánya miatt még az intenzív gazdálkodásra teljesen áttérni nem tudott, jelentékeny jövödelmi forrássá nőhetne ki magát a baromfitenyésztés, amely nem tart sok munkaerőt lekötve s a szükséges tápanyag megszerzése az év jó része alatt gondot nem ad. De talán még fontosabb szerepre tudna jutni a gyümölcstenyésztés ós annak szövetkezeti uton való értékesítése. Igaz, hogy ott, ahol a tenyésztés megkezdéséről is szövetkezeti uton kellene gondoskodni, nem sok eredmény volna várható, de Zalamegyének egy része már tul van a kezdet nehézségein. Nálunk már nem annyira a termelés meghonosítása, mint inkább annak intenzívebbé tótele s az értékesítés biztosítása képezné a feladatot. A legkelendőbb gyümölcs, amelynek ma már a szállítása is könyű, a szőlő. A rekonstruált szőlők buja terméseket adnak, a borok értékesítése pedig mindig nehezebbé válik. A szőlőgazdaságnak hatalmas támaszai lehetnénk a csemegeszőlőt exportáló szövetkezetek, amelyek egész Norvégiáig találhatnának kiviteli piacokat. Az exportálás előnyeit egyes gazdák alig képesek kihasználni, mert már a csomagolás eszközeinek beszerzése nagy befektetéseket igényel. Statisztikai adatok igazolják, hogy pl. Berlin és Hamburg roppant mennyiségű külföldi szőlőt fogyasztanak. Természetesen franciaországi szőlőt, mert ott az export már régen szervezve van. Egyéb gyümölcsünk szintén van s okf-zerű termeléssel még több és jobb lehetne. A szilvát, amiből az idén nagy termés lesz, felében főzik ki szesznek, amiből nem sok a haszon. Sokkal többet érne a szilvaaszalás. Az almát bő termés idején majdnem ingyen vesztegetik. Kivitelre alig kerül valami. Pedig kevés tőkével és egy kis fáradsággal mindezek nagy jövedelmet biztosíthatnának a népnek, amely azt sem tudja, hol dobja el magától a jólétet. Pihenőben. — Mindenféle a fürdőből. — Varazsd—Teplitz. Mikor megérkezvén, a kurhauszban szobát kértem, a hivatalnok el sem mosolyodott. Szokva van az ilyesmihez. meg azzal állt elő, hogy ő megutált bennünket, a léhaságuukat, — elmegy haza, gyerek lesz újra a gyerekek közt, a testvérei közt. . .(Nem tudod, hol laknak a szülei?) Tamás: (csaknem suttogva) Nem. Bandi: Elég az hozzá, azt hittük, hogy örökre kirepült a fészekből . , . Majd egy esztendeig hirt se hallottunk felőle ... A télen kacagva közónk toppant. Szebben mint valaha. Mint valami gyönyörűségesen kinyilt rózsa.. . Találgattuk pár napig a titkát, gyanúsítottuk veled, — de kinevetett bennünket s maradt minden a régiben . . . Hanem . . . (felkiáltva) hejh! Tamás, nem tudom, mi szorongatja ugy a szivemet, de aligha nagy baj nem érte Erzsikét . . . Tamás: (Megreszket a hangja, amint halk hangon közbevág) Mi érte volna ugyan? A vig lányoknak gondtalan az életük . . . • Bandi: (elbeszélő hangon, de gyors tempóban, meg-megszakítva) Hát akkor nem tudom, mi érhette ... De hallgass meg először. Jó multkorában egy csomó könyvvel sietek hozzá. Tudod, hogy a könyveket imádja . . . Kopogok, — semmi hang . . . Benyitottam . . . Tamás, lelkemre mondom, úgy feküdt ott a szőnyegen, mint a halott ... Az arca krétafehér, a tekintete halálosan szomorú . . . Mert rám emelte — Majd előjegyezzük. Kis álldogálás után ismét: hát kapom már a szobát ? — Hja ma tetszik a szoba ? — De hát emberfia, mikor ? Én mindennap szoktam aludni . . . — Ma nem szolgálhatok. Talán holnap? Ha tetszik előjegyezzük, azután majd a hogy sorra esik, ezen a héten még, vagy talán a másikon. — És addig hol létezzem ? — Oh — szól az ember lekötelező kedvességgel — Teplitzen sok szálloda van. Itt van a 2. és 3. számú szálloda. A második számú szállodának nem volt kiadni való éjjeli szekrénye sem. A 3. számú szállodás — kót hátbavágást a zágrábi káptalan aktivái ellenében — soha nem hallott Vörösmartyról, de betű szerint leolvastam arcáról a választ, mikor szobát kértem: csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Tényleg szerénytelenebbül nem viselkedhetik az ember Teplitzen, mintha lakást, vagy szobát kér. Ha megszólítasz valakit az utcán ós tizezer pezetát kérsz tőle kölcsön, (azt hiszem, Horvátországban pezetákban marad az ember adós), hát megeshetik veled, hogy megkapod, ámbár én velem móg nem esett meg. Hanem lakást kapni . . . De kedves 3. számú szállodás, hát hol lakjam, könyörüljön egy adófizető hazafin. (Éxlexes időben könnyű az adófizető hazafinak.) Emez pedig továbbra is megtartván a monarchia nagyhatalmi állását tudatosan kifejező testtartását, a már föntebb jelzett kedvességgel szóla, a mint következik: — A fürdővendégek nagyobb része magánosoknál lakik. Tessék itt mindjárt elkezdeni az első házat és aztán tovább kilincselni, amíg nem kap valahol. Az első házban azt kérdeztem, van e különbejáratú, kettős, utcai ... a többi epitheton ornanst nem mondhattam el. — Nincs kiadó szobánk — vágott közbe a háziúr. A harminckilencediket arra kértem, ha volna becses házukban egy vacok, ahol szerény mivoltomat meghúzhatnám, kauciót tennék, hogy fél kilenckor lefekszem és nem horkolok, mert egész családomban nincs . . . hiába! Ha tegnap, ha mult héten, ha egy órával tetszett volna korábban jönni stb. E közben a nap ontotta tüzét. A viz csurgott rólam, fejem kábult és érezni kezdtem a csodatermészet assimiláló hatását, érezni kezdtem, mint változom át hőforrássá. Azt hittem mindjárt szétmállok. Bár! Hiszen minden hőforrásnak van ágya, csak nekem nincsen. A helyzet elérte csúcspontját. Egy pillanatra átgondoltam a helyzetet ós aztáu a legcélravezetőbbet cselekedtem. Iszonyút káromkodtam. Hosszan, de velősen. Intornacioiiális szentekről is volt benne szó, a szemét. De meg se moccant . . . Gondolomakkor tért magához ájulásából . . . Azután lassan felült és kért hogy távozzam . . . Elég tökfilkó vagyok, hogy hallgattam a szavára. . . De hát mentem, szaladtam a gyávaságommal, a halál kópiájával . . . (nekifohászkodva) Azt hiszem én Tamás . . . Tamás: (a legnagyobb indulattal) Ne mond ki! . . . (nekitámaszkodik egy útszéli fának és fejét pár pillanatra kezébe temeti, majd a legnagyobb meghatottsággal) Eredj Bandi, mond meg Erzsikének, hogy rögtön nála leszek . . . Engem ne várj, még van egy ,kis dolgom . . . Siess,— siess! . . . (Bandielrohan. Tamás leül az útszélre és ismét kezébe temeti az arcát. Igy ül mozdulatlanul ós hangtalanul jó ideig. A válla néha megremeg. Tőle balra nagy lakóház úszik a holdfényben. Körülötte részben lekaszált ós kepébe rakott, részben lábon álló aranysárga vetés. Az útszéli fák hosszú sora megborzong ós susog a fölkerekedő szellőtől. Tamás hirtelen felugrik és támolyogva a város felé siet. A szavát alig lehet érteni, amint magában motyog) A fiamat... a fiamat. . . Mramister, ne vedd el a fiamat . . . Bogáncs. de különösen horvátországi illetőségüekről. Kitörésemnek különös erólyt adott a tudat, hogy ugy sem érti itt senki. — Öcsémuram bizonyára lakást keres, szólít meg magyarul egy bácsi, persze mérgelődik. Felvitt a szobájába. Két ágyban egy-egy határozatlan szinű lepedőbe csavart múmia szendergett. — Nézze csak öcsémuram. Ez a harmadik ágy az enyém. Délelőtt én adom a múmiát benne, délután ön adhatja, éjszaka pedig egymás mellett fekszünk. Leszaladtam az utcára — sírni. Megállj bitang zsivány Krobóoiaország, ugy itt hagylak, hiremet sem halljátok. A vasútállomás ötnegyedóra kocsin. Meghatva gondoltam szobámra otthon. Utazunk vissza azonnal. Szépen kezdődik a pihenés. Szerencsémre itt minden második házban van bérkocsis. Minden üzletben mérnek itt pálinkát, kartonruhát, olvasót és fiakert. Kérek egy kocsit azonnal. — Kérem majd előjegyezzük, mára már nem szolgálhatok. — Én most azonnal akarok, el kell utaznom. — Kérem becses nevét, majd előjegyez . . . — Előjegyzed ám a becses öreg apádat, te vén ... te vén jellasics ! A második és huszadik fiákkeros mind előakart jegyezni. Otthon a címzésekkel megy az ember valamire, elővettem ezt, elneveztem őket főfiakkero8, vezérkari fiákkerosnak, végül lókötőnek. Csak azt értem el, hogy a becses nevemet akarták előjegyezni . . . A polgármesteri hivatal azt mondta, hogy hajléktalanok menhelye nevü intézménye a városnak nicsen. * * Kaptam lakást. Az öregcukrásznómeghallotta, hogy menye, a fiatal oukrásznó azt mondta, nincs kiadó szoba. Majd megmutatja ő, ha nincs-e ? Elfogadott cukrászék legcukrosabb szobájában. Smrollni a nyoszolám ós krómsnitt a takaróm. Ezer forint van fejemre kitűzve, ha el akarnók szökni tőlük lakni, a fiatal cukrászáé anyósa tűzte ki. Sajnos — hála isten, nem minden házban akad — anyós. Hivatalos-rovat. i. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhirré teszi, hogy a kimórők ós kismértékbem elárusítók által 190ü—1908. években fizetendő italmérési illetékekre vonatkozó jegyzék folyó hó 25-től augusztus 2-ig a város házánál közszemlére ki van téve, a hol az érdekeltek azt a hivatalos órák alatt betekinthetik. Az észre vótelék, felszólamlások legkésőbb augusztus 2-ig a városi tanácsnál Írásban nyújtandók be. Zalaegerszeg, 1905 julius 21-én. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. II. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhirré teszi, hogy az 1905 —1906. óvi ebadó összeirási lajstrom a város pénztáránál) 1905. óvi augusztus 7-től augusztus 10-ig közszemlére kitétetik, a mely idő alatt az bárki által betekinthető és az esetleges észrevételek augusztus 10-ig megtehetők. Zalaegerszeg, 1905 julius 28. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. Várhidy Lajos polgármester. Hírek. Meghívó és értesítés. A zalaegerszegi ág. evang. hitv. egyház a lemondás folytán megüresedett lelkészi állás betöltése tárgyában, nagytiszteletü Varga Gyula esperes ur elnöklete alatt f. óvi julius hó 30-án vasárnap délután 6 (hat) órakor az állami főgymnásiumban levő imateremben közgyűlést tart, melyre az egyház nagykorú tagjait tisztelettel meghívom. Egyúttal értesítem a híveket, hogy a távozó lelkész ur f. hó 23-dika után működni nem fog s a lelkészi állás betöltéséig mindennemű lelkészi teendőt nagytiszteletü Vértessy Sándor zalaistvándi lelkész ur fog végezni. Lányi Kálmán, egyházfelügyelő.