Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-31 / 53. szám

1905 december 31. * Zalamegye Zaiavármegye! Hirlap« Tüzek. Zalaszentbalázson Muezet Ferenc birtokos egyik istállójában tiiz ütött ki s a nagy épület a benne felhalmozott taktfrmánynyal együtt porrá égett. — Kiskanizsán Horváth Boldizsár pajtája kigyulladt s két szomszédos gazdasági épülettel együtt elég. tt. Alapos gyanú merült tol, hogy a tüz'g) ujtogatisből keletkezett. Reszíi. Tudvalev ő dolog, h<),ry a huszonegyes játékban e/,zcl fejezik ki azt, h gy elég a blatt. A huszor.egyes azonban tiltott hazárdjáték s a csendőrök hamar lefoglalják a bankot, ha rajtacsípik u kártyásokat. Nagy Pali Ferkó szeuvedélyea kártyás s a karácsonyi ünnepeket is arra szánta, hogy szenvedélyének hódolhasson. A szurtos kártyát zsebrevágtas negyedmagával elindult a tomplomba. l)o osak a korcsmáig értek. Beültek az ivóba és kártyáztak. Annyira elmerültek a játékba, hogy nem vették észre, hogy a biró, a gyorskezű, belépett a szobába. Nagy Pali Ferkó harsány hangon kiáltotta: reszta. Ebben a szempillantásban kapott egy hatalmas pofont. »Dejszen nem reszta az, hanem fuccs, szép öcsém" — • mondta a gyorskezü biró s besöpörte a bankot, ^agy Pali Ferkó nem hagyta annyiban a dolgot. Karacsony másnapján beállított a szolgabíróhoz s bevádolta a gyorskezfít hivatalos hatalommal való visszaélés s idegen pénzek eltolvajlása iniatt. A. hivatalban ott ült az irnok, aki megértvén a tényállást, magára öltötte a szolgabírói tekintélyt s hasonlóképen visszaélt hivatalos hatalmával. Nagy Pali Ferkó most a királyhoz készül, hogy bevádolja az egész vármegyét. A jeles ifjú még alig mult 12 esztendős. A malacpecsenye. Újesztendő napján malacot kell euni, mert az beturja a szerencsét a házbst. És akinek nincs pecsenyének való malaca? Az vesz magának, ha vau pénze; ha pedig pénze sincs, hát lop egy malacot. így gondolkodott Nagy József, hely nélküli béres. A pénteki hetivásárra egy kocsin malacokat hoztak be. Zsákba voltak bujtatva a sikító állatok s a zsák addig rázódott, amíg a saroglyához ért. A kocsi után ballagott Nagy József s a bicskájával felmetszette a zsákot és egy malacot a dolmány alá dugott. A malac nagyot visított s a lovakat hajtó ember hátra nézett. A tolvaj ép akkor kuporodott lo egy kőrakás mellé. Hiába esküdözött Nagy József, hogy a malac jogos tulajdona. Elvették tőle e ráadásul jól el ia verték. Lopott bor. Horváth István galamboki lakos szeretett volna karácsony napján egy kis bort látni az asztalon. Feltörta tehát Kovács János présházát s annyi bort vitt haza, hogy elég volt az ünuepek alatt. Az öröm után azonban következik a bánat. Horvátot betöréses lopásért feljelentették. B. 0. R. A. Ez a címe egy asztaltársaságnak. Laikus nem is sejti, miért nevezi magát a tíztizenöt uri emberből álló asztaltársaság éppen bórának; a beavatottak azonban már tudják, hogv a négy betű mögött a következő hosszú cím rejtőzik: Borzasztó orgiákat reudező asztaltársaság. A Bóra a farsang alatt kezdi meg nagyszabású működését. Erő és egészség a gyermek kincse, mert igy lesz elentálló a fertőző betegségek csirái ellen. Hogy pedig erős és egészséges legyen, igyék a hidegebb évszakban Zoltán léle csukamájolajat, melyet szívesen vesz be, mert ize s szaga nincsen, Üvegjo 2 K a helybeli gyógyszertárakban. Elhalasztott vásárolt. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy Zalaegerszegen az 1906. évi julius 22-re, szeptember 8-ára és október 28 ára eső országos vásárok az 1906. évben kivételesen julius hó 30-án, illetve szeptember 10-én és október 29-én tartassanak meg. S

;i.z3zorszép daíok aibuma. A nemzetközi zeneirodalom legremekebb dalaink gyűjteménye, én. I hangra zongorakiséreltel jelent mog Klökner Ede Budapesti zeneműkiadó kiadásában. Ara 5 K. A légszebb újévi újdonság! Szebb ajándék't azt hisszük, keresve sem találni. Az értékes gyűjteményben 40 művészi dal vetekszik egymással az elsőségért, s bizony nehéz eldönteni, hogy a magyar vagy a lengyel szépség — az észth "vagy az olasz hódit-e jobban sajátos bájával? nem is i-zólva a kritikán felül álló klasszikusokról : Schubert, Schumann, Mendelssohn, Loiwe i-tb, kiknek kiváló ízléssel kiszemelt darabjait kapjuk, még pedig az eredeti szöveg mellett mindig a magyar fordításával (jóhirü fordítók: Csengery Gyula, Győry Margit, Cziglányi tollából), mig az eredeti magyar versekre költött dalok szövege rendesen németre is lo van fordítva, a nemzetiségi vidékek, s még inkább a külföld számára. Már ez utóbbi szempontból is nagyon helyes politika volt, a mesteri dalok gyűjteményébe belevonni a magyar zeneszerzők javát: örömmel adjuk hírül, — hogy betűrendben idézzük — Bahnert József, Gaál Ferenc, a korán elhunyt nagytehetségű Gréczinger (Ivánfy) Iván, Hubay Jenő, Lányi Ernő, Siposs. Antal, Soent-Gály Gyula közölt dalai méltán foglalnak helyet a külföldi nagyságok alkotásai mellett és bizonyos, hogy valamennyi nagyon fog tetszeni. A rendes kótanagyságu kötet 120 lapra terjed ; ennyi szokott lenni egy modern opera teljes zougoraátirata, 10—12 korona árban ; ehhez képest a Százszorszép dalok ára potomság. Az előkelő külsejű, fényes vastag papírra nyomtatott kötetet jó lelkiismerettel ajánljuk dalkedvelőink figyelmébe. Korunk állami és társadalmi alkotásai: ez a Nagy Képes VilágtörténetXII. kötetének a cime. A kötetet elejétől végig Marczali Henrik irta, egyetemünk tudós tanára, a ki az általa szerkesztett nagy vállalat VII—XII. kötetében egymaga irta meg az újkor és a legújabb kor történetét- Az egyes kötetekről a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a szakkritika, s a nyilatkozatokról a napi lapok is megemlékeztek. Valamennyi kötet közül a XII. adott legnehezebb munkát, mert elmegy a XX. század elejéig, a meddig egy külföldi összefoglaló nagy mű sem halad, s amely kornak nemcsak összefoglaló története, de móg monográfiái sincsenek megirva, sőt adattára is nagyrészt kiadhatatlan. Csak a Marczali éles Bzeme vállalkozhatott e bonyolult s még forrásban lévő kornak áttekintésére, a mi napjaink törekvéseinek megértetésére. Ezen érdeme révén azonban könyve páratlanul áll egyelőre az egész világirodalomban. Maga a XII. kötet nagy vállalat sem jöhetett volna létre az ó rendkivüli készültsége, különböző tudományágakban való jártassága és bámulatos munkabírása nélkül. A vállalat alapeszméje a legmodernebb és legszerencsésebb : nem a csaták és királyok története e munka tárgya, hanem az emberiség fejlődásét egyengető eszmék kialakulásának és összekap' tolódásának a magyarázata. Helyet kap az így értelmezett történetírásban minden szaktudomány s bz emberi képességek egyetemének rajzává válik az egész. Igy például már az egyiptomi kötetben munkabér statisztikát kapunk az akkori időkből, benne vau minden kornak politikai elmélete, katonai történelme, philosophiai ós irodalomtörténete, művészete, ugy, hogy a hatalmas vállalatba bele van dolgozva az egész alkotmány, gazdasági és művelődéstörténet. Más szembeszökő érdeme és pedig nemzeti érdeme a nagy munkának az, hogy a magyarság történetét szervesen olvasztja bele az európai népek történetébe, 8 e révén a világtörténetbe. Külföldi nagy munkák eddig csak a keleti példatárba soroztainak bennünket, egyszerű tőmondatokban emlékezvén meg rólunk. Most a külföldi tudósok minden európai eszmének a visszhangját meghallhatják Magyarországon, e könyv hozzásegíti őket. Viszont mi m'tguuk is jobban fogjuk látni és érteni történelmünket, ha látjuk, mennyire hozáforrt a Nyugat történetéhez. Ezek az érdemek teszik nemzetivó a Nagy Képes Világtörténet fontosságát és sikerét. Égy kötet — gazdagon illusztrálva — 16 K. Kapható mindeo hazai könövkereskedésben. Az ember. (A Műveltség Könyvtárának II. kötete. Szakférfiak közreműködésével szerk. Alexander Bernát I ós Lenhossék Mihály egyetemi tanárok. 470 \ szövegképpel 39 műmelléklettel. Kiadja az • Athenaeum írod. és nyomdai részvénytársaság). i Megilletődéssel vettem kezembe e könyvet, • mely rólam szól, és tirólatok mind, a kik j büszke tudattal viselitek az ember nevet. íme egy könyv, melynek az a feladata, hogy feleljen ! nekem az állandóan nyugtalanító kérdésekre: mi 1 voltam, miként lettem azzá, a mi vagyok s mivé leszek ? Igaz-e, hogy én, az ember, nem születtem tökéletesnek, hogy nem vagyok a Teremtés koroi nája, csupán a fej ődésnek ez idő szerint legmagasabb fokáu álló lény e világ minden lényei közt! hogy a megvetett, a legjobb esetben lesajnált állatból fejlődtem szeretetre fogékony, gon; dolkodó, alkotó elméjű emberré? Ezek a kérdések állandóan foglalkoztatják az embert, ki sok ' századon át hitte, vallotta (s nagy tömeg vallja ma is), hogy ő a teremtés koronája, tökéletesnek született testben lélekben, a bünt nem ismerte, s csak később, az idők folyamán veszítette el tökéletes mivoltát. Csuda-e, ha az ember tetszelgett abban a hitben, hogy ő az első pillanatban, a teremtés első pillanatában embernek, minden más teremtett lény felett álló, legfelsőbb lénynek született? Ám a tudomány számtalan tetszetős álomból felébresztette az embert, abból, amelyet maga-magáról szőtt Kinek fáj ez a kiábrándulás? Csak a tudatlan, a maga nagyságával botorul eltelt egyénnek. A gondolkodó, az általános fejlődést napról-napra szemmel kisérő s abban gyönyörködő ember nem kesereg a hiu álomképek szótfoszlásán, ellenkezően: jóleső érzéssel gondol arra, hogy valaha a semminél is semmibb volt, érzés néíkül, öntudat nélkül; lény, melynek sem fájdalma, sem öröme nem volt s ime sok ezer éves fejlődés során mind tökéletesebbé lett: emberré, a kiben él az állat, az ős ma és élni fog mindörökké, de nyitva az ut előtte, hogy lépésről lépésre hatalmasabbá fejlődjék benne az emberi, s mind szűkebb térre zsugorodjon össze benne, ami állati. Hol van a fejlődés végső stációja? Ki tudná azt megmondani ? Hová fejlődik móg az ember? Mi csodás dolgokat fog alkotni még az emberi szellem? A legnagyobb tudós sem tud erre uekünk feleletet adni. Sok ezer esztendő hull még a semmiségbe, mig az ember eléri a fejlődés legfelső fokát, azt a fokot, melyet legfelsőnek nevezünk, hová azonban gyarló képzeletünk eljutni képtelen. Csuda-e, ha a gondolkodó embert melankólia szállja meg; csuda-e, ha irigység fogja el lelkét, a messze jövendő tökéletesebb embereire gondolván, kik sok mindent tudni fognak, a mi ma nekünk laikusoknak sötét titok s a legnagyobb elméknek is csak halovány sejtelem? A könyv az ember könyve, melyet olvasok, kétféle érzést támaszt bennem; felemelő az egyiklehangoló a másik. Fölemel a tudat, hogy legalább idáig, a hol vagyok, eljutottam a fejlődés csodálatos utján; lehangol a tudat, hogy e fejlődésnek végső állomására el nem juthatok, mivel, hogy sok ezer esztendő rettenetes nagy távolsága választ el attól. E kettős érzés hatalmában olvastam végig Lenhossék Mihály bevezetőjét, mely valóképen az agész könyv dióhéjban. Le merem irni, hogy magyar tudós móg tudományos dologról ily szépen, megkapóan, lebilincselően nem szólt a magyar olvasóhoz. Csudálatos dolog: nem mesterkedik rövid lélekzetü mondásokkal, nagyképű tudós kijelentésekkel; ugy foly az ő stílusa, mint a csendesen folyó viz, hosszú utat tesz meg egy-egy mondata, de mi megyünk vele bizalommal, mert a folyóvíz tükre tiszta : tudós beszél hozzánk, kinek tudományában feltétlen a bizodalmunk; igazi iró beszél hozzánk, ki ugy közli velünk a tudományát, hogy azt meg nem értenünk lehetetlenség; oly világos színtiszta ez a beszéd, hogy valósággal élvezzük nemes egyszerűségét, folyamatosságát; nincs ebben dadogás, szaggatottság, nincs ebben tekervényesség, zavarosság: igy kell irn, egy igazi tudósnak, s ekkor lesz a magyar tudománynak közönsége! Általában rni a valódi célja a Műveltség Könyvtárának? Bizonyára nem arra vállalkozott a kiadó a tudósok nagy seregével, hogy könyvtáraikba becsempésszenek tizenkét könyv-óriást s azoknak díszes-aranyos fokát bámuljuk s látogatóiknak mutogassák. Nem, a derék vállalkozók célja a tudomány összes ágainak népszerűsítése. Hogy a ludós a maga tudományából átadjon nekünk laikusoknak, a mennyit átadni leltéclenül szükséges az általános műveltség megszerzésére s ugy adja át, hogy azt elfogadhassuk, valósággal magunkévá tehessük. Ezt az eléggé meg nem becsülhető nagy célt szolgálja a Műveltség Könyvtára, 8 természetesen ez a kötet is, teljes cimén : Az etul er testi és lelki élete, egyéni és feji sajátságai. A könyv címében rejlő feladatot Lenhossék Mihály Bevezető-jén kívül tiz fejezet szolgálja, ugy szolgálja, hogy bármely nemzet büszke lehetne rá. Ez a könyv maga egy óriási fejlődés a tudomány népszerűsítésének mezején. Ha feltámadna a jó Apáczai Cseri János, a magyar tudomány e martirja, a ki hormadfélszáz év előtt megírta az ő Magyar Encyklopédiá-ját, megelőzve a • művelt németet is a tudomány összes ágainak < hazai nyelven való ismertetésében 1 Ha látná, hogy harmadfélszáz év után óriási méretekben csinálják meg magyar tudósok azt, mit ő kicsi-