Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-24 / 52. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. november""!!). Az ég — föld mind benne van, Szürke — kopott nevem is .. . Csak egy nincsen! Ugy-e Náni! Virágod közt nincs tövis! Látod Náni! Az én naplóm Tövisekkel volt tele! Hosszú hegyes betűiddel Tenkezeddel raktad be! Elégettem! A kandallóban Föl-föl lobogott a láng . . . Tövis nincs! De hamujában Alszik — szunyád — egy parázs. Ernáni. ft mi időnk. Fiam, odakint zúzmarás az ág, A föld felett sivár, halotti csend . . . A csengő forrás befagyott az éjjel: Ez a világ, fiam, nem a mienk. A mi időnk is el fog jönni majd, Már ott vár reánk messze, valahol, Mikor a légben édes dallamok Felhőkbe ringó, lágy hulláma foly . . . Mikor az első fecske átrepül Szárnyát feszítve a házunk felett Es fészket keres ereszünk alatt, Akkor én útra indulok veled. Nyakunkba vesszük a rétet, az erdőt, Ujjongva köszönünk mindenkinek, S messze kisérnek vidám indulóval A harangvirágok és zengő füvek. A mi kedvünkért, meglátod, a nap A sugarait mind kigyújtja majd, Bandériumot küld elénk a rét, Aranyos szárnyú, tarka pillarajt. És akkor én a földre borulok És áldom majd a nagy Mindenhatót, Aki te benned, édes kis fiam, Apádnak olyan szép tavaszt adott. A perzsa szőnyeg. Füsthy Tibor belügyminiszteri segédtitkár a technikusok bálja után nagy álmosan, kedvetlenül fogott az öltözködéshez. A végtelenül kellemes éj benyomásai nem hagyták nyugodni a segédtitkár ur képzelőtehetségét. Látta magát képzeletében a bájos Kerey Jolán oida'án, látta a fényes esküvőt, a nagy sereg násznépet, odaképzel te magát a néhány ezer holdas Kerey birtokba. Azonban néháay pillanat múlva eloszlott minden képzelődés a nagy semmiségbe s ott állott Füsthy Tibor k.t szobából álló legénylakásának érdekes, de mindenesetre kissé avult bútorai között. A a esküvőről, a birtokról eszébe jutott a kis Jolánka szép alakja is. Jolán kétségtelenül olyan szépség volt, aki — Liint mondani szokták — a férfi szívekben maradandó nyomokat hagy hátra. S ha hozzávesszük, Logy néhány százezer forint készpénz is fekszik letétben a kerei birtok mellé, méltán megérthetjük Tibor ur kellemes visszaemlékezéseit. Igaz, hogy ezek ? visszaemlékezések nem valami felemelőleg hatottak hősünkre. Eszébe jutott, mit igért a kis Jolánkának. Jolánka ugyanis bele vau zavarodva az antik tárgyakba és a valódi perzsa szőny gekbe. Otthon Kerén van egy elvirágzott legényember főszolgabírójuk, a ki a családdal nagy barátságban él és a kis Jolánka fejét annyira megzavarta az antik világ maradványainak és az „echt" perzna szőnyegek szépségeinek naponkénti lefcstésével, hogy Jolánka feltette magában, hogy csak olyan embornek adja kis kezét, a ki az ő művészi izékét eléggé méltányolni tudja és a ki szintén szereti ezen dolgokat, az antik világot és a perzsa szőnyegeket. Tibor az este nagyon meglepődött Jolánka változásán. A nyáron, midőn hat heti szabadságideje alatt Kerén nap-nap után együtt volt Jolánkával, Jolánka soha sem beszólt ilyen — szerinte képtelenségekről. Sokkal kedvesebben elcsioseregték a rövid hat hetet a jelen örömei élvezésével, mintsem hogy az ókorra került volna a sor. Sajnos azonban a főbiró az ősszel nagyon elrontotta Jolánka Ízlését. Legalább Tibor így vélekedett. Ugyanis Tibornak a kis leány ezen uj passiója nagy gondot okozott. A második négyes alatt hozta elő Jolán az antik világot. Midőn ezekről beszélt, arca kigyúlt az öröm és boldogságtól, egészen lázban égett és kereken kijelentette, hogy az ő férje csak olyan ember lehet, a kinek van egy tucat valódi perzsa szőnyegje és egy kis antik muzeuma. Füsthy Tibor nem azért volna pesti gavallér és nem azért volna Budapest elsődandyja, hogy ne tudott volna a helyzet magaslatára emelkedni. A mint látta Jolánka » rögeszméjét« rögtön átvette a beszéd fonalát és az antik világ annyi szép dolgát irta le Jolánka előtt, mint a melyek az ő kis muzeumában vannak, hogy Jolánka most már egészen szerelmes lett Tiborba és az a csöndes megegyezés, ami a nyáron köztük létrejött a jövendőt illetőleg, az este feltételes befejezést nyert. — Megengedem, hogy a kezemet megkérhesse, de azokat az antik tárgyakat és echt szőnyegeket menyasszonyi ajándékul nekem adja. Bagatell. Antik tnrgyakat szerezni a legkevesebb. Ha egy kissé h másítottak is lesznek és ha csak néhány hónap is telt el keletkezésük pillanatától kezdve, az a végeredményben sok különbséget nem csinál. De hol a pénz? Az öreg Füsthy már több izben megtagadta az engedelmességet akkor, mikor a fiatal Füsthy pillanatnyi nyomasztó pénzzavarban volt. Tibor elkezdett gondolkozni. Minő címe legyen a pénzkérésnek. Szőnyeg beszerzés nem lehet, mert az öreg már kétizben küldött pénzt bebútorozásra. És mégis most is csak a kerei kastélyból ideiglenesen elhozott bútorzat pompázik a segédtitkár ur lakásában. Adósságfizetés detto nem lehet. Hisz az öreg a legutolsó esetben is azt irta, hogy sohse fájjon a fia feje az adósság miatt, fájjon azoké, a kiknek tartozik. Ha az ő feje az adósság mi.'t fájna, akkor ő egész nap fejgörcsökben futkosna a bank kölcsönnel túlterhelt kerei park platánjai között. No de legyünk nyugodtak, Tibor megtalálja a mentő gondolatot ; még pedig oly felségeset, hogy harmadnapra egy ismerŐ3 erős tollvonásu borítékban megérkezett négyezer korona, kíséretéül annak a levélnek, a melyben az öreg kijelenti, hogy ez volt a legutolsó, a mit életében várhat tőle Tibor s ez az összeg is a jövő évi árpaterrrés potem áron történt elpolyázásáuak az eredménye. Egyébként jól tenné a fiatal ur, ha egy jó parthifc után nézne, mert ha egy kis reménységet nem kapnak a hitelezők, az ősi kerei birtok bizony dob alá kerül mihamarább. Tibor önelégült mosollyal vágta zsebre a kinoset. Hogyne örült volna, hisz oly ritkán történt, hogy apjával egy akaraton volt. Elkezdett gondolkodni, mit, hol és kinél vásároljon. Elhatározott szándéka volt, hogy megszerzi a Jolánka. perzsa szőnyegeit, régiségeit, azután meghívja Jolánkáékat egy kis teára. Ugyan kétséges, ha elfogadják-e egy legényember meghívását, de ha a mama megtudja, hogy háztüzoézőba megy, feltétlenül elfelejti, mit mond a művelt társalgó. Tibor megállapodott abban, hogy felkeresi báró Kerner Kálmánt ós Dömölk Ivánt, a kik bizonyára annyira értenek az ilyen dolgokhoz, hogy a régiségkereskedő nem nagyon ősapja be. Meg azután három embert nehezebb is becsapni, mint egyet. A báró ós Dömölk Iván a kaszinóban voltak. Elkeseredetten gibiceltek egy ferbli kompániának, abban a reményben, hogy a nyerőt bizonyára legkisebb lelkifurdalás nélkül meg lehet egy kissé soványítani. Mert a báró és Dömölk is híresek voltak a pumpolásban ós híresek voltak annak a példabeszédnek megteremtésében, hogy ebül jött pénz ebül ueaik. A mint a báró és Iván megértették a helyzetet s a mint tudvalevő dolog lett az, hogy társuk baráti szívességet vár tőlük s főleg napfényre került az, hogy az ekként ad hoc kifejlődött hármasszövetségnek 4000, mond négyezer korona üti a zsebjót, a báró felcsapta monokliját, előkelő, szakértő arcot vágott és büszkén kiáltott fel: — Tibor, bennem emberedre találtál. Bizhatsz bennem. Ha valaki ért a szőnyegekhez és az antik dolgokhoz, úgy ón értek. Mehetünk. Fiakker, gummikerekü, öt foriut borravaló, külön étterem szédítő sebességgel követték egymást. Vacsora előtt nem értek rá tanácskozni, hogy mi legyen a bevásárlás, mert a menü összeállítása nagyon elfoglalta őket. Ráérnek erre vacsora után is. Az bizonyos, hogy a vacsora felséges volt. A báró egyre mozgolódott a széken, erősen tapogatta zsebjét, de sajnos, abban csak egy koronácska szunyadt csendesen. De nem azért báró a báró, hogy az ilyen dolog megzavarta volna. Hamar túltette magát azon a beteges képzelődésen, hogy az a kabát, ami a Tiboron van, nem az övé s í hogy az a tárca, a melyik az antik dolgok árát szorította magába, a Tibor kabátjában van és így ő neki csak egy korona a vagyona és nagy hetykén kivágta a szót: — Pezsgőt. Tibor keserűen mosolygott. Eszébe jutott az édes kis Jolánka, a jövő évi árpa, az apja, de végeredményben mégis csak arra jutott, hogy egy díszkarddal kevesebbet vesz. Nem muszáj Zrínyi kardját venni, jó lesz egy negyvennyolcas is. — Tehát még pezsgőt. A pezsgő olyan, mint a lavina és mint a harci riadó. Nő rémitően az üres üvegek száma ős elfelejt tőle minden okos gondolatot az ember, mint a harci riadótól. A kompánia szaporodik. Egy-egy simaképü j hölgyecske dugja be kíváncsi, kócos fejét a nagy| ságos urakhoz, majd megjekaik egy füstös képű cunyi cigány primás is, hogy egy kis bus magyart i húzzon ebben a szomorú exlexes állapotban, i A báró riadva fogadja valamennyit. — Pezsgőt, pezsgőt, kiáltja hangosan, a mint szaporodik a hármas szövetség. Tibor még látja halaványan ideálját. Számítgatja magában, hogy ez már egy pár száz forint pénzkidobás lehet, de azért még mindig elég lesz a pénz a bevásárlásra. Legfeljebb lemond róla, hogy egyetlen egy igazi antik dolog is legyen jövendő muzeumában. De minek is? Az képtelenség, hogy Jolánka értson hozzá, nem lesz hát baj, ha hamisítottak lesznek még a perzsa szőnyegek is. Majd vegyen eredetit Joláuka a hozományából. A dolog vége az lett, hogy a berúgott kompánia elment egy legközelebbi kávéházba. A fiuk, a kik máskor olyan jól tudták, hogy hova szokott az uri kompánia bevetődni egy kis feketére, most eltévesztették az utat, olyan kávéházba vetődtek be, a hol cigány is volt, víg társaság is volt, de a hol nem a diadalmas eszméktől áthatott és a kuruc nótáktól feltüzelt i i magyarság tanyázik, hanem azok, a kik a Bachus