Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-24 / 52. szám

XXIV. é vfolyam Zalaegerszeg, 1905 december 24. B|. szám. Előfizetési dij: Egész évre . 10 K — f Fél évre . . 5 Iv - f. Negyed évre. 2 K 50 f. Hgyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nera küldünk visuza AL A Politikai és társadalmi hetilap. YEI HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. Karácsony. Eljött a szeretet ünnepe, hogy örömöt hozzon a gyermekeknek, vigaszt és meg­nyugvást a hívő szíveknek. Oda künn a tél viharja rázza a fákat; a hideg jégkérget von az alvó természet fölé ; a karácsonyfa tövében pedig felolvad­jak a szívek a szeretet melegétől s béké­ben ünnepel a szegény és gazdag azon a napon, amelyen az isteni szeretet leszállott a földre. Ünnepet ül az egész világ, a béke és a szeretet ünnepét. Elfelejti egy napra miu­denki az élet keserűségét, küzdelmeit, nyo­morúságát s egész lelkét odaadja annak az érzésnek, amely a karácsonyfa örökzöld lombjával, az apró lángok fényével költö­zik be a házba. De a mi ünnepünk hangulatába bele­vegyül az aggodalom is s amíg gyermekeink ártatlanul játszanak a kis Jézus ajándékai­val, a szülők lelke a jövőbe mélyed : vajon mit hoz majd ezeknek a jövendő ? Szabad­ságot, vagy rabszolga láncot? Diadalt és dicsőséget, vagy szégyent és megaláztatást? Megértik-e ők is apáik vágyait, reményeit; a nagy küzdelmeket, amelyekben, milliók áldozták fel lelkük erejét; megértik, meg­érzik-e azt a tüzet, amelyben őseik lelke elégett ? Szent karácsony napja fegyverszünetet, szélcsendet hozott Magyarországnak. Elcsi­tult a vihar, hogy egy pillanatra megnyu­godhassunk az élet sivatagjának oázisán. De az ünnep csendjében is az évszázadok alatt összegyűlt keserűség fojtogatja a szí­veket s el kell titkolnunk aggodalmainkat, hogy meg ne zavarjuk a szeretet ünnepét. Harcban áll a nemzet királyával. El akarják vitatni legszentebb jogait s fei.ye­getől< jg suhog felettünk egy sötét árnyék: az abszolutizmus sötét réme. Loyális nemzet voltunk mindig. A király­hűféget nemzeti erénynek tekinti a magyar. A szent korona eszméjében látta megtes­tesülni önállóságát, ősi jogait, függetlensé­gét. Majdnem babonás tisztelettel vette körül a királyságnak ezt a symbolumát, év­ezredes jelvényét s akinek fejére tette Szent István koronáját, annak hűséges jobbágya, hódoló alattvalója volt. Történelmünk min­den mozzanatával, multunk dicsőséges és szomorú eseményeivel össze van nőve a szent korona eszméje. Ez volt az a symbo­lum, amelyben eggyé forrt a nemzet, ez volt az az erősség, amely a darabokra tépett országot újra és újra egyesítette. Amikor fénye elhalványult, százezer magyar szált érié hadba; amikor elrabol­ták, kesergett az egész nemzet s nem hagyta nyugodni a vágy, hogy hazahoz­hassa Szent István koronáját. Mi lehetett volna ebből a nemzetből, ha a hatalmasok belelátnak a lelkébe, ha a korona fénye mindig ott ragyogott volna elölte azon az uton, amely a nemzeti célok megvalósítása felé vezet. Hova juthatott volna a magyar, ha a korona hatalmával nem elnyomni, hanem felemelni és nagy tettekre hívni akarták volna! Fájdalmas tudat az, hogy első szent királyunk koronájának nagy hatalma, amely a nemzet lelkében hitté erősödött, nem _a magyarság ideáljainak, az ország boldogu­lásának hordozója, hanem az elnyomatás, a visszavonás, az abszolutizmus fegyvere lett. Fájdalmas tudat az, hogy szemben találjuk magunkat államiságunk ősi jelvé­nyének felkent viselőjével s harcot kell vívnunk azért, ami a mienk. Es belevegyül az ünnepi hangulatba a fájdalom, hogy magyar emberek munkája igyekszik diadalra juttatni a visszavonást. Honfitársaink szegődnek a caesarismus diadalmenetéhez s míg a milliók jajkiáltása hallatszik, amíg a megalázott nemzet tehe­tetlen kínjában vonaglik : a hatalom dicső­ségében kéjelegnek s útjába állnak a nem­zeti ügy diadalának. Karácsonyfákon felgyúló apró gyertya­lángok világítsatok bele a szívek mélyébe! Szeretet ünnepe, hozd meg a fegyverszünet után a békét, had legyen a magyarnak igazi karácsonya, diadalmas ünnepe. Jegyzetek. Az egész ország feszült várakozással leste, hogy mi fog történni december 19-én a magyar parlamentben. Mindenki tudta már, hogy az országgyűlést a király újra elnapolja, csak azt nem tudta senki, hogy minő formában ad erre választ a képviselőház s a főrendek háza. Nagy parlamenti botrányokat sejtettek. For­rodalmi hangulat előjeleit látták. Erőszakot vár­tak s a felzaklatott kedélyek kitörésétől tartottak. Az ellenzéki pártok bölcs higgadtsága, a fő­rendek hazafias magatartása azonban elejét vette a botrányoknak s méltóságteljesen adott kifejezést a magyar országgyűlés mindkét háza annak az aggodalomnak, amelyet a folytonos elnapolások s különösen a törvénybe ütköző mostani elnapo­lás keltettek. A képviselőház minden pártja egyetért abban, hogy a magyar alkotmány s a parlamentarizmus alapelvei meg vannak támadva; hogy a kormány veszedelmes területre viszi a koronát; hogy az alkotmányosság védelmében minden magyar embernek együtt kell éreznie és cselekednie. Ez a méltóságteljes magatartás megnyugtatta az egész országot s az az egyértelmüság, amely­lyel az összes pártok s a főrendiház tiltakozó határozataikat hozták, erőt ad a vármegyéknek is a további küzdelemre és kitartásra. Március 1-éig szélcsend lesz. Csak az alkudo­zások folynak. De olyan ez a csend, mint nagy vihar előtt az izzó, tikkasztó, forró levegő. Ki tudja, mi lesz mároius elseje után? * * * Egy félhivatalos újság szerint a korona addig tárgyalásokba sem bocsátkozik az ellenzékkel, amíg a vármegyékben a rend helyre nem állít­tatik, mert kényszerhelyzet által nem akarja elhatározását befolyásoltatni. Ez a híradás annyit jelent, hogy a király, a kormány információi alapján, a vármegyék állás­foglalását forrodalomnak minősíti. Talán azt hiszik Bécsben, hogy a vármegyékben anarkia uralkodik s a törvények uralma megingott; hogy a vármegyék egyszerűen fittyet hánynak minden törvényes felsőbbségnek. Mi legjobban tudjuk, hogy a vármegyék nem csak hogy forradalmat nem akarnak csinálni, hanem a forradalmi hangulatnak sincs hire. Nem csak hogy anarkia nincs, hanem egyenesen a törvénynek vetjük alá magunkat és a törvényt akarjuk megtartani. Az pedig csak nem forrada­lom, ha alkotmányos államban a törvényt hatal­masabbnak tekinti valaki, mint a hatalmi szót s a császári parancsot. Mit oselekesznek a vármegyék ? Adót nem fizetnek, nem szednek s katonát nem adnak. Minden magyar ember ugy van meggyőződve, hogy ehez joguk vau, sőt ez a kötelességük. Minő rendet akarna tehát a kormány helyre­állítani? Hiszen a rend nem bomlott meg; a törvények uralma nem szűnt meg. A tisztviselők, jóllehet fizetésüket a kormány elkobozta, dolgoz­nak tovább, védik a polgárok életét, vagyonát, szolgálják a közügyet; a nép nem fegyverkezik, Reggelizés előtt fél pohár tPQPFÍÍViy a z ®' rontot t gyomrot 2—3 óra frCOuIUYiZ, alatt teljesen rendbe hozza. = f ni liiliiiníniiiiíiiiirfiiiM r^ír" * Csodálatos gyógyerejét az igmándi vú rádium-tartalmának köszöni, amely tudományos alapon egyedül ezen forásban lett felfedezve, miért is bevásárlásnál össze nem tévesztendő a közönséges keserűvizekkel. Főszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer LajOS gyógyszerésznél Komáromban. Kaoható Zalaegerszegen Kaszter Sándor gyógyszerésznél, Gyarmati Vilmos, Kosztelitz Miksa urak fűszerüzletében. Kis üveg 30 f, 'nagy üveg 50 f. — Az egyediili természetes keserűvíz, amely kis üvegekben is kapható , IVIai számunk 14 old ah

Next

/
Thumbnails
Contents