Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-31 / 53. szám

2 »Ziaia,uitígye, Zalavármegyei Hirlap* 1905 december 31. tassunk olyan esemény felett, amelyről Tisza a választásokig talán egy kötetnyit beszélt és amelyet a nemzet nemcsak a választásokon lesujtóun elitélt, osak azért terjeszkedünk ki a novemberi hírhedt est cselekményére, mert ettől kezdődik az a páratlan nemzeti" átalakulás, amely egy év alatt szemünk előtt lefolyt. A következő megá.lópont december 13, amely a pártszenvedély viharos kitörésének napja. Ekkor tört, zúzott a november tizennyolcadiki esemény megrendítő h .tása alatt egyesült ellenzék a képviselőházban össze mindent, ami a kezeügyébe akadt és akkor verte ki a karhatalomnak berendelt darabont sereget az ellenzék. A bünper, amely e miatt folyt, amely azonban a régi kormánypárt ellen visszafelé sült el, már az idei év poiitikájának mozzanatát képezi és már az idei év eseményei közé esik. A bünper ugyanis a többségre emelkedett egyesült pártok mentelmi bizottsági határozata miatt még csecsemő korában elszinderült. Január negyedikén jelentek meg a mult ciklus képviselői a várban a király előtt, az országgyűlés feloszlatása alkalmából. Az akkor móg legalkotmányosabb jelzővel felruházott uralkodó szájából elhangzott az »Ítéljen a nemzet-« A nemzet a január 26-ától február 2 áig tartott valasztáson itólt. ítélete a szabadelvüpártrn, a kormányra nézve lesújtó volt. Az egyesült ellenzék többségre került. Megtörtént az a Magyarországon lehetetlennek hirdetett eset, bogy az uralkodó kormányt a nemzet votuma buktatta meg. Eddig az udvar, a bécsi kéz, a többségi párt maga buktatott kormányt, azonban az 1905. évben a felébredt nemzeti önérzet, a magyar nemzet önmaga kötött utilaput kormánya talpára. A pártok számaránya a választás után a következő volt. Függetlenségi 172, szabadéi viipárt 150, néppárt 26, dissidens 27, ujpárt 13., nemzetiségi 10. Most a függetlenségi párt 182, a régi kormánypárt 120 képviselőt vall a magáénak. Az ekként megváltozott keretű képviselőház február hó 22-én ült össze. Csak addig tartott tevékenysége, amíg megválasztotta tisztviselőit. Elnök a függetlenségi pártból került ki győztesen, míg alelnököt a néppárt és a dissidensek pártja adott a háznak. Közben az összeférhetetlenségi bizottságban történt jelentősebb eset, a midőn Perczel volt elnök mandátumát azon a címen, hogy a királynak kegydíjasa, megsemmisítették. A képviselőházat megalakulása után királyi kézirattal elnapolták májusig. Közben a király fogadta az ellenzéki vezéreket, a pártok nevesebb férfiait, fogadta a legradikálisabb ellenzéki párt, a negyvennyolcas párt nagynevű vezérét, Kossuthot. Feledhetetlen lesz bizonyára minden magyar ember előtt, hogy anuak a Félistennek a fia, aki 1849. április hó ki elégtétel. i. Ourcet Eiuile ur, Lotiis Ourcet-nek, a többszörösen miliiomos nagykereskedőnek volt a fia. Foglalkozásnak ugyan sajátságos ez, de más nem volt neki. A lényeges különben az, hogy ő megvolt elégedve ezzel a foglalkozással és önmagával. Émile ur elég gondot okozott a dustárcáju papának, pedig ez mindent elkövetett arra, hogy a fiatal urnák önmagára se legyen gondja. Az csak hogyján, hogy a hónap elején adott zsebpénznek már ötödikén-hatodikán teljesóggel nem voltak nyomai, de az ifjú Ourcet-nek a kötekedő természete nagy ,n sok kellemetlen órát szerzett az öregnek; aki a magaegysze.íü becsületességében éppenséggel nem tudta belátni, miért szükséges aE uriemberséghez a mindig kihívó modor ós hogy mikép lehet azon az uri becsületen esett csorbát karddal vagy vivótőrroi kiköszörülni. Ha erről volt szó, Emilé — jóindulatu jelzőt használva — nagyképű lett egyszerre. — Ugyan papa, a te idődben mindez máskép volt. Te még mtnc ig a szernt a kor szerint I gondolkodok Az öreg nom igen elegyedett hosszú vitába j a fiával. De egynehányszor megmondta neki: — Tudod, meddig fogsz te hepciáskodni? 14-én a Habsburg házat detronizálta, ugyanazon detronizált uralkodóhoz meghívást kapott . Kossuth az uralkodóra, mint emlékezhetünk, igen jó benyomást tett. Sajnos, az a jóindulatu buzgalom, amellyel e: uralkodó a magyar válság megoldását a kezéb fogta, nem sokáig tartott. Ugyan a kihallgatások megismétlődtek többször, közben pedig homo regiusok is jártak Magyarországon, azonban a helyzeten ez mitsem változtatott és Magyarország élére oiysn ember került, aki éppen olyan joggal lehetne Norvégia miniszterelnöke, mint Magyarországé és éppen olyan joggal mondható, hogy ismeri Norvégia közjó át, mint Magyarországét. Ez az ernber ül még ma is Magyarország miniszterelnöki székében. Ez az ember az, akinek a nevéhez fog fűződni az a mérhetetlen nyomor és szenvedés, amelyet Magyarország koronás királya, aki a törvényekre megesküdött és akit a multakat feledő nemzet a legalkotmányosabb jelzővel megtisztelt, a nemzetnek kilátásba helyezett. Hogy ez az ember követte Tiszát, az Tisza mesterkedése volt. Hogy ezt az embert inikor fogja a sors Magyarország legelső állásából eldobni, azt csak a jó Isten tudja. A Fejérváry kormányt a májusi képviselőházi ülésen történt bemutatkozása alkalmával nem a legnagyobb tisztelettel fogadta a többség, sőtPozsgay függetlenségi párti képviselő le ís köpködte őket. A dolog vége nz lett, hogy a képviselőház üléseit a király szeptember közepéig elnapolta. Közben a szövetkezelt ellenzék közös programmját egy feliratba fogialva a király elé juttatta, amelyre a király a választ talán a jövő században megküldi. A kormány, amelyben Fejérváry elnökön kivül Kristóffy, Lányi, György, Lukács, Bihar, Kovaosics foglaltak helyet, a politikai khaoszba beledobta az általános választói jog eszméjét. Az általáuos választói jog fensóges tana a 8zociálistákat felzavarta. Megkezdődött az utcai rombolás korszaka. Budapesten, a mí féltett, imádott szép fővárosunkban a vagyon- ós személybiztonság megszűnt. A késelések, a rombolások napirenden voltak. Alig volt nap, amelyen a rendőrség őrült vágtatása, politikai pártállása egy-egy csomó ember vérébe ue került volna. De látszólag a kormány életébe is majdnem belekerült az általános választói jog felszinre vetése. A szeptemberi képviselőházi ülés előtt a kormányt megbukottnak hirdették a kormányhoz közelálló lapok is. Sajnos, nem vált a nomzet óhajtása valóra. Sőt még a szeptemberi többségi bizalmatlansági nyilatkozat, amelyet a főrendiház is magáévá tett, a kormány helyzetét könnyítette, mert tuidőu a király a kormány lemoudásáuak elfogadása után a régi kormányt György Endre kivételéEmilé fölényes mosollyal kérdezte: — Ugyan meddig? Az apa komolyan felelte: — Amig emberedre nem akadsz. — És pedig? — É-i pedig, aki majd lehűti a lovagiaskodó véredet azzal, hogy jól elagyabulál. Etnile úrból száz párbajhős pattogott: — No annak szeretnék, a szeme közé nézni. Az apa arcán szelid mosoly játszott : — Végre is: a szeme közé uézhetsz az illetőnek. Ellenben amit kapsz, az a tiéd lesz. — Állok elébe! — Fiam ne nagyképűsködjél. Mit csinálsz ha mégis megtörténik veled, hogy valaki alaposan helybenhagy, azzal — mondhatnám józan — megjegyzéssel, hogy ő igy és nem párbajosdi utján szerzi, meg adja az elégtételt? — Ilyet ur nem tesz. — Kérlek közöttünk az uri emberiségről meddő a vita. Afelől megnyugtathatlak, hogy én is, nieg velem együtt nagyon sok más uri emberoek tartanók azért az illetőt, még pedig nem is ostobának. Émile türelmetlen mozdulatot tett: — Végre is, ilyen ember egyszerűen nem akad. Az öreg Ourcet szelid komolysággal mondta : — No, csak jól vigyázz! vei — kinek helyére Feilitsch lépett — ismét kinevezte, a kormány, amelynek minden mozdulata alatt a magyar közjog recsegett-ropogott, a kormány, amely népies szólással élve törvényt evett és rá jogot ivott, fennhangon kezdte hirdetni azt, hogy most már nem ideiglenes, nem békeszerző kormány, hanem parlamentáris miniszteriül'. Az említett képviselőházi ülésen, setn a december 19-iki ülésen a kormány megjelenni nem mert. Csak a miniszterelnöki irodaigazgató utján tudta meg a nemzet, mit izan a királyi kegyelemmel hajlandó uralkodó hű magyarjainak. Ugy látszik, ezek az izenetek képezik a jövő zenéjét is. Az alkotmányossá átvedlett kormány megalakította a haladó pártot. Ha egy pártot a fényes (helyiségek, a szolgák tömege tesznek párttá, a haladó párt a magyar képviselőház legelső pártja. Pedig csak hat képviselő alkotja a felfujt haladó klubbot. A haladók programmja is kisült közben, de ezt megelőzte a nemzet vezéreinek a bécsi burgban történt szégyenteljes fogadtatása. Szeptember ' huszonharmadikára hivta maga elé a király Kossuthot, Apponyit, Andrássyt, Zichyt és Bánffyt és felolvasott egy öt pontból álló politikai zagyvalékot, amely Magyarországot igazi néptörzzsé akarta sülyeszteni és amely Magyarország törvénybe foglalt jogait meg akarta tagadni. Az iratot az uralkodó fenyegetés, menydörgés és villámlás között adta át a nemzet vezéreinek. A hatás nagyszerű volt, de nem az uralkodóház részéről, hanem a magyar nemzet javára. Az jgéss nemzet egy táborba sietett. A szabadelvüpárt zülleni kezdett. Megalakul a szabadéivüpártból kiváltakból és a dissidensekből az alkotmánypárt. Számuk jelenleg ötven. Luhet, hogy a jövő kialakulása folyamán jelentős szerep jut e pártnak. { Eközben megmozdulnak a megyék. Egymásután hozzák meg határozataikat, amelyekben megtagadják az önkéntes befizetett adók beszolgáltatását, az önként belépő újoncok belépési bizonylatánük kiállítását. Kristóffy belügyminiszter ezeket a határozatokat sorban megsemmisíti. A megyék határozataikhoz ragaszkodnak. Kristóffy e miatt törvénytelenül eddig 14 vármegye dotációját szüntette meg, azonban a vármegyékben alakult jóléti bizottságoka tisztviselők fizetését majdnem mindenütt társadalmi uton összehozták és pótolták. A lemondott főispáuok helyét Kristóffy ujakkal cserélte fel. A vármegyék a főispánt törvényesnek nem tartják, mert nem tarthatják, a főispáni beiktaták botrányok színhelyévé lesznek, a beiktató közgyűlések szurony erődökből állanak. Kristóffy ujabb megfólemlitésképen 4 alispánt, Abaujban az összes tisztviselőket állásától —tmrmmmmamí II. És akad ilyen ember . . . Valamelyik éjszaka egy harmadrendű mulatóhely után — nem éppen józan állapotban — odafordult Emilé Ourcet a veletartó barátjához, Hector d'Ebyssehez. — Te végre is csak nem megyünk még haza ? A másik a legszilárdabb nyugalommal felelte : — Dehogy megyünk. Ellenben szeretnék valami tisztességes helyre menni. És igy tértek be egy nagyobb cafó-restaurantba a nagy boulevardon. Itt már nem igen volt élet. Itt-ott néhány későn vacsorázó hölgy, ur. Az egyik sarokban három fiatal ember szürcsölgetett valami világos likőrt. Emilé Ourcot és Hector d'Ebbysse közvetlenül ezek mellett foglaltak helyet. Az a három fiatal ember egy pillantásra felütötte a fejét; amazok olyan robajjal jöttek. Hector d'Ebysse csak ugy a foga közül dobta oda: -— Ezek ugylátszik éjfó'kor nem láttak eleven embert. Emilé kész volt a folytatással : — Majd megmutatjuk magunkat nekik, ha kíváncsiak. Ez azonban már olyan hangos beszéd volt, hogy a három, csendben beszélő fiatalember