Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-31 / 53. szám

XXIV. évfolyam Előfizetési dij: Egész évre . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szára ára 20 fillér Zalaegerszeg, 1905 december 31. 53. szám. Hirdetések i — Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HIRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Határkőnél. Ismét elmúlt egy év ; egy küzdelemmel, megpróbáltatásokkal teljes esztendő'. Szívesen bucsuzunk tőle, mert nem hozott mást, mint keserűséget, felfordulást, nyomort. Régen nem volt Magyarországnak szomorú eseményekben annyira gazdag esztendeje, mint amelyet most zárunk le. 1867-óta tartott álomból ébrendtünk fel. Azt hittük, hogy alkotmányos szabadságunk alapjai szilárd talajra vannak rakva; azt hittük, hogy önálló állam vagyunk, amely sorsa felett önmaga rendelkezik s akaratának hatalma előtt lerakja a fegyvert a visszavonás. Csalódtunk! A nemzet uj rendet akart, amelyben, önállósága jobban érvényesüljön. Nyelvét és kenyerét védelmezte. Az alvó öntudatot felébresztette, a félénk opportunismust sorompóba állította a felbuzdult nemzeti szellem. A megdönthetetlennek hitt hatalom, az örökös megalkuváson alapuló rendszer letörött. Vártuk az uj hajnal ébredését. Uj rendet, uj célok megvalósulását, tisztultabb eszméket. Csalódtunk! Nem kaptunk semmit, mert nem engedte a császár. A legalkotmányosabb magyar királyt legyőzte a császárok hagyománya. És várjuk még ma is: mit hoz a nemzetnek az uj irány. Várjuk, mert előbb a meddő politika által lekötött erőket most az abszolút akarat nem engedi érvényesülni. Keserves volt az a csalódás, amely a nemzetet érte, mikor arra a tudatra ébredt, hogy eddig alkotmányos mezbe bujtatott abszolutizmus alatt játszotta parlamentáris játékait, de alkotmánya csak erőtlen betű! Minő fájdalmas megaláztatás volt az, mikor a jobbágyi hódolatra abszolút vető volt a felelet! Züllik az alkotmányos élet, mert a törvénynek ereje nincs a hatalom előtt. Züllik a parlamentárismus, amelynek sarkait ingatta meg a bécsi parancsszó. Hiába írták őseink törvénybe Magyarország függetlenségét, szabadságát, önállóságát. Hiába csaljuk magunkat és a világot azzal, hogy szabad ország, független nemzet vagyunk. Hiába beszélünk népjogokról, a nemzeti akarat hatalmáról. íme, megkaptuk rá a biztosítékot a mult esztendőben, hogy hiába képzölődünk. Papiroson mindez megvan, tényleg azonban Bécsben parancsoltak s mi engedelmeskedtünk. Ezzel a keserű tapasztalattal lettünk gazdagabbak az Urnák 1905-ik esztendejében. De marad ennek az esztendőnek egy vigasztaló emléke is. A nemzeti öntudat újjászületett a nagy politikai küzdelemben. Amíg a nagy parlamenti zivatarok idejében a társadalomra alig volt hatással a politikai pártok mérkőzése, addig a nemzeti ellenállás, az alkotmány védelme sorompóba állította a társadalmat, ledöntötte a pártkereteket, elnémította a gazdasági ellentéteket s egy táborba egyesítette a hazafiakat. Feltámadt az ősi lélek, amely szembe mert szállni a hatalommal s Magyarország jogaiért, az alkotmányért minden áldozatra kész. Mikor már a varjuk károgása hallatszott a vén vármegye felett, amelyet temetni akartak, az öreg szittya bebizonyította, hogy még mindig van erŐ a karjaiban, ha a szabadságért kell sikra szállni. Igaz, hogy sokat rombol a válság, amely immár egy éve tart, de nem marad el annak nagy erkölcsi haszna sem. Diadalmas erővel fog előre törni a magyar, mert le nem győzhetik az igazságot. A békének be kell következnie a nemzet megaláztatása nélkül. Áldozatokat hozhatunk a békéért, de önérzetünket nem áldozhatjuk fel. Be kell bizonyítanunk azt, hogy a népek millióinak igazsága akkora erő, hogy az érvényesül még fegyver nélkül is. Az igazságot csak ideig-óráig lehet elnyomni, de megölni soha. Közgazdasági téren sem hozott semmi áldást a mult esztendő. A válság nem csak a közéletben, de a kereskedelemben és iparban, a bankokban és palotákban épugy, mint a szegény ember kunyhójában egyaránt érezteti bomlasztó hatását. Kiderült, hogy mennyire rászorult egész közgazdasági életünk a mindenható állam támogatására. Az állam, amely országunk egész életerejét felszívja magába, az életerőnek jelentékeny részét más formában s más utakon visszavezeti a néphez; de most, hogy allami életünk tespedésben van, elapadtak a táplálá források. De ez ne aggasszon senkit. Minden nagy átalakulás áldozatokat szed, de az áldozatok nyomán uj élet fakad. A mai küzdelemből fog kialakulni a gazdaságilag is független Magyarország, amelynek erejét nem fogja sorvasztani a szipolyozó gyarmatpolitika. A magyar ipar pártolásának eszméje rohamosan hódít s gazdasági téren is kezdünk öntudatra ébredni. Kitartás! Ez legyen az uj esztendőben minden magyar ember jelszava. Kitartás és türelem ! Temessük el a sivár esztendőt, csak azt tartsuk meg magunknak belőle, amivel őseink ezerévig fenntartották a szabad Magyarországot: a lelkesedést, a hazafias önérzetet, a szabadság szeretetét. Bucsuzzunk el a válsággal teljes évtől s szebb jövő reményében kívánjunk egymásnak boldog uj esztendőt. Ez év politikája. (F. B.) Az a szoros összefüggés, amelyben a politikai események vannak egymással, késztet bennünket arra, hogy az 1905. év politikájának vázolását az 1901. évi küzdelem végső, kiválóbb mozzanataival kezdjük. November 18-án este 10 órakor mult egy éve annak, hogy Tisza és hivei az úgynevezett zsebkendő szavazást csinálták. A cél, amelyért Tisza — mint mondta »ez egyszer, egyetlen egyszer a formáktól eltért, hogy a lényeget megmentse, t pártszempontból itélve kettős. A szabadelvüpárt uralmának örökös megalapítását, a parlamentárizmus megmentését látta, míg az ellenzék erejének letörését, a császári abszolutizmus erős megalapítását vélte a szólásszabadság megakadályozásában. Nem célunk most az, hogy meddő vitát folyAZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTOSZER. Mai számunk IO oldal.